Virágék is a túlélő-bajnokokat keresik, és hálásak a muskátlinak, bár szeretnek kertészkedni

Nehéz túllicitálnia egy közönséges hétvégének azt a nyüzsgést, amit Szentgyörgy főtere látott a napokban. A virágkiállítás jól megfért a többiek mellett, és hétágra sütött a nap. Mindig így kellene lennie – óhajtották-sóhajtották az árusok. Körbejártunk a polgármesteri hivatal, a Tega és a Gardenline közös szervezésében zajló kertészeti- és virágvásárban.

Kökös, Zabola, Papolc, Sepsiszentkirály, Barót, Marosvásárhely, Nyárádszereda, Szeben és a házigazda Szentgyörgy képviseltette magát a vásárban, ahol termelői áron lehetett hozzájutni a dísznövényekhez. A színes kavalkádban kerti szerszámokat és kisgépeket is árultak, a vásárlási kórság nemcsak a nőket ejtette rabul. Akkor is vásárol az ember, ha nem akar – mondta egy hölgy, aki csak fiával tért volna egyet hintázni a parkba, de a téren átvezetett az útja. Már 2 lejtől lehetett kis cserép virágot kapni, 2 gombóc fagyi árából már egész nyárra színfoltot lehetett festeni az erkélyládába vagy a sziklakertbe. De kevesen érték be ennyivel…

Ez már szerelem!

A virágárusoknál sokféle sziklakerti növény kellette magát, évelőkre szakosodott kertészetek, egynyáriakat áruló kistermelők és gyümölcscsemete-forgalmazók vonzották a vásárlókat. Rezedát ugyan nem kaptam a vásárban (egy ismerős megbízásából kerestem), de az ma már nem menő, viszont vitték a muskátlikat, az apró pozsgás növénykéket, a kövirózsát, a levendulát, a kőtörőfűt, a havasi gyopárt, a fűszernövényeket és a tűzesőt – mondta a Barótról érkező Antal Mihály, aki a fia által termesztett virágokat árulta. Lenne jövedelmezőbb szakmája is, de az ifjabb Antalt nem lehet lebeszélni a kertészetről, „mert az szerelem”, mondta. Ahogy azonban az idősebb ajánlotta nekem a rendkívüli hosszú virágzási idejű szegfűt, úgy láttam, egy cipőben járnak…

Nincs időnk a növényekre

A szentgyörgyi Calystemon Kft-nél inkább szobanövényeket találtunk, s azok közül a levéldísznövények bizonyultak a legkelendőbbeknek, mert kevés gondozással beérik. Megveszem, mert minden évben kipusztul, nincs időm foglalkozni velük – hallottam aztán még többször is az alkukat kísérő párbeszédek során.

Hasonló tapasztalatot osztottak meg Virágék is, azaz a néptáncos Virág házaspár, akikről tudjuk, hogy a Százlábúak és Százlábacskák oktatása igen sokat kíván tőlük. Azt is elmondták, angyalosi hétvégi házikójuk mellett gyümölcsösük, szikla- és virágoskertjük is van, ahol locsolni viszont ritkán sikerül, így ők is a jó túlélőket részesítik előnyben. Amúgy igen kedves számukra a kertészkedés.

Nagyszebeni cég forgalmazta a hagymás és gumós növények holland import szaporítóanyagait, s bár az e tavaszi időjárás eddig nem kedvezett a forgalomnak, a szentgyörgyi vásárban megtalálták a számításukat, noha péntek délután még az eső-előrejelzést búsulták…

Akik az őshonos fajtákra esküsznek

Egyetlen helyen lehetett gyümölcsfákat találni, a sepsiszentkirályi Pinus Siculus kertészetnél, ahol az őshonos fajtákra esküsznek, de azért a kínálatukban sokféle bogyós gyümölcsbokor is szerepelt, ezeket vitték a legjobban. – Mind megélt, amit tőlük vettem – reklámozta a hátam mögött valaki az ismerősének a valóban életerős cserepes növényeket. Sokféle más díszcserje és fűszernövény is kellette magát náluk, így szinte nem is volt megállása az Adorjáni házaspárnak.

Vitték még a futórózsákat, a klematiszt, a vadszőlőt, a kecskerágót és a bukszust, referált az évelőket kínáló kézdiszentléleki árus, akinek szerencsére a nagyigényű vásárlókat is volt hova küldenie: a maksai kertészetükben ugyanis adott minden, amiből itt kevesebb vagy egyáltalán, hiszen azért pár négyzetméter mégsem elegendő megmutatni, mit tudnak a virágszerető jó emberek!

A szentgyörgyi kis barkácsbolt, a Frezy Kft. (kicsi Bricóként emlegetik) is felkészült a változatos vásárlói igényre, a kis kerti szerszámok, öntözők mellett, ami szintén jól fogyott, nemcsak nézegetésre hoztak fűnyírókat, kapagépet. Ez utóbbiból például egy igen sokoldalút, 7,5 lóerős Greenfield márkájút, amely – igaz, további kellékekkel felszerelve – használható sorhúzóként, kombinátorként, kultivátorként, tárcsázásra is, egyszóval igen praktikus „háziállat” lehet egy családi kertészetben.

Kezdjük megismerni a virágokat

Lőrincz Évát is nyilatkozatra bírtuk a szervező Gardenline-tól, mint a rendezvény ötletgazdáját, milyen konklúziókkal zárták a második nagy virágvásárt.

– Ami a portékát illeti, vitték a kedvencemet, a csalánvirágot és általában a struktúrnövények kezdenek ismertek lenni. A muskátlik mellé most már bátrabban ültetnek levéldísznövényt a virágládákba, noha ez tavaly komoly meggyőző munkát igényelt. A vásárra vonatkozóan pedig csak pozitív visszajelzéseket kaptunk – mondta –, a vevők az árakkal, az eladók a forgalommal voltak megelégedve, s ha azt kérdezték, mikor lesz a következő, akkor az jót jelent, nemde? – zárta fáradtan is jókedvű mosollyal beszélgetésünket.

További fotók kapcsolódó galériánkban: itt

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Változtatni kell a célkitűzésen

A sors szeszélye miatt, hagyományőrzők jelenléte nélkül tartották meg Sepsiszentgyörgyön a 29. Népzene- és néptánctalálkozót, mely így az némiképp a kényszerű szemléletváltás jegyében zajlott. Talán ennek köszönhető az új elemek beiktatása, hiszen a helyi és vendég együttesek fellépését legényes- és szólótáncversennyel egészítették ki. Sor került ugyanakkor könyvbemutatóra, valamint hagyományos módon a gyermekek is bizonyíthatták a népdal és -tánc területén szerzett jártasságukat. Az említett hiány ellenére is elmondható, hogy Háromszék fővárosa egy újabb sikeres és emlékezetes találkozó színhelye volt.

“Új színpadon, új szerepben”

Közel egy éve írtunk Fazakas Emeséről, az ifjú kovásznai szülésznőről, aki azóta minden bizonnyal élete egyik legizgalmasabb időszakán van túl: az afrikai Beninben élményekben és tudásban gazdagodott. Alapelve ugyanis minden pillanatban készen lenni arra, hogy az új lehetőségeket nyakon csípje, világot lásson, tapasztaljon. A kevésbé bátrak az ő élményein keresztül tapasztalhatják meg azt az egzotikus világot, amelynek iménti jelzője nem föltétlenül csupán pozitív töltetű…

Nemzetiségi sorsunk kibeszélője

Napra pontosan születésének 75. évfordulóján, október 26-án leplezték le néhai Magyari Lajos költő, közíró, politikus, lapunk korábbi főmunkatársa emléktábláját Székelyudvarhelyen álló szülőházának a homlokzatán. Az ünnepi eseményt a családtagokon, pályatársakon és az erdélyi magyar újságírói társadalom képviselőin kívül Gálfi Árpád, a székely anyaváros polgármestere, valamint Biró Zsolt, az MPP országos elnöke, parlamenti képviselő is megtisztelte jelenlétével.

Megbirizgálták a szentgyörgyiek orrát

A turizmus éve jegyében 15. alkalommal megrendezett háromszéki kolbászparádé, melyet a békéscsabai hasonló rendezvény ihletett, és mostanság kezd felnőni, minden eddiginél több csapatot mozdított meg, ami egyértelműen a szervezők – Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetsége (ASIMCOV) és partnereik – munkáját dicséri.

Az Ezerjófű tanya ezer arca

A közéletet követő háromszékieknek furcsa lehet a fenti szószerkezet: Klárik László nevét ugyanis elsősorban politikusként, köztisztviselőként ismerhették meg. Némileg rendhagyó módon, mióta visszavonult a politikából, elsősorban kertészként és kisállattenyésztőként éli a korábbinál sokkal teljesebb, örömökben gazdag életét. A feldobolyi Ezerjófű tanyán látogattuk meg.

Ceauşescutól kapott autósjelvény

Szombaton szemet gyönyörködtető, szebbnél szebb autók lepték el Sepsiszentgyörgy főterét. A harmadik Őszi Retróparádét jelentős érdeklődés kísérte: a régi autók szerelmeseitől, a nosztalgiázó idősebb személyeken át a mindenre rácsodálkozó fiatalokig, mindenki jelen volt az eseményen, és ujjongva csodálta a főtéren kiállított ékszereket.

Becsempészték a művészetet a vásárba

Nemcsak a művészi igénnyel fotózóknak volt ez a III. Székelyföldi fotóbiennálét is magába foglaló hétvége rendkívül izgalmas, hanem a szépet kedvelőknek és a hobbi fotósoknak is volt mit tanulni, volt miben gyönyörködni. A Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében zajló események gyors egymásutánban követték egymást, és az őszi vásár zsibongása, nyüzsgése keretezte őket.

Gazdag őszi napokat éltünk

Vásárba? Koncertre? Fotózni tanulni? Mézet kóstolni? Zakuszkát főzni? A hétvégén ismét a bőség zavarával küzdött az emberfia Szentgyörgyön, de nemcsak, hiszen Kovásznán sem unatkoztak. Megyeszerte hétvégi programok csúcsidénye az október. Kisbakancsos kirándulástól a kórustalálkozóig, mézünneptől a fotókiállításokig, az aktív pihenéstől a nagyon passzívig mindennek bele kellett (volna) férnie a szűk három napba. De hát ez legalább annyira bajos, mint az őszi napsugarat, a gyermekzsivajt, az ízeket, illatokat, örömzenét feltálalni egy tálcán…

Kovászna, a mofetták városa

A kovásznai Bardócz Áron egy reggel arra ébredt, hogy a lovai elpusztultak az istállóban, és amikor kihívták az állatorvost, megdöbbenten tapasztalták, hogy egy láthatatlan erő, vagyis gáz végzett velük: a széndioxid. Bardócz már ismerve a széndioxid jótékony hatását is, úgy döntött: többé nem foglalkozik állatokkal, inkább gyógyászati célra használja a gázfeltörését. Történt mindez az 1880-as években. Azóta a fürdővárosban már ipari méreteket öltött a mofettázás – derült ki a Dr. Benedek Géza Szívkórház fizikusával, Gyila Sándorral folytatott beszélgetésünkből.

Ne feledkezzünk meg nagyjainkról!

Az 1849. október 6-án kivégzett aradi vértanúk kultusza és legendája már aznap elkezdődött, hiszen – a szemtanúk elbeszélése alapján – már egy-két órával a kivégzéseket követően tömegekben zarándokoltak a kivégzés helyére a gyászolók. Mindenki sírt, imádkozott, és ezen a napon minden boltot, nyilvános helységet bezártak. 168 évvel a szörnyű események után kötelességünk leróni tiszteletünket az aradi tizenhárom előtt. Ezt tették a napokban Háromszék számos helyszínén.

Templommentő misszió a szomszédban

Mindmáig szerényen azt hittem magamról, hogy a Székely Kalendárium szerkesztőjeként úgy ismerem Erdély délkeleti részét, mint a tenyeremet, elvégre az elmúlt évek folyamán igyekeztem majd minden településére eljutni, még a legeldugottabb falvakba is. Ezért szerfölött meglepődtem, amikor pár hete Ferkó Zoltán azzal hívott fel telefonon, hogy Kóborról Kézdivásárhely irányába tart, és szívesen felkeresne. Amíg megérkezett, röstelkedve ugyan, de rákerestem Kóbor nevére az interneten, s meglepődve állapítottam meg, bizony nem jártam ott. Pedig itt van a „szomszédban”, Székelyföld határától alig 25 km-re keletre, az Olt-melléki hegysorhoz tartozó Hortobágy (!) magas dombjai között, Szászföld egyetlen református (értsd: magyar) falujaként sajátos, székely kötődésektől sem mentes, titokzatos múlttal, aminek megismeréséhez hajdanán tatár ostromot is kiálló templomerődje nyújthat némi kapaszkodót. Ezt kellene megmenteni a pusztulástól.

Kanadaiak is jöttek a fesztiválra

Pénteken rajtolt és vasárnap befejeződött Kürtőskalács – Édes ízek fesztiválja. A nagysikerű rendezvény első kiadásán, a szervezők szerint, több ezer ember fordult meg. A hét Hargita és öt Kovászna megyei „kürtőskészítő csapat” megmérettetése köré szervezett fesztiválon két óriás-kürtőskalács is készült, s habár egyelőre még nem hivatalosan, de rekordot is állítottak a helyszínen.

A cserkészet nevel, és halálig tart

Október 7-én ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a kézdivásárhelyi 34-es Számú Gábor Áron Cserkészcsapat, aminek apropóján dr. Kerekes László plébánost, cserkészparancsnokot kérdeztük a csapat múltjáról, jelenéről, jövőjéről.

A reformáció 500 éve

Hétvégén Háromszék több településén szerveztek rendezvényeket, ünnepségeket a reformáció 500. évfordulójához kapcsolódóan. Összeállításunkban igyekeztünk visszaadni az események hangulatát, tolmácsolni az ott elhangzottakat azok kedvéért, akik nem lehettek személyesen is jelen.

Eszköztelen vadkárelhárítás

A mezőgazdasági területeken történt, vaddisznók okozta kártétel megtérítése a vadásztársaságokra hárul. Hogy csökkentsék a vadkárokat a vadásztársaságok vadkárelhárítást is végeznek, mind megelőző, mind vadat elriasztó szándékú megmozdulásokat szerveznek búza-, kukorica- és krumpliföldekhez a termény megvédése érdekében. A feladat eddig sem volt könnyű, a vadászok esténként kimentek egy növényi-kultúra határába, kiültek és nem engedték be a […]