Mindenre figyel ez a kislány. Azt mondják okos orvosok, hogy sokkal nagyobb a felfogó, elraktározó képességük, mint a felnőtteknek.

– Istenem, olyan rövid idő, néhány év alatt meg kell tanulniuk egy életre mindent. És emlékezni, emlékezni… Az anyák csak jót képzelnek számukra, és mindent széppé tesznek, amit megkapnak, megérintenek. Mindebben ott van az anya, az anyaka, az anyács jósága is, minden, de minden. És mindezeken kívül az is, amiket soha egyetlen lélektanász sem vehet számba.

– Ugye nem késel el, Iringó, kis virág?

– Nem, anya, egy miccre készen vagyok.

– Az iskola közel!

– Ha messze lenne is, mennék. Fölengedsz egy buborékot, az megkerüli a templomot, máris ott az iskola!

Puszi, puszi, máris illan.

Jó hidegecske van reggel, az szent igaz. Meleg a ruha, a cipő, a sál. Ott jön Irénke is. Iringó rövidít a nagy református templom mellett. És a fal mellett ott fekszik egy jókora kutya. Két első lábán nyugszik a feje, az álla.

Mennyit játszottunk vele! Most csak átnéz a két lába fölött. Behúzódva a templom fala meg a támpillér szegletébe. Csak néz. Irénke már elment. Iringó tör darabot a tízórai vajas kenyérből.

– Szia, Lajos, edd meg szépen. Szia, szia! Légy jó egész nap!

Iringónak kilencéves korában délig tartott az egész nap. Akkor mentek haza. A templom körül erre, meg arra mindenfelé csivitelt haza a gyermeksereg. Iringó akkor is, mint a reggel, észrevette Lajost, a kutyát. Lenkével együtt odaszaladtak. A kutya barna bundája nem volt fényes, mint máskor.

– Lajos kutya, hát nem etted meg a tízórait sem? Kutyabunda, alszol? Mi van veled? Nincs meleg itt, a kövek között, hideg a fal. Fuss el valahova…

Olyan hamar odalesz a nap másik fele!

 – Apa, tudod-e, hogy tornából ezután nem is adnak jegyet? És azt is el kell mondanom, hogy ma reggel is, délben is ott találtam Lajost a templom mellett, a hideg földön. Nem is szólt hozzám. Tudod, a kutya nem tud beszélni, de úgy szaglászik, szimatol, hogy abból lehet érteni. De most nem…

A nap másik felét a két nagyobb testvére, a fiúk is eljátszották. Másnap reggel, ahogy meglátta a templomot, Iringó egyenesen arra tartott, szaporán. Hideg volt. Anya kétszer is megnézte az okos telefonján, hány fok. Ez bizony már tél, annyit mondott, majd ellenőrizte ismét a kislány öltözékét.

– Kérlek, ne szaladj, de ne is bámészkodj. Megfázhatsz. Menjek veled?

– Ó, úgy is hideg lesz.

Kerülő, rövidítés, tél, minden mindegy, amikor meglátta, hogy a kutya ott hasal most is. Úgy, ahogy a tegnap. Két nagy tappancsán nyugtatta az állát. Két lapos, lappancs füle máskor mintha melengette volna, még nyáron is, meg-megrándult és szimatolt játékosan. Most semmi. Úgy van a két füle, mint a semmi. Mintha nem is az övé. A szeme néha pislog.

Beteg. Ha valaki fekszik két napja, és mellette a tegnapi tízórai-kóstoló is, akkor az beteg. A kutya is lehet beteg? Máskor nagy volt a teste, és izgett-mozgott, és igen, két lábra is állt sokszor játékból…

Anya, a kutyák lehetnek-e betegek? És van-e kutyadoktor, kutyakórház?

Írt a táblára. Szeretett írni a tanító nénivel a táblára. Otthon már van tábla. Apa készítette. Mert észrevette, hogy mindenki szeret írni otthon a táblára. „Apa, hazafelé hozz lisztet, spenótot meg borvizet. És édeset” – ez is, meg hasonlók is kerültek a táblára.

– Tanító néni, szeretnék kérdezni… A kutyák lehetnek-e betegek? És van-e gyógyszerük?

Ezt már nem lehetett mind fölírni a táblára.

– A kutyák is lehetnek betegek, de nem látjuk olyankor, mert elbújnak valahova. Van otthon kutyátok, és beteg? Van állatorvos, igen, van kutyadoktor…

Tovább már nem magyarázta, mit is kell tenni a beteg kutyával, mert csengettek. Iringó megborzongott a csengő hangjára, mert messzire járt. Hosszú és alacsony épületet képzelt maga elé, mert a beteg kutyák, meg a látogató kutyák sem tudnak följárni, mondjuk, a negyedik emeletre. Hol lehet a kutyagyógyszertár?

Délben egyedül indult hazafelé. Reggel óta nagy hó hullott. És a templom falánál ott volt egy hórakás. Sokan siettek a hóban, mások sikongattak a télnek. Iringó ott állt a hóhalom mellett, és nem mert moccanni sem. Semmit se látott, csak a havat mindenütt.

– Anyácska, meghalt Lajos, a kutya. Nem tudtam, hol a kutyagyógyszertár. De ne sírj.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

A kolozsvári ünnepségről

Az 1848-as magyar forradalmat az 1989-es román forradalom vívmányainak köszönhetően ünnepelhetik szabadon az erdélyi magyarok, Temesvártól Nagybányáig, Nagyváradtól Kézdivásárhelyig.

Olcsóbb a magyar útlevél

Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa közleményben tájékoztatja az érdekelteket, hogy illetékmentessé vált a 65. életévüket betöltött személyek magánútlevelének kiállítása.

Bűbájos gyilkosok

Feledékeny és naiv teremtmény az ember, szinte várja, hogy becsapják, majd bálványozni is képes azt, aki palira veszi. Bizonyíték a sok szerencsétlen asszony, aki jól tudta, hogy AZ a férfi szélhámos, de hát olyan szépen beszélt… Legyünk őszinték, Dallas-rajongókként ugye, bár pityeregtünk Bobby meg Pamela vállán, szívünk mélyén csak J. R.-t csodáltuk…

Szégyen, amit tettek!

Megdöbbenéssel írom ezt a levelet, meg idegesen is, mert egy olyan életképet kell elnéznünk Nagyborosnyón, aminek párja az életben nem volt. A szép parkunkat tönkretették, a sokéves fákat megcsupaszították. Százévesnél is idősebb hársat és akácot vágtak ki tövestől, pedig a töve is elárulta, hogy milyen régen ültették. És akik ültették, most forognak a sírjukban, mint […]

Versben hámozott világ

Március 21. a költészet világnapja 1999 óta. Nem kell keresgélnem a nagyobbnál nagyobb szavakat, elég, ha annyit jegyzek ide, hogy a költő naponta veszi vállára a legnagyobb terhet azzal, hogy köze van a világ minden terhéhez és szépségéhez. Petőfi szerint, ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed, nincs rád szüksége a hazának, […]

Oktatni, okítani és nevelni

Egy közösség sorsának alakulását tagjai tudásának és kulturáltságának szintje, illetve gondolkodásmódja határozza meg. Ahol ezt nem tartják szem előtt, ott kockáztatják az elkövetkező nemzedékek jövőjét. Éppen ezért egy társadalom érettségi foka az oktatáshoz és neveléshez történő viszonyulásából pontosan lemérhető. Mindennek tudatában szomorúan állapíthatjuk meg, hogy Romániában e tekintetben is nagyon rosszul állunk, mert az elmúlt […]

Két angyali hang

Boldogan csicsergő operettekben hallhattuk, de a mai, dübörgő, nehezen elviselhető könnyűzenében is ott a megállapítás, hogy csodák ma nincsenek. Az én sajátos derűlátásomban ezt néha úgy fordítom élőre, hogy nincsenek csodák, mert ma már minden megtörténhet. Mert csak alig pillantott szét maga körül a 21. század, máris elképesztő, hihetetlen, véres, égés szagú útleveleket hamisított a […]

Berde-cipó és szeminárium

A néhai Berde Mózes – aki immár szoborrá merevedve tekint magasról szeretett városára – életéből egy mozzanatot ragadok ki: a köztudottan aszkéta öregúr rendelkezése alapján tekintélyes vagyonából a székelykeresztúri, a tordai és a kolozsvári magyar iskolák diákjainak naponta egy-egy cipót osztottak ki, ezek voltak az akkoriban híres-nevezetes Berde-cipók. Egy cipót! Történelmi esemény volt, még ha […]

„Kicsi szilvafácska, nőj nekem!”

Vasárnap délelőtt kisebb faültetési megmozdulást szerveztünk Feldobolyban. Elültettünk 40 szilvafacsemetét az út mentén, azzal a céllal, hogy majd évek múlva egy gyönyörű szilváson keresztül sétálhassunk be Feldobolyba. A csemetéket a Feldobolyi Kulturális és Közösségi Egyesület vásárolta a sepsiszentkirályi Pinus Siculus csemeteiskolájából. Az ültetésben több mint tizenöten segítettek, név szerint köszönetet szeretnénk mondani Kész Imrének, Nagy […]

A kormány és a sör

A Heineken nevű giga-multi, a világ söriparának egyik legnagyobbja, a sörvilág pazar sokszínűségének elszegényedéséért, homogenizálódásáért, az átlagminőség gyöngülésért nem kis mértékben felelős cég az Igazi Csíki Sör ellen indított pert (amit Romániában meg is nyert), de a magyar állammal találta magát szemben. Így könnyen lehet, hogy többet veszít a vámon, mint amennyit nyer a réven. […]

Mumus a zászló

Torgyán József még földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter korában, bukaresti miniszter kollegájának hívására járt a román fővárosban, de előtte beutazta az országot. Huncutul jegyezte meg, hogy bármerre járt Budapest zászlójával fogadták, még a vasútállomásokat is teleaggatták piros–sárga–kék lobogókkal. Jót nevettünk ezen. Később derült ki, hogy a román hatalmasságokat ez a három szín – Erdély színei, bár […]

Döntőre fel!

Istennek hála, a cím célzata félreérthető a székelyföldi csapatsportokra, sportjátékokra (is) gondolva. A bőség zavarával küszködünk, a korábbi évek szűkösségéhez viszonyítva. Ezekben a napokban a két székelyföldi jégkorongcsapatnak (Csíkszeredai Sportklub, Gyergyószentmiklósi Progym) szurkolhatunk a román bajnokság arany- és bronzmérkőzésein, s ha végül 2., 4. hely lesz belőle, az érmes székely hokisokat akkor is szép számban […]

Bálint Gábor a székelyek nyomorúságáról

A jövő hónapban esedékes Székely Tudományos Kongresszus közeledtével alkalmasnak tartom a pillanatot, hogy emlékeztessek az első Székely Kongresszusra, az 1902-ben Tusnádon megtartottra, pontosabban annak egy ma is figyelmet érdemlő „előhangjára”. Szentkatolna Bálint Gábornak a Mikor kezdődött a székelység nyomorúsága? című publicisztikai írását ugyanis, amely a Székely Nemzet 1901. évi karácsonyi számában jelent meg, ilyen előhangnak […]

Válasz Bandi Szabolcs „kipakolására”

A Székely Hírmondóban Bandi Szabolcs kipakol címmel megjelent levelet a következőkkel szeretnénk kiegészíteni. Tisztelt Szabolcs! Csak arról feledkeztél el nyilatkozni, és azt megcáfolni, amivel az Átlátszó Erdély szerkesztői vádolnak, hogy te készítetted a felvételt. Miközben magadra öltöd az áldozat szerepét, ne feledkezz meg arról sem, hogy vallomásod szerint azon a szupertitkos beszélgetésen nem volt telefon, […]

Katonai segédnép?

Emlékszem, az osztrák határ menti Őrségben járva rögtön szemünkbe tűnt, mennyire hasonlít az ottani magyarok nyelve, habitusa és népi építkezése például a székelyföldihez, s a turistakalauzok nem is titkolják, hogy Szentgotthárd és környéke valamikor székelyek telephelye volt az oklevelek tanúsága szerint is, s hogy azok leszármazottai ma is ott élnek. Lapunkban nemrég közölt dolgozat részletesen […]