Mondják, tanítványaiban él tovább a pedagógus. Kiss Lázárnak is vannak tanítványai, akik az irodalmi pályán mint számottevő alkotók értek el figyelemre méltó eredményt (a költő Markó Béla és Boér Géza, a politológus és politikai elemző Bakk Miklós például), Vargha Mihály ugyan szobrászművész lett, de vele is meghitt kapcsolatot ápolt, mások, több tucatnyian pedig mint magyartanárok viszik tovább Kiss Lázár hagyatékát. Életeleme volt Kiss Lázárnak a tanítás, a katedrát tekintette ama világot jelentő deszkáknak. Tanítványai megyei és országos tantárgyversenyeken szereztek hírnevet Kézdivásárhelynek. Igazi tehetséggondozó volt Kiss Lázár. E sorok írójának ugyan nem ő volt a magyartanára, de feledhetetlen mentora igenis ő volt.
Kiss Lázár magyartanári pályájának kezdete a romániai magyar kultúra második világháború utáni, rövid ideig tartó felfelé ívelő szakaszára esik, az 1960-as évek második felére. Megpezsdült az irodalmi-kulturális élet ekkor, s ez jótékonyan hatott a vidéki kisvárosokban, például Kézdivásárhelyen is, annak líceumában mindenképpen, ott, ahol Kiss Lázár nagymértékben járult hozzá az iskola szellemi-kulturális pezsgéséhez. Szervezte a városba, illetve az iskolába látogató legfiatalabb költőkkel és írókkal való találkozókat, könyveiknek bemutatóit (találkozhattunk például a Kapuállító című antológia szerzőivel), de az iskola vendége volt a már akkor hírneves Kányádi Sándor, egy alkalommal pedig a két világháború közötti Erdélyi Helikon költőit az egyik legilletékesebb tanú, György Dénes versmondó idézte fel és szólaltatta meg a líceum színpadán.
Kiss Lázár vezette az iskola irodalmi körét évtizedeken keresztül, továbbá emlékezetes irodalmi kirándulásokat szervezett például Kisbaconba a Benedek Elek Emlékház avatására (1968. május 25.) vagy Csíkszeredába Bartalis János költői estjére (1968 októberében), irodalmi színpadot működtetett, melynek tagjai számos alkalommal léptek fel. Irodalmi műsort rendezett Kiss Éva tanárnővel közösen Ady Endre (1969-ben és 1977-ben), Petőfi Sándor (1973), Csokonai Vitéz Mihály (1973), Vörösmarty Mihály (1975) emlékét idézendő, de még az 1980-as években is talált lehetőséget az igazi irodalmi értékek, például Tóth Árpád, Szilágyi Domokos verseinek színpadi megjelenítésére.
Az iskola és az irodalmi kör részére dedikált számos könyv, az egyes rendezvényeken készült fényképek gyűjteménye, továbbá írók levelei (például Kós Károlytól) mára irodalomtörténeti dokumentumértékkel bírnak. Szívügyének tekintette ugyanakkor könyvek és folyóiratok terjesztését, a színházi előadásokra való toborzást a diákok körében, egyszóval ott volt mindenütt, ahol a magyar nyelvű kultúra közvetítése és terjesztése volt a tét.
1968-ban Puskás Éva német–magyar szakos tanárnőt, Kiss Lázár majdani feleségét bízta meg a líceum vezetősége egy iskolai folyóirat indításával. Az Ébredés címmel évharmadonként megjelentetett és írógépen sokszorosított folyóirat általában a diákmunkatársak publicisztikai és szépirodalmi munkáinak adott helyet, s szerkesztésébe Kiss Lázár is bekapcsolódott. A lap megjelenése az 1970-es évek közepén szakadt meg, amikor is a párt és állami szervek „sugallatára” be kellett szüntetni kiadását.
Bekapcsolódott az iskola emlékkönyveinek szerkesztésébe is Kiss Lázár más tanárkollégákkal együtt, munkatársa volt mind az 1980-ban, mind az 1994-ben kiadottnak (Alma Mater 1680–1980, illetve Alma Mater 1680–1994). A rendszerváltás után megalapította az iskola mellett működő Nagy Mózes Közművelődési Egyesületet és Alapítványt (1990. november 19.), amely immár nyíltan fogalmazhatta meg céljai között mindazt, amit az alapító tetteivel addig is tanúsított.
1997. október 6-án, hatvankét éves korában hunyt el Kiss Lázár, és szülőfaluja, Bélafalva temetőjében pihen. A falujához való hűsége példaértékű volt, nem szűnt meg soha támogatni erkölcsileg és szellemiekben a hozzá forduló falusfeleit. Kiss Lázár egyik vezérlő eszméje bizonyára a hamis látszatok és a lényeg szétválasztására indította nap mint nap. Pál apostolt parafrazálva: nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézett, mivel meg volt győződve, hogy „a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Fél távnál

Nehéz hanyagolni a Sepsi OSK bajnoki menetelését. Jó „odafigyelős”. Nem szokványos, az biztos. Vereség hazai pályán a Gázmetántól? Sebaj, visszahozzák a 3 pontot Gheorghe Hagi „csemetekertjéből”, futballiskolájából. (A Viitorul európai viszonylatban is vezető helyen állt abból a szempontból, hogy adott időszakban nagyon magas volt a saját nevelésű játékosok részaránya a csapat keretében. Ez picit változott […]

Hidegrázós igazságszolgáltatás

Most is kiráz a hideg, ha visszaemlékezem a bírósági tárgyalásokra, amelyeken jelen voltam. Nem világrengető ügyek, de mégis. A bírónő fellapozott egy iratcsomót, miközben egy ügyvéd vagy a pereskedő beszélt, és néhány perc után diktálta a döntést, általában elnapolást. Hogy a csodába lehet így elbírálni egy helyzetet? Egyik kedvenc regényem Tolsztoj Feltámadása. Emberi sorsok függnek […]

Cioloș reformjáról

Dacian Cioloș választási reformtervezetének van egy érzékeny pontja Erdélyből nézve. A módosítás a polgármesterek esetében visszavezetné kétfordulós választási rendszert, hogy így majd elejét lehet venni a jelenségnek, miszerint akár egy relatív 10–20 százalékos többséggel is megnyerhető négy évre egy település csúcspozíciója. A demokratikus legitimációra hivatkoznak, kritérium, mely megköveteli, hogy széles társadalmi támogatottság álljon a nép […]

Kézdivásárhely főteréről

Olvastam, hogy városunk központját újratervezték, és ezt a tanács jóvá is hagyta. Elsőre azt hittem, hogy ez valami áprilisi tréfa októberben. Őseim itt laktak, és én itt lakom több mint 70 éve. Megértem három korszakot, három főteret. Az első tényleg városi piac volt, de nem csak a főtéren, hanem a múzeum alatti utcában is árulták […]

Szellem és a terméketlen dőreség

Egy brüsszeli jelentés, amelyet Navracsics Tibor, az Európai Bizottság kulturális és ifjúságügyi biztosa irányítása alatt dolgoztak ki, elmarasztalja Romániát, kiemelve a tanügyi rendszer hiányosságait. Nem meglepetés, a 3,7%, amit országunkban oktatásra-nevelésre fordítanak, vajmi kevés. Az, hogy a törvény réges-rég 6%-ot ír elő, említésre sem méltó, mert mi az, hogy törvény? Nem mai az anekdota, de […]

Barabás Misi virágmintái

Akik tudják róla, hogy a magyar nyelv és irodalom tanáraként már régóta foglalkoztatja őt általában a díszítőművészet, az nem csodálkozik, hogy nemrég kezünkbe adta az erdővidéki növényi ornamentika összefoglaló kötetét. Évekkel ezelőtt már jelentkezett az Apáczai-pályázaton egy kisebb lélegzetű munkával ugyancsak ebben a tárgykörben, de mostanra megérett a gyűjtött anyag arra, hogy tetszetős kiadvány szülessék […]

Megválaszolatlan kérdéseink

Az októberi népszavazás szerintem fölösleges pénzkidobás volt, meg figyelemelterelés, és törvénytelen is, mert az emberek szabad választási lehetőségét, jogait kérdőjelezte meg. Isten olyannak teremtette az embereket, amilyennek: melegnek, leszbikusnak, heterónak stb. Közöttük vannak énekesek, híres tudósok, papok is. Viszont nagyon kevés pap van, aki segíti az egyháza által a szegényeket, árvákat és az özvegyeket. Minden […]

Ceauşescu utódja

Déjà vu érzése van az embernek, amikor a román miniszterelnök tevékenységét követi. Most éppen az Arab-öböl államaiban „építi Románia külpolitikai kapcsolatait”. Hogy aszongya: „támogatja” a Perzsa-öböl menti Együttműködési Tanács államainak békéjét. Hát, anélkül nem is lenne ott béke, az biztos. És Románia kiemelt fontosságot tulajdonít a közel-keleti és észak-afrikai térségben uralkodó nézetkülönbségek politikai úton történő […]

A román beteg

A világhírű Angol beteg című regény és film jut eszembe. Az is mennyit szenvedett, bele is halt, de milyen gyönyörű ápolónő babusgatta addig. Nos, a román beteg (mert az, még ha magyar is, ha Romániában él, hallja eleget) rosszul lesz, pechére éjnek idején. Nosza, ott a telefon, 112, ötperces magyarázkodás után a diszpécser hölgy ígéri, […]

Fiatalság, bolondság

Mivel évek óta és folyamatosan rengeteg hírt, információt olvasni a Romániát sújtó kivándorlási hullámról, az a képzet alakulhatott ki bennünk, hogy a jelenség már tetőzött, aki akart és módjában állt, már lelépett, és lassan visszaáll minden a megszokott kerékvágásba. Csakhogy a valóságban ez korántsem így van, mivel az elvándorlás nem hogy nem állt meg, de […]

Hiánypótló monográfia

Sokféle elvárással és érzéssel vehet kézbe az ember egy tudományos igénnyel megírt munkát. Fontos ugye, hogy tárgyát kimerítő módon mutassa be, hogy általa az olvasó hiteles és hasznos információkhoz jusson, illetve hogy az olvasó tudása és tájékozottsága gyarapodjon, egyszóval, hogy gondolkozásunk és életünk részévé válhasson… Ha az illető tudományos munka tárgyát tekintve egy bizonyos olvasói […]

Amit megkövetelt a haza

Nem szándékunk visszamenőleg fényesítgetni a magyar történelmi múltat. Emlékezzünk azokra a lármafákra, vesztes meg győztes nemzeti próbákra, melyek figyelmeztetők ma is. Különösen nem szoktunk kitalálni történelmet, ahogyan teszik itt is, ott is más nemzetek. A Csíki-havasok és a Torjai hegység között ott van a Nyergestető, átjáró volt az a két medence, Háromszék és Csík között. […]

Tarlós versenybe száll

A jövő évi anyaországi helyhatósági választások legfőbb kérdése, hogy ki lesz a magyar főváros főpolgármestere. Ez nem a vidék lebecsülése, hanem annak megállapítása, hogy az anyaországi magyarság ötödét tömörítő főváros élén melyik párt jelöltje áll, és abban a pozícióban hogyan teljesít. Tarlós István két mandátuma alatt bebizonyította, jobban vezeti a fővárost elődjénél, a várost húsz […]

Megérdemelt elismerés

Mintegy négy esztendeje történt, hogy a megyeszékhelyi önkormányzat a pedagógusszövetséggel közösen dicséretre méltó lépést tett a pedagógusok irányába: abból kiindulva, hogy a rangos versenyeken rangos eredményeket elérő diákokat külön jutalmazzák, maga a minisztérium is a korábbi szokásoktól eltérően nemcsak szóban és írásban, de anyagiakban is érezteti, kinyilvánítja a nagyra értékelését, említésre méltó kezdeményezést váltottak valóra. […]

A megkopasztott nyugdíjkassza

Még jóformán alá sem írták az új nyugdíjtörvényt, máris megszólaltak a vészhuhogók, hogy nem lesz az országnak pénze kifizetni az öregeknek a megnövelt járandóságot, és előbb az ország jövőjét kell nézni, meg a gazdaság fejlesztését, majd– ha megérik – az idősek is kaphatnak egy kis kenyérre valót. Az alkotmány megfelelő szakasza kimondja: az állam köteles […]