Csakúgy, mint tavaly, a traktorok, stabil motrok beindítása mellett, a jelenlévők szombaton cséplésbemutatót is végignézhettek

Szombaton a csernátoni Haszmann Pál Múzeum – az előző évekhez hasonlóan – látványos rendezvénnyel örvendeztette meg a régi gépek szerelmeseit, de nemcsak. Az időjárás is a szervezők mellé állt, így semmi akadálya nem volt annak, hogy a hagyományosan szeptember harmadik hétvégéjén tartott 5. Csernátoni Burrogtató minden eddiginél népesebb közönsége birtokba vegye a múzeumudvart.

Már a délelőtti motorindításkor érdeklődők népes hada szállta meg a múzeum udvarát, ám nemcsak nézőből volt idén nagyobb a létszám. „Egyre többen jönnek gépeikkel, míg kezdetben csupán 1–2 helyi traktor volt látható, ma legalább öten felvonultak, emellett a környező falvakból, valamint Csíkszeredából és a gyöngyösi, illetve mezőkövesdi barátaink mellett az ugyancsak magyarországi Kiskőrösről is érkezett hozzánk géptulajdonos”, osztotta meg lapunkkal D. Haszmann Orsolya muzeológus, szervező. Hozzátette, tavaly elhatározták, a rendezvényt szeptember harmadik hétvégéjén tartják. „Kellett ez a biztos pont, így időben lehet tervezni a következő Burrogtatóra, és biztatjuk az embereket, vonuljanak fel régi gépeikkel a rendezvényen, ami igazán jó közösségi élmény”.

Vakmerőség kellett hozzá
A szervezés kapcsán a muzeológus elmondta, „a jelenlévőkkel tudatjuk, hogy jövőre visszavárjuk, aztán elkezdünk tervezni, pályázatokat írni, megszervezni a tavaszi gépjavítást magyarországi barátainkkal, majd a szervezés oroszlánrésze általában 6 héttel az eseményt megelőzően elkezdődik”. A rendezvényt népszerűsítő plakátokat, emléklapokat és pólókat idén is Kolumbán Hanna képzőművész készítette a Dimény-Haszmann-fiúk gyerekrajzai alapján. „Az arculat részét képezik a kerekek, emellett érdekességként említem meg, hogy idén a gőzgép is felkerült a hirdetőanyagokra, bár akkor még nem tudtuk, de bíztunk nagyon abban, hogy sikerül beindítani”.
A Burrogtató fejődéséről így nyilatkozott. „Talán vakmerőség is kellett ahhoz, hogy vidéki intézményként belevágjunk egy ilyen méretű rendezvénybe. Nem egyszerű a szervezés, azonban többen vagyunk, sokan támogatnak ebben, és úgy véltük, megbírjuk. Öröm látni, milyen sokan eljöttek idén is, köztük olyanok is, akik először nyitják meg a múzeum kapuját a rendezvénynek köszönhetően, ami rendkívül fontos”, hangsúlyozta. A munkából a Haszmann család férfitagjai derekasan kiveszik részüket. „A gépész Haszmann Lajos (Tóni), aki testvérével, Lászlóval, nagybátyáimmal, édesapámmal, a család minden férfitagjával együtt rengeteget javítja, rendezi, folyamatosan karban tartja a gépeket és azok környezetét.”

Egyre több a helyi résztvevő
A Magyarország legnagyobb traktorgyűjteményével rendelkező Lévay Sándor gyöngyösi vállalkozó, gépgyűjtő, a rendezvény támogatója és állandó partnere az idei kiadás egyik újdonságáról is szólt lapunknak. „Három éve emlegettem, milyen csodálatos látványt nyújtana ebben a gyönyörű udvarban egy működő gőzgép egy cséplőgéppel összekapcsolva. Szarvasi barátaink az összes közül a legrosszabb állapotban levő gőzgépet választották ki, amely az udvaron állt szoborként, majd sokat kínlódtak vele, mígnem idén sikerült működőképessé tenni”, fejtette ki.
A vállalkozó, magángyűjtő két éve azt jósolta, a rendezvény kinövi az udvart. „Azt is mondtam, a helyieknek kell birtokba venni a rendezvényt. Mi segítünk a műszaki tudásunkkal, hozzuk a gépeinket, szeretünk ide jönni, szeretjük a Burrogtatót, ami azonban a helyieket illeti meg. Szét lehet nézni, sok helyi van jelen, géptulajdonos és látogató egyaránt. Úgy vélem, az időpontot is nagyon jól eltaláltuk, és jó lesz mindenkinek megjegyezni a következő pár száz évre, hogy szeptember harmadik hétvégéje a Csernátoni Burrogtatóé.”

Visszajáró vendégek
Lévay Sándor és csapata minden tavasszal Csernátonba látogat előkészíteni a gépeket a soron következő Burrogtatóra. „Ilyenkor, amikor még javában zajlik a rendezvény, körbemegyek a múzeumban, és felleltározom, mi az az érdekes dolog, amit szívesen látnék működni. Tavaly ilyen volt a két Corona-motor meg az amerikai motor, és most mindhárom működik. Ezeket mindig betervezzük, készülünk rá, májusban szétszereljük, lerajzoljuk, ha szükséges, a javításhoz szükséges alkatrészeket legyártatjuk”, avatott be a részletekbe.
A Hofherr-imádó neves gépgyűjtő kollekciója több darabját is megcsodálhatta szombaton a nagyérdemű. Látható volt a Magyarországon első difizárral rendelkező, Perkins-motorral felszerelt Dutra traktor, amelyet Angliából hozta vissza, egy Lanz Buldogot, egy Hanomag és egy 1925-ös, csodálatosan szép, vaskerekű McCormick. Az előző évekhez hasonlóan, idén is Lévay Sándor és Kádár Zoltán, a mezőkövesdi testvérintézmény igazgatója szervezte be a magyarországi gépészeket. „Invitálom a magyarországiakat, hogy nézzék meg a Burrogtatót, és ha egyszer megízlelik, illetve megérzik a hely szellemét, hozzám hasonlóan visszajáró vendégek lesznek”, summázott Lévay.
Idén 19 traktorból álló sor vonult végig a múzeumutcán, egészen a központig, majd vissza. Dénes Gyula Szentkatolnáról, Gál Levente Tibódról, Rákossy Levente Csíkszeredából, Szász János és Szász Csaba Szentkatolnáról, Kelemen András Kézdialmásról, Nagy Mihály Lemhényből, Csermák Pál Kiskőrösről érkezett. A helyiek közül is többen bekapcsolódtak: Makó Tibor traktorját Bod József, Páljános László traktorját Farkas Adorján, Fülöp László traktorját Haszmann László vezette. Rajtuk kívül Réti Gábor, Vargha György, Mike Szilveszter vonult saját gépével. A gyöngyösi Lévay Sándor négy ékszere közül a Hanomagot vezette, Haszmann Lajos (Tóni) a gyöngyösi McCormickkal, Csernus Mihály (Szarvas) a Lanz Buldoggal, Gyetván Róbert (Gyöngyös) a Dutrával, Molnár Pál (Mezőkövesd) pedig a csernátoni múzeum R20-22-es Hofherrjával pöfögte végig Csernáton főutcáját.

Testvérkapcsolat és a kezdetek
A csernátoni múzeum 40. évfordulóján, 2013-ban megrendezett első Burrogtató születéséről a háromszéki gyökerekkel rendelkező Kádár Zoltán, a mezőkövesdi Hajdu-Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum igazgatója lapunknak így nyilatkozott: „1997-ben feleségemmel elvállaltuk a mezőkövesdi gépmúzeum működtetését. Tudtam a csernátoni múzeumról, amely a mezőkövesdi intézményhez hasonlóan magángyűjteményből nőtte ki magát állami intézménnyé, és mivel nagyon sok közös dolog van a két intézmény között, valamint miután 2005-ben a mezőkövesdi intézmény vezetője lettem, 2006-ban testvérmúzeumi kapcsolatot kötöttünk. Akkor nálunk már tíz éve működött a szeptember első szombatján esedékes gépésztalálkozó, ahová hozzánk is eljöttek magyarországi barátaink felújítani egy-egy gépet. Így vetődött fel a kérdés, miért ne működhetne ez ugyanígy Csernátonban is? Öt évvel ezelőtt jött össze a csapat, melynek motorja Lévay Sándor volt, a többi meg már történelem.” Hozzátette, „fantasztikus dolog, hogy ma elindult a Magyar Királyi Államvasutak gépgyárában készült gőzlokomobil. Nem hittük, hogy sikerül, kész csoda. Nem tudom, mikor láttak a székelyek működő gőzgépet, gondolom, az elmúlt harminc évben nem”.

Ismét volt cséplésbemutató
A rendkívül látványos rendezvény nevéről D. Haszmann Orsolya muzeológus, szervező kifejtette, „a névötlet egy 1996-os rendezvény nyomán született meg, amikor édesapám elhívta Csernátonba Sylvester Lajos néhai újságírót, hogy lesz valami burrogtatás, jöjjön, nézze meg, írjon róla. Lajos bácsi, nagyon jó érzékkel, úgy fogalmazta meg, hogy Burrogtattak Csernátonban. Megtetszett ez a szó, így született meg a rendezvény neve”.
Csakúgy, mint tavaly, a traktorok, stabil motrok beindítása mellett, a jelenlévők szombaton cséplésbemutatót is végignézhettek. A múlt század elején készült cséplőszekrény történetét Haszmann Pál nyugalmazott muzeológus osztotta meg lapunkkal. „A cséplőszekrény Nagybaconból került a múzeumba, Boér Árpád bácsitól, akinek az édesapja építette meg, és sokáig használta is. Tavaly szíjazatot raktunk rá, és még mindig jól végzi a dolgát. Akkor Árpád bácsi is jelen volt, láthatta, hogy működik a gépe. Ő annak idején felújította e gépet, nem csak csépelt vele, a keze munkája is rajta van. Emléke előtt tisztelegve idén is csépeltünk a rendezvény alatt”.

Néptánc, koncert,
gyerekjátékok
Kísérőprogramokban ezúttal sem volt hiány. A szervezők kézműves-programokkal készültek kicsik és szüleik számára, Orbán Enikő papírfonást tanított, Haszmann Imelda nemezelt, a levél-, csuhéfonást Maksai Ildikó irányította, Sylvester Rékával karkötőt lehetett bogozni, Bagoly Erzsébet a szövés rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket, a gipsz-nyomdázást André Csongor és Beáta, a bútorfestést Haszmann Gabriella vezette. A műhelyvezetők munkáját hat önkéntes segítette. A néptánckedvelők a csernátoni Pántlika néptánccsoport előadását láthatták, majd a kicsik gyerektáncházban rophatták a Mihály Pál, István Ildikó és barátaik által szolgáltatott talpalávalóra, végül az Evilági trió közismert dalait énekelhették közösen a zenekarral. Emellett a Székely Vendéglő lacikonyhája körül is nagy sürgés-forgás volt, csakúgy mint a Csernátoni kürtőskalács- és lángoskészítők sátránál, de lehetett még finom sajtokat, borokat és fagylaltot is kóstolni. Az elsősegélyt biztosító Salvatore Egyesület sátrában bárki vérnyomás- és vércukorszint-mérésen vehetett részt, míg a kicsik az ugrálóban tombolták ki magukat.

A csernátoni Haszmann Pál Múzeum munkaközössége köszönetét fejezi ki az alábbi partnereknek és támogatóknak, akik hozzájárultak az esemény sikeréhez. Székely Nemzeti Múzeum, Kovászna Megye Tanácsa, Kovászna Megye Turizmusáét Egyesület, Lévay Sándor – a gyöngyösi Lédem Kft. Mezőgazdasági Gépmúzeum Mezőkövesd, Csernáton Község Helyi Tanácsa, Bene Boltja, D-Toys, Dunapack Rambox, Schock Kft., Tannin Borház, Kézdivásárhely Municípium Polgármesteri Hivatala, Communitas Alapítvány, Bertis Kft., Diószegi Pékség, Székely Vendéglő, Agrowest, Nexxon, Julius Meinl, MP Agro, Transilvania Broker, Screw-Bolt, Depo Kft., Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete, Barabás Áron Árkos. Akik a gépek előkészítésébe, javításába besegítettek: Lévay Sándor – Gyöngyös, Kádár Zoltán – Mezőkövesd, Borgulya Gábor – Gyál, Csernus Mihály – Szarvas, Gyetván Róbert – Gyöngyös, Rimavecz Mihály – Szarvas, Terhes György – Szarvas, Kozma Ákos – Szarvas, Molnár Pál – Mezőkövesd és Sándor István – Szentkirály. Az esemény védnökségét Fazekas Sándor, Magyarország földművelésügyi minisztere és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke vállalta.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Megtalálták a hős sírját

A Carola Egyesület megbízásából a Khumba Transz-Afrika Expedíció 2018 két tagja, Tulit Zsombor és Szarukán László gróf Wass Albertnek, a II. angol–búr háború hősi halottjának sírja után kutatott április 9–12. között Dél-Afrikában, a hajdani Transzvál keleti határán.

Erőn felül teljesítenek a (gyógy)pedagógusok

Egyre kevésbé állnak helyt a pedagógusok a növekvő számú magatartászavaros gyerekekkel szemben – derül ki különböző internetes fórumokon, szülők hozzászólásaiból, de maguk az érintettek is panaszkodnak: olyan kihívásokkal szembesülnek az óvodákban, iskolákban, amelyekre nem voltak felkészítve. A magatartászavar sokszor „kézen fogva jár” a sajátos nevelési igényekkel. A két fogalmat próbáltuk szakértőkkel különválasztani, a jelenséget körbejárni, de hamar beláttuk, a téma kinövi ennek a cikknek a kereteit.

Kőrösi Csoma Sándorra emlékeztek

Április 11–14. között tudományos előadásoktól, sámánszertartástól, színházi és néptánci előadásoktól, koncertektől pezsgett Kovászna és Csomakőrös, ugyanis a Kőrösi Csoma Sándor Egyesület szervezésében 29. alkalommal rendezték meg a Kőrösi Csoma Sándor Napokat.

A Kilimandzsáró havát keresték

Március 29-én a Sepsiszentgyörgyi Ifjúsági és Sportegyesület (Sepsi ISE) szervezésében került sor Márk Előd Miklós egy szafarit és a Kilimandzsáró megmászását magába foglaló afrikai kiruccanásának érdekfeszítő vetített képes összefoglalására. Biztató zárómondata, miszerint nagyon kell nem akarni megmászni a Kilimandzsárót, ahhoz, hogy ne sikerüljön, sokakban nagy reményeket ébresztett.

Barátunk, nem ellenségünk

A víz világnapja alkalmából Baróton fiatalok hívták fel a figyelmet arra, mit lehet tenni, hogy a természet rendje visszaálljon, hogy ne a szélsőségek – árvíz vagy aszály – uralják az életünket. Erdővidék Múzeumának estéjén a Barót-patakról, a rajta működő vízimalomról tudhattunk meg többet. A víz árfolyama napról napra feljebb megy – hangzott el a BBTE kihelyezett tagozatának csütörtöki, szentgyörgyi rendezvényén, amely a környezettudományi tagozat és a Vadon Egyesület négyéves együttműködésének egyik állomását képezte.

Szuperhősökből mesehősök

Mesebeli környezetben, a zabolai Mikes-kastélyban mutatták be szombaton a kézdivásárhelyi KreaKids Stúdió és Datki Gyöngyike fényképész közös munkáját, a Nem kevesebb, több! címet viselő rendhagyó mesekönyvet és az annak illusztrációjaként szolgáló különleges fotókat. A mesék hősei speciális nevelést igénylő gyerekek, akik felnőttkorba lépvén a Pro Pectus Egyesület által idén létrehozandó nappali központban lehetőséget kapnak arra, hogy befogadó közegre leljenek és beilleszkedjenek a közösségbe.

„Ez lelki tevékenység”

Tizenöt éve működik a maga sajátos módján a Kék Hold Táncklub, melynek tanítványai erős közösségi hálót szőttek a városban. 2002-ben az alapítók, Imreh-Marton István és Enikő még huszonévesek voltak, a korosztályra jellemző rengeteg energiát vállalkozásukba/hobbijukba fektették. Mindketten másodállásban tanították a társasági táncokat, amelyeket kolozsvári egyetemi éveik alatt sajátítottak el, s amelyeknek ilyen formában akkor még nem volt hagyománya Sepsiszentgyörgyön. Mára a helyzet radikálisan megváltozott, hiszen az évek folyamán több száz fiatalt és felnőttet köteleztek el a szórakozás e formája mellett.

A harc nemzetépítő élménye

170 évvel ezelőtt Háromszék teljes hadra fogható népe, legalább tízezer ember mozdult meg a szabadságért. Nemcsak kardforgató férfiak, hanem nők is: ha kellett tépést készítettek, sebeket ápoltak, töltényt gyártottak, biztosították a hátországot. Nem üres kifejezés, hogy mindenki hadba vonult a kor nagyhatalmai ellen, és nem a bátorságukon múlott, hogy csak később született meg a győzelem. A mai március 15-ék dalai úgy szólnak, mint 170 évvel ezelőtt, a szekereken ugyanúgy ülnek a férfiak, és az ünneplők mindegyike úgy érzi, ő is ott lehetett volna azokban a harcokban.

Megmaradni csak keresztény összefogással lehet

Bizakodva kelt útra, és élményekkel feltarisznyálva, hitben, nemzettudatban megerősödve tért haza a mintegy 340 erdélyi unitárius, akik magyarországi testvéreikkel félezerre kiegészülve részt vettek a magyar Országházban pénteken megszervezett ünnepi konferencián. Az eseményre az 1568. évi tordai országgyűlés 450. évfordulója alkalmából meghirdetett vallásszabadság éve rendezvénysorozata részeként került sor.

Békésen kértük az autonómiát

Szombaton a Székely Nemzeti Tanács szervezésében Marosvásárhelyen tartották a székely szabadság napját, ahol több ezres tömeg adott hangot békésen az autonómiaigénynek. Ismét sikerült példát mutatni civilizált, demokratikus jogkövetelésből, persze, ettől még érvényes az örök kérdés, hogy lesz-e ennek valami pozitív hozadéka.

Meglátogattuk a rétyi faüzemet

Immár harmadik éve, 2015 augusztusától működik Rétyen a Holzindustrie Schweighofer (HS) fafeldolgozó üzeme. A 150 millió eurós befektetéssel készült ipari létesítményben az erdélyi média munkatársainak mindenre kiterjedő – így gyárlátogatással is egybekötött – nyílt napot tartottak, aminek révén betekintést nyerhettünk a vállalat működésébe. A látogatás bemutatóval kezdődött, ahol a vállalkozás történetét, célkitűzéseit és politikáját ismertették, majd a csarnokokat is meglátogattuk.

Maguknak bizonyíthatnak a nők

A glamour (jelentése varázslatos szépség, ragyogás) olyan fényképészeti műfaj, amelynek célja a modell szépségének kiemelt ábrázolása. A stílus gyakran ötvözve használja a sminkelés, fodrászat, retusálás és a világítás technikáit, ezzel is hangsúlyosabbá téve a fotóalany szépségét, elkendőzve esetleges hibáit. Természetéből adódóan az ábrázolt modellek leggyakrabban csinos, fiatal hölgyek, azonban a hasonlóság ellenére a glamour nem azonos az akt-, vagy az erotikus fotó műfajával – olvasható a Wikipedia meghatározásában. Ezt szükségesnek véltük idézni, hiszen nálunk kevésbé ismert, kevésbé gyakorlott fotós műfajról van szó. És mert mindennek oka és célja van – annak is, ha valaki glamourfotózásnak veti alá magát, annak is, ha valaki ebben a műfajban feszegeti alkotói határait –, a műfaj háromszéki pionírjait, Kátai Jocót és Kátai Juditot vetettük alá a keresztkérdéseknek.

Megszólítani a turistákat

Sokat beszélünk az utóbbi időben Erdővidék turisztikai fellendítéséről, ám érdemben érte annál kevesebbet teszünk. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan a térséget – ilyen szempontból – talán össze lehetne kapcsolni a szomszédos Brassó megye két, az elmúlt években felújított turistacsalogató látványosságával, a kőhalmi és a földvári várakkal, melyektől Barót légvonalban egyformán mintegy 30 km távolságra fekszik. Egy és ugyanazon kalap alatt ott a várak, itt a kastélyok, kúriák jelenthetnék a megálljt a történelmi nevezetességek, az épített múlt iránt érdeklődők számára.

Nem túlélni kell az életet, hanem megélni

Jakupcsek Gabriella idén januárban járt először Székelyföldön. Bevallása szerint ide az emberek nagy része valamilyen kötődésből jön, mert van barátja, rokona, van valamilyen közösség, amelyikhez kapcsolódik. „Nekem ez eddig valahogy kimaradt az életemből. Itt szerintem pont az a varázslat, hogy tudod, kihez mész; valamilyen érzelemből jössz” – mondta a népszerű műsorvezető, aki január 12-én az RMDSZ Kézdivásárhelyi Nőszervezetének meghívására vett részt egy nyílt beszélgetésen a Vigadóban. Ezt könyvbemutató követte, de az írónő ellátogatott az Apor lányok feredőjéhez Bálványosra, onnan a Szent Anna-tóhoz, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum megtekintésekor pedig a kürtőskalács-készítést is kipróbálta.

Győzött a Cirkusz Vitálisz

Péntek délután a kézdivásárhelyi sportcsarnok adott helyet a Legfarsang idei kiadásának, amelynek keretében a város középiskoláinak legjobb farsangi produkciói mérkőztek meg az elsőségért és az értékes díjakért. A színes előadások végén a Nagy Mózes Elméleti Líceum XI. B osztálya került ki győztesen.