Fekete Lovas Zsolt: Életcélom és hivatásom, hogy esélyt adjak a rászoruló fiataloknak

Nem áll mögötte az Európai Unió pénze, csak a saját múltja és tenni akarása mozgatja: Fekete Lovas Zsolt, a Tamási Áron Színház színésze, több zenekar dobosa minden eszközét, elsősorban saját személyiségét felhasználva az őrkői fiatalok számára próbál kiutat keresni.

 

 

Mindez a Communitas Alapítvány által kiutalt alkotói ösztöndíjjal kezdődött, mely felhasználójának egy évig ad annyi anyagi biztonságot, hogy ez idő alatt művészetére figyelhessen az illető. Zsolt lelkiismerete ez időszak végén megszólalt, ha már kapott, talán adnia is kellene, így januárban felballagott az Őrkőre, és minden előzetes ismeretség, kapcsolat nélkül cigány gyermekeket toborzott, hogy elbeszélgessen velük.

Nem csak kaptam, adtam is

– Rettenetesen féltem. Feljutottam az ún. Fehér házig (a közösségi ház az Őrkőn), ahol Kerezsi Katiék, a Caritas önkéntesei már hosszabb ideje foglalkoznak délutáni programok keretében az iskolásokkal. Nagyon örültek annak, hogy végre egy férfi is bekapcsolódik a segítő munkába, hiszen a cigány közösségben nőként elég nehéz a hatékonysághoz szükséges tekintélyt megszerezni. Kezdetben meseolvasással, hangszerkészítéssel építgettem a kapcsolatom a gyerekekkel, kisebbekkel és nagyobbakkal, úgy 15 éves korig. Nagyon lassan ment a dolog… Eltelhetett egy év, mikor a Lármafa Egyesület vezetőjével, Csernátoni Lórival elbeszélgetve felfedeztük, hogy közös törekvéseink vannak, így együtt megszerveztük a Manus cigányfesztivált. A szervezőmunka során ismerkedtem meg Majláth Szabó Attilával, a Sepsi Rádió műsorvezetőjével, akivel először ez alkalommal, majd később is összedolgoztam, és ez tart a mai napig. A Manus fesztiválig nagyon sok energiámba került, hogy megnyerjem a közösség tekintélyesebb tagjait, akik az Amenkha Egyesületben tevékenykedtek, hogy segítsenek. Bizalmatlanok voltak, mint szinte mindenütt a cigányok, akiket nagyon sokszor kihasználnak és félrevezetnek a segítő szándékkal érkezők, akik csak átmenetileg vannak ott, felveszik a pénzt, és elmennek.

Minden a cigányság felé taszít

– Nekem életcélom, hivatásom lett ez, most gondolom úgy, hogy megérkeztem. Bátran és büszkén vállalom a cigány gyökereimet, és látom, hogy a történésekben minden a cigányság felé irányít. Akkor nekem ebben kell megvalósítanom magam, és legyen így! Elég nagy kört befutottam színészként, zenészként, roma politikusokkal, nagy színészekkel ismerkedtem meg, dolgoztam. Az én terem a színház, a film, a zene, és innen származó kapcsolatom arra fordítom vissza, miközben újakat is építek, hogy segítsek a cigánygyerekeknek esélyt adni, kiutat nyújtani. Elsődleges ugyanakkor, hogy a közösségben a szülők felé is nyissak. Büszkén mondhatom, hogy minden anyagi támogatás nélkül, csak a magam erejéből tanítottam, családokat békítettem. A Manuson pedig hatalmas eredménynek könyvelem el, hogy elértük, konfliktusmentesen zajlott le a rendezvény.

Nincs jó minta

A 2014-es népszámláláskor 2900 embert jegyeztek az Őrkőn, sokan elszivárogtak onnan, most 2500-an lehetnek. Vannak nagyon gazdagok ott, akik jól élnek, BMW-vel járnak, ezért nem érdekli őket a többiek sorsa. A mélyszegénységben élők pedig tudatlanságukból fakadóan nem fogják fel: ha segítenek a többieknek, ők is kapnak a közösségtől a maguk során. E két véglet között hatalmas a szakadék, de van ott még sokféle más réteg is, pont mint a „fehérek” között.

– Nem igaz, hogy velük nincs gond, mindamellett hogy munkát és normális egészségügyi ellátást hovatartozásuknál fogva nem kapnak, el kell ismerni, ők is megszokták, hogy mindig kapnak, de ebben a román törvénykezés és szociális rendszer is felelős. Hiszen gyereket még mindig a „szocsiért” csinálnak, mert a gyerekpénzből tudnak élni egyik napról a másikra. Ezzel együtt elkeserítő, hogy a Néri Szent Fülöp Iskolában idén egyetlen gyermek sem végezte el a nyolcadik osztályt. Akkor nem jó az iskola. Vagy lehet, nem az iskolával van a nagyobb baj, inkább azzal, hogy nincs jó minta előttük saját közösségükből, akiktől megtanulhatnák, hogyan kell, lehet érvényesülni az iskola által. Nemrég volt egy gyűlés a Tega, a csendőrség, a rendőrség és az önkormányzat képviseletével, ahol minden kényes téma, a szekerek, a szemét, a lovak szóba került. És itt vetette fel egyik cigány, hogy mi nem élünk ott, nem tudjuk, hogy élnek. Én tudom, hogy ők a jelennek élnek, nincs a génjeikben a tervezett, rendezett, tudatos élet, a jövő. A kereskedés, a közösség, a család a mindenük. Ezért nem lehet velük rövid időn belül eredményt elérni. Ahhoz köztük kellene élni. Mi mindenesetre próbálkozunk. Miután Szabó Attilával összebarátkoztunk, kiderült, hogy van egy álma, egy hely, ahol tulajdonképpen azt lehetne csinálni, amit én már egy éve gyakoroltam a gyermekekkel: beszélgetni, foglalkozni velük, nevelni őket, de segélyt is lehet nyújtani. Így társultam hozzá ezt az álmot megvalósítani.

„Gyulázás” és önkéntesség

A Fekete Lovas Zsolt által heti rendszerességgel tartott foglalkozások – többnyire a szabadtéren – lényegében beszélgetések, ahol az őszinte érdeklődés és figyelem az, ami megnyitja a lelkeket. A gyerekek előadhatják legjobb tudományukat, értékelik egymás meglévő képességeit, csapatépítősdit játszanak, de nem kerülhető meg a színház, a film, a kultúra sem. Pártoltjai között akadnak olyanok, akik semmiféleképpen nem tanulnának tovább, de olyanok is, akik csak családi körülményeik vagy más objektív okok miatt maradtak ki az iskolából. De az őrkői fiatalok mellett más hátrányos szociális helyzetű tizenévesek is rászorulnak a jó szóra és jó példára, így a nevelőközpontok vagy a város perifériájának távlat nélküli, kallódó fiai és leányai. A fiatalok rejtőzködő képességeit felszínre hozni a cél, kommunikációjukat csiszolni, hogy lássák, mennyi út nyílik számukra a „gyulázáson” kívül is. ( A gyulázás ugyanis a háromszéki cigányok által gyakorolt, igen hatékony csoportos megszállása egy-egy németországi városnak, ahol házról házra járva kéregetnek különböző ürügyekkel – és igen eredményesen. Ezt „céges” tevékenységként űzik – Gyula a képzelt vállalkozás neve.)

– Azt szeretném, hogy ráébredjenek, nemcsak a pénz lehet az egyetlen életcél, és nemcsak a kéregetés megszerzésének a módja. Hiszen annyi mindennel lehet pénzt keresni, még akkor is, ha kerülik a 8 órás foglalkoztatottságot!

Az interjú óta eltelt időben megalakult a Speedhelp Egyesület, amelyben Fekete Lovas Zsolt és Szabó Attila is alapító tagok, s amelynek létrejöttéről lapunk is tudósított. De legalább ilyen eredményként könyvelhető el, hogy Zsoltnak sikerült arra bírnia néhány roma fiatalt és felnőttet, hogy önkéntesen dolgozzanak egy, a Szemerja negyedben közösségi akaratból felépülő játszótér építése érdekében. Négy felnőtt és ketten a Zsolt pártfogoltjaiból több órán át hántották a gömbfát, amelyből a leendő játékszerek készülnek. Most már a többieken a sor, akik eddig csak írásban (a közösségi oldalon) vállalták az önkéntes munkát. 

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Farkaslaka nyerte a Székely Vágtát

Farkaslaka lovasa, Tamás Csaba, Fiber nevű, 12 éves versenylován nyerte a nyolcadik Székely Vágtát tegnap az Óriáspince-tetőn. Az eddigi legszorosabb döntő résztvevői közül a maksai Papp Alpár és a lemhényi Zsigmond János is jogot szerzett arra, hogy részt vegyenek a szeptember 14-e és 16-a között a budapesti Hősök terén sorra kerülő Nemzeti Vágtán, az elővágta rendezőjének jogán Sepsiszentgyörgy lovasa is indulhat. A Góbé futamot Kovászna képviselője, Fazakas János Alpár, Boszporuszi Naptűz nevű hatéves lovával nyerte, a gyergyószentmiklósi László Pál és a kézdivásárhelyi Dudás Zoltán előtt. Az idei vágtán összesen 32 lovas indult: 15-en a Székely Vágtán, nyolcan a Góbé futamon, öten a nemzetközi futamon, négyen pedig a kishuszár futamon.

Három nap múltunkról, elődeink szokásairól

Idén ötödik alkalommal szervezték meg Baróton, Erdővidék Múzeumában és a múzeum udvarán a Magyar örökség elnevezésű tábort, melyen jeles magyarországi és hazai előadók segítségével ezúttal is újdonságokat tudhattunk meg régmúlt időkbeli történelmünkkel, de különösképpen hun örökségünkkel kapcsolatosan, a tábor fiatalabb résztvevői pedig jurtaállítással, nemezeléssel, rovásírás-tanulással, íjászattal tölthették az időt, egyszóval ők is belekóstolhattak eleink mindennapos tevékenységeibe, ismerkedhettek hagyományaikkal, foglalkozásaikkal.

Erdészek, ha találkoznak

Festői környezetben, az ozsdolai Kun Kocsárd Általános Iskola udvara és a sportpálya közötti területen rendezték meg a hetedik Székelyföldi Erdésztalálkozó. A másfél napos rendezvényen közel négyszáz erdész vett részt Székelyföldről, de voltak vendégek az anyaországból is.

Azért a víz az úr!

Medárd napja óta megnyíltak az ég csatornái, rengeteg eső hullott országszerte, így Háromszéken is. Ennek tudtában számítani lehetett arra, hogy a patakok és folyók kilépnek medreikből, erre figyelmeztetett egyébként az Országos Meteorológiai Szolgálat is. A baj bekövetkezett.

Áradások okozta tragédiák

A szombati áradások miatt Háromszéken az illetékes hatóságok több mint 260 személyt kellett kimenekítsenek otthonaikból: összesen 24 településen károsult számtalan gazdaság, egyes helyeken a házak ablakáig ért a hömpölygő, zavaros víz, amely a vasárnapi visszahúzódás után mocsaras törmeléket, kétségbeesést hagyott maga után. A településvezetők még vasárnap is aggodalommal nyilatkoztak a vízállásról, egyesek kifejtették, hogy ilyen nagy vízmennyiség mellett nem bízhatnak a gátakban, ezek átázhatnak, és utólag – amikor kevésbé számítanak rá az embe­rek – is okozhatnak gondokat. Következzenek az események időrendben.

Bővülő múzeum

Valamivel több mint egy éve, 2017 áprilisában fejezték be a miklósvári Kálnoky-kastély felújítását. Az azóta eltelt időszakban a termeiben berendezett kiállítást, az Erdélyi Élet Múzeumát 5510 látogató kereste fel. Legutóbb májusban, a nemzetközi magánörökség hete alkalmából és a rá következő hétvégén, a gyermeknapon is különböző programokat szerveztek a kisgyermekes vendégeknek a kastélylátogatás mellett.

Gyulai séta

Sepsiszentgyörgytől 489, a gyulavarsándi határátkelőtől pedig alig 7 kilométerre, a Fekete- és Fehér-Körös összefolyásának közelében épült, jelenleg mintegy harmincegyezer lélekszámú Gyula több mint 700 éves múltra visszatekintő helység: Erdély kapujaként is emlegetik. Nem csak Magyarország kulturális fellegvárainak egyike, hanem virágzó gyógy- és üdülőközpont is. 2011-ben a lakosság 83,4%-a magyarnak, 3,1% románnak, 3,1% pedig németnek vallotta magát, 30%-uk katolikus, ugyanennyi református, a maradék 40% pedig az evangélikus, román ortodox és baptista gyülekezetekhez tartozik. A festői kisváros szállodáinak kényelmével, építészetének gyöngyszemeivel, tágas parkjaival, pezsgő gyógyvizeivel és ínyencségeivel – polgármesteri hivatalának jóvoltából – magunk is megismerkedhettünk.

Szülőföldem a mindenségem

Ma ünnepli 80. születésnapját lapunk főmunkatársa, Czegő Zoltán költő-író. Ez alkalomból egy, a Helikon irodalmi folyóirat számára készített interjú rövidített változatával köszöntjük – Isten éltesse sokáig, és adjon erőt, egészséget meg alkotókedvet, hogy „népét” továbbra is szolgálhassa!

AgroFeszt harmadszor

Tegnap ismét városra költözött a falu egy nap erejéig – az Agrosic Közösségek Közti Társulás harmadik alkalommal szervezte meg nagysikerű családi rendezvényét, az AgroFesztet.

Jövőre hivatalos lesz

Az idő kedvezett, és bár kevés csapattal, de a hétvégén annak rendje s módja szerint lezajlott az első, még kísérleti jelleggel megszervezett barbecue-fesztivál Sepsiszentgyörgyön. Az Amerika déli államaiból származó ínyencséget a csapatok a szakma legfelsőbb fóruma, a Kansas City Barbecue Society által diktált szabályok szerint készítették el.

Hová tűnik el 70 millió euró a háromszéki mezőgazdaságból?

2017-ben 70 millió euró, azaz több mint 320 millió lej európai uniós támogatás érkezett Kovászna megyébe a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökségen (APIA) keresztül. Annak próbáltunk utánajárni, hová tűnik el ez a tengernyi pénz, mert holland tejet és lengyel sajtot még mindig többet lehet kapni az üzletekben, mint háromszékit.

Gyerekeinket ünnepeltük

Az idei gyermeknapokon is bizonyosságot nyert, hogy egy kis odafigyeléssel, a hétköznapi pénzhajhász világból való elszabadulással tehető igazán varázslatossá a kicsik élete! A legegyszerűbb játékok aratták a legnagyobb sikereket. A műanyag bóvlik világából kiragadott csöppségek önfeledten lépkedtek kukoricaháncson, dión vagy gólyalábon, rajzoltak színesebbnél színesebb fantáziaszüleményeket a flaszterre, nemezelhettek színes labdákat, és sorolhatnánk. A kutyasimogatás, a huszárokkal való lovagolás, falmászás, a hegyimentők tiroli csúszdája, a rendőrség, tűzoltóság bemutatói is elkápráztatták az „ünnepelteket”. Természetesen, ebben a „tökéletes” világban is akadtak egyeseknek drága, így elérhetetlen portékák, koncertek, ugyanakkor számos szülő – munkahelyi kötelezettségei miatt – lemaradt az amúgy hivatalos ünnepről, szerencsére a nagyszülők pótolták őket.

Aki égig érő fáról álmodik

A háromszékiek számára Orbán Imola neve egybeforrt a Bóbita Egyesületével, mindenki csak „bóbitás Imolaként” ismeri, holott a kezdeti gyerekfoglalkozások idővel kinőtték magukat. Az élmények és játékos módszerek maradtak, viszont olyan háttértartalom került mögéjük, amely sajátos módon gondoskodik személyiségfejlesztésről, hatékony nevelési módszerekről és még sorolhatnánk. Ismerjék meg az élménypedagógia háromszéki úttörőjét, Orbán Imolát, aki folyamatosan varázskapukat nyitogat.

Újrahasznosít, és nem siet

A természeti környezet lassan kritikussá váló állapota, a hulladék-felhalmozódás, a fosszilis energiahordozók fogyása, az energiadrágulás, a fenntarthatóság egyre inkább előtérbe nyomuló szempontok, és pár éve divattá tették a természetes (lebomló anyagokból épült), ugyanakkor jól szigetelő, télen meleg, nyáron hideg házak építését. A szalmabálaház azonban nem új keletű, egy százéves épület Franciaországban ma is ereje teljében van. Háromszéken is tudunk két ilyen, a közelmúltban épült házról, Székelyföldön lehet már egy tucat, Magyarországon pedig közösségi épületeket, panziókat, lakóházakat húztak fel ily módon. Antal András derűsen beszél arról, milyen hóbortosnak nézték, és nézik most is, mert Árkoson szalmabálaházat épít. Mi tudjuk, hogy jól teszi. Elmeséljük, miért.

„Jövőben hamarabb rendezzük”

Csütörtöktől vasárnapig a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás parkban a helyi önkormányzat és az Assa Divi Kft. közös szervezésében tizedik alkalommal rendeztek dísznövény-kiállítást és -vásárt. Az időjárás ezúttal a szervezők mellé állt, és bár az előző évekhez képest kevesebb termelő kínálta növényeit, virágait és kertészeti árucikkeit, a látogatók nem tértek haza üres kézzel. Kísérő programokban sem volt hiány, és a négy nap alatt több ezren fordultak meg a helyszínen.