Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Edző és mentor egy személyben

Edző és mentor egy személyben Sport

A MOL Románia és A Közösségért Alapítvány május elején nyolcadik alkalommal adta át a tehetség gondozásáért járó Mentor díjakat. A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Sportklub cselgáncs-szakosztályának vezetője, Veres László is elismerésben részesült, miután egykori és jelenlegi tanítványai felterjesztették a díjra. Ismerjék meg az NMSK-nál 2000 óta tevékenykedő 48 éves szakembert.

 

A végtelenül szerény és elhivatott Veres László eredményes munkásságáról hétről hétre olvashatnak lapunk hasábjain tanítványai teljesítménye révén. Már gyerekkorában elkötelezte magát a cselgáncs mellett, akkoriban még gyerekcipőben járt a sportág a céhes városban, innen került el Csíkszeredába, onnan a marosvásárhelyi katonacsapathoz. A forradalom után, sportpályafutása befejezésekor hazatért, és átvette azt a csapatot, amelyet Szőcs Ervinék indítottak. Három évig foglalkozott gyerekekkel, amikor a csapat a Vasastól átkerült egy szentgyörgyi vállalathoz, és rövidesen megszűnt 1996-ig szünetelt a dzsúdóoktatás Kézdin, ekkor Szőcs Ervinnel újra alapították a csapatot, ekkortájt iratkozott be edzői képzésre, majd főiskolára, ahol természetesen dzsúdóra specializálódott, a későbbiekben a sportegyetemet is elvégezte – itt már futball szakiránnyal. A csapat 1996–2000 között magánklubként működött, felvéve a Vasas nevet, 2000-ben pedig átkerült a sportiskolához, amelynek azóta is a legeredményesebb szakosztálya. 2004-ben költöztek be a műhelyből kialakított jelenlegi edzőterembe. A befektetett munkának csakhamar meglett az eredménye, országos és nemzetközi színtéren is hírnevet szereztek maguknak, Balkán-bajnoki, Európa-bajnoki, Európa-kupabeli és világkupás sikerek tarkítják a dicsőséglistájukat, sok sportoló bekerült a korosztályos válogatottakba, napjainkban is számolnak velük szerte az országban.

– Amikor a líceummal végeztem, és az osztályfőnök írta össze, hogy ki mi szeretne lenni, én azt válaszoltam: tornatanár, és sikerült az álmom, örvendek, hogy a hobbim egyben a munkám is. Gyerekkoromban is örökké a teremben lógtam, és most is minden napomat ott töltöm – állapítja meg boldogan.

Megalapította a Bíbor Sportklubot, ahol a kezdőkkel, jórészt ovisokkal foglalkoznak, az NMSK-nál 17-en alkotják a versenysportolók csapatát, további 25-en a haladók közé sorolhatók. Míg régebb ideális kornak a 7–8 évet tartották a cselgáncs elkezdésére, a mai felgyorsult világban ez 5–6-ra módosult. Veres László szerint, aki egyedül fel tud öltözni, meg tudja kötni az övét, már csatlakozhat hozzuk.

– Nem egyszerű a gyerekekkel foglalkozni, de hálás munka. Ötévesen bejönnek, még menni sem tudnak jóformán, a bukfencezésről nem is szólok. Le kéne őket filmezni a kezdetekkor, és pár év múlva, hogy látszódjon a fejlődés, ami szembeötlő. A sport formáló ereje fizikailag, de lélektanilag is nagyon fontos. Szinte minden hétvégén versenyen vagyunk, ezek a gyerekek hamar önállósodnak, megtanulnak viselkedni, étteremben enni és így tovább. Az edzések mellett a tanulásra is odafigyelnek, sok mindenen keresztülmennek, megismerik a győzelem ízét, és ami a legnehezebb, megtanulják elviselni a vereséget, a kudarcot. Olyan nincs a sportban, hogy mindig nyersz, az lehetetlen, egy aprócska tévedés is sokba kerülhet, ilyenkor a könnyek is előtörnek – részletezi, hozzátéve, hogy a gyerekkori eredményesség nem feltétlenül garantálja a felnőttkori sikereket, míg kiskorban a tehetség elegendő a dobogó tetejéhez, később, ha nem társul mellé szorgalom, már vajmi kevés.

– Ez nem olyan, mint a foci, nem egy megfizetett sportág, országos szinten nem tudsz megélni belőle, csak, ha kimagasló eredményeid vannak, nem olyan, mint a C-osztályos futball, ahol egy-két ezer lejt keresel középszerű játékosként, nem beszélve az élvonalbeli több ezer euróról. Ez inkább nevelő sportág, ami felkészít az életre. Sok ügyes gyermek van a mostani generációban, aztán kiderül, hogyan állnak a kitartással, mert ahogy nőnek, úgy kell egyre többet és többet dolgozni, 20 százalék tehetség, a többi munka – állítja a szakember, aki szerint az edző szerepe, hogy motiválja őket, és a lehető legtöbbet kihozza belőlük.

Nagy szívfájdalma, hogy a fényes jövő előtt álló Lukács Arnold, vagy épp Lukács Kinga pályafutását ellehetetlenítették a válogatottban. Az érdekesség kedvéért, olyan kiváló sportolók, mint a Sepsi OSK kapusa, Niczuly Roland, vagy a KSE hátvédje, Gajdó Tamás is dzsúdós gyökerekkel rendelkezik.

– A szülői ösztönzés kicsi korban elengedhetetlen, a szülők átsegíthetik a gyengébb, nehezebb időszakokon a sportolókat. Aprócska korban úgyis inkább a sportág megszerettetése a cél, lassan, fokozatosan dobjuk be őket a mélyvízbe. Az edző–szülő–gyerek háromszög elengedhetetlen a sportolói pályafutáshoz, egyik a másik nélkül nem működik. Hiába akarom én, ha a szülő mást akar. Nem muszáj mindenki versenysportoljon, a lényeg, hogy mozogjon, ne legyen belőle tunya felnőtt. Vannak olyanok is, akiket el sem lehet kergetni innen. Kialakul egy jó családias légkör, egymásért is szeretnek idejárni, sok időt töltünk együtt, az utazások, versenyek, edzőtáborok összekovácsolnak bennünket – meséli.

Ez az összekovácsolódás olyannyira működik, hogy a régi dzsúdósok a mai napig összetartanak.

 

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük