Apáczai Csere Jánost szoktuk segítségül hívni, ha a magyar nyelvű szakoktatás ügyét akarjuk hangsúlyozni, felpártolni. Lehet, ez a „felpártolás” szó kissé nyakatekertnek tűnik, de ha utánagondolunk, rájöhetünk, hogy bizony sokszor tényleg pártolni kellett azokat, akik anyanyelven merték és akarták tanítani a szaktárgyakat, a szakmákat. A közelmúltba, a múlt század ötvenes éveibe visszakanyarodva keserűen idézzük fel, hogy bizony egyik napról a másikra, pontosabban a nyári vakáció végétől az új tanév kezdetéig minden a feje tetejére állt: a szakiskolások meglepődve vették tudomásul, hogy mestereik, mérnökeik, akik addig magyarul okították, most románul szólaltak meg, s közölték, hogy a kalapács ezután nem kalapács, a gereblye nem gereblye. Ezzel megkezdődött a nehéz, bejárhatatlan út, a felemás oktatás.

Magam is szembementem ezzel a kényszerhelyzettel: a szövetkezeti iskolában az egyik csíki kislány szemét is behunyva ismételgette az egyszerű szakmai kifejezéseket, s halvány sejtelme sem volt arról, mit is jelentenek. Akadtak azért jó példák is. A valamikori, nagyon sikeres faipari szakiskolai osztályokban tanító mesterek és mérnökök minden veszélyt vállalva magyar nyelven tanították a mesterségek titkait. A textiliskolában történelmet tanító kolléga azt kérdezte tőlem, vajon baj lesz-e, ha ő a román történelmet magyarul adja elő? Ez történt, s vele nem történt semmi, még a megyei pártbizottság „szakos” titkára sem fújta le, mikor tudomást szerzett erről a „merészségről.” Persze, a nagy fordulatnak kellett eljönnie, hogy minden szakmunkásképzőben az anyanyelv azonnal elfoglalja az őt megillető helyet.

Nos, ezért tartom furcsának az RMDSZ volt elnökének pár héttel ezelőtti kijelentését, miszerint 1994-ig a szakoktatás csak román nyelven történhetett, s hogy minden településen kötelező volt román osztályt létrehozni. Ám 1996-ban kormányra léptek, hangsúlyozta, s már nem kellett kötelező módon román tannyelvű iskolákat működtetni, és „mostantól a szakiskolákban is működhetett magyar nyelvű oktatás.” Én 1991-ben tértem vissza az oktatásba, egyenesen szakmunkásképzőbe, s ott minden szaktárgyat magyarul tanítottak 1990 elejétől.

Az más kérdés, hogy a magyar nyelvű szakkönyvek hiánya roppantul megnehezítette a szaktárgyakat oktatók munkáját. Hol román szakkönyvből fordítottak magyarra, hol a magyarországiakat idomították a hazai követelményekhez. Magam is időnként segítettem a nyelvi buktatókon átjutni, de magyarul folyt az oktatás, s nem az RMDSZ kormányra kerülésétől, hanem jóval korábban.
Amiért mindezt most szóvá teszem, annak évtizedek óta felemlegetett oka van: a magyar nyelvű szakkönyvek hiánya. Ezt még a „rendes” tankönyveknél is nehezebb orvosolni, elsősorban anyagiak miatt. Méltányoljuk hát a mesterek, mérnökök erőfeszítéseit, mert elsősorban ők a megmondhatói, milyen nehéz anyanyelven megtanítani olyan fogalmakat, amelyeknek ismerete elengedhetetlenül fontos.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Elment a vonat

Jó hét esztendővel ezelőtt, amikor eldöntötték, hogy Bukarestben tartják meg a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokságot, a Román Labdarúgó-szövetség és a főváros polgármesteri hivatala mindent megígért: meglesz a pénz – persze, ha az UEFA is hozzáadja a magáét –, a munkaerő, a területek beépítésének jóváhagyása. Rövid néhány év alatt kivitelezik a beruházásokat: a stadionok korszerűsítése mellett az […]

Kosaras örömök

Talán már csak Szatmárnémetiben kétkednek abban, hogy a Sepsi-SIC megvédi országos bajnoki címét női kosárlabdában. Az első két mérkőzés alapján ítélve idén a döntő nem tér haza, vagyis nem valószínű, hogy a VSK otthon egyenlítene, majd a Sepsi Arénában jönne a bajnokavató. Noha igaz, vannak háromszékiek, akik ennek rizikóját szívesen vállalnák.

A naivság diszkrét bája és baja

Nem feltétlenül ördögtől való a naivság. A rózsájára és báránykájára rácsodálkozó Kis Hercegnek legalább annyi felnőtt, mint gyermek tisztelője van, a középkori Ferenc, Assisi gyereklelkű szentje pedig több ember szívére hatott, mint száz villámot–mennydörgést szóró prédikátor. A génjeinkbe van írva – amíg a mindennapok kegyetlen smirglije ki nem töröli onnan – a jó szándék és annak feltételezése másokban. Alig csiklandozza meg fejünk búbját néhány napsugár és fülünket a rigófütty, rögvest elképzeljük, Rigó Jancsi éppen szerelmet vall, eltrillázva, hogy „Rigó Roxi, tetszel nékem, legyél hát a feleségem!”, pedig talán csak füttyöget, mint Mocskosszájú Juhász Péter, jelezvén, ez az én fertályom, ügyelj, mer’ meg-csap-lak, téé!

Facebookos meghallgatás

Lenyűgöző volt nézni, ahogy egy 33 éves fiatalember két napon keresztül, több mint 10 órán át válaszolt a világ egyik legerősebb testületének, az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának Facebookkal kapcsolatos kérdéseire. (Lásd írásunkat a 16. oldalon.) Higgadtan, tisztán, udvariasan, átfogó felkészültségről téve tanúbizonyságot. Pedig egyáltalán nem kímélték, a kérdezők többsége többkilós iratcsomóval érkezett, amit minden bizonnyal […]

Okostelefon, buta emberek

Olvastam, egyes Hargita megyei iskolákban már bevezették, hogy az iskolások a mobiljaikat a tanóra alatt egy dobozba teszik. Mindenképp dicséretre méltó ez a kezdeményezés, mely az oktatásügy minisztérium előírásának hivatott eleget tenni, elvégre a gyerek azért jár iskolába, hogy tanuljon, nem pedig azért, hogy a tanár magyarázása közben a mobiljával babráljon. A mi időnkben még […]

Semmiféle szélnek

Nem volt meglepetés az amerikaiak Szíria elleni támadása. Egyik tavalyi jegyzetemben arról írtam – ugyancsak egy úgynevezett vegyi támadás utáni megtorlással kapcsolatban –, hogy bárki lenne a Fehér Ház lakója, előbb-utóbb meg kellene nyomnia a rakétákat kilövő gombot, mert a kolosszális pénzügyi–katonai szörnyeteg ezt követeli. Én tettelek oda, én irányítalak! Meglepetés talán a bombázások hivatalos […]

Merevgörcsös történelem

Szinte ugyanabban az időben szavazta le a képviselőház a székelyföldi autonómia törvényjavaslatát, és kapta meg a szükséges voksszámot Ioan Aurel Pop, hogy a Román Akadémia elnöke legyen. Hogy mi a kettő között az összekötő kapocs, azt Lucian Boia, a messzeföldön elismert történész a hivatalos román történetírás nagyromán merevgörcsének nevezi. És amíg a Babeş-Bolyai Tudományegyetem nacionalizmusáról […]

Buszjárat, mint a népmesékben

Vagyis hol volt, hol nem volt… A kovásznai városi buszjárattal elsősorban az a bajom, hogy a szolgáltató cégnek még a honlapját sem találni meg, ami 2018-ban elég vicces, mert több adatot meg lehet tudni online egy tarkamacskáról, mint egy sokkal fontosabb, több embert érintő szolgáltatásról. Hosszas tudakozás eredményeként kiderült, hogy a kovásznai polgármesteri hivatal honlapján […]

A rablók barlangjából

Az írás címe és szerzője, Ioan Cismaş nem lepett meg, hiszen ismerhetjük a Marosvásárhelyen megjelenő és bennünket, magyarokat naponta szembeköpő lapot, a Cuvântul Liber-t. Április 12-én az a cím rikolt bagolyként, hogy „Orbán hadat visel az európai békével”. A magyar miniszterelnököt ez a legújabb romániai minősítés nem lepheti meg. Edzett! Kissé latyakos, történelmi áttekintő írás, […]

Álmos elefántok

Van szerencsénk, sőt naponta alkalmunk bejelenteni, hogy a kisebbségi kérdés nem alszik, mert még vannak magyarok meg katalánok, szerbek meg horvátok, bolgárok és románok, akik enyhén szólva ellegetik a kisebbségieknek kimért kenyeret Európában. Azon a földrészen, melyet egyszerű (de nem egyszeri!) belhatalmi döntés folytán egy bizonyos multimilliárdos mikrokisebbség odavetett az ázsiai, afrikai étlen és írástudatlan […]

Pontosítás Fortyogó-ügyben

Az április 11-én megjelent, Folytatódik a fortyogói per című cikkük kapcsán szeretném megosztani a nyilvánossággal a következőket. A 2002/550-es törvény arra kötelezte a kézdivásárhelyi tanácsot, hogy a fortyogófürdői komplexumot eladja akkori bérlőjének, az Incitato Fortyogó Kft.-nek a felértékelt legalacsonyabb áron. Több szakvélemény született: 2005 szeptemberében 891.423 euróra értékelték fel (ezt semmisnek nyilvánította a törvényszék), 2007 […]

Nem hagyhatjuk szó nélkül

Az elmúlt nyolc esztendő legnagyobb kormányellenes tüntetése zajlott szombaton este Budapesten. Joguk van hozzá, hiszen egy működő demokrácia ezt lehetővé teszi. Sokatmondó azonban, hogy erre mindössze hat nappal a Fidesz–KDNP pártszövetség elsöprő győzelmét hozó parlamenti választások után került sor. Mint ahogy az is, hogy a választáson csúfos vereséget szenvedő pártok kényszerből lemondott, illetve tisztségben maradt […]

Tavaszi álmok

Vagy nem is annyira álmok, annál valóságszerűbbek? Székelyföldi és anyaországi csapatjátékokra figyelünk az elkövetkezendő napokban és hetekben. A magyar férfi jégkorong-válogatott Budapesten, a Papp László Sportarénában bizonyítaná, hogy élvonalba jutni és a legjobbak között szerepelni ma már nem akkora csoda, mint volt 2009-ben. Az április 22-én kezdődő világbajnokságon az élvonalból érkező Olaszország és Szlovénia, valamint […]

Megint az oktatás

Újabb ellentmondásos intézkedéssel borzolja a kedélyeket a kormánykoalíció. Most az oktatás területén portyáznak jó szándékkal felvértezett seregeik, Valentin Popa miniszterrel az élükön. A sztori röviden az, hogy a következő tanévtől kezdődően a miniszter lefaragott a nagy egyetemi központoknak járó – az ingyenes oktatást biztosító – államilag finanszírozott helyekből, azzal a „nemes céllal”, hogy ezeket a […]

Modortalanok voltak

Nemrég felháborító eset történt velem a kézdivásárhelyi kórházban. Úgy érzem, megaláztak, emberi voltomban sértettek meg azzal a modorral, ahogy velem bántak, ezért is fordulok a nyilvánossághoz a Székely Hírmondón keresztül, hogy az eset senki mással ne ismétlődhessen meg. Édesapámat március 19-én, mentővel szállították a kézdivásárhelyi kórházba, én pedig, amikor bementem hozzá, és meg akartam itatni […]