Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Vadászat, virtus, vigasság

Vadászat, virtus, vigasság Kovászna megye

Akik megharcoltak az esővel és a hirtelen lehűlt idővel, pufajkamellény vagy „folyékony pulóver” (értsd: tüzes víz) segítségével, minden bizonnyal jó emlékeik között őrzik az Árkoson szombaton megrendezett VII. Székelyföldi vadásztalálkozó érdekes és gazdag műsorát, jó hangulatát. A vadásztalálkozót felváltva rendezik meg a székely megyék, már másodszor került a sor Háromszékre, a Vadon Egyesület vállalta el a főszervezői feladatot. A kastély környékén zajló eseményen 18 vadászegyesület képviseltette magát, és nevezett be a főzőversenybe is, a látogatók többek között agaras bemutatón, sólyomröptetésen vehettek részt, de szarvasbőgést is hallgathattak.

Esik, nem esik? – méregették a szervezők az eget, a nap borongós, de kellemesen enyhe reggellel indult. Mire az ünnepélyes megnyitót, a vadászegyesületek zászlós felvonulását bekonferálta volna Grubisics Levente műsorvezető, már pattogott a tűz a kondérok alatt, amelyekben vaddisznóhúsból készült pörköltnek kellett főnie. Saját zászlóik alatt vonultak a megnyitó színhelyére a vadászegyesületek, a Diána-hölgyek (vadász nők), a menet élén pedig a „terítéket” hozták, egy előző este elejtett őzet. Mint később Demeter János, a rendezvény egyik szervezője, a Vadon Egyesület ügyvezetője elmondta, a vadászat végeztével mindig egy rituáléval adják meg a tiszteletet az elejtett vadnak. Egyfajta oltárra, zöld ágakkal terített helyre fektetik azt az állatot, amelyre aznap vadásztak, szájába teszik az utolsó falatot, halálos sebét eltakarják egy zöld ággal, és a vadász kalapjába tűzi a sebbe mártott kis ágat.

A Máthé Árpád árkosi polgármester köszöntőbeszéde után felszólalók Széchenyi Zsigmond gondolatát idézték: „a vadászat vadűzés és erdőzúgás, de inkább erdőzúgás”, és valamilyen formában – kívánságként, óhajtásként – a medvekilövési kvóta visszaállítását is megfogalmazták. Kiosztották a székelyföldi vadászérdemrendeket is a vadászati etika megőrzéséért, a fenntartható vadgazdálkodásért legtöbbet tevő személyiségeknek, megyénkből az immár 64 éve vadászó Imreh Jánosnak, majd átadták a rendezvény vándorzászlaját a jövő évi szervezőknek.

Csepereg a vaddisznópörköltbe is

A szovátaiak zenekarral érkeztek a főzőcske színhelyére, ez bizonyára segített a szakács ihletett állapotba hozásában. A csíkdánfalvi Nimród Vadászegyesület vargányakörettel brillírozott, a bodokiak rengeteg zöldséggel, de kevés zsiradékkal, vadon termő fűszernövényekkel főzték „havasi” pörköltjüket, a Katrosa Vadászegyesület pedig hagyományosra formázta saját alkotását, és víz nélkül, saját levében puhítva próbált lehengerlő ízeket kicsalogatni a néhai vaddisznóból.

A zsűrielnök és sztárséf Tóth Endre, Blaskó János mesterszakács gyakori háromszéki vendégek, mellettük Sikó László és Demeter János kóstolgatott, végül első lett a Cervus, „mert nem gondolták túl”, azaz belefőzték a pörköltbe az ázsiai eredetű tarhonyát, amit csak a magyarok használnak Európában, meg a vargányát is, eltalálták a borókabogyó mennyiségét, pedig ez kényes kérdés, egyszóval egyszerűre és nagyszerűre sikeredett az egytálétel Tóth Endre értékelése szerint. Másodikok lettek a bodokiak, harmadik a Nimród Vadászegyesület, de élményt jelentett a kóstolóknak a burduftúrós, leostyános galuskával tálalt kézdi pörkölt és a dél-hargitások vadas alapban készített, zöldfűszeres tokánya is.

Spirituális kapcsolat ember és állat között

Olyan produkciókat hoztak a magyarországi meghívottak, amelyek egy spirituális, mély ember-állat bizalmi kapcsolatra épülnek. A (lovas) solymászat 4000 éves technikáját élteti tovább a pannonhalmi hagyományőrző, Krekács Zoltán, de a madarakkal manapság már nem vadásznak. A bemutató előtt a solymász segédje tértisztítást végzett, majd megkezdődött a röptetés, a vadászat a feldegg sólymokkal. Mivel a kis tér és a tömeg zavaróan hatott a nagy puszták perspektíváihoz szokott madarakra, különösen a fiatal és nyugtalanra, a gazdája és a közönség is izgulhatott egy pár percig a szabadságot próbálgató madárért. De a solymász sosem eshet pánikba, és nagyon következetesnek kell lennie – tudtuk meg.

Az agarászok országos szövetsége a legrégebbi magyar civil egyesület, a magyar agár genetikai megőrzését tűzte ki célul. Ennek a kutyafajnak számos színváltozata van, és jellemzője, hogy sokáig tud gyors lenni, és nagy rugalmasságot biztosít neki a testfelépítése. Hajlékonysága a szántóföldön futásra is alkalmassá teszi, könnyedén le tud nyúlni a nyúlért. Ezt szemléltették ott helyben is a nyulak, őzek fenekén levő fehér foltot jelképező, géppel húzott zacskó után futó kutyák.

Felvillanyozva a színpadon

Már túl voltunk egy kiadós záporon és az egy-két-három ízben eleredő esőn, az árkosi általános iskola diákjainak előadása után a közönség beszorult az ebédlő színteréül szolgáló nagy filagória alá, ami felvillanyozta az előadókat. A rétyi fúvósok energikus előadása, a Háromszék táncosainak temperamentumossága („brutális volt” – hallottam a hátam mögül), majd a vadászkürtös zenekar is fokozta a hangulatot. És a netovább: Erdélyi Tamás szarvasbőgő-bajnok (!) fellépése. A vadász-előadó a csalsípokkal a szalonkát, az őzet, a rókát, a galambot, a vaddisznót is magához csalogatja, ha akarja. Ráadásul a párzás hevében bőgő, majd a célba érő, a vetélytársával megküzdő és a nőstény utáni harcban megfáradt szarvas hangjait is megismerhettük. S még mindemellett vadfotó-kiállítás, vadászatikellék-vásár, vadászati konferencia (lásd holnapi lapszámunkban) és a kastélyban trófeakiállítás is színesítette a programot. Egyszóval: élmény volt!

További fotók itt.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük