Egy annyi, mint tizenegy! Ne botránkozzék meg senki e komikusnak tűnő számegyenlet láttán. Tényleg ennyi! Matematikatanár barátom időnként panaszkodni szokott, hogy az okítására bízott tanulók egy része enyhén szólva hiányos számtani ismeretekkel felvértezve ostromolja a „tudás” várát, s amit annak idején elhanyagoltak valahol valakik, azt most behozni szinte lehetetlen próbálkozás. Ám ha a címben jelzett egyenlőséget nézzük, szinte elhihető, hogy sok nebuló számára a kétszer kettő tényleg nem négy, hanem következetesen öt vagy még több.

Nos, a címben feltüntetett egyenletet elemezve feltétlenül segítségül kell hívnunk a konkrét adatokat: a minap jelent meg a lapokban, hogy megyénkben 22 olyan nyugdíjas van, akinek havi nyugdíja meghaladja a 22.000 (huszonkétezer) lejt. Régi pénzben számolva ez több mint kétszázhúszmillió lej.

A furcsa számolás magától adódik: egy negyven-negyvenöt évi tanítás után nyugdíjba vonult, a legmagasabb elérhető tanári ranggal, doktori címmel rendelkező, közismert, közkedvelt, az utcán tisztelettel megsüvegelt tanár havi nyugdíjának összege 2000 (kétezer) lej körül mozog attól függően, hogy mikor és hol számolták ki. Ha behelyettesítjük a számokat, akkor a következő egyenlet írható fel: egy kiemelt nyugdíjas (ez lehet parlamenti képviselő, szenátor, alkotmánybíró, magas rangú tiszt, titkos ügynök, törvényszéki bíró stb.) egyenlő tizenegy, kiemelt nyugdíjjal rendelkező pedagógussal (negyvenöt év szolgálat, tudományos cím, számtalan kitüntetés, fokozati vizsgák, igazgató éveken át, első fokozati vizsga, érdemfokozat stb.).

Persze, országos szinten számolva, akár más kategóriákat is figyelembe véve (orvosok, mérnökök, közalkalmazottak stb.) ez a furcsa egyenlőtlenség még fokozódhat. Nyilván, jó lenne, ha valaki e kiemelt nyugdíjasok közül érthetően megmagyarázná, hogy miért is ér ő többet tíz tanárnál, orvosnál, mérnöknél még nyugdíjas korában is. El tudjuk képzelni, hogy alkotói munkájuk micsoda erőkifejtést igényelt, s mennyi vesződségbe, hogy ott legyenek, ahol vannak. Mert a kérdés önmagától adódik: ha ők annyifelé eljuthatnak, miért ne juthatna el egy tanár is? Mondjuk Dubajba, Madagaszkárra, esetleg Floridába, Kaliforniába. Hát nem jut el! Ezért komolytalan, pimasz ez a törvény, amelyet saját maguknak megszavaztak azok, akiket viszont mi szavaztunk meg.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Szó sincs etnikai konfliktusról?

Megvan a múlt heti történet? Csütörtökön két hatodikos fiú megvert egy ötödikes lányt a besztercei Andrei Mureşanu Főgimnáziumban. Az esetet az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezete tette közzé pénteken azzal, hogy a kislányt azért agyalták el egy esernyővel, mert a folyosón magyarul beszélt osztálytársával.

Vitorla-ének

Minálunk tavasztól télig csak úgy potyognak az ünnepek. Most nem magamba fordulok ezzel az irodalmi évfordulóval, hiszen én még nem írtam akkor, amikor a könyv összeállt nagy politikai vajúdások közepette. 1967-et írtunk akkor, ragyogott a VITORLA-ÉNEK nevű antológia. Egek. Huszonnyolc erdélyi, magyar s fiatal költő.

Szépséges csalódásom

Jókora szatyorral mentem ki a piacra szokásom szerint. Zöldség bőven, gyümölcsből alma, szőlő meg körte. Kicsi unokám kérdezte minap, hogy a dinnye gyümölcs-e, és ha gyümölcs, akkor a világon a legnagyobb. Azt mondja a város népe, nem igaz ám, hogy a Regát, a román ó-királyság tartja el Székelyföldet, hiszen Brassóból hozzák föl ide, s adják el a románok nekünk kétszeres áron a zöldséget.

Megalkotni az élhetőt…

Nem lenne könnyű még egy olyan regényre rámutatni, mely Erdélyt annyira átfogóan és mélységében mutatja be, mint Móricz Erdély-trilógiája (1922–1935). Esetleg egy-egy írónk teljes munkássága jöhetne számításba ilyen tekintetben, mindenekelőtt a Bodor Ádámé…

Gabalyodásban

A futball történetében nem volt még egy olyan Európa-bajnokság (vagy világbajnokság), ahol a házigazdának eleve nem garantált egy részvételi hely a döntő tornán. A 2020-as Eb márpedig ilyen. Azt beszélik, hogy először s utoljára. Kulisszahírekből ítélve, az Európai Labdarúgó-szövetségnél (UEFA) máris szánják-bánják, amit a 2020-as Eb-re „összekutyultak”, ám azt remélik, valahogy kibírják, valahogy eltelik, aztán … soha többé!

Valami kezdődik is

Csak találgatom, mi lesz, mi minden lehet Spanyolországban, az onnét kiszabadulva függetlenülni akaró Barcelonában. Nem kísértem az Istent képzelgéseimmel. Nekünk és más elnyomorított népeknek csak a riadozás, majd az azt követő rettenet maradt.

650 év

Igen, ennyi esztendővel ezelőtt, 1367 szeptemberében alapította Nagy Lajos király a pécsi egyetemet, azzal a céllal, hogy a magyar fiatalok ne menjenek külföldi egyetemekre. Persze, a mai iskolaalapítási kötélhúzásokkal ellentétben nem sokat tébláboltak az egyetemalapítók, a szentszéki eljárás nem húzódott sokáig, szeptember elsején született a pápai engedély. V. Orbán rendelete előírta, hogy elsősorban egyházjogot és latin nyelvet tanítsanak, így indult be biztosan a bölcseleti és a jogi kar.

Kárörömhiányban

Ronda, vén boszorkány fogalmazhatta meg az alapigazságnak nem nevezhető mondást, hogy legszebb öröm a káröröm. Na, belőlem ez az öröm is hiányzik, ahányszor csak eszembe jut, hogy Ukrajna beiktatta a törvényt, amely szerint kisebbségi nyelveken csak óvodákban és I–IV. osztályokban lehet oktatni, másutt tilos. Na, itt szökhetne belém a káröröm, hiszen Ukrajnában 400 ezer román […]

Én és a krampuszfejű kisúr

Kell legyen valami a jin–jang-elméletben, mert néha úgy érzem, van egy nappali szemléletmódom, de van egy éjjeli is. Napközben Diogenészként járom a várost, keresem az embert, a jót, a szépet, és hogyne találnék, ha a tömbházunk előtt rám köszönő első kisvirágnak a neve is százszorszép, egy kicsit arrább pedig angyaltrombitákból ömlik az illatos, szelíd jóság. […]

Tanítómese

Szombat dél, Barót központja. Egy csapat, pontosan öt darab székelyszáldobosi roma gyermek álldogál az egyik üzlet bejárata előtt, jobban mondva nem álldogálnak, hanem kéregetnek. Mindenkit letámadnak, aki kijön az üzletből, adjon nekik egy lejt. Olykor az üzletbe is bebátorkodnak. Kijön az üzlet egyik alkalmazottja, próbálja elkergetni őket, nem sikerül. Próbálkoznak a másik üzletnél is, néhány […]

Megmaradásunk érdekében

Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői, és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk, hiszen földjeink, erdeink és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyo­nát. Ráadásul, amint erről a hirdetések nyelve is ékesen tanúskodik, honfitársainkat a vevők köréből eleve kizárjuk. Tapasztalat szerint ugyanis, elenyésző kivétellel, ők képtelenek […]

Elhatárolódik a LAM

A Székely Hírmondó szeptember 20-i számában megjelent, Nem csak az ő érdemük című olvasói levél szerzőjét nem ismerjük, tehát nem képviselheti a LAM Alapítvány munkatársainak álláspontját. Természetesen tiszteletben tartjuk Fülöp Magolna magánvéleményét, viszont intézményi szinten elhatárolódunk a levele tartalmától. Klárik Attila, a LAM Alapítvány igazgatója  

Hogyan is köszönjek?

Megmondom őszintén, választanom kell: vagy köszönök, vagy nem köszönök. Román nemzetiségű közeli ismerőseim a megmondhatói, soha el nem mulasztom, hogy rájuk ne köszönjek. Még akkor is, ha netán eldöntöttem, ezt vagy amazt nem tisztelem meg még egy Bună ziua!-val sem. Ám amit eddig el nem mondtam, most elárulom: sok-sok évre visszapillantva, nem emlékszem, hogy egyetlen […]

Román–magyar horror

Első állítás: a magyar gyerekek nem tudnak románul. Igaz. Második állítás: gonoszak, nem akarják beszélni az állam nyelvét. Hamis. Tény: Románóra az második osztályban. A tanjítónéni bejelenti – magyarul –, ma a gyümölcsöket tanuljuk. Előszereli a színes krétákat, öt perc alatt elbűvölően felpingál egy almát. A gyerkőcök buzgón rajzolgatnak a füzeteikbe hozzávetőleges almákat. Románul ezt […]

Találkozásaim Tamásival

Vallásóra után szólított be Jakab tiszteletes úr a belső szobába, s mutatta meg a könyves szekrényt, amelyben ott sorakoztak számomra alig ismert írók gyönyörű külsejű könyvei. Érdekesnek tűnt, hogy másokat nem hívott, de jól esett a megkülönböztetés. Igaz, én tudtam legjobban a kátét, s talán még énekelni is jobban tudtam a többieknél. Csak jóval később, […]