Mindenre figyel ez a kislány. Azt mondják okos orvosok, hogy sokkal nagyobb a felfogó, elraktározó képességük, mint a felnőtteknek.

– Istenem, olyan rövid idő, néhány év alatt meg kell tanulniuk egy életre mindent. És emlékezni, emlékezni… Az anyák csak jót képzelnek számukra, és mindent széppé tesznek, amit megkapnak, megérintenek. Mindebben ott van az anya, az anyaka, az anyács jósága is, minden, de minden. És mindezeken kívül az is, amiket soha egyetlen lélektanász sem vehet számba.

– Ugye nem késel el, Iringó, kis virág?

– Nem, anya, egy miccre készen vagyok.

– Az iskola közel!

– Ha messze lenne is, mennék. Fölengedsz egy buborékot, az megkerüli a templomot, máris ott az iskola!

Puszi, puszi, máris illan.

Jó hidegecske van reggel, az szent igaz. Meleg a ruha, a cipő, a sál. Ott jön Irénke is. Iringó rövidít a nagy református templom mellett. És a fal mellett ott fekszik egy jókora kutya. Két első lábán nyugszik a feje, az álla.

Mennyit játszottunk vele! Most csak átnéz a két lába fölött. Behúzódva a templom fala meg a támpillér szegletébe. Csak néz. Irénke már elment. Iringó tör darabot a tízórai vajas kenyérből.

– Szia, Lajos, edd meg szépen. Szia, szia! Légy jó egész nap!

Iringónak kilencéves korában délig tartott az egész nap. Akkor mentek haza. A templom körül erre, meg arra mindenfelé csivitelt haza a gyermeksereg. Iringó akkor is, mint a reggel, észrevette Lajost, a kutyát. Lenkével együtt odaszaladtak. A kutya barna bundája nem volt fényes, mint máskor.

– Lajos kutya, hát nem etted meg a tízórait sem? Kutyabunda, alszol? Mi van veled? Nincs meleg itt, a kövek között, hideg a fal. Fuss el valahova…

Olyan hamar odalesz a nap másik fele!

 – Apa, tudod-e, hogy tornából ezután nem is adnak jegyet? És azt is el kell mondanom, hogy ma reggel is, délben is ott találtam Lajost a templom mellett, a hideg földön. Nem is szólt hozzám. Tudod, a kutya nem tud beszélni, de úgy szaglászik, szimatol, hogy abból lehet érteni. De most nem…

A nap másik felét a két nagyobb testvére, a fiúk is eljátszották. Másnap reggel, ahogy meglátta a templomot, Iringó egyenesen arra tartott, szaporán. Hideg volt. Anya kétszer is megnézte az okos telefonján, hány fok. Ez bizony már tél, annyit mondott, majd ellenőrizte ismét a kislány öltözékét.

– Kérlek, ne szaladj, de ne is bámészkodj. Megfázhatsz. Menjek veled?

– Ó, úgy is hideg lesz.

Kerülő, rövidítés, tél, minden mindegy, amikor meglátta, hogy a kutya ott hasal most is. Úgy, ahogy a tegnap. Két nagy tappancsán nyugtatta az állát. Két lapos, lappancs füle máskor mintha melengette volna, még nyáron is, meg-megrándult és szimatolt játékosan. Most semmi. Úgy van a két füle, mint a semmi. Mintha nem is az övé. A szeme néha pislog.

Beteg. Ha valaki fekszik két napja, és mellette a tegnapi tízórai-kóstoló is, akkor az beteg. A kutya is lehet beteg? Máskor nagy volt a teste, és izgett-mozgott, és igen, két lábra is állt sokszor játékból…

Anya, a kutyák lehetnek-e betegek? És van-e kutyadoktor, kutyakórház?

Írt a táblára. Szeretett írni a tanító nénivel a táblára. Otthon már van tábla. Apa készítette. Mert észrevette, hogy mindenki szeret írni otthon a táblára. „Apa, hazafelé hozz lisztet, spenótot meg borvizet. És édeset” – ez is, meg hasonlók is kerültek a táblára.

– Tanító néni, szeretnék kérdezni… A kutyák lehetnek-e betegek? És van-e gyógyszerük?

Ezt már nem lehetett mind fölírni a táblára.

– A kutyák is lehetnek betegek, de nem látjuk olyankor, mert elbújnak valahova. Van otthon kutyátok, és beteg? Van állatorvos, igen, van kutyadoktor…

Tovább már nem magyarázta, mit is kell tenni a beteg kutyával, mert csengettek. Iringó megborzongott a csengő hangjára, mert messzire járt. Hosszú és alacsony épületet képzelt maga elé, mert a beteg kutyák, meg a látogató kutyák sem tudnak följárni, mondjuk, a negyedik emeletre. Hol lehet a kutyagyógyszertár?

Délben egyedül indult hazafelé. Reggel óta nagy hó hullott. És a templom falánál ott volt egy hórakás. Sokan siettek a hóban, mások sikongattak a télnek. Iringó ott állt a hóhalom mellett, és nem mert moccanni sem. Semmit se látott, csak a havat mindenütt.

– Anyácska, meghalt Lajos, a kutya. Nem tudtam, hol a kutyagyógyszertár. De ne sírj.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

A székely öröme

Húsvét elteltével az erdélyi magyarságot is megfeszítették. Megint! Azt, hogy mennyire kell komolyan venni ezt a lekezelő nyű-szítást, az már lélektani kérdés. Az a bizonyos december 5-i nemes megtagadás után talán mi, székelyek tudjuk a legjobban átlátni a mostani anyaországi helyzetet. Nem vitás: akkor is fájt, most is fáj.

Odavágó

Ismerjük jól a verekedős székely legény esetét, aki a vicc szerint menteni akarván magát, a vallatáskor a hatóság előtt azt mondotta, hogy a „dolog” azzal kezdődött, hogy a koma, azaz a másik visszaütött. Világos hát, hogy az odaütéssel vagy odavágással kezdődik mindig is két fél között a „meccs”, s majd csak erre az akcióra következhet a visszaütés vagy visszavágás.

Méregkeverők importra

Azt értem, hogy az európai mozgásszabadság nevében amennyiben Papadopoulosz úr ínyét csak a spanyol olívaolaj csiklandozza megfelelőképpen, és van rá pénze, hát azt veszi meg – habár saját krétai kertjében a fejére potyognak az olajbogyók.

Tisztelt szerkesztőség!

Ne vizezzük a tejet! A vargyasi gazdák nevében szeretném meg kérdezni F. I.-t, hogy merészel egyáltalán az utcára kilépni? Hónapokig napi 50 l vizet hordott a tejcsarnokba, így kockáztatva az egész falu gazdájának tejét. Mi lesz, ha holnap, holnapután az egész tej itt marad, nem vásárolják fel? Egyáltalán, miért kell odahívni az egyesülethez ezt az […]

A székelyek magyar eredetéről

Kordé Zoltánnal szemben, aki csatlakozott katonai segédnépből származtatja a székelyeket, Benkő Elek régész a másik megoldási kísérlet híve.

Elcsalt választás

Köztudott, hogy Romániában a tolvajlás régi ősnépi szokás. Szaladt itt már el a főkincstárnok az ország valutaalapjával külföldre, foglalta el titokban a fél főutat egy magánépítkező az éppen felhúzott szálloda részére, tüntettek el egy egész flottát, de újabban magánzsebbe vándorolt több iparág értéke, nem egy földbirtok, sőt erdők sora.

Piramis hazugságból

Kimondottan megesett a szívem Nicolae Breban, a 83 éves román akadémikus gondolatait olvasva egy interjúban (Evenimentul zilei, ápr. 18., Florin Saiu készítette). Mondja, három évet dolgozott egy könyvén mostanság.

Erdoğan bajusza és a demokrácia

Akarjátok, hogy ezután minden marcipán fele az enyém legyen, és a másik felét először én rágjam meg, mielőtt ti lenyelitek? Körülbelül ezt a kérdést tette fel Recep Tayyip Erdoğan, Törökország fura ura egy népszavazáson. És az istenadta nép több mint fele ujjongva válaszolta: igen!

Erkölcsi kötelesség

A múltban sem volt ez másképp, felgyorsult világunkban azonban hatványozottan igaz, hogy csak kellő szellemi színvonal és tudásszint birtokában vagyunk képesek korunk nagy kihívásainak megfelelni. Egyénenként és közösségként egyaránt.

Multi kontra kisüzlet

Megnyílt Kovásznán a Profi szupermarket, és több kérdés is felmerült bennem ezzel kapcsolatban. Elsősorban ugorjuk át azt a tényt, hogy a beharangozott időpont helyett rá két hétre nyitotta meg kapuit, mert mint hallottam, nem voltak rendben az építkezési engedélyek, és ha jól értesültem, még pénzbírságot is kaptak ezért.

Szotyori L. Zoltán és az erdélyi magyarok

Ritkán kap egy facebookos vitában megfogalmazott néhány gondolat akkora nyilvánosságot, mint Szotyori Lázár Zoltán szolnoki jobbikos önkormányzati képviselő és városi elnök néhány dehonesztáló megjegyzése, amit az erdélyi magyaroknak címzett annak kapcsán, hogy szerinte minősíthetetlenül támadta e sorok írója a pártját.

Elsodort álmok

Az elmúlt hétvégi változatos, izgalmas sportesemények és eredmények érdekfeszítő varázsát letaglózta egy tragikus hír. A Retyezát-hegység magaslatainak sziklavilágában, a Peleaga-csúcs közelében lavina sodort el egy alpinista csoportot, a szerencsétlenségben két kamaszkorú gyerek életét vesztette. A hegyes szikláknak csapódva szenvedtek halálos sérüléseket. Mindkét áldozat a világ legjobbjai között szerepelt a 12-18 éves korosztályban a hegymászó, sziklamászó […]

Nyúlságok?

Tegnap-tegnapelőtt még azt mondogattuk, ha képtelennél képtelenebb, a valóságtól elrugaszkodó történésekről, eseményekről, jelenségekről adtak hírt az újságok, hogy a papír sok mindent elbír. Ma, amikor szinte nem tudni, milyen világon vagyunk, amikor a mintha-valóságot már alig lehet megkülönböztetni az igazitól, azt mondhatjuk, ha ugyancsak eredeti (!) képtelenségekkel találkozunk, hogy hát bizony ez is elfér a […]

Útszéli szinten

Valahogy úgy vagyok itthon, ha szemetet látok a járdán, lábam előtt, lehajlok és fölveszem, viszem a legközelebbi szemétvederig. Nincs ebben szerintem semmi különös. Tettem ezt másutt is, ahol általában tiszták az utcák. Nem tehetem Bukarestben, mert ott még a hivatásos utcaseprők se győzik. Itt van például ez a Lazăr Lădariu, a marosvásárhelyi Cuvântul liber főszerkesztője. […]

Viszonylagos elmaradottság miatti elvándorlás

E négy szóban foglalta össze a minapi székely kongresszus egyik csíkszeredai előadója (Lázár Ede dékán) közösségünk és szülőföldünk legégetőbb gazdasági gondját, hozzátéve, hogy e tekintetben az 1902-es második székely kongresszus óta mi sem változott. 115 évvel ezelőtt a bajok gyökerét ugyanúgy határozták meg, és ezek orvoslására próbáltak meg kidolgozni megoldásokat. Hogy ezekből semmi sem lett, […]