Félnek a rémektől?

Öröm és boldogság, hogy lejöttek a juhok az erdőről, és a pásztorok végre legeltethetnek a falvak mentén. Csak azt nem értem, hogy ezek az emberek félnek-e a strigáktól vagy más gonosz szellemektől, mert úgy viselkednek, mintha a mezők rémei járnának rájuk. Hogy miért? Mert nyájanként egy sereg kutyával viszik legelni a juhokat, pont a főút mellett!
Megértem én, hogy tartanának a medvétől, de az isten szerelmére, Hatolykán és Kézdimartonfalván az út mentén, a mezőben nincsenek medvék. Akkor mégis minek van szükség annyi kutyára? Mert hála az ő felelőtlenségüknek, nem lehet normálisan biciklizni sem az adott szakaszon, hiszen a kutyák csapatostól járnak, és köszönjük szépen, amikor egy adag jól megtermett juhászkutya az emberre támad…
Megkérem Forró Bélát, a Székely Kutya Klub elnökét, járjon utána, miként lehetséges az, hogy Martonfalván és Hatolykán a megengedettnél jóval több kutyát visznek magukkal a juhászok, amikor legeltetnek? Komolyan: ennyire nehéz betartani annyit, hogy síkvidéken, fényes nappal a főút mellett ne egy rakat kutyával járjanak? Mégis mitől félnek? A málnási bakmedvétől vagy mitől? Nehogy azért ne tudjunk biciklivel közlekedni, mert pár juhász úgy dönt, hogy kell melléje legalább öt kutya, hogy biztonságban érezze magát a falu végén.
Ja, és hagyjuk azt a mesét, hogy azok csak kutyakölykök, mert nem azok. Nekem is voltak juhászkutyáim, tudom, mekkorák a kölykök, és azt is, hogy mennyire kiszámíthatatlanok a felnőtt példányok. Tehát tessék megfontolni a legeltetés mikéntjét, vagy ha mégsem, akkor a polgármester is körmükre nézhetne ezeknek, elvégre nem nagy kérés, hogy tartsanak be egy minimális szabályt.
(Név és cím a szerkesztőségben)