Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Jézus Krisztus, a sólyomfejű istenfiú

Jézus Krisztus, a sólyomfejű istenfiú Kultúra

Szántai Lajos műveltségkutató nemrég a kézdivásárhelyi Erzsébet Teremben tartott előadást A magyar háromkirályok és a karácsony csodája címmel. A művelődéstörténésszel az előadást követően beszélgettünk a karácsonyról.

– Tulajdonképpen mi a karácsony szavunk eredete?

– A kapu nyitva áll, sokféle elképzelés létezik. A hivatalos nyelvészeti állásfoglalás szerint a szláv nyelvjárásból vettük át a kricsit szót, ami azt jelenti, hogy átlépni. Ez általában egy nagyon elfogadott magyarázat, csakhogy az egész Szent István-i kereszténység nyelvi világába, a bibliafordításokéba ez nem nagyon illik bele. A másik, ami ugyanígy nem illik bele egy ilyesfajta vonulatba, de hangtanilag nem lehet kifogásolni, az a 19. században megfogalmazott vélekedés, hogy a karácsony szépen rárímel a kerecsen(y) szóra. Sőt, a karácsony kerecsen(y)nek is hangozhat annak függvényében, hogy milyen tájegységen belül, milyen nyelvjárás mentén tájékozódunk. Azonban ez egy sólyomfajtának a neve, és általában ez okoz gondot, hogy miként lehetséges egy ilyen névadás. Ám vissza lehet kérdezni: az „átlépek” miért lenne a karácsonynak, Jézus születésének az ünnepe? Ráadásul tudnivaló, hogy az őskereszténység idején voltak olyan helyek, s ezen belül Egyiptom a legismertebb, ahol a kopt keresztények a Jézus születése utáni két–három évszázadban egy régi világból származó sólyomfejű istenfiút (Honszu) tekintettek folytonosság révén Jézus Krisztussal azonosnak. Kákosy László nemzetközi hírű egyiptológus a 20. század végén egy tanulmánykötetben is megjelent akadémiai székfoglaló beszédében éppen ezt a kérdéskört tárgyalja, hogy a sólyomfejű istenfiú hogyan válik a kereszténység fiújává, vagyis Jézus Krisztussá.

– Érdekes művelődéstörténeti párhuzam…

– Nyilván, ebből még nem következik egyenesen az, hogy a karácsony szavunkat ekképpen lehet azonosítani, de nem elhanyagolható az sem, hogy magyar nyelvterületen mind a mai napig nem Jézus Krisztus születésnapjaként jegyezzük a naptárba – pedig nyugodtan tehetnénk –, hanem karácsonyként. Tehát nem kell mindenféle direkt azonosításra gondolni, de érdemes eltűnődni azon a felvetésen, hátha van egy ilyen olvasati lehetőség. Meg kellene vizsgálni a magyar művelődéstörténet Szent István előtti idejét, ahol ismét adódik egy érdekes jelenség, a Turul nemzetség, amely a katolikus anyaszentegyháznak mint királyi nemzetség a legtöbb szentet adta a kereszténység történelmén belül. A turulról meg tudvalevő, hogy koronás fejű sólyommadár. Hangsúlyozom, ezek feltevések, hipotézisek, de mivel jelen pillanatban jobb hangtani megoldást nem ismerünk, ráadásul vannak művelődéstörténeti példák, nyugodt szívvel tovább kell kutatni, és ha nem találunk megerősítést, kimondhatjuk, hogy ez az azonosítás nem helyénvaló.

– Mi a véleménye, az akadémia miért ragaszkodik görcsösön a szláv verzióhoz, miszerint a karácsony szó a keleti keresztény egyház szláv nyelvéből kerülhetett a magyarba?

– Nem tudom, hogy alakult ki, de a Habsburg-évszázadok és a magyar történelem menetét figyelembe véve nagyon sok mindenre lehetne választ találni. A mai időkben egy beidegződés jelenik meg, a nyelvi önállóságot nem veszik figyelembe, vélhetően az egyik ok erre vezethető vissza.

– Badiny Jós Ferenc szerint Jézus nem zsidó származású volt, hanem a hunokkal rokonítható pártusok közül került ki. Erről mi a véleménye?

– Jézus Isten fia, aki emberek közé született. Egyetlen nép sem sajátíthatja ki, bárki bármit is mond erről.

– A Kárpát-medencében mikortól ünnepeljük karácsonyt?

– A vitatott eredetű, híres Árpád-kori Kassai-kódex 13. századi mágus-perek jegyzőkönyveit tartalmazza. Az eredeti kódex ugyan nem került elő, de Fehér Mátyás Jenő domonkos rendi szerzetes másolatok együttesét találta meg, és ezek másolásához hozzá is látott, ám az 1945-ös orosz megszálláskor emigrációba vonult, azóta az iratköteg sorsa majdnem ismeretlen. Ám Fehér Mátyás közzétett belőle kivonatokat Középkori magyar inkvizíció címmel. Ezekben az úgynevezett perirat-anyagokban szerepel egy nagyon érdekes kitétel: a legtöbb per azzal a mondattal fejeződik be, hogy »hit ellen nem vétett semmit!«. Ez azért érdekes, mert hivatalosan keresztény egyházi eljárás indult állítólagos pogány vallási alakzatok ellen. De kiderül, nem arról van szó, hogy nem keresztény, hiszen ugyanúgy Jézus Krisztust tiszteli, csak mintha a kereszténység hagyomány-rétegének egy más forrásvidékén járnánk. A kivonatokban ugyanakkor szertartások is le vannak írva, és ott szerepelnek szövegek karácsonyról, a téli napfordulós szertartásról, amelyekből kiderül, hogy a régieknek ez volt az az ünnep, amikor a sólymokat röptették. Ettől a naptól kezdve a világosság egyre több teret hódít, és a Nap felfelé tartó útját minden nép szárnyakkal ábrázolta. Ezek a Szárnyas Nap-ábrázolások a kalotaszegi népművészetben éppúgy fellelhetők, mint az egyiptomi műveltség különböző ábrázolásaiban. Ez a fajta szertartás és a karácsony, Jézus születésének szertartása ugyanarra a napra esik, és valószínűleg itt történt egy átfedés.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük