Apáczai Csere Jánost szoktuk segítségül hívni, ha a magyar nyelvű szakoktatás ügyét akarjuk hangsúlyozni, felpártolni. Lehet, ez a „felpártolás” szó kissé nyakatekertnek tűnik, de ha utánagondolunk, rájöhetünk, hogy bizony sokszor tényleg pártolni kellett azokat, akik anyanyelven merték és akarták tanítani a szaktárgyakat, a szakmákat. A közelmúltba, a múlt század ötvenes éveibe visszakanyarodva keserűen idézzük fel, hogy bizony egyik napról a másikra, pontosabban a nyári vakáció végétől az új tanév kezdetéig minden a feje tetejére állt: a szakiskolások meglepődve vették tudomásul, hogy mestereik, mérnökeik, akik addig magyarul okították, most románul szólaltak meg, s közölték, hogy a kalapács ezután nem kalapács, a gereblye nem gereblye. Ezzel megkezdődött a nehéz, bejárhatatlan út, a felemás oktatás.

Magam is szembementem ezzel a kényszerhelyzettel: a szövetkezeti iskolában az egyik csíki kislány szemét is behunyva ismételgette az egyszerű szakmai kifejezéseket, s halvány sejtelme sem volt arról, mit is jelentenek. Akadtak azért jó példák is. A valamikori, nagyon sikeres faipari szakiskolai osztályokban tanító mesterek és mérnökök minden veszélyt vállalva magyar nyelven tanították a mesterségek titkait. A textiliskolában történelmet tanító kolléga azt kérdezte tőlem, vajon baj lesz-e, ha ő a román történelmet magyarul adja elő? Ez történt, s vele nem történt semmi, még a megyei pártbizottság „szakos” titkára sem fújta le, mikor tudomást szerzett erről a „merészségről.” Persze, a nagy fordulatnak kellett eljönnie, hogy minden szakmunkásképzőben az anyanyelv azonnal elfoglalja az őt megillető helyet.

Nos, ezért tartom furcsának az RMDSZ volt elnökének pár héttel ezelőtti kijelentését, miszerint 1994-ig a szakoktatás csak román nyelven történhetett, s hogy minden településen kötelező volt román osztályt létrehozni. Ám 1996-ban kormányra léptek, hangsúlyozta, s már nem kellett kötelező módon román tannyelvű iskolákat működtetni, és „mostantól a szakiskolákban is működhetett magyar nyelvű oktatás.” Én 1991-ben tértem vissza az oktatásba, egyenesen szakmunkásképzőbe, s ott minden szaktárgyat magyarul tanítottak 1990 elejétől.

Az más kérdés, hogy a magyar nyelvű szakkönyvek hiánya roppantul megnehezítette a szaktárgyakat oktatók munkáját. Hol román szakkönyvből fordítottak magyarra, hol a magyarországiakat idomították a hazai követelményekhez. Magam is időnként segítettem a nyelvi buktatókon átjutni, de magyarul folyt az oktatás, s nem az RMDSZ kormányra kerülésétől, hanem jóval korábban.
Amiért mindezt most szóvá teszem, annak évtizedek óta felemlegetett oka van: a magyar nyelvű szakkönyvek hiánya. Ezt még a „rendes” tankönyveknél is nehezebb orvosolni, elsősorban anyagiak miatt. Méltányoljuk hát a mesterek, mérnökök erőfeszítéseit, mert elsősorban ők a megmondhatói, milyen nehéz anyanyelven megtanítani olyan fogalmakat, amelyeknek ismerete elengedhetetlenül fontos.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Rendületlenül, angolosan

1. Szombaton és vasárnap a sportszerető ember úgy érezhette magát, mint Buridán szamara. A középkori skolasztikus példázatban egy éhes-szomjas szamár előtt egyenlő távolságban volt a széna és a víz, és a csacsi addig bólogatott jobbra-balra – igyak-e először vagy inkább egyek? – hogy étlen és szomjan pusztult el. Természetesen, aki a Hírmondót választja olvasmánynak csakis […]

Párhuzamos világ

Bibó István megannyi súlyos tévedése mellett megajándékozta a magyarságot néhány egyszerű, könnyen megjegyezhető, és megfelelő alkalmakkor jól idézhető, aforizmaértékű gondolattal. Ezek egyike, hogy a politikában nem lehet hazudni, még pontosabban, hosszú távon nem lehet hazudni, mert a hazugság lelepleződik. Ez persze még ebben a Bibó által finomított változatban sem fedi teljesen a valóságot, de annyi […]

„Fél véka ezüst, fél véka arany”

Szinte balladai a levél. „Tizenkét nagykövet összetanakodék, tiszta Romániát, hogy felépítenék. Hogy felépítenék fél véka ezüstért, fél véka ezüstért, fél véka aranyért.” S ennek érdekében „befalaznák” Laura Codruţa Kövesit a korrupcióellenes ügyészség főügyészének székébe, mindörökre. Szinte megható a levél, ha nem lehetne tudni, hogy fránya fél véka ezüst és fél véka arany a cél. Vagyis, […]

Csodálatosak!

Más sportágakban, más csapatok számára is példaértékű, követendő és oktatásra érdemes az, amit a magyar női U20-as kézilabda-válogatott véghezvitt a debreceni világbajnokságon.

Pogány keresztelők

Nem jó időben és helyen születtem, ám néhány illanó évtized alatt megértem és megéltem két ország állampolgáraként, tél-túl otthon, három társadalmi rendszert. Szinte minden okom megvolt, hogy meg ne bánjam. Bölcsőm körül fogait csikorgatva üvöltött a romániai fasizmus. Jött a Román Kommunista Párt, hogy rendet teremt. Aztán a műanyag forradalom, mely visszarémített Székelyföldre, elanyátlanodva az […]

100 évnyi hétfő

A magyarok kollektív tudatának 100 éve már, hogy amolyan hétfő reggeli ébresztőórájává, bosszantó csengőhangjává vált a trianoni békeszerződés emlékezete. Évente többször is kiugrasztja a történelmietlen szendergés mézédes álmából a „köztudatlan”, a nagy politikai narratíváktól (többnyire) mentes, a szubjektív időkronológiát követő mindennapokat. Trianon emlékezetpolitikai gyakorlata kizökkentené az időt a felejtés és elmúlás felé gravitáló természetes medréből, […]

Cáfol a UPC

Július 5-i lapszámunkban megjelent, Búcsút vett a UPC az Antennáktól című rövidhírünkre reagált Szabó Judit, a UPC Románia képviselője. „A UPC-nek szerződése van az Antena TV Group-pal a csatornák közvetítésére, és nem lesz kivéve az Antena 1, Antena 3, Antena Stars, Happy Channel és a ZU TV a hálózatunkból” – írta a kábelszolgáltató cég képviselője. […]

Valaki tegyen már valamit!

Aki a nagyborosnyói állomástól az új negyed mellett elhalad, a nap bármely szakában, az készüljön fel a rengeteg kutyára. Ha a sofőrök a kutyák életét akarnák megmenteni, akkor a sáncba köthetnek ki. A bicikliseknek jó esetben ott marad egy darab a nadrágjukból. A gyalogosok, ha élelemmel teli zsebbel jönnek, és van annyi idejük, hogy élelmet […]

Ki írta alá a szerződést?

A Barátosi Polgármester Hivatal a kéthavi nyugdíjamból levonatott 714 lejt, jogtalanul. Azért jogtalanul, mert mi nem kötöttünk szerződést a Tega Rt.-vel, és nem is dolgozott nekünk, tehát kötelességünk sincs feléja. Aki megkötötte a szerződést, az fizessen! Kérem a polgármester urat, hogy nevezze meg, ki írta alá a szerződést a Tegával, azok nevében, akik nem tették […]

Fogytán a papír, a kékszesz

Dehogy is véges az átverés, a semmibe vétel, kietlen hazánkban! A széles dolgozó tömegek (párturalom megfogalmazása, hazai továbbéltetés) nem átélik ezt, hanem naponta ebben a nyomorúságban taposnak, tehetetlenül. Századszor is merészelt a sajtó írni minderről, rá se…, esetleg ráköpnek, de változás semmi. Hadd idézzünk vidám szilveszteri kabaré szintű esetet a mából! A beteg két órát […]

A „különleges” társaság

Annak, hogy július 1-től felemelték a nyugdíjpont értékét 100 lejjel, elérve a 1100 lejt, mindenki örvend. Persze, a kisnyugdíjasoknak jól jön az a plusz száz lej, el kell mondanunk azonban, hogy az öregkorban adott összegeket egyáltalán nem a társadalmi méltányosság szerint fizetik. Egyszerűen azért, mert akadnak „különlegesebb” emberek, akik úgymond speciális nyugdíjat kapnak. Tehát öregségjövedelmüket, […]

Ismerkedjünk a közigazgatási törvénnyel 3.

Nem könnyű eldönteni, hogy az ember komorodjon, vagy viduljon az ellenzék közigazgatási törvénytervezet támadó érvein. Éppen az a friss hír, hogy összeölelkeztek és közös szellemi erővel rohamozzák meg az Alkotmánybíróságon. Persze, nem is akármelyik pontján óvják, hanem – minő meglepetés! – a romániai kisebbségek nyelvhasználati garanciáit is kipikkelték maguknak. Kik? Hát a Nép barátai: Băsescu […]

Polip és jövőkutatók

Mindig csodálattal tölt el az a gondoskodás, amellyel a nagy emberek nem hagynak minket, aprócska földieket a homályban tapogatózni, hanem a minimálbér mellé, ráadásként, elénk tárják a jövőt is. Például Hruscsov sem rejtette véka alá, hogy a dicsőséges Szovjetunió 1980-ra felépíti a kommunizmust, és persze messze elhagyja a gonosz Amerikát és imperialista csatlósait. (Erre mondta […]

Ismerkedjünk az új közigazgatási törvénnyel 2.

Mivel nemcsak az államigazgatás szolgálatában álló, vasalt selyemöltönyökben viharzó közméltóságok életére, hanem az önkormányzatokra, helyi közösségekre, de a gazdaságszervezésre is, így borítékolhatóan az egész erdélyi magyarság létmódjára kihatással lesz a minap elfogadott új közigazgatási törvénykönyv. Javallott hát elidőzni fölötte bár még néhány gondolat erejéig. Már csak azért is, mert a területi kormányhivatalok, a prefektúrák hatáskörének […]

Veszélyes kölykök

A minap az egyik kézdivásárhelyi szupermarket előtt arra lettem figyelmes, hogy a biztonsági őr pár roma gyerekkel vitatkozik. Először, reflexből, a gyerekek pártját fogtam volna, aztán hamar ledöbbentem. Az egyébként nagydarab őr higgadtan próbálta velük megértetni, hogy ott nem szabad koldulni, de a gyerekek palira vették, látszott, egyáltalán nem tartanak tőle, szemtelenül viselkedtek, kigúnyolták, és […]