Mindenre figyel ez a kislány. Azt mondják okos orvosok, hogy sokkal nagyobb a felfogó, elraktározó képességük, mint a felnőtteknek.

– Istenem, olyan rövid idő, néhány év alatt meg kell tanulniuk egy életre mindent. És emlékezni, emlékezni… Az anyák csak jót képzelnek számukra, és mindent széppé tesznek, amit megkapnak, megérintenek. Mindebben ott van az anya, az anyaka, az anyács jósága is, minden, de minden. És mindezeken kívül az is, amiket soha egyetlen lélektanász sem vehet számba.

– Ugye nem késel el, Iringó, kis virág?

– Nem, anya, egy miccre készen vagyok.

– Az iskola közel!

– Ha messze lenne is, mennék. Fölengedsz egy buborékot, az megkerüli a templomot, máris ott az iskola!

Puszi, puszi, máris illan.

Jó hidegecske van reggel, az szent igaz. Meleg a ruha, a cipő, a sál. Ott jön Irénke is. Iringó rövidít a nagy református templom mellett. És a fal mellett ott fekszik egy jókora kutya. Két első lábán nyugszik a feje, az álla.

Mennyit játszottunk vele! Most csak átnéz a két lába fölött. Behúzódva a templom fala meg a támpillér szegletébe. Csak néz. Irénke már elment. Iringó tör darabot a tízórai vajas kenyérből.

– Szia, Lajos, edd meg szépen. Szia, szia! Légy jó egész nap!

Iringónak kilencéves korában délig tartott az egész nap. Akkor mentek haza. A templom körül erre, meg arra mindenfelé csivitelt haza a gyermeksereg. Iringó akkor is, mint a reggel, észrevette Lajost, a kutyát. Lenkével együtt odaszaladtak. A kutya barna bundája nem volt fényes, mint máskor.

– Lajos kutya, hát nem etted meg a tízórait sem? Kutyabunda, alszol? Mi van veled? Nincs meleg itt, a kövek között, hideg a fal. Fuss el valahova…

Olyan hamar odalesz a nap másik fele!

 – Apa, tudod-e, hogy tornából ezután nem is adnak jegyet? És azt is el kell mondanom, hogy ma reggel is, délben is ott találtam Lajost a templom mellett, a hideg földön. Nem is szólt hozzám. Tudod, a kutya nem tud beszélni, de úgy szaglászik, szimatol, hogy abból lehet érteni. De most nem…

A nap másik felét a két nagyobb testvére, a fiúk is eljátszották. Másnap reggel, ahogy meglátta a templomot, Iringó egyenesen arra tartott, szaporán. Hideg volt. Anya kétszer is megnézte az okos telefonján, hány fok. Ez bizony már tél, annyit mondott, majd ellenőrizte ismét a kislány öltözékét.

– Kérlek, ne szaladj, de ne is bámészkodj. Megfázhatsz. Menjek veled?

– Ó, úgy is hideg lesz.

Kerülő, rövidítés, tél, minden mindegy, amikor meglátta, hogy a kutya ott hasal most is. Úgy, ahogy a tegnap. Két nagy tappancsán nyugtatta az állát. Két lapos, lappancs füle máskor mintha melengette volna, még nyáron is, meg-megrándult és szimatolt játékosan. Most semmi. Úgy van a két füle, mint a semmi. Mintha nem is az övé. A szeme néha pislog.

Beteg. Ha valaki fekszik két napja, és mellette a tegnapi tízórai-kóstoló is, akkor az beteg. A kutya is lehet beteg? Máskor nagy volt a teste, és izgett-mozgott, és igen, két lábra is állt sokszor játékból…

Anya, a kutyák lehetnek-e betegek? És van-e kutyadoktor, kutyakórház?

Írt a táblára. Szeretett írni a tanító nénivel a táblára. Otthon már van tábla. Apa készítette. Mert észrevette, hogy mindenki szeret írni otthon a táblára. „Apa, hazafelé hozz lisztet, spenótot meg borvizet. És édeset” – ez is, meg hasonlók is kerültek a táblára.

– Tanító néni, szeretnék kérdezni… A kutyák lehetnek-e betegek? És van-e gyógyszerük?

Ezt már nem lehetett mind fölírni a táblára.

– A kutyák is lehetnek betegek, de nem látjuk olyankor, mert elbújnak valahova. Van otthon kutyátok, és beteg? Van állatorvos, igen, van kutyadoktor…

Tovább már nem magyarázta, mit is kell tenni a beteg kutyával, mert csengettek. Iringó megborzongott a csengő hangjára, mert messzire járt. Hosszú és alacsony épületet képzelt maga elé, mert a beteg kutyák, meg a látogató kutyák sem tudnak följárni, mondjuk, a negyedik emeletre. Hol lehet a kutyagyógyszertár?

Délben egyedül indult hazafelé. Reggel óta nagy hó hullott. És a templom falánál ott volt egy hórakás. Sokan siettek a hóban, mások sikongattak a télnek. Iringó ott állt a hóhalom mellett, és nem mert moccanni sem. Semmit se látott, csak a havat mindenütt.

– Anyácska, meghalt Lajos, a kutya. Nem tudtam, hol a kutyagyógyszertár. De ne sírj.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Győzelmek idejéről

Nagy izgalom van Oroszországban, a madárvilágban, Jekatyerinburgtól át az Urál-hegységen s fel északra, Szentpétervárig, Izlandig is. Ragyogó arcok meg emberzsivaj, örömös, hiszen 32 ország képviselői lelkendeznek szent labdák körül. Az emlékezet madárszárnyán idézzük magunk elé azt a magyar csapatot, melynek nevében egyetlen vicorgó, magas magánhangzó se volt: MAGYAR ARANYCSAPAT. Galambok, ölyvek, sasok követték Puskásékat szelíden, […]

A moltonköpeny

Tél volt, hideg, és Ceaușescu regnált. A le­strapált bordó molton ott lógott az ügyeletes orvosi szoba fogasán. Béla belenézett az átadási naplóba, aztán lekapta a fogasról a vastag, bordó köpenyt, fázósan magára tekerte az övét, és zsebre dugta a kezeit. A bal zsebben valami papírféle akadt a kezébe. Kivette, és a kékes színű bankjegyről Nicolae […]

Az iszlám és Európa

Orbán Viktor nevét 1989. június 16-a óta jegyzik a Kárpát-medencében. Az akkor mindössze 26 éves politikus Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napján mondott egy rendkívül kemény, lényeglátó, prog­ram­adó beszédet, melyet ma is egyetértéssel hallgathatunk. Kimondta azt, amit mások abban a pillanatban nem mertek, vagy nem tartottak taktikusnak. A történelem úgy hozta, hogy 29 évvel később, […]

Jövőképek

Az oroszországi labdarúgó világbajnokságról nagyon korai még velősebb gondolatokat megfogalmazni. E sorok írásakor az éremesélyesek közül kettő-három pályára sem lépett. Sejteni sem lehet – esetleg csak találgatni –, hogy melyik csapat, melyik játékos lehet a vb hőse. Annyi bizonyos, CR7, azaz Cristiano Ronaldo szokás szerint kellőképpen felspannolta magát, az első mérkőzésén (mégpedig Spanyolország ellen) a […]

Ébredezik a román?

„Romániának nem régiósításra, nem decentralizációra, hanem autonómiára van szüksége. Az lenne a legjobb, ha Dél-Tirolról venne példát, egy olyan gazdasági közigazgatási autonómiáról, amely ösztönzi a helyi befektetőket és a hasznot is helyben hagyja, nem megszűri egy fővároson keresztül, amely egyáltalán nem biztos, hogy a vidék érdekeit nézi. Idejétmúlt Románia mai közigazgatási szervezése. A százéves Romániának új országprojektre van szüksége, és ez az autonómia lehetne”.

A haza szolgálatában

Éppen 150 évvel ezelőtt, 1868. június 18-án látott napvilágot Kenderesen Vitéz Nagybányai Horthy Miklós egy olyan református család sarjaként, amely1657-ben nyerte el a nemességet Erdélyben. Előnevét első ízben a II. Rákóczi Ferenc titkáraként dolgozó őse viselte, mivel Nagybányán született. Apja már 8 éves korában a debreceni Református Kollégiumba küldte, majd Sopronban elvégezte a gimnáziumot és […]

Arad tündöklése

Két vaskos kötet Arad színjátszásának történetéről! Emberfeletti munkát végeztek megírói, összeállítói, Piroska Katalin és Piroska István. A most már nyugdíjas tanárházaspár jelenleg Kiskunfélegyházán él, de hazajárnak Aradra, ahol évtizedekig tanítottak, s olyannyira kötődnek ehhez a nagyszerű városhoz, hogy páratlanul gazdag kulturális, művelődési, de főleg színháztörténeti munkájukkal kétségtelenül beírták nevüket Tóth Árpád városának szellemi éle­tébe.

A haza szolgálatában

Éppen 150 évvel ezelőtt, 1868. június 18-án látott napvilágot Kenderesen Vitéz Nagybányai Horthy Miklós egy olyan református család sarjaként, amely1657-ben nyerte el a nemességet Erdélyben. Előnevét első ízben a II. Rákóczi Ferenc titkáraként dolgozó őse viselte, mivel Nagybányán született. Apja már 8 éves korában a debreceni Református Kollégiumba küldte, majd Sopronban elvégezte a gimnáziumot és […]

Fény Róma felől

Valami elindult. Valami megállt. És máris özönölhetnek a kérdések, feltevések és kétségek a két tétel után. Hogy a migráció elindult, az kétségtelen. Nem rémképeket látott Európánk a fellegekben, hanem lenn, a kertekben, gondozott emlékhelyeken és egyáltalán mindenütt és idelenn rémüldözött, és ma is azt teszi a bezuhogó idegenek kései között. Soha nem volt ilyen egyetemes […]

Termékeny káosz

Románia immár sokadik évét nyomja le érzelmileg is túlfűtött, válságos közéleti állapotok között, ennek megfelelően sokat beszélnek, írnak (jómagam sem lévén kivétel) ennek a társadalomra, a gazdaságra, vagy éppen az állam működésére tett káros, bomlasztó hatásairól. Mindeközben azonban alig esik szó, illetve szinte észre sem vesszük e szeszélyes és fordulatoktól zsúfolt események hullámai között annak […]

Szomorú világbajnokság

Kezdődik a focivébé, és őszintén, nem nagyon érdekel. Nem vagyunk ott, és kikosarazott kérőként nem fűt a vágy mások menyegzőjén kényszermosolyogni. (Bár örvendek is, hogy nem jutottunk ki, így nem röhög rajtunk a fél világ, mint az andorrai kaland után). De most inkább tényszerű megállapításként mondom: a válogatottak meccsei gyengébbek, mint a komoly futballal rendelkező […]

Amikor az élet veri a szabályt

Egy Simenon-regény utolsó lapján Maigret felügyelő, látván, hogy egy ismerten kábítószerfüggő konzumnő már-már elájul, kivesz a fiókjából egy kis zacskót, amelyet egy házkutatásnál koboztak el, és diszkréten a nő kezébe dugja. Igen, a híres detektív narkóval látja el a szerencsétlent. Van úgy, hogy az élet bonyolultabb minden jogi és erkölcsi törvénynél és szabálynál. Néhány évvel […]

Színjáték

Ujjal mutogatnak egymásra a két politikai tábor tüntetői, hogy ki hagyott nagyobb szemetet a bukaresti Győzelem téren. Mivel kétszáz méterre lakom az eseményektől nyugodt szívvel mondhatom, döntetlen az eredmény. A tüntetők –ezek is, azok is – irdatlan nagy szeméthalmot hagynak maguk után. Egyetlen helyet tudok az országban, ahol az esemény után tiszta marad a terep, […]

Törékeny demokrácia

A közigazgatási törvénykönyvbe (egyelőre csak a szenátus által hétfőn elfogadott formájában) belekerült, hogy ezentúl nem lesz kötelező a húsz százalékos küszöb ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok érvényesítsék a kisebbségi nyelvi jogokat. Magyarán: a helyi vagy megyei tanács akkor is úgy dönthet, hogy kiírja a megye vagy a település nevét romántól eltérő nyelven, hogyha az ott […]

A kézdivásárhelyi kórházkapu kapcsán

Mindig olyanok mondják meg, hogy nem kell közelebbi bejárata legyen a kórháznak, akiket nem érint. A kórházat tudtommal nem távgyaloglóknak, hanem beteg embereknek építették! Nagyon kampányoltak annak idején a városvezetők, hogy milyen nagyszerű dolog, hogy új kórháza van a városnak, a politikusok nem győztek vele büszkélkedni, mekkora tett, hogy felépült. Ez igaz is, de mi […]