Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Adót nem adni

Mohács és Buda 1541-es eleste után és az 1562-es nagy székely lázadás között egyre romlott e rendi nemzet szabadságjogainak helyzete, fokozatos leépítési kísérletek követték egymást minden főhatalmat gyakorló tényező által. Fráter György helytartónak külön gondot okozott, hogyan bírja nagyobb áldozatvállalásra az adómentességéhez makacsul ragaszkodó székelységet, az ő idejében és később is egy húzd meg-ereszd meg küzdelem tanúi lehetünk e tekintetben. Oborni Teréz összefoglalásában említ egy érdekes esetet, melyből György barát közmondásos „erdélyi ravaszsága” és a rendi natio ellenállása is jól kiolvasható. 1543-ban Fráter György az ún. ökörsütés mellett azt is elrendelte, hogy a közszékelyek fejenként másfél forinttal adózzanak, s a következő évben a segesvári országgyűlésen újabb ökörsütést szavaztatott meg, de – itt jön a csavar – tekintettel a székelyek kimerültségére, magára vállalta a négyezer forintos adó kifizetését annak fejében, hogy a székelyek rendkívüli ökörsütést vállalnak magukra. Ez meg is történt. A négyezer forint különben része volt a szultánnak fizetendő adónak. A harmadik évben, 1545-ben Fráter György fejenként egy forintos adót vetett ki ismét a székelyekre, és sikerült is közel 3700 forintot beszedetnie.

A székely adófizetési vonakodás különféle formákat öltött, nemegyszer kivonták maguk a három nemzet által fizetendő adó rájuk eső részének kifizetése alól, bojkottálták az országgyűléseket, vagy csak Vásárhelyre voltak hajlandóak elmenni, s ha mégis küldtek követet, azokat nem hatalmazták fel a határozatok elfogadására. Ezen a központi hatalom úgy próbált meg kifogni, hogy elrendelte, ha a másik két nemzet elfogad valamit, az a harmadikat is kötelezi. Az adók és rendkívüli hadiadók egymást követték, az adószedőknek gyakran meggyűlt a bajuk az alanyokkal, nemegyszer be sem engedték vagy megverték őket. 1547-ben megint kivetették rájuk az egyforintos adót, 1547-ben ökörsütést kellett adniuk, a következő évben újabb egyforintos adót szedtek tőlük. 1552 táján már hat-hétezer forintnyi adó gyűlt össze. Sok közszékely úgy próbált kibújni ez alól, hogy a főemberek oltalma alá helyezte magát tulajdonképpen jobbágyi státusban ún. földön lakó székelyként, ezzel a katonáskodás alól is kivonták magukat. Erre a központ azok megadóztatását is elrendelte.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük