A szabadságot akarni kell!

A Barót város önkormányzata, valamint a városi művelődési ház által március tizenötödike alkalmából szervezett ünnepségek egyik helyszíne idén is a Köpec – Ágostonfalva – Felsőrákos fele elágazó útkereszteződésnél található véczeri emlékmű volt, amelynek környékén 1848-ban a magyar szabadságharcosok kétszer is megvívtak Heydte báró császári seregeivel.

Az ünnepségre érkezőket idén is metsző szél fogadta az emlékműnél, ennek ellenére sokan fontosnak tartották itt, Erdővidék e jeles történelmi helyén leróni kegyeletüket a szabadságharcosok előtt. Felemelő ünnepi pillanattal kezdődött a rendezvény: az Olt híd irányából rendezett sorokban, zászlókkal, mellükön ünnepi kokárdákkal, a „Hálistennek megfordult a világ, zöld ablakban piros, fehér virág” című, jól ismert katonanóta dallamainak kíséretében érkeztek az ürmösiek, élükön Gergely János polgármesterrel és Szabó Előd unitárius lelkésszel.

Miután elfoglalták helyüket, a Vágási István vezette baróti Csala Kürtje fúvószenekar indulót játszott, megnyitva a megemlékezést. Azon elsőként Grad Molnár Deák Ákos baróti diák szavalta el Petőfi A szabadsághoz című versét, minekutána Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnöke mondott ünnepi beszédet. Mint fogalmazott, március tizenötödike, a magyar szabadság napja, többek között alkalom arra is, hogy mérleget vonjunk: vajon ma hogy állunk a szabadság ügyével, hiszen a kérdés, rabok legyünk-e avagy szabadok, aktuális számunkra 169 évvel a magyar forradalom után is.

– Szabadságunk ügye nem sokat ment előre az elmúlt évben, ahogy az elmúlt negyed évszázadban sem – állapította meg.

Azt hangsúlyozta, hogy szabadságunknak, a székely autonómiának a kérdésében minden egyes elöljárónak, vezetőnek, legyen az Bukarestben, vagy itthon, megvan a maga feladata, de ezeket a feladatokat nekik maradéktalanul teljesíteniük kellene, ha előbbre akarunk lépni.

– A szabadságot csak együtt tudjuk megszerezni, ám ehhez az is kell, hogy azt valóban akarjuk – összegezte beszédét, idézve Ady Endrének A márciusi Naphoz című verséből.

Bartha Imre, a Történelmi Vitézi Rend bardoc-miklósvárszéki székkapitánya Wass Albert Emlékezés egy régi márciusra című költeményét adta elő, majd Szabó Előd tiszteletes áldása következett, aki az egymás iránti őszinteségre, békességre intett, mint fogalmazott, hogy ezáltal méltóak maradhassunk a boldog jövendő reményéhez. Az ünnepség az emlékmű megkoszorúzásával ért véget.