Kézdivásárhely nyerte az idei, hetedik Székely Vágtát: Berde Loránd Anci nevű magyar félvér kancáján. A döntő szempontjából „háromszéki vágtává” csinosuló rendezvényről Kézdivásárhely, Mikóújfalu, Nyujtód és Előpatak képviselői jutottak ki a Nemzeti Vágtára. A szeptember 15–17-e között a budapesti Hősök terén sorra kerülő eseményen, a rendező jogán Sepsiszentgyörgy lovasa is indulhat.

Annyit ember még nem kémlelte az eget, vagy inkább nem „simogatta” okostelefonját az Óriáspince-tetőn, mint pénteken, amikor hétágra sütött a nap, de minden előrejelzés több órás kemény esőt mutatott szombatra és vasárnapra. A Székely Vágta szervezői, akikben még erősen él az első vágta élménye (amikor szó szerint elvitte a vihar a vágtát), egy rossz, és egy még annál is rosszabb esetre érvényes forgatókönyvvel készültek.

A rossz forgatókönyv arról szólt, hogy a rossz idő miatt nem lehet megrendezni a döntőt. Ebben az esetben a két elődöntő első két helyezettje vehet részt a budapesti döntőn. A még ennél is rosszabb forgatókönyv azzal számolt, hogy nemhogy a döntőt, de még a középfutamokat sem lehet megtartani. Ebben az esetben a négy előfutam első helyezettjei képviselhették volna Székelyföldet a Nemzeti Vágtán.

Lett volna persze az eredeti program, azt azonban már senki sem merte vállalni. Így eleve úgy kalkuláltak, hogy „szombaton mindent meg kell csinálni, amit lehet” – ennek megfelelően a vágta vasárnapi középfutamait előhozták péntek estére, „hátha belefér”. Ami a sorsoláskor, a legelején történt, azt elolvashatják mai lapszámunk 3. oldalán, vadregényes történet, az indulók, elő-, középfutamokban részt vevők és döntősök névsorát az áttekinthetőség kedvéért táblázatba foglaltuk.

Ügyes huszárok versenye

Pénteken este Mojzi Árpád megnyerte a Szent László-futamot Betyár nevű lovával. A hagyományőrző huszárok felkészültségét próbára tevő, tulajdonképpen ügyességi verseny forgatókönyvére, amit dr. Kádár László, hö. huszárőrnagy talált ki, panasz nem lehetett: el kellett menni a lányos házhoz, kaput nyitni, zárni, majd a kocsmába, egy sörre, karddal össze kellett szedni néhány koszorút. Természetesen mindezt lóháton, mert ez mégiscsak egy huszárverseny…

Szombaton csodálatos koreográfiával, zenével, ágyúlövéssel, himnusszal, felvonták a székely zászlót. Jobb hagyományokhoz híven, Nagy József, megbízott vágtafőkapitány románul is megfogalmazta a vágta üzenetét: a hagyományoknak, a történelemnek nem elválasztania, hanem összekötnie kell a szomszédos népeket.  

Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke arról beszélt, hogy minden településen lovasklubot kell alakítani, Péter Ferenc, Maros megyei elnök azt mondta: a lovas hagyomány a magyar kultúra része, Tamás Sándor Kovászna megyei elnök szerint pedig a vágta a szabadság megtestesítése, ezért népszerű a székelyek között.

Példás rendben zajlottak az elő- és középfutamok

A vágta elő- és középfutamai példás rendben, minden probléma nélkül zajlottak, még startot sem kellett megismételni, ilyen nem volt az elmúlt hat évben. A Góbé futamban a tavalyi győztes László Pál (Gyergyószentmiklós) irányította a történéseket és Csíkkozmással együtt Hargita megyei fölényt alakított ki, Háromszékről csak Szotyor jutott a döntőbe. A Székely Vágta előfutamai sem hoztak nagy meglepetést: Nyujtód, Gyergyószentmiklós, Réty és Kézdivásárhely nyert.

Réty polgármestere nem járt esőtáncot az elődöntő után, pedig a település lovasa, a harmadik előfutam győzteseként, kijutott volna a Nemzeti Vágtára, ha a középdöntőt és a döntőt elmossa az eső. Nem az előfutamból kell kijutni, legyen rendes középfutam, nyerjük meg a vágtát, és úgy jussunk ki a Hősök terére – mondta Dombora Lehel. Nem jött be, Hunyadi Mátyás János elrontotta a startot a középfutamban és nem jutott a döntőbe…

A második középfutam hozta az addigi legnagyobb versenyt. Ugron Attila nagyszerűen használta ki, hogy a két körön keresztül vezető és csak egymásra figyelő előpataki és gyergyószentmiklósi lovas nem számol azzal, hogy valaki a negyedik helyről indulva körbelovagolja őket, és gyönyörű finissel megnyerte a futamot. A Székely Vágtában „tiszta” háromszéki döntő alakult ki: Kézdivásárhely, Nyujtód, Előpatak és Mikóújfalu részvételével.

És következtek a döntők…

A Góbé vágta döntője egyáltalán nem keltette az amatőr(ebb) lovasok versenyének érzését: a csíkkozmási Bálint András Szellő nevű 10 éves pej székely tájló kancáján 1 perc 35 másodperc alatt tekerte le az 1200 méteres versenytávot, ami simán elég lett volna ahhoz, hogy a vágta négy előfutamából kettőt, vagy akár az egyik középfutamot is megnyerje. Ezzel trónfosztásra került sor, hisz a hivatalban lévő „góbébajnok”, a gyergyószentmiklósi László Pál, csak a harmadik helyre tudta behozni Szellő nevű lovát, a második helyezett a szotyori Veress Bálint lett, az egzotikus nevű, Boszporuszi Naptűz nevű paripáján.

A Székely Vágta döntőjének startjában „beragadt” Kézdivásárhely és a többiek, különösen az előpataki Bartha Ferenc Pasadena nyergében több lóhossz előnyt szerzett, és az első kör végén vezetett. A verseny azonban nem egy körig tart, és a következő 200 méterben az Anci nevű 8 éves pej magyar félvér kancán versenyző kézdivásárhelyi Berde Loránd „lefutotta” a mezőnyt, és átvette a vezetést. Egy körrel a vége előtt Kézdivásárhely, Előpatak, Mikóújfalu, Nyujtód volt a sorrend. Az előpataki versenyző egyre jobban elfáradt, 200 méterrel a vége előtt a mikóújfalusi Tóth Barna My Missionnal megelőzte és „ráfutott” Berde Lorándra is, ám a kézdivásárhelyi versenyző tartani tudta első helyét és megnyerte a Székely Vágtát. Az utolsó métereken Ugron Attila is beérte

Csillag nevű lovával Bartha Ferencet, és a nyujtódi versenyző a továbbjutó harmadik helyen végzett. A rendezők méltányolták, hogy Bartha Ferenc „nagyszerűen versenyzett és sportszerűen viselkedett”, és őt is meghívták a Nemzeti Vágtára.

A Székely Vágta első helyezettjének a díja 5000 lejes pénzjutalom, és a jog, hogy Székelyföldet képviselje a budapesti Nemzeti Vágtán, egy teljes Tattini-Daslö lótextília szett, azaz egy nyári lótakaró, egy téli istállótakaró, egy izzasztó, egy szett kombinált fásli, valamint egy vízálló nyeregszállító táska az Equimundo Erdélyi Lovasbolt tulajdonosától, valamint egy 1845 mintájú lovastiszti vándorszablya, amelyet a Vágtafőkapitány adott át.

Az Aranyparipa-díjat a legápoltabb lovaknak adják, a díj célja felhívni a figyelmet a felelős állattartásra. Az idei győztes a kézdisárfalvi Imán volt, egy 14 éves arab telivér mén, Bódi Alberté.

Fogathajtó verseny: Bodó Zoltán lett a legjobb

Tizenöt fogat jelent meg a szombat délutáni fogathajtó versenyen, egyes-, kettes- és négyes fogatokkal indultak a versenyzők. Bodó Zoltán volt az abszolút győztes, a Váncsa-farm kettes- és négyes fogatával is sikerült a legjobb eredményt elérnie. Egyes fogattal György Adolf, póni fogattal Szász Csongor bizonyult a legügyesebbnek.

További fotók itt.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

A Puskás Tivadar Távközlési Múzeum egy éve

A sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskolában október végén ünnepelte avatásának első évfordulóját a Puskás Tivadar Távközlési Kismúzeum. A létrehozásakor már közel négy évtizedes múlttal rendelkező gyűjtemény születéséről, céljáról, vállalt feladatairól és a kismúzeum történetéről az alapító Csáky Ernő mérnök beszámolójából készítettünk összeállítást, felhasználva a honlapjukon található információkat is.

Megtervezni a nagy napot!

Negyedik alkalommal hozta tető alá a Süti Éden és a Két Szív Esküvőszervezés és Dekoráció Kézdivásárhelyen az esküvő-expót, azt az egész napos rendezvényt, amelyen a házasságra készülők – és nem csak azok – részletesen tájékozódhattak, mit kínálnak számukra idén a ruhaszalonok és cukrászatok, dekorációs cégek, utazási irodák, milyen smink- és frizura­trendek lesznek népszerűek.

A papírtengerről az igazira

Kamaszkori kalandregények lapjairól evezett a tenger felé a sepsiszentgyörgyi Veres Ernő, aki ma már nyugdíjas tengerész, pontosabban a navigációs berendezések szakértője, és nemrég az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaság (EMT) ülésén tartott előadást a magyar tudomány napja alkalmából, ekkor sikerült hosszabban elbeszélgetni vele.

Pincérképzés külföldön

Lazák, mosolygósak, magabiztosak. Három fiatal székely legény, akik megjárták a „hadak útját”: most érkeztek haza nyolchónapos ciprusi gyakorlatról. A veszprémi VSZC SÉF Vendéglátóipari és Turisztikai Szakgimnázium és Szakközépiskola tanulói azt mondják: napi 14 órában az ember „megtanul keményen dolgozni”.

A szalmakrumplit lehet friss pityókából is készíteni!

Politikusoknak, művészeknek, minden rendű és rangú híres embernek főzött már, 32 éve sürgölődik a konyhán. Tóth Endre mesterszakács neve ismert lehet az evés örömeinek hódoló háromszékiek előtt, a Duna tévében futó főzőműsorai nagyon népszerűek voltak a 2000-es évek elején. Akkoriban kezdte alaposabban megfigyelni Erdélyt, szokásaival és gasztronómiájával egyetemben, ugyanakkor nagy rajongója lett, ma is sokszor találkozunk vele Székelyföldön, hiszen a nagy gasztrofesztiválok, főzőversenyek állandó zsűritagja, a minőségre és a fejlődésre hangsúlyt fektető éttermek pedig sokszor kikérik tanácsait. Legutóbb is éppen egy ilyen küldetése kapcsán fordult meg Szentgyörgyön, amikor kaptunk az alkalmon, és kifaggattuk arról, milyennek látja a székely konyhát, illetve hol férne rá még egy kis fűszerezés.

„Ember küzdj, és bízva bízzál”

A nagybaconi Kusztos Vilmos által saját háza udvarán berendezett néprajzi múzeumról, gyűjteményről már írtunk a Székely Hírmondó hasábjain. Most, a magánmúzeum megnyitása után három évvel ismét visszatértünk a Csinód utcában található takaros, rendezett kis udvarra, több okból is. Egyrészt, mert Vili bácsi jelezte, hogy gyűjteménye szaporodott valamelyest az elmúlt években, aztán azért is, hogy új ötleteiről, további terveiről is megkérdezzük, nem utolsósorban pedig azért, mert a régi idők hangulatát, a régi mesterek aranykezét idéző tárgyak között egész egyszerűen jó ott lenni, egy kicsit olyan, mintha az ember visszautazna az időben, nagyapáink, nagyanyáink idejébe, vagy legalábbis saját gyermekkorába, amikor még más világ járta, szebb, értékesebb, az embert és alkotásait is tisztelő, becsülő világ.

Karácsonyvárás megyeszerte

Sepsiszentgyörgyön Mesterségek Nagyvásárát, Kézdivásárhelyen a helyi nők egyesülete és a Barabás Zsombor Háromszéki Népművészeti Egyesület vásárral egybekötött karácsonyi kiállítása mellett hagyományostermék-vásárt, míg a zabolai Mikes-kastélyban családi karácsonyfadísz-készítő barkácsolást és ünnepi vásárt rendeztek. Csernátonban, a Haszmann Pál Múzeumban az adventi Csodaváró-sorozat második hétvégéjén Angyalhangos szombatot tartottak.

A Rétyi Nyírben is háborúznának

Vasárnap korán reggel a sepsiszentgyörgyi Építők utca 7. szám alatt, a romos „régi házgyár” előtt szemet szúró öltözetű és „fegyverzetű” népes társaság gyülekezett. Távolabbról azt hihette az ember, hogy katonai bevetésre készülnek, közelebbről szemügyre véve, a különféle korokat, hadseregeket idéző öltözetük alapján pedig inkább valamiféle filmforgatásra gyanakodhatott a beavatatlan járókelő. Mint kiderült, a romos gyárban kialakított airsoftpályát avatták fel a légfegyverekkel játszott sportág több megyéből érkező szerelmesei.

Kicsit, és jót kínáltak

Múlt idő már a 3. dizájn-hét is, de még nem ülepedtek le a csütörtök esti divatbemutató és az InDivino borbárban tartott gasztroest által keltett élmények hullámai a szervezőkben és résztvevőkben. Ebbe a hullámverésbe vonjuk be most kedves olvasóinkat is, remélve, hogy jövőre még többen megszavaznak maguknak egy különleges szentgyörgyi estet.

Szlovén hegyektől horvát tavakig

A nyáron budapesti ismerőseinknek köszönhetően egyhetes szlovén- olasz-horvát autós körúton vehettünk részt családilag, Olaszországba tulajdonképpen csak „belekóstolva”, Horvátországon átkergetve a rossz idő által, Szlovéniában viszont alaposabban „megízlelve” a kicsi, de annál takarosabb ország látnivalóit.

Változtatni kell a célkitűzésen

A sors szeszélye miatt, hagyományőrzők jelenléte nélkül tartották meg Sepsiszentgyörgyön a 29. Népzene- és néptánctalálkozót, mely így az némiképp a kényszerű szemléletváltás jegyében zajlott. Talán ennek köszönhető az új elemek beiktatása, hiszen a helyi és vendég együttesek fellépését legényes- és szólótáncversennyel egészítették ki. Sor került ugyanakkor könyvbemutatóra, valamint hagyományos módon a gyermekek is bizonyíthatták a népdal és -tánc területén szerzett jártasságukat. Az említett hiány ellenére is elmondható, hogy Háromszék fővárosa egy újabb sikeres és emlékezetes találkozó színhelye volt.

“Új színpadon, új szerepben”

Közel egy éve írtunk Fazakas Emeséről, az ifjú kovásznai szülésznőről, aki azóta minden bizonnyal élete egyik legizgalmasabb időszakán van túl: az afrikai Beninben élményekben és tudásban gazdagodott. Alapelve ugyanis minden pillanatban készen lenni arra, hogy az új lehetőségeket nyakon csípje, világot lásson, tapasztaljon. A kevésbé bátrak az ő élményein keresztül tapasztalhatják meg azt az egzotikus világot, amelynek iménti jelzője nem föltétlenül csupán pozitív töltetű…

Nemzetiségi sorsunk kibeszélője

Napra pontosan születésének 75. évfordulóján, október 26-án leplezték le néhai Magyari Lajos költő, közíró, politikus, lapunk korábbi főmunkatársa emléktábláját Székelyudvarhelyen álló szülőházának a homlokzatán. Az ünnepi eseményt a családtagokon, pályatársakon és az erdélyi magyar újságírói társadalom képviselőin kívül Gálfi Árpád, a székely anyaváros polgármestere, valamint Biró Zsolt, az MPP országos elnöke, parlamenti képviselő is megtisztelte jelenlétével.

Megbirizgálták a szentgyörgyiek orrát

A turizmus éve jegyében 15. alkalommal megrendezett háromszéki kolbászparádé, melyet a békéscsabai hasonló rendezvény ihletett, és mostanság kezd felnőni, minden eddiginél több csapatot mozdított meg, ami egyértelműen a szervezők – Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetsége (ASIMCOV) és partnereik – munkáját dicséri.

Az Ezerjófű tanya ezer arca

A közéletet követő háromszékieknek furcsa lehet a fenti szószerkezet: Klárik László nevét ugyanis elsősorban politikusként, köztisztviselőként ismerhették meg. Némileg rendhagyó módon, mióta visszavonult a politikából, elsősorban kertészként és kisállattenyésztőként éli a korábbinál sokkal teljesebb, örömökben gazdag életét. A feldobolyi Ezerjófű tanyán látogattuk meg.