Latin-Amerika újkori történelme a polgárháborúk, véres puccsok, helyi villongások sorozatával jellemezhető. Természetesen óriási különbségek vannak régiók vagy éppen egyes lakónegyedek között, de általában véve nem a társadalmi béke világa. Mintegy hetven éve Costa Rica a kivétel. Több hír jön onnan majmokról és papagájokról, mint marakodó tábornokokról, de nem baj.

1948-ban ott is volt egy kisebb polgárháború. A „tico”-k (így nevezik magukat az ország lakosai) akkor elhatározták, hogy az ilyesminek egyszer s mindenkorra véget kell vetni, ezért nem sokat teketóriázva felszámolták a hadsereget. És íme, senki nem bántja őket, bizonyítván, hogy a békét nem a haderők jelenléte, hanem azok hiánya biztosítja inkább.

Ne idealizáljunk. Az életszínvonal nem magasabb, mint nálunk, de gondoljunk arra, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a szinte nulláról indultak. A nemzeti össztermék 6,9 százalékát költik oktatásra, több mint tíz százalékát pedig egészségvédelemre, mert egy iskolapad olcsóbb, mint egy tank, egy golyó árából is kijön egy-két penicillininjekció, így az írástudatlanság a legalacsonyabb a régióban. Mifelénk törvény írja elő a hat százalékot a tanügynek, de a mindenkori klasszikus válasz a „s-a rezolvat, nu se poate”, vagyis úgy van, de nincs miből. Rakétákra van.

Románia hatvan évvel ezelőtt ritka diplomáciai ügyességgel megszabadult a megszálló szovjet hadseregtől, a környező országok érthető irigységére. Most azonban piros szőnyeget terítünk egy másik irányból érkező hadseregnek, állítólag a biztonság céljából. Majd meglátjuk, de az ára nadrágszíj-megszorítás lesz.

Életszínvonal és annak minősége nem ugyanaz. Kereshetünk jobban, hogyha morcosan, feszültségtől robbanóan járjuk utunkat munkából haza és vissza, egy kéthetes nyári kiruccanás kivételével. Egy ismerősöm mesélte, a Dominikai Köztársaságban az emberek mindennapi tápláléka a rizs és paszuly. Rendszeresen megvásárolják az aznapi adagot, meg sem fordul a fejükben egy hétre bevásárolni, de nincs is ferencjóska-hotel lépten-nyomon.

Amúgy felmérések szerint Costa Rica a világ legboldogabb országa. Érdemes lenne utánanézni miért. Mindenesetre a ticóknál szokás „pura vida”-t mondani köszönésként, ami tiszta életet jelent. Nem gazdagot, egyszerűen tisztát.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Gyarmat Európa szélén

Egyre több román közgazdász sóhajt fel, hogy egy fejlett gazdasággal rendelkező állam eljövetele helyett az ország mindinkább gyarmati sorba süllyed. Az expénzügyminiszter Ilie Şerbănescu például könyvet jelentetett meg erről (Románia, gyarmat Európa szélén címmel), de rajta kívül a fiatal közgazdászok cikkeznek arról, hogy a fejlett államok cégei az öreg kontinensünk e táját gazdasági uralmuk alá […]

Mi mért nem tüntetünk?

Elnéztem, hogy a nagyobb városok: Bukarest, Kolozsvár, Marosvásárhely stb. lakói napokig képesek tüntetni a kormány ellen, vagy épp a kormány által módosított igazságügyi törvények miatt. Ezzel jelzik, hogy mindaz, ami Bukarestben történik, nemcsak Bukarest gondja, hanem mindenkié. Ez nem az a helyzet, hogy ők főzték, és egyék is meg, mi is megisszuk a levét, mert […]

Migránsok és menekültek

A magyar kormány „Stop Soros” címen megfogalmazott javaslatcsomagja újabb lépés a jó irányba, akkor is, ha a nemzeti oldalon is egyre inkább hallani olyan hangokat, hogy a Soros-ellenes kampány túl van tolva. Akik így vélekednek, megrekednek a felszínnél, nem látnak a dolgok mélyére. Soros csak egy látható figurája annak a globalista hatalmi képződménynek, mely a […]

Magyar örökségi időben

Más nemzetek emléknapjának, himnuszának is mind megvan a maga története. A magyar kultúra napja január 22., és egyben – a nemzeti kultúrában – irodalomtörténeti eseményre is emlékeztet. Kölcsey Ferenc (1790–1838) 1823. január 22-én írta le Hymnus című versének végleges változatát. Megzenésítette Erkel Ferenc 1844-ben; sokszor gondolok magamban arra, milyen történelme lenne a magyar népnek és […]

Menjen inkább kidobónak!

Pénteken megállt az élet a vargyasi polgármesteri hivatalban. Megdöbbentő, szégyenletes és megvetendő az, ami már harmadjára történik ott. A könyvelőnő évente megenged magának egy-egy kirohanást. Ha nem ért egyet valamelyik munkatársával, verekszik. Nem tudom, ez hogyan engedhető meg a mai világban. Miért nem megy kidobónak vagy akár birkózóedzőnek? Akkor a felesleges energiáját nem a polgármestereken […]

Felhívás bojkottra

Egy szabályozás értelmében minden diáknak – függetlenül az anyanyelvétől – angolról románra és románról angolra kell fordítania az angol nyelvű tantárgyversenyen. Ezzel megnehezítik a magyar középiskolások helyzetét, hiszen egy idegen nyelvről egy másik idegen nyelvre kellene fordítani már egyetemi szintű feladat. Ez számunkra teljes mértékben elfogadhatatlan! A magyar középiskolásokat eleve vesztes csatába akarják vinni, hogy […]

A közös imádság felhajtó ereje

Amint a testnek, úgy a léleknek is szüksége van táplálékra, melynek alapját, mint kenyérben a kovász, az Ige képezi. Hiszen van-e, lehet-e bárminek mélyebb szellemi és igazságtöltete, mint Isten kinyilatkoztatott vagy megtestesült szavának? Mi, gyarló emberek a történelem folyamán mégis más-más módon próbáltuk megmagyarázni azt, ami mindig is egyértelmű volt, és értelmezni a nyilvánvalót. Ebbéli […]

Vissza a rendszerbe

Meg nem állhatom megkérdezni magától, Ion Augustin úr, hogy hogy van? Hogy van idekinn? Milyen érzés újból megélni a szabadságot a tiszta nap alatt, az emberek szeme előtt? Hiába, örök érvényű törvény az emberi társadalomban, hogy mind a társadalmi osztályoknak, rétegeknek, mind az egyéneknek le kell gyűrniük a gáncsokat, gátakat ahhoz, hogy szabadok legyenek. Mi […]

Égi rendelés

Azt tartják, szüleit, rokonait nem választhatja meg az ember, barátait viszont igen. Éspedig szabadon. Van valamelyes tudásunk az öröklődésről, de annál kevesebb arról, hogy a baráti kapcsolatok hogyan is jönnek létre. Egyetlen elhatározó pillanat elég ehhez, vagy komoly próbákat kiálló, többrendbéli egymásra találás alapozhatja meg az igazi barátságokat? Esetleg „történelem előtti időkben” gyökereznek ezek, csak […]

Akadémiazuhatag

Aki az erdélyi és romániai magyar sporthíreket valamennyire követi, értesülhetett arról, hogy immár négy népszerű sportágnak is van székelyföldi akadémiája. Vagyis szervezett, összehangolt és módszertanilag előrehaladott utánpótlás-képzése. Elsők voltak a labdarúgók, majd következtek a jégkorongozók, az ökölvívók, a kézilabdázók. Nem lehetetlen, hogy sakkal, szertornával, korcsolyával, sível és keleti küzdősportokkal bővüljön a sor, esetleg tenisszel, és […]

Bruce Willis a kormányválságban

Sokatmondó adatok láttak napvilágot a román médiában, amelyek rávilágítanak a legutóbbi kormányfőváltást övező állampolgári érdeklődés intenzitására. Médiafogyasztási mérések szerint Tudose exminiszterelnök kiszavazását, illetve kormánya bukását az esti főműsoridőben az öt hírtelevízión a tévénézők mindössze 15%-a követte. Ez abszolút számokban összesen 2,7 millió választópolgárt jelent.

Ki adja a kötelet?

Sokszor és sokan próbáltuk, próbálták fölhívni Európa különböző politikai szervezeteinek figyelmét a romániai magyar kisebbségi lakosság üldöztetésére. Pontosan arról volt és van szó, hogy a román belpolitika egész egyszerűen ki akarja kergetni, de legalább elrománosítani kegyetlen kényszerhelyzetben a magyarságot. Európa most talán megnyikkan, amikor Mihai Tudose – ma már – exminiszterelnök egyértelműen akasztással fenyegette meg mindazokat, akik az egykori hagyományos székely zászlót kibontják az ég alatt, és nem csak a sötét kamrában.

Székelyföld valós gondjai

Az alábbi írás a Hotnews hírportálon jelent meg ne sokkal Mihai Tudose volt kormányfő elhíresült nyilatkozatát követően. Dan Tapalaga elemzése (Botos László fordításában) jól tükrözi az „értelmesebb” román értelmiség székelységgel kapcsolatos gondolkodásmódját. Nem árt rájuk is figyelni, mert honi partnerek nélkül vajmi keveset tudunk elérni nagyobb célkitűzéseink közül.

Sietnek, mintha hajtanák

Nem tudom, miért sírnak az emberek a kovásznai körforgalom miatt, hiszen ott sem a körforgalom hiánya a baj, hanem az, hogy egyesek úgy vezetnek, mintha ők lennének az út királyai. És ez a jelenség nem csak Kovásznán áll elő, hanem mondhatni bárhol mifelénk. Meglehet nézni, például Kézdiszentléleken is úgy mennek a falu között, hogy az ember jobb, ha tart magának a macskája mellett egy pótmacskát, illetve egy pótmacska-pótló macskát, mert amilyen sebességhuszárok vannak, nem lehet hosszú jövőt jósolni a kisállatoknak.

Szomorú korondi üzenet

Mások halála mindig figyelmeztet a veszteségeinkre. Nő bennünk a veszteség súlya, ha egy egész nemzeti közösség vesz tiszta inget a temetésre.