Jakupcsek Gabriella idén januárban járt először Székelyföldön. Bevallása szerint ide az emberek nagy része valamilyen kötődésből jön, mert van barátja, rokona, van valamilyen közösség, amelyikhez kapcsolódik. „Nekem ez eddig valahogy kimaradt az életemből. Itt szerintem pont az a varázslat, hogy tudod, kihez mész; valamilyen érzelemből jössz” – mondta a népszerű műsorvezető, aki január 12-én az RMDSZ Kézdivásárhelyi Nőszervezetének meghívására vett részt egy nyílt beszélgetésen a Vigadóban. Ezt könyvbemutató követte, de az írónő ellátogatott az Apor lányok feredőjéhez Bálványosra, onnan a Szent Anna-tóhoz, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum megtekintésekor pedig a kürtőskalács-készítést is kipróbálta.
A nagy váltás, a köztévétől való elbocsátása változást hozott az életébe. A nemcsak Magyarországon, de Erdélyben is nagy népszerűségnek örvendő Ridikül című műsor vezetője úgy döntött, a több évtizedes munkának, a több mint 20 ezer személlyel készített interjúknak és beszélgetéseknek, a rádiózás és tévézés során szerzett rengeteg tapasztalatnak és az életiskola tanúsítványának általa írt könyvekben kell kiteljesedniük. Írásaiban választ keres többek között a nő és a társadalom, a gyereknevelés, valamint a párkapcsolat és a munkahely terén megfogalmazódó, kimondott vagy eltitkolt kérdésekre is.

Nyíltan és őszintén beszél az életéről
Természetesen a férfiak is szerepet kapnak könyveiben, hiszen „mindannyian keressük a boldogságot”, és adott esetben „mindannyiunknak erőt kell merítenünk, hogy ki tudjunk szállni és tovább tudjunk lépni. Emelt fővel.” A háromszéki kalandozásairól ezt mondta: „Fantasztikus rácsodálkozásaim voltak olyanok folytán, amiket hallottam, de nem gondoltam, hogy ennyire él a nyelv, a kötődés, a hagyomány. Nem titkolom, nagyban benne voltak vonzerőként a meghívóim, akik egy új generáció, akikben nagyon sok lehetőséget látok, nagyon életvidámak, és ugyanakkor rálátásuk van a világra, de mégis tudják, hol a helyük.”
Jakupcsek Gabriella nyíltan és őszintén beszél éle­té­ről, a vele való találkozás igazi feltöltődést és megerősítést jelentett. A gyerekként eltöltött évei meghatározóak voltak számára, amelyben kiemelt szerepet kaptak a nagyszülei. „Nagyon erős a kötődésem a nagyszüleimhez, nagyon sok időt töltöttem velük. Borzasztó markáns személyiségek voltak, kalandos életűek, és mind a két könyvben nagyon sokat sztorizok a velük töltött időről, tanításaikról. Én valójában igazi egyke gyerek vagyok, ilyen értelemben a közösségi élményt soha nem otthon kaptam meg, hanem valamilyen iskolai vagy egyetemi közösségben. A családban minden figyelem mindig rám esett, nagyok voltak az elvárások, úgyhogy nem annyira a gyerekkorom volt az érdekes, mert a társakat mindig kívül találtam a lakáson, soha nem otthon. Viszont a felnőttek mindig nagyon körülöleltek, ez nekem nagyon jó dolog volt. Ilyen értelemben nem volt klasszikus gyerekkorom.”

Nem szabad bezárkózni!
Folyamatosan pörgő, motivált és aktív személyiség. Elmondása szerint mindez abból adódik, hogy nagyon szeretné nem túlélni, hanem megélni az életét, és másokat is erre biztat. „Ne zárkózzanak el! A legveszélyesebb a bezárkózás. Ha már valaki odafigyel, meghallja a másik gondolatát, ha van kit követnie, akkor előbb-utóbb meg fogja találni a saját útját. A baj mindig a bezárkózásból adódik.”
Arra a kérdésre, hogyan látja a mai nőt, és mik a problémái, kifejtette: részben a társas magány, részben a borzasztó egyedüllét. Főként a nagyvárosi nők nagyon egyedül maradtak a gyermekneveléssel, a nőiességükkel, a karrierjükkel. Abban a pillanatban, amikor lesz egy párja, nem biztos, hogy segítő társra akadt, hogy az érzelem és a segítség egybefonódik. A férfiak nem biztos, hogy felmérik, miben is áll az ő segítségük. Azt szeretnék, hogy a nő mindig otthon maradjon, és körülötte forgolódjon, de ez nem segítség; ez érzelmi kötődés. Kevés férfi tudja azt megtenni, hogy segítsen, és el is engedjen, mert akkor jössz vissza hozzá. Ezt nagyon nehéz velük megértetni, hogy ma már a nők nyitottabbak – magyarázza.

Kitalálni, melyik a változtatás pillanata
Az emberek többségénél akkor érkezik el a változtatás pillanata, amikor nagyon nagy a baj, betegség, dráma van, mondja. „Valószínűleg a saját életünk boldogulását előbb meg kell találnunk, s nem mástól kell várni. Nem mindig a változtatásban van egyébként a lehetőség. Amikor élsz valakivel, de tudod, hogy nincs erőd változtatni, akkor meg kell találnod, hogy te hol vagy abban a kapcsolatban, és valahogy egy mikroközeget kell létrehozni: mik az én örömeim, mit szeretek csinálni, hogy szeretem a napomat eltölteni, kik az én kapcsolataim… És akkor egyedül el kell kezdeni járni ezen az úton.”

Csak menni, menni – de nem menekülni
Ha megállsz, elsüllyedsz – írja egyik fejezetcímként. „Egy nagyon egyszerű fizikai törvény, és így van az életben is, hogy a világ attól még halad, hogy te behúzod a fékeket, és azt mondod, eddig és nem tovább. Nem szeretem, amikor az ember azt mondja, és magamat sem ilyenkor, hogy én ezt már nem fogom megtanulni, ehhez túl öreg vagyok. Annyiszor mondanak az emberek maguknak ilyen felmentő mondatokat, de ez feladás, elmenekülünk a probléma elől. Nem szeretünk erőfeszítést hozni. Semmi nincs korhoz kötve. Víziónknak kell lennie arról, hogy mit akarunk az életben elérni.”

Az átlagos nők élete
Alapvetően mindenhol egy nőn múlik a közösségépítés, állítja. Egy családban is a nő fogja meghatározni, hogy az miként fog működni. „Az, hogy van-e gyertya az asztalon, miként van vezetve egy konyha, a gyereken milyen ruha van, hogy őneki hogyan telnek a napjai, a napi finomságokat – akárhogy is nézzük – a nő adja meg. Ez nem azt jelenti, hogy ebben a férfi nincs benne, de a nő a meghatározó, az biztos.”
Végezetül jó tanácsként így fogalmazott: „a nők hallgassanak az érzelmeikre és a megérzéseikre, mert ebben nagyon jók vagyunk, ezeket nem szabad elnyomni.” Úgy véli, fontosak a kézdivásárhelyihez hasonló női közösségek, ahol egymásra figyelnek, és ahol jól érzik magukat.

Jakupcsek Gabriella a magyar televíziózás megkerülhetetlen alakja, újságíró és tanár. 1963. január 18-án született Budapesten, három gyerek édesanyja. Nappalink „állandó vendége”, számos televíziós show és vetélkedő szereplője, valamint olyan magazinok vezetője, mint a Mokka vagy a Ridikül. Élete új fejeztében sikeres könyvíró, a Megúszhatatlan, És te hogy vagy? – Bővebben… című kötetek szerzője. Dinamikus, vagány, pozitív gondolkodású, nyitott az élet új kihívásaira, és hisz a gondolat teremtő erejében.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Sikeres országos kettesfogathajtó verseny Oltszemen

A lovak szerelmeseit és a lovassport nagyjait vonzotta az oltszemi maratonhajtó pályán május 17–20. között megtartott országos kettesfogathajtó verseny, amelyre 12 kettes- és egy négyesfogat nevezett be. A díjhajtás, maraton- és akadályhajtás versenyszámainak összesítéseként Bartha Eduárd bizonyult a legjobbnak.

Nyolcvanmillió eurós projekt

Tíz év alatt építené ki teljes egészében Kovászna megye minden településének víz- és csatornahálózatát az Aquacov Közösségek Közötti Társulás. Az ambiciózus projekt több mint 80 millió euróba kerül.

Körtúra Oroszhegy környékén

Vasárnap a Járjuk be Erdővidéket! túrasorozat 98. túráját tartották. Mint ahogy az utóbbi időben többször is előfordult, a kirándulás célpontját ezúttal is egy Erdővidéken kívüli terület képezte, éspedig a Hargita megyei, szilvapálinkájáról híres Oroszhegy falunak és környékének a bejárása.

Köllő Zsolt-Ágoston utazásai fényképekben

Köllő Zsolt-Ágoston, a Székely Mikó Kollégium 47 éves biológiatanára az iskola keretében számos izgalmas kirándulást szervez, diákjai a kikapcsolódás, a feltöltődés, a tapasztalatszerzés mellett azért is szeretnek vele túrázni, mert hamarabb választ kapnak, ha egy-egy növény, rovar nevére kíváncsiak, mintha ezeket fokos határozókból kéne kikeresniük lépten-nyomon. A huszonhárom éve túrázó biológiatanár hétvégén tartott teltházas előadást természetjárásairól a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban, és a varázslatos helyeket megörökítő fényképek mellett számos érdekességet is megosztott lapunkkal: kiderült, hogy mindig előfordulnak kuriózumok egy-egy kirándulás alatt, pár hete például a Vargyas-szorosban egy olyan kockásliliom fajra (Fritillaria montana) bukkantak, amiről eddig nem tudták a szakemberek, hogy létezik azon a vidéken. Más, érdekes, veszélyesebb „kiruccanásokról” is érdeklődtünk.

Sárkányként harcoltunk az idővel

Míg a városvezetés és a Szent György Napokat szervező Városimázs Iroda azzal „riogatott”, hogy szűkös az idei rendezvény büdzséje, és emiatt kevesebb lesz a program, mi eljátszottunk a gondolattal, hogy ha nem újságíróként veszünk részt a forgatagban, hogyan tudnánk unatkozni. Megpróbáltuk kihuzigálni azokat a programpontokat, amelyek úgymond nem érdekelnek, és csak arra elmenni, ami jónak ígérkezett. Be kell vallanunk, frusztráltak lettünk, mert idén is a bőség zavarával küszködtünk. Utcai légtornászok, utcazenészek, a kultúrkertbeli fellépők, oda még a hely hangulata is vonzott, kiállítások, író-olvasó találkozók, ráadásul a főszínpadon is történtek érdekes dolgok éjszakába nyúlóan. Mindig az az érzésünk volt, hogy éppen most maradunk le valamiről… De kinek jutna eszébe minderre panaszkodni, mikor a hétköznapokban erre vágyunk? És mindehhez napsütést is adott a Fennvaló bőséggel. Alábbi összeállításunkban a Szent György Napok színes hétvégéjének a hangulatát próbáljuk meg visszaadni a teljeség igénye nélkül.

Ami jól áll a piros táskához

A korán jött nyári melegben a bogarak meg a gyerekek kipörögtek a napvilágra, a retromobilok pedig a térre: a szervezők nagy szívfájdalmára az oldtimer autók vasárnapi, első tavaszi parádéján csak a Bodok szálloda előtti téren engedélyezték a parkolást, holott tavaly a főtéren sokkal jobban érvényesültek a kisuvickolt régi autók. Emiatt aztán kissé szorosan állt a több mint 50 kiállított jármű és 25 motorbicikli, ennek ellenére a csodálók megtalálták őket, és szívesen pózoltak a régi idők klasszikusainál.

Megtalálták a hős sírját

A Carola Egyesület megbízásából a Khumba Transz-Afrika Expedíció 2018 két tagja, Tulit Zsombor és Szarukán László gróf Wass Albertnek, a II. angol–búr háború hősi halottjának sírja után kutatott április 9–12. között Dél-Afrikában, a hajdani Transzvál keleti határán.

Erőn felül teljesítenek a (gyógy)pedagógusok

Egyre kevésbé állnak helyt a pedagógusok a növekvő számú magatartászavaros gyerekekkel szemben – derül ki különböző internetes fórumokon, szülők hozzászólásaiból, de maguk az érintettek is panaszkodnak: olyan kihívásokkal szembesülnek az óvodákban, iskolákban, amelyekre nem voltak felkészítve. A magatartászavar sokszor „kézen fogva jár” a sajátos nevelési igényekkel. A két fogalmat próbáltuk szakértőkkel különválasztani, a jelenséget körbejárni, de hamar beláttuk, a téma kinövi ennek a cikknek a kereteit.

Kőrösi Csoma Sándorra emlékeztek

Április 11–14. között tudományos előadásoktól, sámánszertartástól, színházi és néptánci előadásoktól, koncertektől pezsgett Kovászna és Csomakőrös, ugyanis a Kőrösi Csoma Sándor Egyesület szervezésében 29. alkalommal rendezték meg a Kőrösi Csoma Sándor Napokat.

A Kilimandzsáró havát keresték

Március 29-én a Sepsiszentgyörgyi Ifjúsági és Sportegyesület (Sepsi ISE) szervezésében került sor Márk Előd Miklós egy szafarit és a Kilimandzsáró megmászását magába foglaló afrikai kiruccanásának érdekfeszítő vetített képes összefoglalására. Biztató zárómondata, miszerint nagyon kell nem akarni megmászni a Kilimandzsárót, ahhoz, hogy ne sikerüljön, sokakban nagy reményeket ébresztett.

Barátunk, nem ellenségünk

A víz világnapja alkalmából Baróton fiatalok hívták fel a figyelmet arra, mit lehet tenni, hogy a természet rendje visszaálljon, hogy ne a szélsőségek – árvíz vagy aszály – uralják az életünket. Erdővidék Múzeumának estéjén a Barót-patakról, a rajta működő vízimalomról tudhattunk meg többet. A víz árfolyama napról napra feljebb megy – hangzott el a BBTE kihelyezett tagozatának csütörtöki, szentgyörgyi rendezvényén, amely a környezettudományi tagozat és a Vadon Egyesület négyéves együttműködésének egyik állomását képezte.

Szuperhősökből mesehősök

Mesebeli környezetben, a zabolai Mikes-kastélyban mutatták be szombaton a kézdivásárhelyi KreaKids Stúdió és Datki Gyöngyike fényképész közös munkáját, a Nem kevesebb, több! címet viselő rendhagyó mesekönyvet és az annak illusztrációjaként szolgáló különleges fotókat. A mesék hősei speciális nevelést igénylő gyerekek, akik felnőttkorba lépvén a Pro Pectus Egyesület által idén létrehozandó nappali központban lehetőséget kapnak arra, hogy befogadó közegre leljenek és beilleszkedjenek a közösségbe.

„Ez lelki tevékenység”

Tizenöt éve működik a maga sajátos módján a Kék Hold Táncklub, melynek tanítványai erős közösségi hálót szőttek a városban. 2002-ben az alapítók, Imreh-Marton István és Enikő még huszonévesek voltak, a korosztályra jellemző rengeteg energiát vállalkozásukba/hobbijukba fektették. Mindketten másodállásban tanították a társasági táncokat, amelyeket kolozsvári egyetemi éveik alatt sajátítottak el, s amelyeknek ilyen formában akkor még nem volt hagyománya Sepsiszentgyörgyön. Mára a helyzet radikálisan megváltozott, hiszen az évek folyamán több száz fiatalt és felnőttet köteleztek el a szórakozás e formája mellett.

A harc nemzetépítő élménye

170 évvel ezelőtt Háromszék teljes hadra fogható népe, legalább tízezer ember mozdult meg a szabadságért. Nemcsak kardforgató férfiak, hanem nők is: ha kellett tépést készítettek, sebeket ápoltak, töltényt gyártottak, biztosították a hátországot. Nem üres kifejezés, hogy mindenki hadba vonult a kor nagyhatalmai ellen, és nem a bátorságukon múlott, hogy csak később született meg a győzelem. A mai március 15-ék dalai úgy szólnak, mint 170 évvel ezelőtt, a szekereken ugyanúgy ülnek a férfiak, és az ünneplők mindegyike úgy érzi, ő is ott lehetett volna azokban a harcokban.

Megmaradni csak keresztény összefogással lehet

Bizakodva kelt útra, és élményekkel feltarisznyálva, hitben, nemzettudatban megerősödve tért haza a mintegy 340 erdélyi unitárius, akik magyarországi testvéreikkel félezerre kiegészülve részt vettek a magyar Országházban pénteken megszervezett ünnepi konferencián. Az eseményre az 1568. évi tordai országgyűlés 450. évfordulója alkalmából meghirdetett vallásszabadság éve rendezvénysorozata részeként került sor.