A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

„Rétegmuzsikát játszunk”

„Rétegmuzsikát játszunk” Kultúra

Tavasszal ünnepelte megalakulásának tizedik évfordulóját a sepsiszentgyörgyi Mácsafej zenekar. Alapítójával, Márk Attila „erdélyi daltulajdonossal” a kezdetekről és az eddig megtett útról beszélgettünk.

– Hogyan állt össze az együttes?
– Tíz évvel ezelőtt az épp esedékes brassói fellépésem előtt a szervezők arra kértek, hogy ne csak egymagam énekeljek egy szál gitár kíséretében. Ezért fordultam sepsiszentgyörgyi zenész barátaimhoz, akikkel együtt szólaltattuk meg néhány szerzeményemet. A siker láttán pedig úgy éreztük, kár lenne abbahagyni a közös zenélést, és a folytatás mellett döntöttünk.

– Mi volt a folytatás?
– A Ferencz Csabával, Ticuşan Jánossal, Ségercz Ferenccel és Ferencz Áronnal való együttzenélés során lassan kialakult a zenekar arculata. Fellépéseink után sok biztatást kaptunk, ami megerősített abbéli hitünkben, hogy aminek nekikezdtünk, azt tovább kell vinni. Első lemezünk Álmodj kis galambom címmel jelent meg 2012 decemberében, és egy méltatlanul elfeledett hétfalusi csángóköltő, Zajzoni Rab István általunk kiválasztott verseinek a megzenésített változata található rajta. Engem a szerzőjükről elnevezett díjjal jutalmaztak érte, amit azonban a zenekar sikerének tekintek, hiszen közös munka eredménye volt. Nemsokára változott a csapatunk összetétele, ugyanis a pásztorfurulyán, illetve különböző fúvós hangszereken játszó Ségercz Ferenc távozott, helyébe Gábor Szabolcs szoprán szaxofonos lépett. Ugyanakkor a nagybőgős Vitályos Lehel is csatlakozott hozzánk, Ferencz Áron pedig átült a nagydobok mellé. Mindezek hangzásváltást vontak maguk után, ezért a továbbiakban kissé jazzes hangszínt ütöttünk meg.

– Így alakult ki tehát a Mácsafej zenekar mostani hangzásvilága… Mi volt a következő lépés?
– Kolcsár József színművésszel kiegészülve belevágtunk A dolgokról egy földi szellemnek című, Fekete Vince és Szilágyi Domokos verseiből álló műsor összeállításába, amely Ferencz Csaba kollégám szerzeményeire épül, de színházi előadásként is megállja a helyét. Közel félszázszor játszották, elsősorban a kézdivásárhelyi színházban, de Háromszék, Erdély és Magyarország számos helységében, valamint iskolákban is megfordultunk vele. Egy részletével pedig a Versünnep kategóriadíját is megnyertük Budapesten. Mindezek hozamaként pedig a nevünk ismertté vált, és az idén több európai nagyvárosba is meghívást kaptunk, amelyeknek, remélem, eleget tudunk tenni.

– A kezdetektől zenésítenek meg és játszanak verseket?
– Jómagam, már 30 esztendeje, tizenegy egyéni lemezem jelent meg az évek során, de Ferencz Csaba is ezt cselekedte saját szórakoztatására, ezért kettőnk találkozása a vers és zene égisze alatt történt. És a zenekar is kizárólag csak hangszerelt verseket adott és ad elő.

– Az elmúlt évtized alatt mit tapasztaltak, ez a fajta művészet érdekli-e a közönséget?
– Rétegmuzsikát játszunk, ami a társadalomnak csak egy bizonyos részét érdekli, melynek tagjai azonban keresik a lemezeinket, és rendszeres résztvevői az előadásainknak is. A Fekete–Szilágyi összeállítással diákelőadásokat is tartottunk, és azt tapasztaltuk, hogy megdöbbentő csendben, nagy érdeklődéssel követték.

– Mit szeretne még elmondani az olvasóinknak?
– Vannak elképzeléseink, terveink. Ugyanakkor tisztelettel arra kérek mindenkit, hogy szeressék a verset, a jó muzsikát és a jó bort, mert ez a három együtt harmóniát teremt, értékes gondolatokat szül, és erre a szellemi táplálékra mindannyiunknak szüksége van.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.