Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy dr. Bencze Mihály, a bukaresti Ady Endre Líceum igazgatója havonta elküldi nekem e-mail-ben a címben jelzett fővárosi magyar lap írásait. Nincs ebben semmi különös, ha csak az nem, hogy a Maszol mellett immár ez a világhálós kiadvány is ötödik éve megmutat valamit a fővárosi magyarság életéből, az ő művelődési igényükről kapunk felvilágosítást.

A legutóbb számban számomra legérdekesebb írás a ballagó 12.-esek elköszönéséről szól. Kilencen végeztek, köztük bizonyára tiszta román családból származó fiatalok is. Eszembe jut, magam is évekkel ezelőtt vizsgáztattam az Adyban, egyik esztendőben nyolcadikosokat, egy másik alkalommal érettségizőket. Mindkétszer meglepett az a komolyság, ahogy a tanulók és szüleik is viszonyultak ehhez az aránylag kis létszámú, de annál szorgalmasabb iskolai közösséghez.

Annak idején, tudom, bukaresti ismerőseim, barátaim közül többen is reggelente hosszú utat tettek meg, hogy csemetéjüket elvigyék az egyetlen magyar iskolába, a tanárok pedig mindannyian ott izgultak a vizsga színhelyének közelében. Kellemes meglepetés volt szóbeli feleleteiket hallgatni, írásbeli dolgozataikat javítani. Olyan nem akadt közöttük, aki legalább három Jókai-regényt el ne olvasott volna, Mikszáthról, Kosztolányiról nem is beszélve. Igényelték, hogy meghallgassuk őket, hogy beszéljenek. Eladdig egyetlen egyszer kért meg az egyik sepsiszentgyörgyi vizsgázó, amikor kiváló felelete közben le akartam állítani, hogy ő még beszélhessen, mert beszélni akar a modern drámáról, ugyanis tanórákon erre nem nyílt lehetősége (ezért is tartom baromságnak, hogy a szóbeli vizsgát teljesen tét nélkülivé tették).

Igen, ott, Bukarestben olvasott diákokat vizsgáztattunk. Egyikük édesapja várt az állomáson gépkocsival, kiderült, magyarul nem tud, a budapesti román konzulátuson dolgozik, s fiát azért adta az Ady Endre Líceumba, hogy elsajátítsa a magyar kultúrát, belőle is diplomatát akar nevelni. Akkor még román nemzetiségű volt a magyar iskola igazgatója, szerencsére, mert ő mentette meg a felszámolástól ezt a tanintézetet, a sírból hozta vissza, ahogy mondani szokás, nem engedte megbuktatni. (Tényleg: milyen könnyű iskolát felszámolni, s milyen nehéz megtartani, újra megalakítani! Nevét meg szokták jegyezni az iskolaalapítónak, de meg az iskola felszámolójának is! Az elsőnek sok helyen szobrot is állítanak.)

Persze, a bukaresti magyar élet nem csupán ennyiből áll, de az Ady Endre Líceum kétségtelenül a fővárosi magyar közösség magyar életének egyik fontos, talán legfontosabb része, rájuk figyelnünk innen távolról is érdemes és tanulságos!

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

A bajhozó 13-as

Nem kell olyan messze araszolni az időben, hogy emlékezzünk a bajhozó 13-as kormányrendeletre. Zengett az ország akkor, hogy ez törvényszegő intézkedés, amit csak bizonyos politikusok mengmentésére hoztak, mégpedig titokban, éjszaka, s ezért a frissen kinevezett Grindeanu-kormány pucoljon. Még az államelnök is piros dzsekiben tiltakozott e jogszabály ellen. Olyannyira nagy volt a nyomás, hogy a szerencsétlen […]

Családi nap az Almásréten

Vidám gyermekzsivaj töltötte be az almásréti kis táborozóhelyet június 24-én, szombaton, a Háromszéki Népfőiskola Egyesület által szervezett, egy helyi vállalkozó és a Kézdiszéki Ifjúsági Szervezet által támogatott családi napon. Lemhényből és Szörcséről érkezett a több mint hatvan játszani, szórakozni vágyó résztvevő. A szörcsei gyerekek utaztatását az Életfa Családsegítő Egyesület vállalta. Szülők is elkísérhették kicsinyeiket, hiszen […]

Péter-Pál napjának margójára

Ha kicsit is vizsgálódunk a névadást illetően, könnyen felismerjük, ezen a téren társadalmunkban több száz év alatt alig történt számottevő változás. Újabban viszont, ha nem is a könyv és az olvasás, de a film, majd később a televíziózás hatására választanak bizonyára „divatos” neveket gyermekeiknek a szülők. Ötven–hatvan évvel ezelőtt még azért megszokottak voltak – például […]

Platón miniszterelnöke

Platónt és híres könyvét, Az államot idézi az újdonsült kormányfő akadémiai pályája körül kirobbant közéleti polémia. A tényállás a következő: Románia új miniszterelnöke, Mihai Tudose a Mihai Viteazul Nemzeti Hírszerzési Akadémián végezte tanulmányait, sőt ugyanott oktatóként is közreműködött. Ennek fényében pedig a sajtó jelentős része arra keresi a választ, hogy mit is jelent pontosan a […]

Holnapunkba tekintve

Az csak természetes, hogy az európai kommunista rendszer látványos és epedve várt összeomlása előtt már, de különösen utána foglalkoztatta mind a történészeket, társadalomtudós figyelőket, népeket, hogyan is lesz a jövőben; miféle rendszer alakul a romokon. A harács, a tolvajlás és mindannak következménye, a szegénység nem volt percig se kétséges. Mai földrészünk – még nem vertek […]

Ahmed S. és Kiábrándy úr

Ártatlan, üldözött áldozat. Kiről van szó? Egy bizonyos Ahmed S.-ről. Az üldöző a magyar igazságszolgáltatás, pedig szegény Ahmed csak annyit tett, hogy véletlenül nem a hivatalos határátkelőhelyen akart Magyarországra belépni, hanem Röszkénél, a tilosban, ahol nagy volt a tolongás, és ha már történetesen volt nála egy hangosbemondó, rohamra buzdította a határt ostromló tömeget; jó példával […]

Kettős mérce

A magyar nemzeti oldal és a nemzetközi háttérerők által mozgatott álbaloldal között az egyik legnagyobb, kibékíthetetlennek látszó ellentét az alapvetően eltérő történelem-szemléletben gyökerezik. A magukat baloldalinak nevező erők számára pozitív figura a magyar hadsereget 1918 őszén, az országot három oldalról fenyegető ellenséges támadás előestéjén lefegyverző, s így a történelmi Magyarországot szétprédáló Károlyi Mihály – ezzel […]

Ahol érdemes megöregedni

Nagyborosnyón érdemes megöregedni. Református egyházközségünk vezetősége rendkívüli ajándékokkal lepte meg a falu legidősebb korosztályát: az ünnepi ebédekhez laskával kedveskedtek. A nőszövetség tagjai készítették el a 35 doboz laskát, amit a tiszteletes asszony adott át, meglátogatva minden idős családot felekezeti hová tartozástól eltekintve. E nemes tetteket, gondoskodást csak azzal tudjuk megköszönni, ha továbbra is szívünkön hordjuk […]

Súlyos etikátlanság

A Székely Idő címmel megjelenő lap legutóbbi, 2017/14. számában egy, a blogomon megjelent, onnan a jelzett lapba átemelt cikket közölt Horváth Alpár főszerkesztő úr. A cikk megjelenésére engedélyt nem kért, noha személyes közlésem alapján évek óta tisztában van azzal, hogy a lap szellemiségével mélyen ellentétes nézeteket vallok nemzeti, vallási és erkölcsi ügyekben. Elvártam volna, hogy […]

Székely huronok

Csíkban áll a bál. A gimnázium tanulói osztogatnak földdarabokat egymásnak. Igaz, csak úgy egymás közt. Egyetlen képeslappal sem értesítették az Amerikai Egyesült Államokat, miről is van szó. Merthogy nem tartozik rájuk, a csíki huronok és delavárok hogyan döntenek a népek dolgában. A Huron Kör meg a Delavár Csapat egyáltalán nem akaszkodott össze, mert két küsdölődő […]

Jégaszalás s a többi…

Ma is, pontosan az évnek ebben az időszakában, esztendő derekán, júniusban szájra veheti a diák, amit versben a költő fogalmazott meg száz és egynéhány évvel ezelőtt, azt tudniillik, hogy pusztuljatok bilincses iskolák, habár bilincsről s más efféle kínszerről még csak szó sem eshet az oktatás és nevelés újonnan nyitott „frontjain”. Mert hiszen ma – nem […]

Gyermek vértanúnk

A megyeszékhelyi Művész moziban nemrég vetítették Filep Farkas és Vörös T. Balázs Emlékmű helyett címet viselő dokumentumfilmjét. Alkotásuk a sepsiszentgyörgyi szoborrobbantási kísérlet következtében szörnyethalt Vaszi Jánoska tragédiáját idézi fel – sajátos módon. Bizonyítékok hiányában ugyanis az emlékezés, logika és következtetés segítségével próbálja alátámasztani mindazt, ami akkor mindannyiunk számára nyilvánvaló volt és azóta is az: Vaszi […]

Hármas tagolódás

Máig vitatott kérdés a koraközépkori székely társadalom rétegekre tagoltsága. Miként már írtuk, Péterfi Bence szerint a valamikori, bizonyára vérségi alapon szerveződő székelységről szűkösek az adatok, biztos támpontokat a kutatás nem talált ez idáig. Léteznek viszont írásos dokumentumok is arról, hogy a 15–16. században már nemekre és ágakra oszlott a székelyek vezető rétege, bár ennek teljes […]

Labdás csalódások

A magyar női kosárlabda-válogatott példásan küzdött az Európa-bajnokságon, a spanyoloktól és ukránoktól kikapott, de a házigazda Csehország legyőzésével továbbjutott a csoportból a legjobb 12 közé. Ez önmagában is előrelépés az előző, éppen magyar–román (társ)rendezésű Eb-hez viszonyítva, amikor három vereséggel a csoportban ragadt. A csehországi kaland azonban egy picivel lehetett volna kellemesebb, a negyeddöntő ujjbegynyi elérhetőségre […]

Bérverseny?

Az egyik, visszakézből állandóan „kiátkozott” készruhagyár 2000-2500 lejes nettófizetést ígér lapunkban közzétett hirdetésében a munkavállalóknak. Nem rossz pénz. A reklámból ugyan nem derül ki, hogy milyen munkakörre keresik a „dolgozókat”, sem az, hogy milyen végzettséget, esetleg szakmai tapasztalatot kérnek, és az sem, hogy miként számolják a „napi 8-9 órás munkaidőt”.