Édes hazánk

Megdöbbentő és mélységesen elszomorító egyes magyarországi pártok kampányüzenete, azok stílusa és tartalma pedig vérlázító. Nem az ország gondjainak megoldására, vagy az életszínvonal és ezzel együtt a jó közérzet emelésének módjára tesznek ugyanis javaslatot, hanem nemzettársakat uszítanak egymás ellen, ezzel éket verve az anyaországi, valamint a tőle elszakított magyarok közé.
Az igazi veszélyt azonban nem is az jelenti, hogy valaki ördögi agyából kibuggyant ennek a kampányfogásnak az aljas ötlete. Az igazi veszély abban rejlik, hogy akadnak, akik ezt a nemzetgyilkos gondolatot magukévá teszik, és felsorakoznak e gonosz ötlet mögé. Ez a tény pedig egy újabb összmagyar, ezúttal végzetes tragédia rémképzetét vetíti elénk. Az ostrom alá vett anyaországot ugyanis csak egy nemzeti kormány és a Kárpát-medence, illetve a nagyvilág minden sarkából mögéje egységesen felsorakozó magyarság tudja megmenteni. Ha viszont ezek a feltételek nem teljesülnek, a nemzethalál elkerülhetetlen. A szavazati jogunkkal pedig éppen azért akarunk élni, hogy mindez ne fordulhasson elő!

A helyzetünk súlyos tehát, azonban nem kilátástalan. A vég ugyanis még mindig elkerülhető, de csak akkor, ha visszavicsorgás helyett, feltárjuk a szívünk-lelkünk az elszédített, félrevezetett és ránk uszított anyaországi véreink előtt. Megmutatván, hogy mi nem az adóforintjaikra áhítozó mostohagyerekek, vagy a munkájuk gyümölcsét élvezni akaró élősködők vagyunk, hanem önazonosságukat büszkén vállaló magyarok. Azok, akik Trianon óta elszántan védelmezik a megmaradt hazát, és készek a legnagyobb áldozatot is meghozni érte, mint ahogy ezt sokan közülünk meg is tették. Elmondván, hogy Magyarország számunkra nemcsak egy állam nevét jelölő szó, hanem sokkal több annál. Mély érzelmekkel telített elnevezés, mely hallatán a szívünk nagyobbat dobban. Lelki erőforrás és erkölcsi kapaszkodó. Emberi tartást kölcsönző, létünknek értelmet adó fogalom. A hely, ahol élni érdemes. A föld, melyért szenvedni jó. Édes hazánk.