Mindenre figyel ez a kislány. Azt mondják okos orvosok, hogy sokkal nagyobb a felfogó, elraktározó képességük, mint a felnőtteknek.

– Istenem, olyan rövid idő, néhány év alatt meg kell tanulniuk egy életre mindent. És emlékezni, emlékezni… Az anyák csak jót képzelnek számukra, és mindent széppé tesznek, amit megkapnak, megérintenek. Mindebben ott van az anya, az anyaka, az anyács jósága is, minden, de minden. És mindezeken kívül az is, amiket soha egyetlen lélektanász sem vehet számba.

– Ugye nem késel el, Iringó, kis virág?

– Nem, anya, egy miccre készen vagyok.

– Az iskola közel!

– Ha messze lenne is, mennék. Fölengedsz egy buborékot, az megkerüli a templomot, máris ott az iskola!

Puszi, puszi, máris illan.

Jó hidegecske van reggel, az szent igaz. Meleg a ruha, a cipő, a sál. Ott jön Irénke is. Iringó rövidít a nagy református templom mellett. És a fal mellett ott fekszik egy jókora kutya. Két első lábán nyugszik a feje, az álla.

Mennyit játszottunk vele! Most csak átnéz a két lába fölött. Behúzódva a templom fala meg a támpillér szegletébe. Csak néz. Irénke már elment. Iringó tör darabot a tízórai vajas kenyérből.

– Szia, Lajos, edd meg szépen. Szia, szia! Légy jó egész nap!

Iringónak kilencéves korában délig tartott az egész nap. Akkor mentek haza. A templom körül erre, meg arra mindenfelé csivitelt haza a gyermeksereg. Iringó akkor is, mint a reggel, észrevette Lajost, a kutyát. Lenkével együtt odaszaladtak. A kutya barna bundája nem volt fényes, mint máskor.

– Lajos kutya, hát nem etted meg a tízórait sem? Kutyabunda, alszol? Mi van veled? Nincs meleg itt, a kövek között, hideg a fal. Fuss el valahova…

Olyan hamar odalesz a nap másik fele!

 – Apa, tudod-e, hogy tornából ezután nem is adnak jegyet? És azt is el kell mondanom, hogy ma reggel is, délben is ott találtam Lajost a templom mellett, a hideg földön. Nem is szólt hozzám. Tudod, a kutya nem tud beszélni, de úgy szaglászik, szimatol, hogy abból lehet érteni. De most nem…

A nap másik felét a két nagyobb testvére, a fiúk is eljátszották. Másnap reggel, ahogy meglátta a templomot, Iringó egyenesen arra tartott, szaporán. Hideg volt. Anya kétszer is megnézte az okos telefonján, hány fok. Ez bizony már tél, annyit mondott, majd ellenőrizte ismét a kislány öltözékét.

– Kérlek, ne szaladj, de ne is bámészkodj. Megfázhatsz. Menjek veled?

– Ó, úgy is hideg lesz.

Kerülő, rövidítés, tél, minden mindegy, amikor meglátta, hogy a kutya ott hasal most is. Úgy, ahogy a tegnap. Két nagy tappancsán nyugtatta az állát. Két lapos, lappancs füle máskor mintha melengette volna, még nyáron is, meg-megrándult és szimatolt játékosan. Most semmi. Úgy van a két füle, mint a semmi. Mintha nem is az övé. A szeme néha pislog.

Beteg. Ha valaki fekszik két napja, és mellette a tegnapi tízórai-kóstoló is, akkor az beteg. A kutya is lehet beteg? Máskor nagy volt a teste, és izgett-mozgott, és igen, két lábra is állt sokszor játékból…

Anya, a kutyák lehetnek-e betegek? És van-e kutyadoktor, kutyakórház?

Írt a táblára. Szeretett írni a tanító nénivel a táblára. Otthon már van tábla. Apa készítette. Mert észrevette, hogy mindenki szeret írni otthon a táblára. „Apa, hazafelé hozz lisztet, spenótot meg borvizet. És édeset” – ez is, meg hasonlók is kerültek a táblára.

– Tanító néni, szeretnék kérdezni… A kutyák lehetnek-e betegek? És van-e gyógyszerük?

Ezt már nem lehetett mind fölírni a táblára.

– A kutyák is lehetnek betegek, de nem látjuk olyankor, mert elbújnak valahova. Van otthon kutyátok, és beteg? Van állatorvos, igen, van kutyadoktor…

Tovább már nem magyarázta, mit is kell tenni a beteg kutyával, mert csengettek. Iringó megborzongott a csengő hangjára, mert messzire járt. Hosszú és alacsony épületet képzelt maga elé, mert a beteg kutyák, meg a látogató kutyák sem tudnak följárni, mondjuk, a negyedik emeletre. Hol lehet a kutyagyógyszertár?

Délben egyedül indult hazafelé. Reggel óta nagy hó hullott. És a templom falánál ott volt egy hórakás. Sokan siettek a hóban, mások sikongattak a télnek. Iringó ott állt a hóhalom mellett, és nem mert moccanni sem. Semmit se látott, csak a havat mindenütt.

– Anyácska, meghalt Lajos, a kutya. Nem tudtam, hol a kutyagyógyszertár. De ne sírj.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Gyarmat Európa szélén

Egyre több román közgazdász sóhajt fel, hogy egy fejlett gazdasággal rendelkező állam eljövetele helyett az ország mindinkább gyarmati sorba süllyed. Az expénzügyminiszter Ilie Şerbănescu például könyvet jelentetett meg erről (Románia, gyarmat Európa szélén címmel), de rajta kívül a fiatal közgazdászok cikkeznek arról, hogy a fejlett államok cégei az öreg kontinensünk e táját gazdasági uralmuk alá […]

Mi mért nem tüntetünk?

Elnéztem, hogy a nagyobb városok: Bukarest, Kolozsvár, Marosvásárhely stb. lakói napokig képesek tüntetni a kormány ellen, vagy épp a kormány által módosított igazságügyi törvények miatt. Ezzel jelzik, hogy mindaz, ami Bukarestben történik, nemcsak Bukarest gondja, hanem mindenkié. Ez nem az a helyzet, hogy ők főzték, és egyék is meg, mi is megisszuk a levét, mert […]

Migránsok és menekültek

A magyar kormány „Stop Soros” címen megfogalmazott javaslatcsomagja újabb lépés a jó irányba, akkor is, ha a nemzeti oldalon is egyre inkább hallani olyan hangokat, hogy a Soros-ellenes kampány túl van tolva. Akik így vélekednek, megrekednek a felszínnél, nem látnak a dolgok mélyére. Soros csak egy látható figurája annak a globalista hatalmi képződménynek, mely a […]

Magyar örökségi időben

Más nemzetek emléknapjának, himnuszának is mind megvan a maga története. A magyar kultúra napja január 22., és egyben – a nemzeti kultúrában – irodalomtörténeti eseményre is emlékeztet. Kölcsey Ferenc (1790–1838) 1823. január 22-én írta le Hymnus című versének végleges változatát. Megzenésítette Erkel Ferenc 1844-ben; sokszor gondolok magamban arra, milyen történelme lenne a magyar népnek és […]

Menjen inkább kidobónak!

Pénteken megállt az élet a vargyasi polgármesteri hivatalban. Megdöbbentő, szégyenletes és megvetendő az, ami már harmadjára történik ott. A könyvelőnő évente megenged magának egy-egy kirohanást. Ha nem ért egyet valamelyik munkatársával, verekszik. Nem tudom, ez hogyan engedhető meg a mai világban. Miért nem megy kidobónak vagy akár birkózóedzőnek? Akkor a felesleges energiáját nem a polgármestereken […]

Felhívás bojkottra

Egy szabályozás értelmében minden diáknak – függetlenül az anyanyelvétől – angolról románra és románról angolra kell fordítania az angol nyelvű tantárgyversenyen. Ezzel megnehezítik a magyar középiskolások helyzetét, hiszen egy idegen nyelvről egy másik idegen nyelvre kellene fordítani már egyetemi szintű feladat. Ez számunkra teljes mértékben elfogadhatatlan! A magyar középiskolásokat eleve vesztes csatába akarják vinni, hogy […]

A közös imádság felhajtó ereje

Amint a testnek, úgy a léleknek is szüksége van táplálékra, melynek alapját, mint kenyérben a kovász, az Ige képezi. Hiszen van-e, lehet-e bárminek mélyebb szellemi és igazságtöltete, mint Isten kinyilatkoztatott vagy megtestesült szavának? Mi, gyarló emberek a történelem folyamán mégis más-más módon próbáltuk megmagyarázni azt, ami mindig is egyértelmű volt, és értelmezni a nyilvánvalót. Ebbéli […]

Vissza a rendszerbe

Meg nem állhatom megkérdezni magától, Ion Augustin úr, hogy hogy van? Hogy van idekinn? Milyen érzés újból megélni a szabadságot a tiszta nap alatt, az emberek szeme előtt? Hiába, örök érvényű törvény az emberi társadalomban, hogy mind a társadalmi osztályoknak, rétegeknek, mind az egyéneknek le kell gyűrniük a gáncsokat, gátakat ahhoz, hogy szabadok legyenek. Mi […]

Égi rendelés

Azt tartják, szüleit, rokonait nem választhatja meg az ember, barátait viszont igen. Éspedig szabadon. Van valamelyes tudásunk az öröklődésről, de annál kevesebb arról, hogy a baráti kapcsolatok hogyan is jönnek létre. Egyetlen elhatározó pillanat elég ehhez, vagy komoly próbákat kiálló, többrendbéli egymásra találás alapozhatja meg az igazi barátságokat? Esetleg „történelem előtti időkben” gyökereznek ezek, csak […]

Akadémiazuhatag

Aki az erdélyi és romániai magyar sporthíreket valamennyire követi, értesülhetett arról, hogy immár négy népszerű sportágnak is van székelyföldi akadémiája. Vagyis szervezett, összehangolt és módszertanilag előrehaladott utánpótlás-képzése. Elsők voltak a labdarúgók, majd következtek a jégkorongozók, az ökölvívók, a kézilabdázók. Nem lehetetlen, hogy sakkal, szertornával, korcsolyával, sível és keleti küzdősportokkal bővüljön a sor, esetleg tenisszel, és […]

Bruce Willis a kormányválságban

Sokatmondó adatok láttak napvilágot a román médiában, amelyek rávilágítanak a legutóbbi kormányfőváltást övező állampolgári érdeklődés intenzitására. Médiafogyasztási mérések szerint Tudose exminiszterelnök kiszavazását, illetve kormánya bukását az esti főműsoridőben az öt hírtelevízión a tévénézők mindössze 15%-a követte. Ez abszolút számokban összesen 2,7 millió választópolgárt jelent.

Ki adja a kötelet?

Sokszor és sokan próbáltuk, próbálták fölhívni Európa különböző politikai szervezeteinek figyelmét a romániai magyar kisebbségi lakosság üldöztetésére. Pontosan arról volt és van szó, hogy a román belpolitika egész egyszerűen ki akarja kergetni, de legalább elrománosítani kegyetlen kényszerhelyzetben a magyarságot. Európa most talán megnyikkan, amikor Mihai Tudose – ma már – exminiszterelnök egyértelműen akasztással fenyegette meg mindazokat, akik az egykori hagyományos székely zászlót kibontják az ég alatt, és nem csak a sötét kamrában.

Székelyföld valós gondjai

Az alábbi írás a Hotnews hírportálon jelent meg ne sokkal Mihai Tudose volt kormányfő elhíresült nyilatkozatát követően. Dan Tapalaga elemzése (Botos László fordításában) jól tükrözi az „értelmesebb” román értelmiség székelységgel kapcsolatos gondolkodásmódját. Nem árt rájuk is figyelni, mert honi partnerek nélkül vajmi keveset tudunk elérni nagyobb célkitűzéseink közül.

Sietnek, mintha hajtanák

Nem tudom, miért sírnak az emberek a kovásznai körforgalom miatt, hiszen ott sem a körforgalom hiánya a baj, hanem az, hogy egyesek úgy vezetnek, mintha ők lennének az út királyai. És ez a jelenség nem csak Kovásznán áll elő, hanem mondhatni bárhol mifelénk. Meglehet nézni, például Kézdiszentléleken is úgy mennek a falu között, hogy az ember jobb, ha tart magának a macskája mellett egy pótmacskát, illetve egy pótmacska-pótló macskát, mert amilyen sebességhuszárok vannak, nem lehet hosszú jövőt jósolni a kisállatoknak.

Szomorú korondi üzenet

Mások halála mindig figyelmeztet a veszteségeinkre. Nő bennünk a veszteség súlya, ha egy egész nemzeti közösség vesz tiszta inget a temetésre.