Mindenre figyel ez a kislány. Azt mondják okos orvosok, hogy sokkal nagyobb a felfogó, elraktározó képességük, mint a felnőtteknek.

– Istenem, olyan rövid idő, néhány év alatt meg kell tanulniuk egy életre mindent. És emlékezni, emlékezni… Az anyák csak jót képzelnek számukra, és mindent széppé tesznek, amit megkapnak, megérintenek. Mindebben ott van az anya, az anyaka, az anyács jósága is, minden, de minden. És mindezeken kívül az is, amiket soha egyetlen lélektanász sem vehet számba.

– Ugye nem késel el, Iringó, kis virág?

– Nem, anya, egy miccre készen vagyok.

– Az iskola közel!

– Ha messze lenne is, mennék. Fölengedsz egy buborékot, az megkerüli a templomot, máris ott az iskola!

Puszi, puszi, máris illan.

Jó hidegecske van reggel, az szent igaz. Meleg a ruha, a cipő, a sál. Ott jön Irénke is. Iringó rövidít a nagy református templom mellett. És a fal mellett ott fekszik egy jókora kutya. Két első lábán nyugszik a feje, az álla.

Mennyit játszottunk vele! Most csak átnéz a két lába fölött. Behúzódva a templom fala meg a támpillér szegletébe. Csak néz. Irénke már elment. Iringó tör darabot a tízórai vajas kenyérből.

– Szia, Lajos, edd meg szépen. Szia, szia! Légy jó egész nap!

Iringónak kilencéves korában délig tartott az egész nap. Akkor mentek haza. A templom körül erre, meg arra mindenfelé csivitelt haza a gyermeksereg. Iringó akkor is, mint a reggel, észrevette Lajost, a kutyát. Lenkével együtt odaszaladtak. A kutya barna bundája nem volt fényes, mint máskor.

– Lajos kutya, hát nem etted meg a tízórait sem? Kutyabunda, alszol? Mi van veled? Nincs meleg itt, a kövek között, hideg a fal. Fuss el valahova…

Olyan hamar odalesz a nap másik fele!

 – Apa, tudod-e, hogy tornából ezután nem is adnak jegyet? És azt is el kell mondanom, hogy ma reggel is, délben is ott találtam Lajost a templom mellett, a hideg földön. Nem is szólt hozzám. Tudod, a kutya nem tud beszélni, de úgy szaglászik, szimatol, hogy abból lehet érteni. De most nem…

A nap másik felét a két nagyobb testvére, a fiúk is eljátszották. Másnap reggel, ahogy meglátta a templomot, Iringó egyenesen arra tartott, szaporán. Hideg volt. Anya kétszer is megnézte az okos telefonján, hány fok. Ez bizony már tél, annyit mondott, majd ellenőrizte ismét a kislány öltözékét.

– Kérlek, ne szaladj, de ne is bámészkodj. Megfázhatsz. Menjek veled?

– Ó, úgy is hideg lesz.

Kerülő, rövidítés, tél, minden mindegy, amikor meglátta, hogy a kutya ott hasal most is. Úgy, ahogy a tegnap. Két nagy tappancsán nyugtatta az állát. Két lapos, lappancs füle máskor mintha melengette volna, még nyáron is, meg-megrándult és szimatolt játékosan. Most semmi. Úgy van a két füle, mint a semmi. Mintha nem is az övé. A szeme néha pislog.

Beteg. Ha valaki fekszik két napja, és mellette a tegnapi tízórai-kóstoló is, akkor az beteg. A kutya is lehet beteg? Máskor nagy volt a teste, és izgett-mozgott, és igen, két lábra is állt sokszor játékból…

Anya, a kutyák lehetnek-e betegek? És van-e kutyadoktor, kutyakórház?

Írt a táblára. Szeretett írni a tanító nénivel a táblára. Otthon már van tábla. Apa készítette. Mert észrevette, hogy mindenki szeret írni otthon a táblára. „Apa, hazafelé hozz lisztet, spenótot meg borvizet. És édeset” – ez is, meg hasonlók is kerültek a táblára.

– Tanító néni, szeretnék kérdezni… A kutyák lehetnek-e betegek? És van-e gyógyszerük?

Ezt már nem lehetett mind fölírni a táblára.

– A kutyák is lehetnek betegek, de nem látjuk olyankor, mert elbújnak valahova. Van otthon kutyátok, és beteg? Van állatorvos, igen, van kutyadoktor…

Tovább már nem magyarázta, mit is kell tenni a beteg kutyával, mert csengettek. Iringó megborzongott a csengő hangjára, mert messzire járt. Hosszú és alacsony épületet képzelt maga elé, mert a beteg kutyák, meg a látogató kutyák sem tudnak följárni, mondjuk, a negyedik emeletre. Hol lehet a kutyagyógyszertár?

Délben egyedül indult hazafelé. Reggel óta nagy hó hullott. És a templom falánál ott volt egy hórakás. Sokan siettek a hóban, mások sikongattak a télnek. Iringó ott állt a hóhalom mellett, és nem mert moccanni sem. Semmit se látott, csak a havat mindenütt.

– Anyácska, meghalt Lajos, a kutya. Nem tudtam, hol a kutyagyógyszertár. De ne sírj.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Bérverseny?

Az egyik, visszakézből állandóan „kiátkozott” készruhagyár 2000-2500 lejes nettófizetést ígér lapunkban közzétett hirdetésében a munkavállalóknak. Nem rossz pénz. A reklámból ugyan nem derül ki, hogy milyen munkakörre keresik a „dolgozókat”, sem az, hogy milyen végzettséget, esetleg szakmai tapasztalatot kérnek, és az sem, hogy miként számolják a „napi 8-9 órás munkaidőt”.

Hogyan legyünk népszerűek?

Vannak emberek, akik csak úgy fogadják el az életet, ha a figyelem központjában vannak. Bármit megtesznek a népszerűségért. Nem a patologikus valóságshow-s csodabogarakra gondolok, azok csak a már beteg nézők elméjét turbózzák még betegebbre, hanem közszereplőkre, akik sajnos mindenkinek ártanak.

Egységes magyarellenesség

Az elmúlt napok magyarellenes nyilatkozatait, gyűlölettel telített szónoklatait, valamint soviniszta, fasiszta kirohanásait lehetetlen egyenként elemezni és megválaszolni. Elég azonban közülük kettőt, a volt és jelenlegi államfőét kiragadni annak érzékeltetésére, miként viszonyul a román politikum az erdélyi magyarsághoz, de az ilyenkor elengedhetetlen tanulságok is levonhatók belőlük.

Milyen likból milyen szél!

Hogy mennyire kell a hatalom! Már meg sem lep bennünket határokon innen és túl, hogy eladná, most éppen Băsescu apját anyját fél marék mocskos szavazatért. Amúgy meglettünk volna Băsescu legújabb dühkirohanása nélkül is – úgy is értem, hogy amúgy nélküle is megalázva valánk –, de ez az ötlete, hogy március 15-én mehetünk földünkről s kertünkből Budapestre ünnepelni…

A kisebbségi pragmatizmus védelmében

Azon, hogy a kormányválság hevében a szociáldemokratákkal alkudozó RMDSZ mekkora kőnackó hőzöngést volt képes kiváltani az európer román ellenzékből, igazándiból nincs miért csodálkozni.

Tomori Pál esete a székelyekkel

A székelyek háromkötetes történetében Péterfi Bence ismerteti a betelepedés után kialakult székely társadalom rétegszerkezetét. Idézi Brodarics István, a mohácsi csata történetét megíró korabeli történész véleményét arról, hogy „e harcias és vad nép” – mármint elődeink – közül „senki sem nemes és nem paraszt, mindannyian ugyanazon jog szerint ítéltetnek meg, akárcsak a svájciak”. A szerző telitalálatnak tartja a svájci szabadparaszti világgal való összehasonlítást. (Milyen kár, hogy jelenük viszont eltérő!)

Csapdát állítottak nekünk

Európában és talán a világon is példátlan módon vasárnap a hatalmon lévő román pártkoalíció bizalmatlansági indítványt terjesztett be saját kormánya ellen a parlamentben.

Miért kéne szégyenkezniük a vadászoknak?

Románia az egyedüli ország Európában, ahol a hatóságoknak csupán 4 év leforgása alatt sikerült 5 vadfaj vadászatát betiltani (fajdkakas, hiúz, vadmacska, farkas, barnamedve).

Helyesbítés a levendulás ügyben

Helyesbítés a levendulás ügyben A június 8-i lapszám Tisztelt Szerkesztőség! rovatában jeleztem, hogy Albis határában megdézsmálták a levendulaültetvényemet, a tettesek szekérről szálltak le. Egy többnyire márkosfalviakból és kézdivásárhelyiekből álló kirándulócsoportra gyanakodtam. Nem állt szándékomban, hogy valaki ártatlannak a becsületét megsértsem vagy megbírságoltassam (ezért nem írtam nevet, illetve ezért nem tettem rendőrségi feljelentést), az esetet azzal […]

Kuss az uniónak!

Nincs Európában még egy ország, mely minden háborús vagy békés helyzetben csakis és kizárólag a saját érdekeit tartaná szeme előtt, messzemenő szemtelenséggel minden kisebbség (zsidó, magyar, szerb, német stb.) ellen.

Aki nem lép egyszerre

Átmenetileg patthelyzet alakult ki: az alkotmány védelmét élvező renitens kormányfő dacol pártjával, nem akarván megválni hivatalától, más eszköz híján pedig a szociáldemokrata parlamenti frakció kénytelen bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatni saját, cezariánus miniszterelnökét.

Édes bronz

Pikánsnak ígérkezett a minifutball Európa-bajnokság csehországi (Brünn) kisdöntője, ahol az elődöntők két vesztese, Magyarország és Románia küzdött az éremért. Paprikás alaphangulatot képez nyilván ilyenkor a szomszéd, „baráti” országok közti ősi rivalizálás, ám mégis erősebb ennél a tét sportemberi oldala.

Bukaresti Magyar Élet

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy dr. Bencze Mihály, a bukaresti Ady Endre Líceum igazgatója havonta elküldi nekem e-mail-ben a címben jelzett fővárosi magyar lap írásait. Nincs ebben semmi különös, ha csak az nem, hogy a Maszol mellett immár ez a világhálós kiadvány is ötödik éve megmutat valamit a fővárosi magyarság életéből, az ő művelődési igényükről kapunk felvilágosítást.

Igenis vannak jó emberek!

Az elmúlt pár napban rengetegen írtatok, hogy segíteni szeretnétek a céljaim megvalósításában. Vagyis egy Genium X3 protézis beszerzésében. Nem igazán tudom szavakba foglalni, hogy mennyire hálás vagyok ezért…, de az igazság az, hogy még mindig nagyon kínosnak tálalom, hogy ilyen helyzet alakult ki.

Érvelés helyett nyelvpolitika

Két jogszabály elfogadásától hangos a magyar(országi) közélet. Az egyik a „civiltörvény”, a másik a „lex Taigetosz”-nak csúfolt köznevelési törvény-módosítás. Közös a kettőben, hogy az ellenük irányuló ellenzéki – igen, egységes ellenzéki, a Jobbikot is aktivizáló – támadások alaptalanok, hisztérikusak és hangulatkeltőek.