Hosszú harc után végre kitették Erdély egyik legnagyobb városának a bejáratához a táblára a román Cluj-Napoca mellé a magyar Kolozsvárt és a német Klausenburgot is. Győzelem! Persze, akad egy kis tüske is az egészben. Éspedig nem a város magyar vagy német nevében, hanem éppen a románban. Ott díszeleg ugyanis a Napoca. Annak a valahai Napoka nevű őrhelynek a neve, amelynek a holléte – mondjuk így – egy kicsit vitatott. Ezt a kommunizmus ideje alatt ragasztották oda a Clujhoz, bár a latin nyelven íródott középkori dokumentumokban csak a Clus formával találkozhattunk, de ez az akkori hatalmasságoknak nem volt elég romános, hiszen a város inkább a régi magyar és szász múlthoz kötődött. Ezt akarta akkor Ceauşescu ellensúlyozni a névadással. Járta is akkor városszerte a mondást, hogy „Kolozsvár addig lesz Napoca, amíg él az apóka!” Hát az apóka eltávozott, a Napoca azonban maradt. Most már a helybeli románok többsége, bár nem használja a Napoca nevet, sem akarja ezt lekoptatni a Cluj mellől.

De mit is írok, a helybeli románságról. A közelmúltban behozott románságról van szó. Az első világégés után ugyanis Kolozsváron 40 ezer magyar élt és csak 6 ezer román. Akkor szóba sem jöhetett semmiféle római név adása. Pedig akkor is nagy rössel nevezték át még a színmagyar városokat, községeket, falvakat is románná. Akkor kapta Szatmár is a Satu Mare nevet, a románok által is használt Sătmar helyett. Az utóbbi ugyanis a magyarra emlékeztetett. Egyébként Erdély településtörténete azt mutatja, hogy a 13. század végén 511 falunévből csak három volt román eredetű. Később sem igen változott ez az arány. A kalotaszegi Sztánát is hiába hívták egy darabig Stânának, vissza kellett sztánásítani, mert kiderült, nem a román stânából (esztenából) ered a név, hanem a szláv Sztán (Stan) személynévből. De nemcsak település, de egyetlen folyó vagy nagyobb patak neve sem román eredetű. Ezt próbálták meg ellensúlyozni például a folyóparti településeknél: belemagyarázták, hogy a lassú, csendes víz (apă lină) adta a nevét. Mint az Apát hídjából eredő Apahidának (?), vagy Abafájának, amelyet, amikor megtudták, hogy az ómagyar Aba személynév és az erdő jelentésű fa összetételű, egyenesen Apalinanak kereszteltek. S a példák sora hosszú. Úgy látszik nehéz elfogadni, hogy Erdélyben más népek is éltek és alkottak, mint a románok.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Durvul a közélet

Amikor Szilágyi György jobbikos képviselő beígérte Dömötör Csaba államtitkárnak, hogy úgy nyakon… teremti, „hogy leszáll a feje”, akkor egyesek megpróbálták ezt szembeállítani a Jobbik „cukisodásával”, s úgy prezentálni, mint a Jobbik igazi arcát. Holott nyilván csak annyiról volt szó, hogy egy képviselőben elszakadt a cérna, amire volt már példa a politikai életben, és vélhetően lesz is; örömteli, hogy a mi parlamentünkben a rendszerváltás után csak verbális erőszakra került eddig sor, dulakodásra vagy verekedésre még nem.

Történelmi lélekhányados

Az 1987. esztendő nem hozott sok újat a romániai magyarság sorsában, sem a bánás- és bántásmódot illetően, sem az életszínvonalban. Többek között abban is hasonló volt az előző évekhez, hogy ezrével menekültek ki Romániából a magyarok. Az 1986-os évben román nyilvántartás szerint 1184 magyar ember ment át Magyarországra, magyar nyilvántartás szerint 19.445. A különbség a vízum nélküli átszökésekből adódik.

Felszín és mélység

A téma a földön hever – szokták mondani annak, aki nyilvánosan kívánja hallatni szavát, mondjuk a köz ügyeiben. Hogy mi is hever a maga kézzelfogható valóságában a földön, úton és útfélen, köztereken, központokban és városok, falvak peremén, nehéz lenne mind elősorolni, de láthatja, akinek van szeme a látásra.

Országnagyból állampapa

Alighogy bársonyszékbe kerülnek az atyafiak, mindjárt bál­anyák akarnak lenni. A hatalomba kerülve azt hiszik, észt is adott hozzá a Fennvaló, s nem­igen hallgatnak a jó szóra, a segítőkész tanácsra. A demokratikus tanácskozást mindjárt átváltják diktatórikus hangnemre. Nem egyszer voltam tanúja magam is annak, hogy a „gyertek, tárgyaljuk meg”, a „sok ember sok ötletet jelent” miként vált át „megmondtamra”. Persze, így aztán lassan kialakul az önkényuralom, ahol a vezér a lényeg.

A konok székely

Csütörtök este örökre eltávozott körünkből és a földi létből Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke. Személyében egy olyan sorstársunk hagyott itt minket, aki büszkén, azonban kérkedés nélkül vállalta származását.

Vetnek, dobnak, hajítanak

Nehéz megmondani, melyik nyelvekben van más-más elnevezése az atlétika dobószámainak. A magyarban diszkoszvetés, gerelyhajítás, kalapácsvetés, súlylökés a hivatalos és szokványos elnevezés. Persze semmiféle szakmai vagy nyelvi hibát nem vét, aki gyűjtőszóval netán azt mondja, jó messzire dobták a gerelyt, a súlyt, a kalapácsot, a diszkoszt.

A tudás és a tudatlanság hatalma

A tudás – vagy mondjuk mai nyelvezettel: az információ – hatalom, akárcsak a pénz. Aki informált, kétszer annyit ér, aki pedig félreinformált, kétszeresen könnyű játékszer a tudó kezében.

Az emberek vetése

A tüdőgyulladást nem lehet csak úgy megkapni, mint a Nobel-díjat. Arra rá kell szolgálni, ki kell fázni, meg éhezni, izzadni. Jó, a Nobel-díjért is meg kell izzadni. Én viszont nem izzadtam, nem fagyoskodtam, és tessék, most itt vagyok. Doktor úr, én igenis…

A hazánkat meg kell védeni!

Az Európai Parlament plenáris ülése szerdán elfogadta azt a határozattervezetet, melynek értelmében megkezdődik az uniós szerződés 7. cikkelyében előírt eljárás megindításának előkészítése Magyarországgal szemben. És történt mindez a szociáldemokrata, liberális, zöldpárti és radikális baloldali frakciók előterjesztése nyomán, mert szerintük az utóbbi években „súlyosan romlott a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok helyzete” Magyarországon. Példaként […]

Minden eladó

Olvasom, hogy a terribilissimo talján hazaffy, Sivio Berlusconi 740 millió euróért eladta Olaszföld és családja büszkeségét, az AC Milan focicsapatát. Könnyű lesz megjegyezni az új tulaj nevét, Li Yonghong. A Chelsea már Abramovicsé, a City az araboké, a budapesti Honvéd (ahol Puskács Öcsi, ajaj, de rég volt) Hemingwayé; na nem a Nobel-díjas Ernesté, az inkább […]

Mi hallatszik a mennybe?

Én magam azt is vizsgálnám az Európai Unión belül, hogyan érvényesülnek, hogyan élhetnek meg az egyes országok hagyományai, szokásrendje és rendszere. Közelebbről azt is, mennyire lehet kötelezni a tagországok igen-igen különböző életszínvonalán a jogokat és kötelességeket. Nem várható el ugyanaz a „házirend” Romániától, Szerbiától, mint Luxemburgtól például. Mit neveznek diktatúrának általában, most már az EU-n […]

Óvatosan a torjai fakereskedővel!

Nemrég fát rendeltem Torjáról. Az újsághirdetésben az állt, hogy nyers bikkfát árulnak, 180 lej métere, és házhoz is szállítják. A napokban meg is hozták a rendelt 10 méter bikkfát. Sajnos, nem én vettem át az árut, de amikor hazaértem, csalódottan tapasztaltam, hogy a beígért nyers bikkfa helyett taplós fákat kaptam. Nem beszélve a vékony, paszulykarónak […]

Dumapartik a Duna-parton

Embert beszédjéről – állítja a közmondás. Hosszú távon talán igen, mert lehetőségünk van összehasonlítani a szavait tetteivel. Rövidtávon viszont gyakran tapasztaljuk az édesszájú donhuánok, münchhausenek, háryjánosok diadalát. Jaj, a gyenge beszédűnek! Volt egy tanítványom, szép értelmes leányka. Az év közepén érkezett, az előző iskolában bukásra állt. Amikor a táblához hívtam, elvörösödött, szinte értelmetlenül habogott, majdnem […]

A rázós Európa

Mi szólunk hozzád, Európa! Kinek és melyik korban mennyire engedte és engedi a megélhetési politizálás a tényszerű fölsorakoztatást, az igazmondást? Kiskésekkel boncolgatják, jobbára csak érintgetik életterünk, megélhetési felületünk. Így, ahogy mondom: felület. Mert úgy haladunk, hogy lassan fél lábon fogjuk kerülgetni a Soros-ügynököket meg a derűs, vigyorgó beözönlőket. Történészek taglalják, boncolgatják, hogy Európa földrajzi fogalom-e […]