Nagy gondban van a román külügy, hisz nem lehet a „hagyományos” politikát folytatni. Eddig ugyanis meglehetősen egyszerű és igen hatékony alapelven működtek: mindig az erősebb pártjára álltak.

Ez bejött már 1848-ban is, amikor az osztrák hatalom konzerválása mellett álltak ki (csak az nem világos, hogy mitől volt ez forradalom), az első világháborúban is, amikor egészen addig semlegesek maradtak, míg ki nem derült, hogy ki fog győzni, s akkor megtámadták Magyarországot úgy, hogy az offenzívát hamarabb indították, mint a hadüzenetet. De ez volt a második világháborúban is, amikor Antonescu marsall parancsára – Katonák, lépjétek át a Prutot! – a németek oldalán kezdték a háborút, aztán amikor felismerték, hogy vesztésre állnak, a dicsőséges román hadsereg egyszerűen hátat fordított addigi szövetségeseinek, és átállt a győztes oldalra.

Ha közelebb jövünk, nem változik a kép. Az európai uniós csatlakozásnál behunyt szemmel mindent aláírtak, csakhogy a jó félen legyenek (aztán könyörögtek a halasztásokért, mert semmit nem tudtak betartani). Amikor Amerika azt mondta, hogy két százalékot kell a védelemre fordítani, Románia azonnal ugrott, kerül amibe kerül: évtizedek óta nem jut az oktatásra és az egészségügyre a törvény által előírt hányad, de fegyverre van pénz – hogy ott mosolyoghassanak az erősebb oldalán.

Most azonban nagy gond van. Az Egyesült Államok Jeruzsálembe költöztetné nagykövetségét, és ezzel elismerné azt Izrael fővárosának, az Unió, élén a „nagy testvér” Franciaországgal, viszont nem. A „tradicionális” román álláspont az lenne, hogy semmitmondó, „békés megoldást kell keresni” nyilatkozatokkal kivárnák, hogy melyik álláspont győz, s majd ahhoz idomulnának. Csakhogy a kormány előrerohant, és jó csatlósként Amerika mellett tette le a voksot, az államfő szerint viszont az Európai Unió álláspontja lett volna a mérvadó.

Új helyzet van, mert gerinces, határozott állásfoglalásra kényszerülnek, amit holnap nehéz letagadni. Ebben viszont semmi gyakorlatuk nincs…

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Cioloș reformjáról

Dacian Cioloș választási reformtervezetének van egy érzékeny pontja Erdélyből nézve. A módosítás a polgármesterek esetében visszavezetné kétfordulós választási rendszert, hogy így majd elejét lehet venni a jelenségnek, miszerint akár egy relatív 10–20 százalékos többséggel is megnyerhető négy évre egy település csúcspozíciója. A demokratikus legitimációra hivatkoznak, kritérium, mely megköveteli, hogy széles társadalmi támogatottság álljon a nép […]

Kézdivásárhely főteréről

Olvastam, hogy városunk központját újratervezték, és ezt a tanács jóvá is hagyta. Elsőre azt hittem, hogy ez valami áprilisi tréfa októberben. Őseim itt laktak, és én itt lakom több mint 70 éve. Megértem három korszakot, három főteret. Az első tényleg városi piac volt, de nem csak a főtéren, hanem a múzeum alatti utcában is árulták […]

Szellem és a terméketlen dőreség

Egy brüsszeli jelentés, amelyet Navracsics Tibor, az Európai Bizottság kulturális és ifjúságügyi biztosa irányítása alatt dolgoztak ki, elmarasztalja Romániát, kiemelve a tanügyi rendszer hiányosságait. Nem meglepetés, a 3,7%, amit országunkban oktatásra-nevelésre fordítanak, vajmi kevés. Az, hogy a törvény réges-rég 6%-ot ír elő, említésre sem méltó, mert mi az, hogy törvény? Nem mai az anekdota, de […]

Barabás Misi virágmintái

Akik tudják róla, hogy a magyar nyelv és irodalom tanáraként már régóta foglalkoztatja őt általában a díszítőművészet, az nem csodálkozik, hogy nemrég kezünkbe adta az erdővidéki növényi ornamentika összefoglaló kötetét. Évekkel ezelőtt már jelentkezett az Apáczai-pályázaton egy kisebb lélegzetű munkával ugyancsak ebben a tárgykörben, de mostanra megérett a gyűjtött anyag arra, hogy tetszetős kiadvány szülessék […]

Megválaszolatlan kérdéseink

Az októberi népszavazás szerintem fölösleges pénzkidobás volt, meg figyelemelterelés, és törvénytelen is, mert az emberek szabad választási lehetőségét, jogait kérdőjelezte meg. Isten olyannak teremtette az embereket, amilyennek: melegnek, leszbikusnak, heterónak stb. Közöttük vannak énekesek, híres tudósok, papok is. Viszont nagyon kevés pap van, aki segíti az egyháza által a szegényeket, árvákat és az özvegyeket. Minden […]

Ceauşescu utódja

Déjà vu érzése van az embernek, amikor a román miniszterelnök tevékenységét követi. Most éppen az Arab-öböl államaiban „építi Románia külpolitikai kapcsolatait”. Hogy aszongya: „támogatja” a Perzsa-öböl menti Együttműködési Tanács államainak békéjét. Hát, anélkül nem is lenne ott béke, az biztos. És Románia kiemelt fontosságot tulajdonít a közel-keleti és észak-afrikai térségben uralkodó nézetkülönbségek politikai úton történő […]

A román beteg

A világhírű Angol beteg című regény és film jut eszembe. Az is mennyit szenvedett, bele is halt, de milyen gyönyörű ápolónő babusgatta addig. Nos, a román beteg (mert az, még ha magyar is, ha Romániában él, hallja eleget) rosszul lesz, pechére éjnek idején. Nosza, ott a telefon, 112, ötperces magyarázkodás után a diszpécser hölgy ígéri, […]

Fiatalság, bolondság

Mivel évek óta és folyamatosan rengeteg hírt, információt olvasni a Romániát sújtó kivándorlási hullámról, az a képzet alakulhatott ki bennünk, hogy a jelenség már tetőzött, aki akart és módjában állt, már lelépett, és lassan visszaáll minden a megszokott kerékvágásba. Csakhogy a valóságban ez korántsem így van, mivel az elvándorlás nem hogy nem állt meg, de […]

Hiánypótló monográfia

Sokféle elvárással és érzéssel vehet kézbe az ember egy tudományos igénnyel megírt munkát. Fontos ugye, hogy tárgyát kimerítő módon mutassa be, hogy általa az olvasó hiteles és hasznos információkhoz jusson, illetve hogy az olvasó tudása és tájékozottsága gyarapodjon, egyszóval, hogy gondolkozásunk és életünk részévé válhasson… Ha az illető tudományos munka tárgyát tekintve egy bizonyos olvasói […]

Amit megkövetelt a haza

Nem szándékunk visszamenőleg fényesítgetni a magyar történelmi múltat. Emlékezzünk azokra a lármafákra, vesztes meg győztes nemzeti próbákra, melyek figyelmeztetők ma is. Különösen nem szoktunk kitalálni történelmet, ahogyan teszik itt is, ott is más nemzetek. A Csíki-havasok és a Torjai hegység között ott van a Nyergestető, átjáró volt az a két medence, Háromszék és Csík között. […]

Tarlós versenybe száll

A jövő évi anyaországi helyhatósági választások legfőbb kérdése, hogy ki lesz a magyar főváros főpolgármestere. Ez nem a vidék lebecsülése, hanem annak megállapítása, hogy az anyaországi magyarság ötödét tömörítő főváros élén melyik párt jelöltje áll, és abban a pozícióban hogyan teljesít. Tarlós István két mandátuma alatt bebizonyította, jobban vezeti a fővárost elődjénél, a várost húsz […]

Megérdemelt elismerés

Mintegy négy esztendeje történt, hogy a megyeszékhelyi önkormányzat a pedagógusszövetséggel közösen dicséretre méltó lépést tett a pedagógusok irányába: abból kiindulva, hogy a rangos versenyeken rangos eredményeket elérő diákokat külön jutalmazzák, maga a minisztérium is a korábbi szokásoktól eltérően nemcsak szóban és írásban, de anyagiakban is érezteti, kinyilvánítja a nagyra értékelését, említésre méltó kezdeményezést váltottak valóra. […]

A megkopasztott nyugdíjkassza

Még jóformán alá sem írták az új nyugdíjtörvényt, máris megszólaltak a vészhuhogók, hogy nem lesz az országnak pénze kifizetni az öregeknek a megnövelt járandóságot, és előbb az ország jövőjét kell nézni, meg a gazdaság fejlesztését, majd– ha megérik – az idősek is kaphatnak egy kis kenyérre valót. Az alkotmány megfelelő szakasza kimondja: az állam köteles […]

Hideg, langyos, forró

Az anyaország 14–18 éves sportolói káprázatos teljesítményt nyújtottak Buenos Airesben, az Ifjúsági Nyári Olimpiai Játékokon. Vasárnap délutánig 12 arany-, 5 ezüst- és 3 bronzérem a „termés”, ez október 18-ig még gyarapodhat. Az éremtáblán vasárnap Magyarország állt a második helyen Oroszország (22-9-6) mögött, Japán (9-6-9), Kína (9-5-6) és Olaszország (7-7-9) előtt. Románia (2-3-3) a 13. helyet […]

Szomorú nap

Kevesen tudják, hogy a pedagógusoknak is van külön világnapja. Ahol erről tudomást szereztek, ott valószínű néhány pillanatig meg is álltak, arra gondolva, vajon mit is ér, mennyit is ér ma pedagógusnak lenni? Nem csupán itthon, hanem szerte a világban. Nap mint nap szembesülünk az oktatói, nevelői pálya haszontalanságával, a minap mondták, hogy egyik helyen valaki […]