Hirmondo

A barátság fesztiválja

A barátság fesztiválja

Igazi disznóvágásra alkalmas időt fogtak ki a 13. Bálványosi Nemzetközi Disznótoros Fesztivál szervezői szombaton: enyhe hóesés festette fehérre a tájat, nem volt se hideg, se márciusi idő, a böllérek lába nem fagyott meg munka közben, s a felhúzott sátraknak köszönhetően a munka is jobb körülmények között zajlott. Látszott, hogy a fesztivál kinőtte gyermekbetegségeit, a hangulat szokás szerint kitűnő volt, s így a rendezvény idén is elérte a célját: összekapcsolt országokat, illetve határokon belüli régiókat a hagyo­mány­őrzés és a gasztronómia jegyében.

A fesztiválra idén is túljelentkezés volt, viszont a rendezvény bővítésének a helyszín mond megálljt: Daragus Attila főszervező húsz csapatnál húzta meg a vonalat, de mint utolsó pillanatban kiderült, két csapat objektív okok miatt visszakozott, így aztán 18 lelkes hagyományőrző társaság szállt versenybe. Magyarországról érkezett a versenyzők zöme – sokan visszatérő vendégekként, de akadt köztük újonc is –, a többiek pedig Románia különböző régióit képviselték. A versenyzők szokás szerint péntek este díszvacsorán vettek részt népviseletbe öltözve, felelevenítették a régi barátságokat, illetve újak kötődtek. A vacsorán az egyik résztvevő elmondta: mindig szívesen érkeznek Bálványosra, ugyanis nem versenyen vesznek részt, hanem a barátság fesztiválján.

Vasutasoktól a profi böllérekig

A rendezvény napján a csapatok felvonultak, elkészült a szokásos csoportkép, majd a mészárosok megkezdték a négylábúak feláldozását, ki hagyományos, ki pedig uniós módszerrel. A perzselés tekintetében is megoszlott az alkalmazott technika: ki gázpalackkal, ki pedig hagyományos módon, szalma által táplált tűzzel szabadította meg a fesztivál kényszerszereplőit a sörtétől. Mindenki ügyes volt, annak ellenére, hogy a felhozatal tekintetében nagyon vegyesnek tetszett a hagyományőrző sereg: vasutasok, panziótulajdonosok, profi böllérek, önkormányzati alkalmazottak, de még a nemzetközi rendőrszövetség (International Police Agency – IPA) képviselői is beálltak a sorba. A csapattagok egy része az asztalok díszítésével foglalatoskodott, szerelték a kolbászfüggönyöket, előkerültek a vadító színekben pompázó savanyúságos üvegek, díszes palackokban kínálta magát a pálinka, a bor és a likőr, emellett étvágygerjesztő sütemények és hideg felvágottak kerültek tálcára.

Régi ismerősök, új barátok

Idén Északkelet-Magyarország is képviselve volt Beregsurány révén, amely Torja új testvértelepülése. A legnépesebb, 36 tagú csapat idén Haraklányból érkezett, de 28-an jöttek a Szilágy megyei Sarmaságról is. A beregsurányiak részéről Ezsedi Sándor érdeklődésünkre elmondta: egy hatszáz lelket számláló, az ukrán határon levő kis településen élnek, és nagyon várták, hogy eljussanak Bálványosra. Ők hurkát, kolbászt és tepertőt készítettek, és töltött szalonnát hasaljból. Otthon, amikor konyha áll rendelkezésre, akkor fogópálinkával kezdik a napot, majd reggelire hagymás vért fogyasztanak, a nap hátralevő részében pedig nagyjából az kerül terítékre, mint Székelyföldön.
Bondi Miklós egy vasutasokból álló böllércsapatot erősített a szentesiek részéről. A Csongrád megyeiek kilencedik alkalommal jelentek meg Bálványosfürdőn, ahol szalámit készítettek, különlegességképpen pedig májpástétommal vagy úgynevezett cigánykával rukkoltak elő. Ez utóbbi fátyol- vagy recehájba töltött májas kolbászhús, amit hagymával kevernek össze. Ez kimondottan szentesi specialitás, ahogy a lángos is, amit reggeli után fogyasztanak. Bálványoson is egy veder lángostésztát kavartak be, és pillanatok alatt el is fogyott. „Más fesztiválra nem szoktunk járni, de ezt fontosnak tartjuk, egy jó csapat kovácsolódott össze, mind vasutasok vagyunk. Nagyon kellemes ez a három-négy nap, amit a régi barátainkkal tölthetünk” – mondta a szentesiek képviselője.

Szívecske és várkalács

A Sarmaságból érkezők a fűszerezésnél a sóra, a borsra és a fokhagymára esküdtek, semmit sem használnak, aminek köze van az E-betűkhöz – mondotta Demény Zoltán. A szilágyságiak egyébként minden disznótoroson igyekeznek, hogy az övék legyen a leghosszabb kolbász, így idén 17,5 méteresre sikeredett a tíz kiló hozzávalóból készült „alkotásuk”.
Dombi Attila János, Sarmaság nagyközség polgármestere kifejtette: azért érkeznek Háromszékre, mert fontosnak tartják a barátokkal találkozni, emellett kíváncsiak, hogy a résztvevők mennyit fejlődtek egy év alatt. A hosszú kolbász töltése nem könnyű – részletezte az elöljáró – mivel nagy szakértelmet kíván, hogy a bél nehogy kiszakadjon.
A Fehér megyeiek a Transylvanian Lands Cluster képviseletében érkeztek, gyakorlatilag több panziótulajdonosból verbuválódott a csapat. Emil Comşa elnök elmondta: mivel február 24-e a vidékükön honos Dragobete (Keresztelő János feje megtalálásának napja, a szeretet és a szerelem ünnepe – szerk.) ünnepére esett, így szívecske alakú tésztát sütöttek, és azzal kínálgatták a kíváncsiskodókat. A felhozatal persze nem merült ki ennyiben, hiszen egy ránézésre is tíz kilósnál súlyosabb, malacot formázó házikenyeret sütöttek, ugyanakkor arra is figyelmet fordítottak, hogy a disznóságok mellett böjtös ételek is megjelenjenek asztalukon.
Asztaldíszük fő elemét egy mosolygós, almába harapó disznófej képezte, mely körül a papruhás káposzta és a vénasszonyos kocsonya fantázianevű különlegességek voltak ízlésesen tálalva a disznótoros készítményeik mellett. A várkalács nevű süteményüknek hét sarka van, várat formáz, és védett terméknek számít, amit első ízben az Alba Fest 2016-os kiadásán mutattak be.

Mindenkit díjaztak

Régi ismerősünknek számít Aurel Buliga is, aki az olténiai Krajovát, pontosabban a híres Ghincea-házat képviselte csapatával, és tizenegyedszer vett részt a disznótoroson. Elmondta: a vidékük legjavát hozták el ezúttal is Bálványosra, így itókának a zaibărt (Franciaországból meghonosított borkülönlegesség – „oltyán Viagrának” becézik a készítői) kínálgatták, de bemutatták a híres, bárdolt húsból készített eredeti oltyán kolbászt és a csebres húst is. Ez utóbbi combhúsból készül, amit a saját levében megfőznek, majd hűvös helyen egy-két hétig állni hagyják, mielőtt fogyasztanák.
Nem csoda, hogy a Bene László mesterszakácsból (Fehér Asztal Lovagrend), Iszlai Jenőből (a balavásári borversenyek házigazdája, a kelementelki szüreti mulatságok aktív szervezője), a Hatos Mihály hagyományőrző huszárból és a főszervező Daragus Attila polgármesterből álló zsűrinek nem volt könnyű dolga, hiszen finomabbnál finomabb étkekkel kínálták meg őket a csapatok. Mivel a rendezvény inkább fesztivál és nem verseny, így szokás szerint mindenkit díjaztak. Hiszen zsűritag legyen a talpán, aki a felsoroltak szerint tárgyilagos döntést tud hozni!

Hozzászólások