Sebestyén Krisztina angolul szeretne tovább tanulni

Az idei érettségin a megyében a magyar tagozatosok legjobbjának 9,65-ös átlaggal Sebestyén Krisztina, a Székely Mikó Kollégium Dálnokból ingázó diákja bizonyult. Amint elmondta, a maga 9,40 körüli év végi átlagával ő csak közepes tanulónak számított a matematika-informatika profilú osztályban, elsőségének híre tehát meglepő, hihetetlen és felfoghatatlan volt számára.

– Milyen stratégia szerint készültél az érettségire?
– Volt egy tanulási ütemtervem, naponta 2–2 esszét írtam elő magamnak megtanulni. Ezeket már korábban megírtam saját szavaimmal, mert így könnyebben megjegyeztem őket. Jegyzeteim, rajzaim voltak a leckékkel kapcsolatban, de persze így is volt olyan, amit be kellett magolni.

– Sikerült tartani magadat az ütemtervedhez?
– Az utóbbi időben nem, a kicsengetés utáni időben az egy napra előírt 4 esszé – 2 magyarból, 2 románból – már sok volt, nagyon fáradt is voltam. De év közben is tanultam, naponta 2–4 órát, attól függően, hogy másnap milyen tantárgyak következtek.

– Mi jelenti neked a pihenést?
– Iskolaidőben leginkább az alvás (az ingázás miatt Krisztina naponta fél 6-kor kelt –, szerz. megj.), hogy szellőzzön az agyam, esetleg a kutyasétáltatás, filmnézés, olvasás. Időigényesebb, nagyobb rákészülést igénylő hobbikkal nem foglalkoztam, mert bűntudatom volt, ha nem fektettem be az iskolai készülésbe a tőlem telhető legtöbbet.

– Te állítottad magadnak ilyen magasra a mércét, vagy a szüleid szigorúak?
– A szüleimnek korábban voltak elvárásaik – egyébként nagyon jóban vagyok velük, anyukám a legjobb barátnőm –, de később rám hagyták a dolgokat. Az osztályomban is nagyon erős volt a színvonal, és versengés is kialakult kezdetben, de aztán már inkább magamnak próbáltam megfelelni, kihozni magamból a maximumot egy-egy tantárgyból, különösen, ha éreztem, hogy az megy. Az informatika nem ilyen volt, azzal mindig küszködtem, a kódokkal nem találtam a közös nyelvet, de egy-két könnyebb leckére kapott jó jeggyel azért sikerült egyensúlyba hozni a dolgokat.

– A román jegyre különösen sokan panaszkodtak az idén, úgy érezték, lepontozták őket. Te azt kaptad, amire számítottál?
– Én kevesebbre számítottam, de egyébként óriási szerencsém volt, mert pont azt a két szerzőt kaptam, akiket nagyon tudtam: Eminescuból és Argheziből félévit is írtam, feleltem is.

– A román nyelv megtanulására mi volt a módszered?
– Kezdetben szavakat tanultam, és próbáltam üzletekben, különböző helyzetekben használni is a tudásom. Aztán meg sokat olvastam románul különböző magazinokat, divat- és lakberendezési lapokat. Az írás mindig jobban ment, mint a beszélgetés, mert élőben mindig van egy-egy szó, ami nem jut eszembe, és akkor elbizonytalanodom, bepánikolok.

– Szép emlék marad a suli, vagy inkább nyomasztó?
– Is-is. A napi rutin hiányozni fog, meg a barátok, volt egy-egy érdekesebb óra is, ami jól telt, de a korai felkelést nem fogom hiányolni.

– Melyek a további terveid?
– Egyelőre annyit tudok biztosan, hogy angolul szeretnék továbbtanulni. Közgazdaságra gondoltam, vagy nyelvekkel kapcsolatos szakra, még megfontolom. Próba szerencse alapon fogok felvételizni a nyáron, és ha majd úgy érzem, nem megy, nem szeretem, amit tanulok, majd átiratkozom valami másra.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:
  • User
    Dátum: 2018. július 9., 15:58
    ÉRTÉKELÉS: 5

    Hiaba, na! Innen is latszik , hogy aki tanul az konnyen veszi a megmerettetest. A tobbi meg sopankodik , keresi a bukas okat , termeszetesen , meg veletlenul sem onmagaban!

  • User
    Dátum: 2018. július 9., 15:21
    ÉRTÉKELÉS: -4

    Nem szeretném a kiváló érettségi eredményét kisebbíteni a mikós diáklánynak, de a fellebezés után kiderült, hogy egy mikeses tulszárnyalta, csupán a sors fintora, hogy nem őt dicsérjük munkájáért…

Ajánló

Tolsztoj hódította meg

A fellebbezések után új sorrend alakult ki a Kovászna megyei érettségizők listáján, ahol az első helyet 9,72-es átlaggal Fazakas Réka vette át. A Mikes Kelemen Líceum reál szakos diákja magyar irodalomból kapott 9,1-es jegyét óvta meg, és 4 tizedpontos emeléssel lett a magyar tagozatosok legjobbika. Telefoninterjúnk azután készült, hogy háromórás sorban állás után Kolozsváron beiratkozott a magyar–orosz szakra.

Együtt erősek vagyunk

Dr. Lomnici Zoltán jogásszal, az Emberi Méltóság Tanácsa nevű civilszervezet vezetőjével kis híján egy esztendeje beszélgettünk, a Gelencén tett látogatása alkalmából. Az akkor elhangzottak pedig mára sajnos még időszerűbbé váltak.

Tíz év – tíz kérdés

Június 20-án volt tíz éve annak, hogy Tamás Sándor a megyei önkormányzat elnökeként letette a hivatali esküt. A kerek évforduló apropóján a legutóbbi, Kézdiszentléleken tartott megyetanácsülés után kértük fel számadó interjúra. Nem csak arról beszélt, mire büszke és mit bánt meg, többek között az ideális politikus robotképét is megrajzolta számunkra.

A történelemből merítő regényíró

Voloncs Attila a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum végzős diákja. Mindössze 18 éves, de már elmondhatja magáról, hogy publikált szerző, hiszen nemrég jelent meg Virágok esztendeje című történelmi regénye, amelynek cselekménye az őszirózsás forradalom idején játszódik. A tehetséges fiatal szerzőt a kötet születésének körülményeiről, az irodalomhoz kötődő viszonyáról és jövőbeli terveiről kérdeztük.

Interjú Adrian Ordeannal, a Compact B gitárosával

Az idei Szent György Napok egyik sztárfellépője a tavaly újraalakult Compact B volt. A koncert előtt Adrian Ordean gitáros-zeneszerző-producer-hangmérnökkel egyebek mellett a huszonkét évvel ezelőtti kilépésről, a Paul Csucsival zajló pereskedésről, a zenekar idei terveiről és szólóalbumáról is beszélgettünk.

Csuklógyakorlat ködben

Deák Magdolnát, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző magyar nyelv és irodalom, pedagógiai kommunikáció és módszertantanárát választották az Év tanárának szombaton, Budapesten, a Magyarság Házában tartott ünnepségen. A kilenc jelölt közül további két anyaországi és két külhoni magyar pedagógus részesült a kozepsuli.hu oldal által alapított elismerésben. Deák Magdolna a kooperatív tanulási módszereket dráma- és élménypedagógiai módszerekkel ötvözi. Vallja, hogy minden negatív dolog pozitívvá alakítható. Vele készült interjúnk során egy türelmes, lelkes pedagógus nevelési elveibe, innovatív tanítási módszereibe nyerhettünk betekintést.

„Ragaszkodom az autentikushoz”

A kovásznai születésű Teleki Aranka egyéni népviselet-kiállítása május 25-ig látogatható a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában. Az alábbi beszélgetésben egyebek mellett a kezdetekről és a tervekről is kérdeztük a Kézdivásárhelyen élő és alkotó ruhatervezőt és -készítőt.

A bizalom a legfontosabb

Molnár Imola, a baróti unitárius egyházközség új lelkésze 1987-ben született Felsőrákoson. Szülőfalujában, majd Baróton tanult, a középiskolát Székelykeresztúron, az unitárius kollégiumban végezte, aztán a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius karán folytatta tanulmányait. A négyéves alapképzés után másfél évet Bölönben volt gyakorló teológus, 2013-ban Nagyváradra került, ahol előbb egy évig segédlelkészként, majd rendes lelkészként szolgált. 2018 februárjában, meghívás útján a baróti unitárius egyházközség lelkipásztorává választották, első istentiszteletét éppen húsvét vasárnapján tartotta. Arra kértük, beszéljen röviden életútjáról, a lelkészi hivatásról, elképzeléseiről.

Orvosból lett író

A kovásznai dr. Török Sándor (írói nevén Török Samu) 78. életévében jár, és 48 évet dolgozott a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórházban, de most is rendel, mert nem pihenhet. Úgy érzi, tenni kell valamit, ezért alig két éve nekikezdett megírni a saját humoros-tanulságos történeteit, amikből két kötet már meg is jelent, egy harmadik pedig kiadás előtt áll.

Az orgona lordjai Háromszéken

Rákász Gergely koncertorgonista Lords Of The Organ II. című műsorával nyolcállomásos Erdélyi körútra indul. Az április 22-én, vasárnap Sepsiszentgyörgyön és 26-án, csütörtökön Kézdivásárhelyen koncertező művésszel egyebek mellett a turné koncepciójáról, a látványkoncertről és a művészetet a ripacskodástól elválasztó határról beszélgettünk.

Mesekönyvek bemutatáson

Gál Andrea brassói születésű író, kutató, szerkesztő, tanár, és amiről faggattuk, az a két gyerekkönyve: a Fecske utca 12. (Koinónia Kiadó, 2016) és a Hátamon a zsákom (Koinónia Kiadó, 2017) körül fogalmazódik meg. Mindkettő vonzereje abból ered, hogy a hasonló élethelyzetű gyerekek könnyen azonosulhatnak az azonos korú szereplőkkel.

Lelki kapcsolatban Erdéllyel

Ma 19 órától a sepsiszentgyörgyi Krisztus király katolikus templomban, vasárnap 19 órától pedig a kézdivásárhelyi Vigadóban koncertezik a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Sebestyén Márta népdalénekes, aki ezúttal Andrejszki Judittal, a magyar régizene-műfaj jeles képviselőjével lép fel. A virágnak megtiltani nem lehet című tavaszköszöntő műsorukban a népzene és régi zene rejtett összefüggéseit boncolgatják. A magyar népdal nagyasszonya telefonon adott exkluzív interjút lapunknak.

Nemzeti ügyekben összezárni

Három hónappal a benyújtása után, a román parlament közigazgatási bizottsága kedden napirendre tűzte, majd vita nélkül elutasította a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvényjavaslatot. Az ülésen meghívottként jelen volt annak előterjesztője, Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő is, akivel a történtekről Sepsiszentgyörgyön beszélgettünk.

A hit Isten ajándéka

Nemzetközi kihatású kezdeményezésre adott igenlő választ február 20-án a Magyar Országgyűlés, kimondva, hogy január 13-a legyen ezentúl a vallásszabadság napja. Az Erdélyi Unitárius Egyház és a testvéregyházak terjesztették elő a javaslatot a nemzet parlamentje elé, mely példás összefogásra buzdította annak pártjait. Miben áll ennek fő világnézeti és politikai tartalma, milyen közösségi mozgatórúgók állnak mögötte? – kérdeztük az előterjesztés egyik fő kezdeményezőjétől, Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkésztől, az Erdélyi Unitárius Egyház közügyigazgatójától.

Otthonba szorítva

Keresztes Bíborkát tíz évvel ezelőtt ismertem meg a kisbaconi vízimalomban, amint az osztovátában ülve csattogott szapora kezében a bolond. Nem mindennapi jelenség volt a vásznat szövő 14 éves kislány, aki úgy mondta, kedvenc elfoglaltsága a szövés. Az azóta eltelt évtized azt bizonyította, hogy nem pusztán múló gyermekkori szenvedélynek bizonyult a bájos nagylánnyá cseperedő Bíborka számára ez a régi világot idéző tevékenykedés, hiszen nem távozott messzire a szövőszéktől, azóta is folyamatosan kihallatszik Keresztes Etelka vízimolnárné házából a szövőszék malomzúgásba keveredett zaja.