Két háromszéki személyiség is magyar állami kitüntetésben részesült: Deák Gyula Levente, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át, Kiss Jenő, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár volt igazgatója, (képünkön), a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének alapítója és tiszteletbeli elnöke a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Az Áder János köztársasági elnök által az augusztus 20-i magyar nemzeti ünnep alkalmából adományozott állami kitüntetéseket tegnap 18 órától a csíkszeredai Lázár-házban adták át.

A népzene és néptánc hű szolgája

Deák Gyula Levente részére az erdélyi táncházmozgalom aktív tagjaként a népzene- és néptánchagyományok továbbadása érdekében végzett sokrétű értékőrző tevékenysége elismeréseként adományozta Magyarország elnöke a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést.  Nagy megtiszteltetés ez, melyről az érintett saját bevallása szerint késéssel ugyan, de annál nagyobb örömmel értesült. Odaítélése ugyanis a személyes elégtételen kívül a határon túl rekedt magyar közösségekre és azok értékeire való állami odafigyelést is jelzi.    

Deák Gyula Levente 1959. május 10-én született Marosvásárhelyen. Középiskolai tanulmányait a helyi Bolyai Farkas Líceumban végezte, majd a korszak szokást teremtő kényszerének hatására, a Kolozsvári Mechanika Tanszék gépészmérnöki karára felvételizett. A kommunista hatalom ugyanis nem részesítette sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülésben a humán értelmiséget.

Új állomáshelyére a népi kultúra iránti érdeklődését is magával hozta, és állandó résztvevője, valamint egyik meghatározó alakja lett a kincses városban Kallós Zoltán nevével fémjelzett táncházmozgalomnak. Így érthető módon az egyetem elvégzése és a kézdivásárhelyi Csavargyárba történt kihelyezése után azonnal bekapcsolódott a város kulturális életébe. Tagja lett az itt működő Népszínháznak, és 1985-ben újraalapította az időközben megszűnt táncházat, melynek 1990-ig szervezője és oktatója volt. 1986-ban pedig átvette a Csavargyár műkedvelő néptáncegyüttesének vezetését, ahol oktató, koreográfus és táncosaként, valamint az előadások szervezőjeként dolgozott.

Kovászna Megye Tanácsa és Kovászna Megye Művelődési Felügyelősége 1990 tavaszán kérte fel az újonnan megalapított Háromszék Állami Népi Együttes igazgatói tisztjének betöltésére, melyet elfogadott és azóta is sikeresen lát el.

Vezetésével az évek során a társulat meg- és felmutatta az Erdélyben élő etnikumok népzenéjének és táncának értékeit, széles tömegeket döbbentve rá ezek varázsára. Megőrzésüket és továbbadásukat pedig egy sajátos, a folklór hagyományait a színház eszköztárával ötvöző nyelvezet és megjelenítés kialakításával szeretné elérni. Ennek jegyében pedig olyan értékes előadások születtek, mint a Vérnász, Táncbeszéd, Csávási ballada, Böjttől Böjtig, A banda, Száz évig, Tékozló fiú, Csipkerózsika, Gábor Áron vagy az Erdély-menyegző. Ezek szakmai és közönségsikerei pedig azt bizonyítják, hogy ilyen irányú fáradozásuk nem volt hiábavaló. 

A felsoroltakon kívül a népzene- és néptáncmozgalom támogatására 1992 nyarán Sepsiszentgyörgyön létrehozta a Lajtha László Alapítványt, melynek elnöki tisztét 2017-ig töltötte be. Ugyanakkor 2004-től a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnökeként is népzenénk és néptáncunk életben tartásán és átörökítésén munkálkodik. Az 1991 óta évi rendszerességgel szervezett sepsiszentgyörgyi Népzene- és néptánctalálkozók léte és sikeres lebonyolítása is az említett alapítványnak, valamint a Háromszék Táncegyüttesnek köszönhető.

Könyvvel, könyvért vívott csaták után

Kiss Jenő Sepsiszentgyörgy ismert közéleti személyisége és kultúréletének egyik főszereplője volt évtizedeken át könyvtárigazgatói minőségében. A Romániai Magyar Könyvtáros Egyesületnek alapító tagját és tiszteletbeli elnökét tegnap a csíkszeredai konzulátuson az Áder János államelnök által adományozott Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

– A laudációt félretéve Ön mit tekint érdemének a pályafutásából? Ilyenkor nehezen megnyert csaták szoktak az ember eszébe jutni….

– Nézze, én úgy tekintek erre a díjra, mint ami egy cselekvő közösségnek szól, mert egyedül ötletelhet az ember, de ha nincsen, aki melléáll, akkor semmi sem sikerül. Dehát nem adhatják a díjat 10-20 embernek, hát nekem adták. Ettől eltekintve, a Romániai Magyar Könyvtáros Egyesület létrehozása jó dolog volt, hogy ma is létezik még inkább, de már a kollégák viszik tovább, én csak a bojt vagyok az ostoron. A Mikes Egyesület keretében belül is, amikor az önkormányzatok még szegények voltak, és nem is nagyon exponálták magukat, a szoborállításokhoz elég nehéz volt közadakozásból beszerezni a bronzot, rezet. Gyári perselyeket, kilincseket hoztak, a szárazajtai emlékműhöz a munkások saját kincsnek tekintett, eldugott, eltemetett bazaltoszlopokkal járultak hozzá. Nagyon jól együttműködtünk, egymás kezére dolgoztunk Sylvester Lajossal azokban az években…

– A kommunista érában vagy a forradalom után voltak nagyobb sikerélményei?

– Voltak a régi rendszerben is olyan jó író-olvasó találkozók, ahol még őszinte emberi szavakat lehetett hallani, persze úgy, hogy mindenki megtanulta azt a nyelvet, amelyen ezt el lehetett mondani. Sokat köszönhetek Domokos Gézának, a Kriterionnál megjelent könyvek hazai szerzői közül szinte mindenkit vendégül láttunk. Egyszer azonban, Imreh István A rendtartó székely falu című könyvének bemutatóján felállt egy ember, és miközben ott jegyzetelt a teremben a szekus kisasszony, kerek-perec rákérdezett: Mondja meg egyenesen, kik voltak itt hamarabb, mi vagy ők?  Szerencsére Imreh István nagyon diplomatikus választ adott, nem lett botrány a dologból.

– Egy két évvel ezelőtti vitaindítójában nagyon sok elvárást fogalmazott meg a politikai képviseletünkkel szemben a könyvtárosok és a szakma érdekében. Mi valósult meg ezekből?

– Nem sok. A gyűjtőkönyvtár megvalósítása elindult, ezt a Kovászna megyei könyvtár vállalta fel, de az például nem, hogy fizetett munkatársai legyenek a RMKE-nek, ezek hiányában pedig nem haladt a dolog. Amikor a Szabó Zsolt szerkesztette Művelődés folyóirat melléklete, a Könyvesház még megjelent, ebben próbáltam összesíteni a kiadványokat, de borzasztó nehezen ment, többek között azért is, mert néhol (például Szatmáron) nem jó szemmel nézték a magyar könyvtárosok ténykedését, aztán pedig rohanó világban élünk, önkéntesen és ingyen már nem sokat dolgoznak az emberek.

– Nyolc éve nyugdíjas. Mik az elégtételei mostanában?

– Elsősorban hogy vagyok és normális életet tudtam élni. Hogy sok-sok mindent el tudtam olvasni, amit addig nem. Már nem keresem, hogy miért, egyszerűen, mert kíváncsi vagyok.

– Mert korábban bizonyos céllal olvasott?

– Könyvtárosként is mindenevő voltam, de nyilván kötelességből is olvastam, mert elvártam a kollégáktól is, hogy ismerjék az újdonságokat.  Most már ők ajánlanak nekem írókat és olvasnivalót, így ismertem meg Tompa Andreát például.

– És mit olvas? Mi foglalkoztatja?

– Bibó Istvánt, kicsit megkésve ugyan. Ragyogó tanulmányát – Az európai kultúra értelme – kétszer is elolvastam, nagyon jó dolog, hogy már hozzáférhető. Azon kívül a könyvtár és a könyv sorsa foglalkoztat, természetesen. Nem vagyok optimista e tekintetben. Ilyés Gyula mondja, hogy „a művelődés értékei el tudnak süllyedni, mint a kalózok kincsei a tengerben”.  Dehát a Nyugat folyóirat jó korszakaiban is 500 példányban jelent meg. A könyvkiadás pedig még ma is biznisz. Talán még nincs itt a vég.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:
  • User
    Dátum: 2017. szeptember 13., 15:28
    ÉRTÉKELÉS: 1

    Hálás kortársak, még jó, ha nem haláluk után tüntették ki. Bezzeg, ha pisszent volna valami ellen, bárcsak a gyanu is felmerült volna, már szálltak volna rá a legyek.

Ajánló

Digitális emlékmű

Pénteken rendkívüli eseményre került a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceumban, melynek során a Budapestről érkezett Csörsz Rumen István phd, az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa, régizenész Arany János munkásságának kevésbé ismert oldalára is rávilágított.

Csereberélők tárlata

Szombat délelőtt nyílt meg a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában a helyi Hobbi Cserebere Klub tagságának tizenhetedik, évzáró kiállítása.

Emlék és valóság között

A Tamási Áron Színház november 21-én 19 órától mutatja be idei évadának első kamaratermi előadását: a közönség Michel de Ghelderode Escorial című darabjával találkozhat Zakariás Zalán rendezésében.

Tábori napló Kézdin

Csütörtökön délután nyílt meg a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház Galériájában Tábori napló címmel a csíkszeredai Prisma Fotóklub kiállítása.

AJÁNLÓ

KÖNYVBEMUTATÓ * Ma 17 órától a maksai református egyház imatermében bemutatják dr. Kerekes Jenő háziorvos Rendhagyó családtörténet és napló című könyvét, valamint Köntés György, a maksai iskola egykori tanárának verseskötetét. * Holnap 18 órakor a Székely Nemzeti Múzeum Bartók-termében mutatják be Szentkatolnai Bálint Gábor Válogatott művek című könyvet, amelyet a Hargita Kiadóhivatal jelentetett meg a […]

Az alkotás olyan, mint az éhség

André Csongor szobrász-keramikus Csíkszeredában született, jelenleg Csernátonban él, Kézdivásárhelyen oktat. Művészi tehetségére általános iskolai rajztanárnője figyelt fel, szülei az ő ösztönzésére íratták át már hetedikes korában a képzőművészeti iskolába, majd tehetségét a nagyváradi állami egyetem képzőművészeti karán, szobrászati szakon kamatoztatta.

Röviden

TERMÉSZETFILMEK A Vadon Egyesület és a Filmdzsungel Stúdió november 17–18-án első alkalommal szervezi meg a Természetfilmek hétvégéjét. Ma az alábbi természetfilmeket vetítik a Székelyföldi Vadászati Kiállítás Bedő Albert-termében: 18 órától A láthatatlan madárfotós, 19 órától Kis kamerák, nagyvadak, 20 órától A dunavirág mentőakció, 21 órától A kőbaltás ember. November 18-án, szombaton 10 órától az érdeklődők […]

Érik, forr, alakul

Az esztétikus és funkcionális ötvözését szolgáló dizájn ismét egy hétig az események középpontjában lesz Szentgyörgyön november 20-tól kezdve. A főszervezők, Damokos Csaba és Grubisics Csaga formatervezők, valamint meghívottaik az EMŰK-ben tartott szerdai sajtótájékoztatón osztották meg a sajtósokkal, miért lesz ez a rendezvény élvezhető, szerethető és más, mint az eddigiek.

Ajánló

KIÁLLÍTÁS Ma 18 órától a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház Galériájában megnyitják a Prisma Fotóklub kiállítását. MOZI Ma 16.30 Szörnyen boldog család (animációs film, msz., 96 p.); 18.30 1945 (magy. dráma, 91 p.); 20.45 Thor: Ragnarök (am. akciófilm, 130 p.); 21.15 Suburbicon (am. krimi, 105 p.). HANGVERSENY Az Árkosi Kulturális Központban (Bástya-ház) pénteken 18 órától fellép […]

Mesébe illő Mikóújfalu

A Bedő-borvíz titka címmel, hiánypótlónak is nevezhető színes mesekönyv jelent meg az Ifjúsági Klub Újfaluért (IKÚ) gondozásában. Érdekessége, hogy Mikóújfalu eredetét és jellegzetességeit felmutatva, saját nyelvén szól a kisebbik korosztályhoz.

Megálló a magányban

A FLOW2 Nemzetközi Mozgásszínházi Fesztiválon újra találkozhat a közönség Fehér Ferenc alkotói munkásságával. A táncművész-koreográfus a The Station című leg­újabb előadásával lép színpadra.

Harc a nemzet érdekében

A múlt héten előbb Kézdivásárhelyen, majd Sepsiszentgyörgyön mutatták be az idén elhunyt volt parlamenti képviselő, Borbély Imre Harc a nemzet érdekében című, posztumusz megjelent könyvét. A megtisztelő feladatra a főszereplő fia, lapunk munkatársa, Borbély Zsolt Attila vállalkozott.

Ajánló

SZÍNHÁZ Ma 19 órától a Tamási Áron Színház nagytermében a Lewis Carroll Alice Csodaországban és Alice Tükörországban című meseregényei alapján készült Alice látható Bocsárdi László rendezésében. MOZI Ma 16.30 Szörnyen boldog család (animációs film, msz., 96 p.); 16.45 Szörnyen boldog család; 18.30 Beyond Skyline (koopr. film, 105 p.); 18.45 Brazilok (magy. vígjáték, 95 p.); 20.45 […]

Kincsünk, a magyar nyelv

Szűkösnek bizonyult a Kovásznai Művelődési Központ a hétfőn megtartott Édes anyanyelvem elnevezésű gálaesten, amit a fürdővárosi RMDSZ és a Városi Művelődési Ház szervezett a Kőrösi Csoma Sándor Líceum és a Pro Csoma Sándor Egyesület közreműködésével, a helyi önkormányzat támogatásával.

Koszta Ervin élményképei

Impressziók címmel nyílt meg péntek este Koszta Ervin (1972) festészeti tárlata a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házban. A képzőművész vegyes technikával készült, a születés és az elmúlás gondolatiságát is magukban hordozó művei különböző töltetű és erősségű érzelmeket sugároznak.