Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Történetek egymásba fonodása

Történetek egymásba fonodása Kultúra

Szerdán a Vigadó Művelődési Ház díszterme adott otthont a Könyvek, utazások című irodalmi estnek. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája által szervezett eseményen André Ferenc, Borcsa Imola, Kulcsár Árpád és Serestély Zalán mutatkozott be a kézdivásárhelyi közönségnek.

Az est kezdetén munkáikból olvastak fel a fiatal szerzők, majd a moderátor, Gyergyai Zsuzsa arról faggatta őket, hogy mikor és minek a hatására kezdtek el írni, mit jelent számukra az irodalom, illetve írásaik, köteteik sajátosságaira is rákérdezett.
André Ferenc 14 éves korában, miután megtanult pár akkordot lefogni a gitáron, eldöntötte, hogy „alkoholista rockzenész” lesz. Ugyan rockzenész nem lett, de elkezdett dalszövegeket írni, amiket mai szemmel már borzalmasnak lát. Kilencedik osztályban részt vett egy irodalmi kreativitási versenyen, ahol meglepetésére egészen az országos szakaszig jutott, és díjat is kapott. Tizenkettedikes korában eljutott Sárvárra, a Diákírók és Diákköltők Találkozójára, és az ottani élmények hatására döntötte el, hogy komolyan fogja venni a költészetet és bölcsészkarra iratkozik be.
Borcsa Imola viccesen jegyezte meg, hogy mióta megtanult írni, azóta kötetben gondolkodott, hiszen mikor első osztályos korában azt a feladatot kapta, hogy írjon egy állatmesét, azt már könyv formájában készítette el. Gyerekkorától fogva a történetek érdeklik, hogy különböző emberek, különböző helyzetekben mit éreznek, mit gondolnak, és ezt próbálja megismertetni, érhetőbbé tenni írásai által. „A konfliktus egy olyan dolog, ami érdekel. Nagyon érdekes az igazságnak a képlékenysége, hogy az emberek ugyanazt a helyzetet mennyire különbözőképpen láthatják” – jegyezte meg.
Kulcsár Árpád azóta ír, mióta megtanult írni, és mindig igyekezett az írásnak és az önkifejezésnek a nem formális, nem megszokott lehetőségeit megtalálni. Volt olyan időszaka, amikor komolyan fel kellett tegye magának a kérdést, hogy érdemes-e ezzel foglalkoznia, mivel úgy érezte, hogy nem találja azt a saját nyelvet, ami hitelessé tenné, mint megszólalót. Az irodalom számára a valóság keresésének egy nem filozófiai nyelve. „A tudomány nyelve ma már elvált a köznyelvtől, és társadalmi szakadékok vannak a nyelvhasználók között. Ezt az űrt kellene betöltse az irodalom, összehozzon embereket, gondolatokat, nyelvi világokat” – mondta.
Serestély Zalán elmondta, tizedikes korában indult irodalmi pályája, bár akkor még biológusnak készült. Önterápiás célzattal kezdett írni, hogy kiírja magából frusztrációit, mivel abban az időben valamiért gyakran meg akarták verni. Mára az írás a szolidaritásnak, az empátiának az eszközévé vált számára. „Az utóbbi években azzal foglalkoztam, hogy a szerintem rosszféle társadalmi és politikai tagolásokat hogyan lehetne felszámolni vagy problémássá tenni az irodalmon keresztül” – tette hozzá. Az irodalomra egy másfajta érzékszervként tekint, ami hosszú távon hozzá tud járulni ahhoz, hogy az érzékelésünk megváltozzon, hogy az említett felosztások ne tűnjenek annyira egyértelműnek.
Az esemény zárásaként a fiatal szerzők legújabb munkáikról és jövőbeli terveikről számoltak be, majd a hallgatóság kérdéseire válaszoltak.

Farkas Áron

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük