Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Milyen ünnepre számíthatunk?

Milyen ünnepre számíthatunk? Románia

Egy magát de facto ortodox nemzetállamként definiáló Románia 2018 decemberében a – fogalmazásukban – a román történelem legnagyobb megvalósításának 100. évfordulóját ünnepli, a magyar közösség ugyanezt a dátumot gyásznapként tartja számon. Az RMDSZ-nek különleges szerep jut ebben az időszakban, hiszen a román média és a románság szerint a szövetség szájából elhangzottak a magyarok üzenetét jelentik. Mit tehet a hátralévő hónapokban az RMDSZ, mi a megfogalmazott feladata, kérdeztük Porcsalmi Bálint ügyvezető elnököt.

– „Házon belül”, főként azok részéről, akik nem politizálnak a mélyebb vizekben, elhangzott és elhangzik, hogy most van itt az ideje az autonómiatörekvések bemutatásának. Itt az ideje?

– A 100 éves évforduló számunkra nem ünnep, de gyásznak sem nevezném. Én abban hiszek, hogy az önsajnálat helyett próbáljuk meg az adott körülményekből a legtöbbet kihozni. 2018 potenciális veszélyt jelenthet közösségünk számára: elszabadulhatnak a nacionalista, magyarellenes indulatok. Ám ha okosak vagyunk, és felkészülünk, lehetőségként is tudjuk használni a jövő évet. 2018-ra nem az erdélyi magyarság apokalipsziseként kell tekintenünk, hanem olyan időszakként, amikor többet és bátrabban kell beszélnünk céljainkról, elvárásainkról, értékeinkről. Fel fog erősödni a szél, nekünk pedig el kell döntenünk: úgy állítjuk a vitorlát, hogy haladni tudjunk, vagy úgy fordítjuk, hogy eltörik az árboc.

És igen, jövőre az autonómiáról is kell beszélnünk. Csak másként, mint eddig. Ma már ezt mindenkinek be kellene látnia. Feltéve, ha tényleg komolyan gondoljuk. Az elmúlt években, évtizedekben törvényeket írtunk, és utcára is mentünk az autonómiáért. Többször is. De előbbre nem jutottunk, sajnos. Egy okos ember azt mondta, hogy a kitartás és konokság nem azt jelenti, hogy mindig ugyanazokkal az eszközökkel próbálkozunk, újra és újra, hanem azt, hogy ugyanazt a célt akarjuk elérni, újra és újra. Ha az nem sikerült, hogy ajtóstól menjünk be a házba, lehet, hogy most érdemes lenne kopogni. Egyértelmű, hogy ameddig a többségi társadalom a kisebbségre veszélyforrásként tekint, addig nem lesz autonómiánk. A román állam nem fog tőlünk megijedni, nem fogja félelemből jogos kéréseinket teljesíteni. És ha a közhangulat befeszül, akkor teljesen lenullázzuk az autonómia lehetőségét. Ezért mondom azt, hogy egy lépést hátra kell lépnünk, és az alapoktól kell kezdenünk a románoknak szóló kommunikációnkat: előbb mondjuk el, kik vagyunk, és utána azt, hogy mit akarunk. És mindezt román nyelven. Ez nem lemondást jelent, hanem épp ellenkezőleg: ez tud új tárgyalási alapot teremteni, ez adja meg az autonómia reális esélyét. Most elsősorban a többségi társadalmat kell megszólítanunk. Nem egymást kell meggyőznünk, hogy az autonómia fontos – ezt nagy hibának tartom az elmúlt évtizedek autonómiatörekvései kapcsán.

– Barbu Catargiu és A. I. Cuza óta minden régiósítási törekvés elbukott Romániában a központosítás híveinek ellenállásán, elsősorban azok, amelyek a történelmi régiókról szóltak. Milyen irányba kellene tartanunk, hogy sikerüljön?

– Ahogy az autonómia, úgy a régiósítás sem megvalósítható a többségi társadalom támogatása nélkül. Magyarán, ha nincs politikai akarat a román politikum többségében, nem lesz régiósítás. Az elmúlt években számos vezető román politikus ugyan nyíltan emlegette, hogy fontos a régiósítás, a decentralizáció, ám reális lépések nem történtek, sőt a papírra írt terveket is betették az alsó fiókba. Én erősen kétlem, hogy jövőre napirendre kerül a regionális átszervezés. 2018 másról fog szólni: az erős és egységes Romániáról. Ezzel kell kezdenünk valamit. Klaus Johannis államelnök székelyföldi látogatásán is elmondtuk: a centenárium lehetőség az újrakezdésre is – erre jó alapot jelentenek az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban foglalt vállalások. Rendeznünk kell a többség és kisebbség viszonyát, stratégiai partnerségre van szükség a román állam és a magyar közösség között.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2017. augusztus 2., 9:17
    ÉRTÉKELÉS: 10

    Én nagyon pesszimista vagyok, az egesz magyar-román viszonnyal kapcsolatban.A romanok, nem akarnak velunk partnerkedni, ök aszt akarják, hogy minél jobban, megnehezittsék a sorsunkat, hogy mind a németek, huzzunk el ebböl az orszagból.Nem lessz itt autonómia sohasem, se kopoktatva, sem erőszakkal, mert aszt hamar leverik.Eggyetlen reményt még abban látok, ha az erdélyi románság rájönne arra, hogy egy kűlönválló Erdély, számukra is egy jobb világot eredményezhetne.M F

  • User
    Dátum: 2017. augusztus 2., 12:56
    ÉRTÉKELÉS: 8

    Azt latom,hogy a szekelyeket azokat lehet baszogatni,lehet sertegetni.De ha neadj Isten egy zsidorol megirod,hogy az illeto zsido akkor ti azonnal torlitek a kommentet.ZSIDO HIRMONDO!Ugyis mindenki tudja,hogy az UDMR egy hazaarulo,zsido rablobanda.

    • User
      Dátum: 2017. augusztus 3., 9:38
      ÉRTÉKELÉS: 2

      Sajnos, csalodnom kellett a kozember románban is, egy nagyon jó román ismerösöm, olyan mejegyzéseket tett ,magyarok fele a közösségi oldalan, hogy ha moderátor lehettem vólna, rögtön törűlöm!

  • User
    Dátum: 2017. augusztus 4., 15:06
    ÉRTÉKELÉS: 0

    AZ elmult evekben a kovetkezo autonomiakrol hallottunk: Szekelyfoldi teruleti autonomia, Erdelyi magyar autonomia, Kulturalis autonomia, Szemelyi elvu autonomia, Helyi autonomia [decentralizacio ]. Kerdesem hogy melyik automia format akarjuk megvitatni a roman kozvelemennyel, mert a felsorolt autonomia formak nagyon kulonboznek egymastol. Reszletes kidolgozott leirasa csak a szekelyfoldi teruleti autonomianak van,[ Csapo Jozsef 1992, es kesobb az RMDSZ , az EMNP altal kidolgozott tanulmanyok altal]