A hétvégi, erőszakba torkolló charlottesville-i zavargások híre bejárta az egész világot. A Virginia-állambéli, csendes egyetemi kisváros utcáin egy szoborvita három halottat és több tucat sebesültet maga után hagyó erőszakba torkollhatott mire észbe kapott a hatóság, és a kormányzó kihirdette szükségállapottal pontot tehetett az események láncolatára.

E tragikus történet magyarázatához sokan visszanyúlnak a múltba, egészen az Egyesült Államokban 150 éve lezajlott polgárháborúig, mivel ott bukkan fel és tesz szert hírnévre, némi hadvezéri dicsőségre az indulatokat kiváltó szobor alakja, a Konföderáció szürke egyenruháját koptató Robert Edward Lee tábornok. A sztorit ismerjük: az Unió végül legyőzi a déli államok szecesszionistáit, minek következtében eltörlik a rabszolgamunkát, és ez az emancipációs fegyvertény fontos történelmi igazodási pontjává válik az amerikai demokráciának. A Konföderáció emlékezete ellen azóta is tartó hadjárat zajlik, ezért is dönthetett úgy az önkormányzat, hogy eltávolítja a város egyik reprezentatív terén, az egyetemi kampuszban álló lovasszobrot.

A fenti emlékezetpolitikával szemben nem kellett soká várni, és néhányan felvették a harcot: a történetírás modern eszközeivel és módszereivel felvértezve gazdasági szükségszerűségekkel magyarázzák a polgárháborút mint érdekek viadalát, ahol a rabszolgaság kérdése csupán egy relatíve kényelmetlen, de jelentőségében csökevényes mellékszál marad. Így sikerül felmentést, igazolást kreálniuk a Konföderáció szellemének és politikusainak, egyben szalonképessé és megélhetővé téve a déli politikai tradícióból ihletődő politikai identitást. Mi több, álnok módon az elnyomottak, a gyengék és legyőzöttek iránt táplált szimpátiára hivatkoznak, mikor a torkukat köszörülik a nyilvánosságban.

Ennek a narratívának dőlt be látványosan a Háromszék napilap hétvégi kiadásában S. Király Béla nevű úriember, aki még egy erdélyi párhuzammal is megtoldotta a történetet, ti. hogy a Lee-féle alkotás körüli mizéria Mátyás király kolozsvári szobrának Gheorghe Funar általi üldöztetéséhez hasonlatos… Persze, ilyen alapon a ló, meg a disznó is négylábú, kiváltképp, ha szobor. 

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:
  • User
    Dátum: 2017. augusztus 14., 19:19
    ÉRTÉKELÉS: 0

    Igen, fokozódni látszik. Trump elnökségével a konzervatív tábor ezen szélsőséges kisebbsége provokációként éli meg a demokrata városvezetés szándékát a szoborral kapcsolatosan, mi több megértést és támogatást is reméltek kiállásukért az államfő új kurzusától. A baloldaliak pedig az egész konzervatív tábort ezzel a szélsőséggel azonosítva legitimnek érzik a harcias fellépést. Egymást gerjesztik az indulatok, de azt is fontos látni, hogy ennek kevés köze van a lokálpatrióta déliekhez. Inkább az ők vélt sérelmeikre hivatkozva próbálják egyesek kisajátítani a helyzet kínálta politikai lehetőségeket. Balról és jobbról egyaránt. Isten óvja Amerikát!

  • User
    Dátum: 2017. augusztus 16., 20:56
    ÉRTÉKELÉS: 1

    Sem a szerzo seem hulye amcsik egy resze nem tudja, hogy ki volt Lee. Nem okos dolog egy mareknyi hazafit lenacizni (ahogy az amcsi sajto tette) es az sem eljaras ahogy Lee szobrat eltavolitottak. Az eszak es del kozotti haboru nem egyertelmuen feher vagy fekete es sok mindenben igazuk volt a delieknek. Meg a Wikipedia is hasznos lehet a szerzo es egynehany olvasonak arra nezve hogy ki volt Lee…

Ajánló

Szó sincs etnikai konfliktusról?

Megvan a múlt heti történet? Csütörtökön két hatodikos fiú megvert egy ötödikes lányt a besztercei Andrei Mureşanu Főgimnáziumban. Az esetet az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezete tette közzé pénteken azzal, hogy a kislányt azért agyalták el egy esernyővel, mert a folyosón magyarul beszélt osztálytársával.

Vitorla-ének

Minálunk tavasztól télig csak úgy potyognak az ünnepek. Most nem magamba fordulok ezzel az irodalmi évfordulóval, hiszen én még nem írtam akkor, amikor a könyv összeállt nagy politikai vajúdások közepette. 1967-et írtunk akkor, ragyogott a VITORLA-ÉNEK nevű antológia. Egek. Huszonnyolc erdélyi, magyar s fiatal költő.

Szépséges csalódásom

Jókora szatyorral mentem ki a piacra szokásom szerint. Zöldség bőven, gyümölcsből alma, szőlő meg körte. Kicsi unokám kérdezte minap, hogy a dinnye gyümölcs-e, és ha gyümölcs, akkor a világon a legnagyobb. Azt mondja a város népe, nem igaz ám, hogy a Regát, a román ó-királyság tartja el Székelyföldet, hiszen Brassóból hozzák föl ide, s adják el a románok nekünk kétszeres áron a zöldséget.

Megalkotni az élhetőt…

Nem lenne könnyű még egy olyan regényre rámutatni, mely Erdélyt annyira átfogóan és mélységében mutatja be, mint Móricz Erdély-trilógiája (1922–1935). Esetleg egy-egy írónk teljes munkássága jöhetne számításba ilyen tekintetben, mindenekelőtt a Bodor Ádámé…

Gabalyodásban

A futball történetében nem volt még egy olyan Európa-bajnokság (vagy világbajnokság), ahol a házigazdának eleve nem garantált egy részvételi hely a döntő tornán. A 2020-as Eb márpedig ilyen. Azt beszélik, hogy először s utoljára. Kulisszahírekből ítélve, az Európai Labdarúgó-szövetségnél (UEFA) máris szánják-bánják, amit a 2020-as Eb-re „összekutyultak”, ám azt remélik, valahogy kibírják, valahogy eltelik, aztán … soha többé!

Valami kezdődik is

Csak találgatom, mi lesz, mi minden lehet Spanyolországban, az onnét kiszabadulva függetlenülni akaró Barcelonában. Nem kísértem az Istent képzelgéseimmel. Nekünk és más elnyomorított népeknek csak a riadozás, majd az azt követő rettenet maradt.

650 év

Igen, ennyi esztendővel ezelőtt, 1367 szeptemberében alapította Nagy Lajos király a pécsi egyetemet, azzal a céllal, hogy a magyar fiatalok ne menjenek külföldi egyetemekre. Persze, a mai iskolaalapítási kötélhúzásokkal ellentétben nem sokat tébláboltak az egyetemalapítók, a szentszéki eljárás nem húzódott sokáig, szeptember elsején született a pápai engedély. V. Orbán rendelete előírta, hogy elsősorban egyházjogot és latin nyelvet tanítsanak, így indult be biztosan a bölcseleti és a jogi kar.

Kárörömhiányban

Ronda, vén boszorkány fogalmazhatta meg az alapigazságnak nem nevezhető mondást, hogy legszebb öröm a káröröm. Na, belőlem ez az öröm is hiányzik, ahányszor csak eszembe jut, hogy Ukrajna beiktatta a törvényt, amely szerint kisebbségi nyelveken csak óvodákban és I–IV. osztályokban lehet oktatni, másutt tilos. Na, itt szökhetne belém a káröröm, hiszen Ukrajnában 400 ezer román […]

Én és a krampuszfejű kisúr

Kell legyen valami a jin–jang-elméletben, mert néha úgy érzem, van egy nappali szemléletmódom, de van egy éjjeli is. Napközben Diogenészként járom a várost, keresem az embert, a jót, a szépet, és hogyne találnék, ha a tömbházunk előtt rám köszönő első kisvirágnak a neve is százszorszép, egy kicsit arrább pedig angyaltrombitákból ömlik az illatos, szelíd jóság. […]

Tanítómese

Szombat dél, Barót központja. Egy csapat, pontosan öt darab székelyszáldobosi roma gyermek álldogál az egyik üzlet bejárata előtt, jobban mondva nem álldogálnak, hanem kéregetnek. Mindenkit letámadnak, aki kijön az üzletből, adjon nekik egy lejt. Olykor az üzletbe is bebátorkodnak. Kijön az üzlet egyik alkalmazottja, próbálja elkergetni őket, nem sikerül. Próbálkoznak a másik üzletnél is, néhány […]

Megmaradásunk érdekében

Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői, és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk, hiszen földjeink, erdeink és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyo­nát. Ráadásul, amint erről a hirdetések nyelve is ékesen tanúskodik, honfitársainkat a vevők köréből eleve kizárjuk. Tapasztalat szerint ugyanis, elenyésző kivétellel, ők képtelenek […]

Elhatárolódik a LAM

A Székely Hírmondó szeptember 20-i számában megjelent, Nem csak az ő érdemük című olvasói levél szerzőjét nem ismerjük, tehát nem képviselheti a LAM Alapítvány munkatársainak álláspontját. Természetesen tiszteletben tartjuk Fülöp Magolna magánvéleményét, viszont intézményi szinten elhatárolódunk a levele tartalmától. Klárik Attila, a LAM Alapítvány igazgatója  

Hogyan is köszönjek?

Megmondom őszintén, választanom kell: vagy köszönök, vagy nem köszönök. Román nemzetiségű közeli ismerőseim a megmondhatói, soha el nem mulasztom, hogy rájuk ne köszönjek. Még akkor is, ha netán eldöntöttem, ezt vagy amazt nem tisztelem meg még egy Bună ziua!-val sem. Ám amit eddig el nem mondtam, most elárulom: sok-sok évre visszapillantva, nem emlékszem, hogy egyetlen […]

Román–magyar horror

Első állítás: a magyar gyerekek nem tudnak románul. Igaz. Második állítás: gonoszak, nem akarják beszélni az állam nyelvét. Hamis. Tény: Románóra az második osztályban. A tanjítónéni bejelenti – magyarul –, ma a gyümölcsöket tanuljuk. Előszereli a színes krétákat, öt perc alatt elbűvölően felpingál egy almát. A gyerkőcök buzgón rajzolgatnak a füzeteikbe hozzávetőleges almákat. Románul ezt […]

Találkozásaim Tamásival

Vallásóra után szólított be Jakab tiszteletes úr a belső szobába, s mutatta meg a könyves szekrényt, amelyben ott sorakoztak számomra alig ismert írók gyönyörű külsejű könyvei. Érdekesnek tűnt, hogy másokat nem hívott, de jól esett a megkülönböztetés. Igaz, én tudtam legjobban a kátét, s talán még énekelni is jobban tudtam a többieknél. Csak jóval később, […]