Jakupcsek Gabriella idén januárban járt először Székelyföldön. Bevallása szerint ide az emberek nagy része valamilyen kötődésből jön, mert van barátja, rokona, van valamilyen közösség, amelyikhez kapcsolódik. „Nekem ez eddig valahogy kimaradt az életemből. Itt szerintem pont az a varázslat, hogy tudod, kihez mész; valamilyen érzelemből jössz” – mondta a népszerű műsorvezető, aki január 12-én az RMDSZ Kézdivásárhelyi Nőszervezetének meghívására vett részt egy nyílt beszélgetésen a Vigadóban. Ezt könyvbemutató követte, de az írónő ellátogatott az Apor lányok feredőjéhez Bálványosra, onnan a Szent Anna-tóhoz, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum megtekintésekor pedig a kürtőskalács-készítést is kipróbálta.
A nagy váltás, a köztévétől való elbocsátása változást hozott az életébe. A nemcsak Magyarországon, de Erdélyben is nagy népszerűségnek örvendő Ridikül című műsor vezetője úgy döntött, a több évtizedes munkának, a több mint 20 ezer személlyel készített interjúknak és beszélgetéseknek, a rádiózás és tévézés során szerzett rengeteg tapasztalatnak és az életiskola tanúsítványának általa írt könyvekben kell kiteljesedniük. Írásaiban választ keres többek között a nő és a társadalom, a gyereknevelés, valamint a párkapcsolat és a munkahely terén megfogalmazódó, kimondott vagy eltitkolt kérdésekre is.

Nyíltan és őszintén beszél az életéről
Természetesen a férfiak is szerepet kapnak könyveiben, hiszen „mindannyian keressük a boldogságot”, és adott esetben „mindannyiunknak erőt kell merítenünk, hogy ki tudjunk szállni és tovább tudjunk lépni. Emelt fővel.” A háromszéki kalandozásairól ezt mondta: „Fantasztikus rácsodálkozásaim voltak olyanok folytán, amiket hallottam, de nem gondoltam, hogy ennyire él a nyelv, a kötődés, a hagyomány. Nem titkolom, nagyban benne voltak vonzerőként a meghívóim, akik egy új generáció, akikben nagyon sok lehetőséget látok, nagyon életvidámak, és ugyanakkor rálátásuk van a világra, de mégis tudják, hol a helyük.”
Jakupcsek Gabriella nyíltan és őszintén beszél éle­té­ről, a vele való találkozás igazi feltöltődést és megerősítést jelentett. A gyerekként eltöltött évei meghatározóak voltak számára, amelyben kiemelt szerepet kaptak a nagyszülei. „Nagyon erős a kötődésem a nagyszüleimhez, nagyon sok időt töltöttem velük. Borzasztó markáns személyiségek voltak, kalandos életűek, és mind a két könyvben nagyon sokat sztorizok a velük töltött időről, tanításaikról. Én valójában igazi egyke gyerek vagyok, ilyen értelemben a közösségi élményt soha nem otthon kaptam meg, hanem valamilyen iskolai vagy egyetemi közösségben. A családban minden figyelem mindig rám esett, nagyok voltak az elvárások, úgyhogy nem annyira a gyerekkorom volt az érdekes, mert a társakat mindig kívül találtam a lakáson, soha nem otthon. Viszont a felnőttek mindig nagyon körülöleltek, ez nekem nagyon jó dolog volt. Ilyen értelemben nem volt klasszikus gyerekkorom.”

Nem szabad bezárkózni!
Folyamatosan pörgő, motivált és aktív személyiség. Elmondása szerint mindez abból adódik, hogy nagyon szeretné nem túlélni, hanem megélni az életét, és másokat is erre biztat. „Ne zárkózzanak el! A legveszélyesebb a bezárkózás. Ha már valaki odafigyel, meghallja a másik gondolatát, ha van kit követnie, akkor előbb-utóbb meg fogja találni a saját útját. A baj mindig a bezárkózásból adódik.”
Arra a kérdésre, hogyan látja a mai nőt, és mik a problémái, kifejtette: részben a társas magány, részben a borzasztó egyedüllét. Főként a nagyvárosi nők nagyon egyedül maradtak a gyermekneveléssel, a nőiességükkel, a karrierjükkel. Abban a pillanatban, amikor lesz egy párja, nem biztos, hogy segítő társra akadt, hogy az érzelem és a segítség egybefonódik. A férfiak nem biztos, hogy felmérik, miben is áll az ő segítségük. Azt szeretnék, hogy a nő mindig otthon maradjon, és körülötte forgolódjon, de ez nem segítség; ez érzelmi kötődés. Kevés férfi tudja azt megtenni, hogy segítsen, és el is engedjen, mert akkor jössz vissza hozzá. Ezt nagyon nehéz velük megértetni, hogy ma már a nők nyitottabbak – magyarázza.

Kitalálni, melyik a változtatás pillanata
Az emberek többségénél akkor érkezik el a változtatás pillanata, amikor nagyon nagy a baj, betegség, dráma van, mondja. „Valószínűleg a saját életünk boldogulását előbb meg kell találnunk, s nem mástól kell várni. Nem mindig a változtatásban van egyébként a lehetőség. Amikor élsz valakivel, de tudod, hogy nincs erőd változtatni, akkor meg kell találnod, hogy te hol vagy abban a kapcsolatban, és valahogy egy mikroközeget kell létrehozni: mik az én örömeim, mit szeretek csinálni, hogy szeretem a napomat eltölteni, kik az én kapcsolataim… És akkor egyedül el kell kezdeni járni ezen az úton.”

Csak menni, menni – de nem menekülni
Ha megállsz, elsüllyedsz – írja egyik fejezetcímként. „Egy nagyon egyszerű fizikai törvény, és így van az életben is, hogy a világ attól még halad, hogy te behúzod a fékeket, és azt mondod, eddig és nem tovább. Nem szeretem, amikor az ember azt mondja, és magamat sem ilyenkor, hogy én ezt már nem fogom megtanulni, ehhez túl öreg vagyok. Annyiszor mondanak az emberek maguknak ilyen felmentő mondatokat, de ez feladás, elmenekülünk a probléma elől. Nem szeretünk erőfeszítést hozni. Semmi nincs korhoz kötve. Víziónknak kell lennie arról, hogy mit akarunk az életben elérni.”

Az átlagos nők élete
Alapvetően mindenhol egy nőn múlik a közösségépítés, állítja. Egy családban is a nő fogja meghatározni, hogy az miként fog működni. „Az, hogy van-e gyertya az asztalon, miként van vezetve egy konyha, a gyereken milyen ruha van, hogy őneki hogyan telnek a napjai, a napi finomságokat – akárhogy is nézzük – a nő adja meg. Ez nem azt jelenti, hogy ebben a férfi nincs benne, de a nő a meghatározó, az biztos.”
Végezetül jó tanácsként így fogalmazott: „a nők hallgassanak az érzelmeikre és a megérzéseikre, mert ebben nagyon jók vagyunk, ezeket nem szabad elnyomni.” Úgy véli, fontosak a kézdivásárhelyihez hasonló női közösségek, ahol egymásra figyelnek, és ahol jól érzik magukat.

Jakupcsek Gabriella a magyar televíziózás megkerülhetetlen alakja, újságíró és tanár. 1963. január 18-án született Budapesten, három gyerek édesanyja. Nappalink „állandó vendége”, számos televíziós show és vetélkedő szereplője, valamint olyan magazinok vezetője, mint a Mokka vagy a Ridikül. Élete új fejeztében sikeres könyvíró, a Megúszhatatlan, És te hogy vagy? – Bővebben… című kötetek szerzője. Dinamikus, vagány, pozitív gondolkodású, nyitott az élet új kihívásaira, és hisz a gondolat teremtő erejében.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Maguknak bizonyíthatnak a nők

A glamour (jelentése varázslatos szépség, ragyogás) olyan fényképészeti műfaj, amelynek célja a modell szépségének kiemelt ábrázolása. A stílus gyakran ötvözve használja a sminkelés, fodrászat, retusálás és a világítás technikáit, ezzel is hangsúlyosabbá téve a fotóalany szépségét, elkendőzve esetleges hibáit. Természetéből adódóan az ábrázolt modellek leggyakrabban csinos, fiatal hölgyek, azonban a hasonlóság ellenére a glamour nem azonos az akt-, vagy az erotikus fotó műfajával – olvasható a Wikipedia meghatározásában. Ezt szükségesnek véltük idézni, hiszen nálunk kevésbé ismert, kevésbé gyakorlott fotós műfajról van szó. És mert mindennek oka és célja van – annak is, ha valaki glamourfotózásnak veti alá magát, annak is, ha valaki ebben a műfajban feszegeti alkotói határait –, a műfaj háromszéki pionírjait, Kátai Jocót és Kátai Juditot vetettük alá a keresztkérdéseknek.

Megszólítani a turistákat

Sokat beszélünk az utóbbi időben Erdővidék turisztikai fellendítéséről, ám érdemben érte annál kevesebbet teszünk. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan a térséget – ilyen szempontból – talán össze lehetne kapcsolni a szomszédos Brassó megye két, az elmúlt években felújított turistacsalogató látványosságával, a kőhalmi és a földvári várakkal, melyektől Barót légvonalban egyformán mintegy 30 km távolságra fekszik. Egy és ugyanazon kalap alatt ott a várak, itt a kastélyok, kúriák jelenthetnék a megálljt a történelmi nevezetességek, az épített múlt iránt érdeklődők számára.

Győzött a Cirkusz Vitálisz

Péntek délután a kézdivásárhelyi sportcsarnok adott helyet a Legfarsang idei kiadásának, amelynek keretében a város középiskoláinak legjobb farsangi produkciói mérkőztek meg az elsőségért és az értékes díjakért. A színes előadások végén a Nagy Mózes Elméleti Líceum XI. B osztálya került ki győztesen.

Dániába megy a székely nyúl

Hatalmas sikert könyvelt el a székelyföldi szárnyas-, galamb- és kisállattenyésztők kiállítása, melyen a 77 tenyésztő eddig példátlan módon 1150 példány fajállatot mutatott be Sepsiszentgyörgyön, a Vadász utcai sportcsarnokban. Megvolt tehát az elégtétele a szervezőknek, hiszen a vasárnap déli zárást sem lehetett a beharangozott időben megejteni, annyi volt az érdeklődő: közel négyezer!

Vadak vérszomjas mészárosa

Az 1990 előtti négy évtized során Erdélyben és Romániában a helyi hatóságoknak, területi pártbizottságoknak, erdészeteknek pontos fejlesztési terveik voltak olyan vadászházak építésére, karbantartására, ahol az államvezetőket és kíséretüket alkalomadtán megfelelően fogadhatták. Minden a Szekuritáté felügyelete alatt történt. Ez nemcsak Nicolae Ceaușescu (1918-1989) uralmának idején (1965-89) volt így, hanem már a korábbi húsz évben is. Alább […]

Kár, hogy csak egyszer esküszünk

Hasznos volt a kiállítók és kiállítás-látogatók visszajelzéseit figyelembe venni, és november helyett januárra időzíteni az ez évi esküvői kiállítást Szentgyörgyön, a sportcsarnok helyett pedig a Szent György-palotát választani annak helyszínéül. A Sepsi Weddingen a negyvenegy stand üzemeltetői már a hétvégi kétnapos expó első napjának végén, azaz szombaton megelégedetten nyilatkoztak a forgalmat, érdeklődést és szerződéskötéseket illetően.

Plébánost is maguk közé csábítottak

Háromszéken ritka hobbit választott magának három szentgyörgyi férfi. Kovács Attila, Zágoni Zsolt és Bartha Róbert a Happy Feet Egyesületbe szerveződve megteremtették a háromszéki kutyaszánhúzás alapjait. Talán majd egyszer megerősödik a csapat annyira, hogy versenyeket is szervezhetnek, addig viszont az erősebb hagyományokkal rendelkező Hargita megyében vendégeskednek a havas hétvégéken.

A Puskás Tivadar Távközlési Múzeum egy éve

A sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskolában október végén ünnepelte avatásának első évfordulóját a Puskás Tivadar Távközlési Kismúzeum. A létrehozásakor már közel négy évtizedes múlttal rendelkező gyűjtemény születéséről, céljáról, vállalt feladatairól és a kismúzeum történetéről az alapító Csáky Ernő mérnök beszámolójából készítettünk összeállítást, felhasználva a honlapjukon található információkat is.

Megtervezni a nagy napot!

Negyedik alkalommal hozta tető alá a Süti Éden és a Két Szív Esküvőszervezés és Dekoráció Kézdivásárhelyen az esküvő-expót, azt az egész napos rendezvényt, amelyen a házasságra készülők – és nem csak azok – részletesen tájékozódhattak, mit kínálnak számukra idén a ruhaszalonok és cukrászatok, dekorációs cégek, utazási irodák, milyen smink- és frizura­trendek lesznek népszerűek.

A papírtengerről az igazira

Kamaszkori kalandregények lapjairól evezett a tenger felé a sepsiszentgyörgyi Veres Ernő, aki ma már nyugdíjas tengerész, pontosabban a navigációs berendezések szakértője, és nemrég az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaság (EMT) ülésén tartott előadást a magyar tudomány napja alkalmából, ekkor sikerült hosszabban elbeszélgetni vele.

Pincérképzés külföldön

Lazák, mosolygósak, magabiztosak. Három fiatal székely legény, akik megjárták a „hadak útját”: most érkeztek haza nyolchónapos ciprusi gyakorlatról. A veszprémi VSZC SÉF Vendéglátóipari és Turisztikai Szakgimnázium és Szakközépiskola tanulói azt mondják: napi 14 órában az ember „megtanul keményen dolgozni”.

A szalmakrumplit lehet friss pityókából is készíteni!

Politikusoknak, művészeknek, minden rendű és rangú híres embernek főzött már, 32 éve sürgölődik a konyhán. Tóth Endre mesterszakács neve ismert lehet az evés örömeinek hódoló háromszékiek előtt, a Duna tévében futó főzőműsorai nagyon népszerűek voltak a 2000-es évek elején. Akkoriban kezdte alaposabban megfigyelni Erdélyt, szokásaival és gasztronómiájával egyetemben, ugyanakkor nagy rajongója lett, ma is sokszor találkozunk vele Székelyföldön, hiszen a nagy gasztrofesztiválok, főzőversenyek állandó zsűritagja, a minőségre és a fejlődésre hangsúlyt fektető éttermek pedig sokszor kikérik tanácsait. Legutóbb is éppen egy ilyen küldetése kapcsán fordult meg Szentgyörgyön, amikor kaptunk az alkalmon, és kifaggattuk arról, milyennek látja a székely konyhát, illetve hol férne rá még egy kis fűszerezés.

„Ember küzdj, és bízva bízzál”

A nagybaconi Kusztos Vilmos által saját háza udvarán berendezett néprajzi múzeumról, gyűjteményről már írtunk a Székely Hírmondó hasábjain. Most, a magánmúzeum megnyitása után három évvel ismét visszatértünk a Csinód utcában található takaros, rendezett kis udvarra, több okból is. Egyrészt, mert Vili bácsi jelezte, hogy gyűjteménye szaporodott valamelyest az elmúlt években, aztán azért is, hogy új ötleteiről, további terveiről is megkérdezzük, nem utolsósorban pedig azért, mert a régi idők hangulatát, a régi mesterek aranykezét idéző tárgyak között egész egyszerűen jó ott lenni, egy kicsit olyan, mintha az ember visszautazna az időben, nagyapáink, nagyanyáink idejébe, vagy legalábbis saját gyermekkorába, amikor még más világ járta, szebb, értékesebb, az embert és alkotásait is tisztelő, becsülő világ.

Karácsonyvárás megyeszerte

Sepsiszentgyörgyön Mesterségek Nagyvásárát, Kézdivásárhelyen a helyi nők egyesülete és a Barabás Zsombor Háromszéki Népművészeti Egyesület vásárral egybekötött karácsonyi kiállítása mellett hagyományostermék-vásárt, míg a zabolai Mikes-kastélyban családi karácsonyfadísz-készítő barkácsolást és ünnepi vásárt rendeztek. Csernátonban, a Haszmann Pál Múzeumban az adventi Csodaváró-sorozat második hétvégéjén Angyalhangos szombatot tartottak.

A Rétyi Nyírben is háborúznának

Vasárnap korán reggel a sepsiszentgyörgyi Építők utca 7. szám alatt, a romos „régi házgyár” előtt szemet szúró öltözetű és „fegyverzetű” népes társaság gyülekezett. Távolabbról azt hihette az ember, hogy katonai bevetésre készülnek, közelebbről szemügyre véve, a különféle korokat, hadseregeket idéző öltözetük alapján pedig inkább valamiféle filmforgatásra gyanakodhatott a beavatatlan járókelő. Mint kiderült, a romos gyárban kialakított airsoftpályát avatták fel a légfegyverekkel játszott sportág több megyéből érkező szerelmesei.