A budapesti vízi parádé esős árnyékában, a bulgáriai Plovdivban Magyarország óriási fölénnyel lett első a kajak-kenu Európa-bajnokság éremtáblázatán. A vasárnap délutáni három hosszú távú (5000 m) versenyszám előtt jegyezett 9 arany, 2 ezüst, 3 bronz azt mutatja, a 2-4. helyezettek csak együtt tudták volna megelőzni anyaországunkat, aranyak tekintetében pedig segítségül kellett volna hívni az ötödik helyezettet is. Mindez úgy, hogy a riói olimpia háromszoros bajnoka, Kozák Danuta szülési szabadságon van. A rend kedvéért: Németország 4-1-2, Oroszország 3-3-4, Csehország 2-1-0, Lengyelország 1-4-3. A román küldöttség erejéből egyetlenegy ezüstéremre futotta, az is a számukra hagyományos férfi kenu kettesben.

A bámulatos magyar eredmény nem meglepetés amúgy, hiszen az elmúlt években, évtizedekben sok-sok kajak-kenu világversenyen végzett az élen Magyarország. Ez a plovdivi diadal viszont egészen elképesztő, ha a hátterét alaposabban megvizsgáljuk. A magyar szakszövetség az Európa-bajnokságot csak afféle erőfelmérőnek tekintette az augusztus-végi, csehországi világbajnokságra, a kerettagok közül többen az Eb előtt egy-két héttel még a vb-csapatba kerülésért vívtak selejtezőket. Nem túlzás, ha azt mondjuk, a magyar kajak-kenusoknak az olimpia előtt még egy olimpia, a világbajnokság előtt még egy vb, az Európa-bajnokság előtt még egy Eb zajlik rendszeresen.

Ez nem minden! Alig három héttel korábban Belgrádban volt az ifjúsági és U23-as Európa-bajnokság. A két korcsoport összesített éremtáblázatát Magyarország nyerte 7 arannyal, 11 ezüsttel, 4 bronzzal. Mégpedig úgy, hogy az U23-asok közül tucatnyian nem voltak ott Belgrádban, mert a nagy válogatott tagjai, és a plovdivi éremhalmazhoz mind hozzátettek több száz, több ezer lapáttal, több érem az övék. Világviszonylatban is példátlan, egyedi! Most, 2017 júliusában kijelenthető, hogy magyar aranyflotta érkezik 2020-ban Tokióba. Annál is inkább, mivel az olimpiai versenyprogram két női kenu számmal bővült, mindkettő magyar aranyesélyes.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Napirenden a szakoktatás

Érdekes: a tavalyi nagy nekilendülés után pillanatnyilag megint beszédtéma lett a szakoktatás. Az elmúlt esztendőt a szakoktatás évének hirdették meg, ennek jegyében szerveztek, szerveztünk tucatnyi tanácskozást aránylag sok résztvevővel, új szakok beindításáról tárgyaltunk, s igen nagy reményeket fűztünk a főleg szavakban megfogalmazott, papírra rögzített elképzelésekhez. Aztán alábbhagyott a nagy láz, pár hónapos szünet után viszont megint felugrott.

Camões és Petőfi

Kicsit irigylem a portugálokat. Nem csak a kellemes, enyhe éghajlatért, amelyben kevesebbet vacognék, és mert C. Ronaldo egyesek szerint Bödénél is jobb, hanem mert Portugália az egyetlen ország a világon, ahol a nemzeti ünnep egy költő előtti tisztelgés: a kalandoréletű, jó tollú Luís Vaz de Camões halála napja, június tizedike.

Johannis

Méltányolandó, hogy a román államfő nem félt bejönni az oroszlánbarlangba. Nem félt Csíkszeredába összehívni a Hargita és Kovászna megyei elöljárókat, mintegy elismerve, hogy együvé tartoznak (hívhatta volna Kovásznát Brassóba és Hargitát, mondjuk, Besztercére).

Este ma várom a Kóreszinél

…ott, ahol a nyolcas megáll. Ez lehet a modern sláger, ugyanis meg nem erősített források szerint (ezzel szokott takarózni a média egy-egy nagy hazugság előtt) a román állampolgárok többsége kikapcsolódásnak a mallt választja immár.

Johannis, az egypulás

Johannis államelnök tegnapi vizitje kapcsán helyi elöljáróink végre újból megvillogtathatták kommunikációs és kreatív képességeiket. A meglehetősen száraz és protokolláris látogatás konklúziójaként többek között azt nyilatkozták, hogy az államfő elismerte, hogy a két székely megye (Maros látványosan kimaradt…) egy régiót alkot, de azt is megállapították, hogy a területi autonómia kérdésében sincs vita az elnökkel, sőt: egyetértés van.

Néhány méltató szó Sütő Andrásról

Most, hogy 90 éve (1927. június 17-én) született a pusztakamarási magyar ember, engedtessék meg egy magyar átlagembernek, hogy néhány írott szót ejtsen az egyénről: úgy is, mint emberről, és úgy is, mint szakemberről (íróról).

A magyarországi ellenzék és a magyar sikerek

A mai parlamentáris demokrácia nem kedvez a tudatos nemzetépítésnek. Négyévente választásokat rendeznek, melyek eldöntik, hogy milyen politikai erő kormányoz a továbbiakban, így az ellenzék abban érdekelt, hogy a kormány bármit csinál, azt ócsárolja. Nem ritka a felelőtlenül ígérgetés sem, különösen azon pártok esetében, melyek előreborítékolhatóan nem jutnak egyedül kormányra.

Bilincstelen vagyonellenőrzés

Jó néhány évvel ezelőtt egyik szenátorunknak kiszámítottam, hogy a béréből közel sem jön ki az éppen akkor átadott villája értéke, még akkor sem, ha közben semmit sem evett volna. Ekkor jött a magyarázat, hogy örökölt, földeket kapott vissza, onnan a sok pénz. A valóság az, hogy még azzal sem jött volna ki a frissen felépített villa ára, ráadásul a vagyonbevallásában még eladatlanul szerepelt a szóban forgó birtok is.

A Tega nem ismeri a valóságot?

Ama bizonyos, három rendőrről szóló vicc jutott az eszembe, amikor a bálványosi, közterületen levő szeméttározó körül uralkodó állapotokra figyelmeztető olvasói észrevétel kapcsán született TEGA-válaszlevelet (Sz. H./2017.07.08.) olvastam. Előfordulhat, hogy olyan személyt bíztak meg a válaszírásra, aki: soha nem járt Bálványoson, így nem tudja, hogy a jelzett szeméttároló közterületen található; nem ismeri a Tega ügyfeleit, ezért […]

Nemesek több változatban

A 15. század legvégén tragikus esemény dúlta fel Marosvásárhely mezőváros nyugalmát: egy nyárádszentbenedeki nemes tucatnyi familiárisával és azok embereivel, a történész Benkő Elek szerint egész kis hadsereggel tört rá a városra, és meggyalázta a plébániatemplomot, sőt megölte annak plébánosát.

1 = 11

Egy annyi, mint tizenegy! Ne botránkozzék meg senki e komikusnak tűnő számegyenlet láttán. Tényleg ennyi! Matematikatanár barátom időnként panaszkodni szokott, hogy az okítására bízott tanulók egy része enyhén szólva hiányos számtani ismeretekkel felvértezve ostromolja a „tudás” várát, s amit annak idején elhanyagoltak valahol valakik, azt most behozni szinte lehetetlen próbálkozás.

Minek nevezzelek?

Legszínesebb emlékeim közé tartozik Jancsi néni, egy közeli falucska megbecsült lakója. Hogy papíroson hogyan s mint szerepelt, nem tudom, de apjának köszönhetően Jancsivá vált, lévén a pálinka és az asszony nagy szerelmese, öt leány után a kocsmában megesküdött, hogy a hatodik Jancsi lesz, ha törik, ha szakad. A nép beleegyezett, így maradt a leányzó vénleány és Jancsi, mert hát ki csapta volna a szelet a falu szoknyás Jancsiának?

Levélféle a Transindex újdonsült főszerkesztőjéhez

Kedves Kulcsár Árpád! A Székely Hírmondót szerkesztők, újságírók állítják elő, akik keményen megdolgoznak, nem ritkán áldozatot hoznak szellemi függetlenségük megőrzéséért, ami egy kisebbségi sajtóorgánum részéről nem egyszerű feladat. Éppen ezért ijesztő tájékozatlanságra és rosszindulatra vall közvetve eltartott bértollnokoknak nevezni bennünket, az antiszemitizmus vádjáról nem is beszélve. Márpedig Ön – Nálunk is állami finanszírozott a magyar […]

Ünneplő akadémia

A romániai magyar pedagógus közösség legfontosabb eseményére, a nyári felkészítő tanfolyamokra 25. alkalommal kerül sor. Természetes, hogy díszünnepség illett a hét eleji negyedszázados megemlékezéshez, a helyszín pedig a lehető legméltóságteljesebb: a pedagógusok Hargita megyei, Apáczai Csere János nevét viselő háza. Sajnálatos módon a Kovászna megyei, hasonló rendeltetésű intézmény külsőségeiben meg sem közelíti a csíkit. Maga […]

Szép város Keresztúr!

Az ember sokfelé jár-kel, megfigyel, érdeklődik, s mindig ugyanoda lyukad ki, ugyanazt a kérdés fogalmazódik meg benne: miként lehet, hogy itt ezt tapasztalja, amott egyebet, s összehasonlítást is tesz a tapasztalatok alapján. A minap Székelykeresztúrra vezetett az utam, s eszembe jutott a pár esztendővel ezelőtti, háborús bombázás utáni képet mutató főutca, ahová gépkocsival tényleg csak […]