Voloncs Attila a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum végzős diákja. Mindössze 18 éves, de már elmondhatja magáról, hogy publikált szerző, hiszen nemrég jelent meg Virágok esztendeje című történelmi regénye, amelynek cselekménye az őszirózsás forradalom idején játszódik. A tehetséges fiatal szerzőt a kötet születésének körülményeiről, az irodalomhoz kötődő viszonyáról és jövőbeli terveiről kérdeztük.
– Mikor kezdtél komolyabban érdeklődni az irodalom iránt? Mikor és miért kezdtél el írni? Kik a kedvenc szerzőid?
– Az irodalom egészen korán érdekelni kezdett, amióta óvodáskoromban önszántamból megtanultam írni-olvasni, ellenállhatatlanul vonzottak a könyvek, szövegek titkai. Írni is nagyjából ekkortájt kezdtem, legelőször az Egri csillagok hatására, rendre befejezetlen történelmi regényeket. Azt hiszem, rám hatványozottan igaz, hogy az első kiolvasott könyv nagyon meghatározza a további kalandozásokat az irodalomban. Valamilyen szinten még a Virágok esztendeje stílusán és nyelvén is érezni, hogy Gárdonyi köpönyegéből bújtam ki. Persze azóta más szerzők is nagyon a szívemhez nőttek, a magyar irodalomból leginkább Závada Pál és Esterházy Péter, újabban Bodor Ádám és Bartis Attila. A világirodalomban abszolút etalon számomra Umberto Eco és Vladimir Nabokov. A stílus és a narrációs technikák szintjén mindenképp, azonban gondolatilag nem csak az irodalom tud megtermékenyítő lenni számomra: a mostanában készülő szövegemet egy de Chirico-kép inspirálta. Magritte állítólag sírva fakadt, amikor meglátta, én regényt írok a hatására: a Le chant d’amour című festmény tud olyan izgalmas és rejtélyes lenni, mint egy szövevényes regény.
– Honnan jött a késztetés, hogy ilyen fiatalon regényt írj, és hogyan zajlott a folyamat?
– Egy nagyon erős impresszió a legelső dolog, amire emlékszem. Ez később a regényben elég fontos, de mindössze egyoldalnyi helyet kapott. Ehhez képest köré íródott további háromszáznegyvenkilenc. Mindez félig ösztönösen, félig tudatosan született: egy idő után pontosan tudtam, milyen csúcsponthoz akarom eljuttatni a cselekményt, de hagytam, hogy ennek kialakításába néha hirtelen jelentkező ötletek is beleszóljanak. Maga az írás 2015 márciusától 2016 augusztusáig tartott. Közben volt rengeteg kételyem abban, hogy jó-e ez így, utolért egy jókora alkotói válság, középtájon volt nem egy feladási kísérlet, de ma ezeken csak mosolygok. Egy fiatal fiú nagyon érzékeny a kritikára, nem is szívesen mutogattam másoknak, a szövegbe csak néhány személy olvasott bele a munka során. Aztán, mikor egy utolsó átgondolás után elküldtem Závada Pálnak a regényt, és ő elismerő választ fogalmazott meg, nagy kő esett le a szívemről: azóta legalábbis bízom abban, hogy tudok írni.
– Miért éppen az őszirózsás forradalmat választottad témául?
– A sűrítettsége, az eseménydús volta tetszett leginkább. Ez egy máig vitatott és feszültségeket generáló korszak, tökéletesnek mutatkozott arra, hogy beledobjam a szereplőimet és a történelem egy ilyen felfokozott időszakának sodrásában mozgassam őket, összekuszáljam a viszonyaikat egy amúgy is kusza időben. Közben igyekeztem nem tandrámát írni, a politika csak háttér marad, semmilyen végső, nagy tanulság kimondására nem törekedtem. Ítélet nincs: sem az őszirózsás forradalom, sem a Tanácsköztársaság, sem a román megszállók, sem a Horthy-rendszer fölött.
– Miről szól a regény? Kiknek ajánlanád?
– Az 1918-1920 közti időszakot mutatja be egy tizenöt-tizenhat éves fiú szemén keresztül. Háromszázötven oldalt nehéz lenne röviden összefoglalnom, de ajánlani talán tudom röviden: olvassa el mindenki, akit tudni szeretné, hogyan lehet kicselezni Adorno híres kijelentését, és verset írni Auschwitz után.
– A könyv a Guttenberg Pál Népfőiskola gondozásában jelent meg. Hogyan kerültél kapcsolatba velük, és milyen érzés volt, mikor megtudtad, hogy kiadják a regényedet?
– A kiadó oldalán találtam kapcsolati lehetőséget, meglepően hamar válaszoltak, és természetesen nagy öröm volt számomra, hogy felvették a kiadási tervbe.
– Nemrég került sor a regény budapesti bemutatójára. Milyen volt a fogadtatása? Tervezel itthoni bemutatót is?
– Annyira még soha életemben nem izgultam, mint akkor. De végül jól sült el minden, a jelenlevők nagyon érdeklődőek voltak, és rengeteg spontán elismerést kaptam. Ez természetesen jólesik, de igyekszem a helyén kezelni a dolgot: ennyi idősen feltűnően sok ember hiszi magáról azt, hogy ő a következő Raymond Radiguet, miközben már egy összetett mondattal is gondjai támadnak. Nagyon tetszik nekem az a híresztelés, miszerint Kosztolányi kéziratai gyakorlatilag olvashatatlanok, nem a csúnya kézírása, hanem rengeteg javítás miatt. Ez a műgond és önbírálatra való hajlam egyfajta mérce. Természetesen itthon is szeretnék bemutatót, talán június folyamán sikerül is tenni valamit ez ügyben.
– Úgy tudom, hogy egy másik regényen is dolgozol. Mit kell arról tudni?
– Egészen más. Az olvasmány­élményeim, meg persze személyes tapasztalataim alapján megrendült a hitem sok korábbi, az elbeszéléssel és az elbeszélhetőséggel kapcsolatos dogmámban. Lezajlott bennem az a prózapoétikai fordulat, amin a magyar irodalom a hetvenes-nyolcvanas években esett át. Háttérbe szorult a cselekmény, előtérbe került a nyelv, a szövegeim kevésbé patetikusak, kevésbé bizalmaskodóak, viszont sokkal játékosabbak és több bennük az irónia. Az is újdonság, hogy a történelem is csak egy önálló betétregény keretében épül be a most készülő munkába, sokkal inkább a saját generációm problémái és útkeresései kerülnek előtérbe.
– Végzős diákként biztosan sok elfoglaltságod van. Mennyire jut időd ezek mellett az írásra? Hogyan tudod összeegyeztetni az írást az iskolai teendőkkel?
– Nehezen, de megpróbálom. Igyekszem reálisan beütemezni a teendőket, és érettségi előtt természetesen inkább a tanulás dominál. De vannak olyan délutánok, esték, amikor érkezik az a bizonyos – ne nevezzük ihletnek – kegyelmi pillanat, amikor egyszerűen nem hagy nyugodni a képzelet, félre kell tolni mindent, és nincs mese, ha másnap hajnalig is, de írni kell.
– Az irodalom mellett a történelem is nagy szenvedélyed. Esterházy Péter megállapítását tovább gondolva, azt fogalmaztad meg, hogy egy jó író legalább közepes történész. Hogyan fonódik össze nálad ez a két terület? Melyik áll hozzád közelebb?
– Nem hiszem, hogy választani tudnék a kettő közül. Mindig is szinkronban haladtak, végigkísértek minden eddigi életkorszakomban, és meglepően jól tud hatni a kettő egymásra: egy történelemversenyen mindig előny volt, ha szabatosan tudtam fogalmazni, és ugyanígy egy novella vagy épp regény utalásainak, összefüggéseinek kidolgozásában is óriási előny a történelemtől kapott rendszerező hajlam.
– Hol szeretnéd folytatni tanulmányaidat, melyek a jövőbeli terveid?
– A sikeres érettségi a legközelebbi cél. Ha minden jól megy, az ELTE Bölcsészettudományi Karára szeretnék felvételizni, magyar-történelem szakra. Mindenképpen szeretnék az irodalom közelében maradni. Talán gyérebbek itt a lehetőségeim, mint sok más pályán, de így hitem szerint talán a legszebb és legfelemelőbb emberi szórakozás lesz egyúttal a munkám is. <<

Farkas Áron

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Jövőre belehúz a Pokolgép

A Pokolgép idén tartotta a budapesti Papp László Sportarénában a 35 éves jubileumi koncertjét. Az eseményt rögzítetették, a DVD-t még idén kiadnák, emellett jövőben több albummal is előrukkolna az együttes, és a Kukó 60-koncertre is készülnek. Kukovecz Gáborral, a zenekar alapító-gitáros-dalszerzőjével az Őszi Sokadalombeli koncert előtt beszélgettünk.

Bemutatkozik a Road Of Life

A Road Of Life zenekar ez év májusában alakult Kézdivásárhelyen, de már több fellépést tudhatnak maguk mögött. A pop-rock műfajt képviselő együttes tagjai Gáspár Claudius (gitár, ének), Farnas Tamás (dob) és Máté Loránd (hegedű). Mindhárman egyetemisták, és hiszik, hogy a zene az ő útjuk az életben. A zenekar megalakulásáról, eddigi eredményeikről és jövőbeli terveikről kérdeztük Gáspár Claudiust, a Road Of Life frontemberét.

A magyar kultúra egy és oszthatatlan

Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesítette dr. Borcsa Jánost az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából Áder János, Magyarország köztársasági elnöke. A kézdivásárhelyi irodalomkritikus, irodalomtörténész, az Ambrózia Kiadó alapító vezetője – öt erdélyi társával együtt – szeptember 18-án Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán vehette át kitüntetését a Kárpát-medencei magyar kultúra feltérképezését és népszerűsítését szolgáló publikációs tevékenysége elismeréseként. Dr. Borcsa Jánost, lapunk munkatársát a díjról és színes munkásságáról kérdeztük.

Érzések hat húron

A kovásznai városnapok egyik kiemelkedő koncertjét a magyarországi thrash metal színtér meghatározó csapata, a Moby Dick adta. Mentes Norberttel, a Moby Dick és a nemzeti rockot játszó Hungarica együttesek dalszerző-gitárosával a koncert előtt beszélgettünk múltról és jövőről.

„Kicsúfoltak a nevem miatt”

Véget ért a 75. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál, amelyen Szőcs Petra Déva című első nagyjátékfilmje a Biennale College Cinema szekcióban mutatkozott be. A film az árvák sorsáról, a kirekesztésről, de a barátságról is szól, és háromszéki vonatkozása is van, két szereplője is háromszéki: Fatma Mohamed sepsiszentgyörgyi színésznő és az árkosi Nagy Csengelle. A filmfesztivál után Fatma Mohameddel beszélgettünk a filmbeli szerepéről.

Kovásznától Zangláig

A kovásznai 23 éves Konnát Árpád a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Intézetének harmadévet végzett hallgatója a népvándorlás-középkor szakon. A Csoma Szobája Alapítvány keretében egyedüli Kovászna megyeiként négy hetet önkéntesként dolgozott Zanglában, ahol Kőrösi Csoma Sándor egy évet és négy hónapot töltött el. Zanglai tartózkodásuk alatt különféle izgalmas kalandokban volt része, találkozhatott a dalai lámával, és egy földcsuszamlást is szerencsésen túlélt. Ott szerzett tapasztalatairól és élményeiről ma 18 órától a kovásznai művelődési ház Ignácz Rózsa-termében tart vetített képes előadást. Mi ezt megelőzően faggattuk.

Lappangó kézirat

A népéletet a maga igazi valójában és mélységében, különösen, ha az ideológiák torzításaitól zajos huszadik századot nézzük, soha nem ismerhetjük meg eléggé. Öröm, ha lappangó népi emlékiratok kerülnek elő, a néphez legközelebb álló tanítók és papok tollából születettek még beszédesebbek lehetnek. Telitalálatnak tűnik a Székely Nemzeti Múzeum és a Pro Havadtő Egyesület kiadásában most megjelent, dr. Kinda István által szerkesztett antológia, a Kispalástos küzdelem (1887–1966) egy nagyon jó tollú székely lelkész és pedagógus, Nagy Sándor írásaiból. A szerkesztővel beszélgettünk.

Orbán Viktor fia Kézdivásárhelyen

Július 29-én a magyarországi Felház mozgalom csapata tartott imanapot és dicsőítő alkalmat a kézdivásárhelyi Bujdosó vendéglőben. A 2015-ben alakult mozgalom egyik vezetője Orbán Viktor fia, Gáspár, aki a focikarrierjét megtörő sérülés után, egy afrikai önkéntes tevékenység során került közel Istenhez. A mozgalom céljairól és működéséről, hitről és jövőbeli tervekről beszélgettünk Orbán Gáspárral és Biegelbauer Pállal, a mozgalom egyik tagjával.

Kis helyen nagy nemzeti élmény

Kétezer kilométer néhány kézfogásért. Van ilyen, különösen szerelmeséknél. Maradjon vélük is a tisztelet! Töprengő magyar nyugdíjas, fölemelt ujjal, azt is kiszámítaná, hány ezer kilométert kellett karddal, íjjal a kézben megtenniük a magyar csapatoknak, népnek, míg eljutottak, na nem egy hét alatt, mondjuk Székelyföldre, Csehétfalvára, immár hét országban közismert emberünk, Balázs Antal szülő- és fölnevelő falujáig. Évtizedek óta sepsiszentgyörgyi lakos. Fafaragó, lelkes fákat készített az 1849-es aradi vértanúknak is többek között Sepsiszentgyörgynek, népének. Nemrég vitte a mostani Szlovákiába, a magyar felvidékre munkáit, mindössze egyezer kilométerre.

Tolsztoj hódította meg

A fellebbezések után új sorrend alakult ki a Kovászna megyei érettségizők listáján, ahol az első helyet 9,72-es átlaggal Fazakas Réka vette át. A Mikes Kelemen Líceum reál szakos diákja magyar irodalomból kapott 9,1-es jegyét óvta meg, és 4 tizedpontos emeléssel lett a magyar tagozatosok legjobbika. Telefoninterjúnk azután készült, hogy háromórás sorban állás után Kolozsváron beiratkozott a magyar–orosz szakra.

Együtt erősek vagyunk

Dr. Lomnici Zoltán jogásszal, az Emberi Méltóság Tanácsa nevű civilszervezet vezetőjével kis híján egy esztendeje beszélgettünk, a Gelencén tett látogatása alkalmából. Az akkor elhangzottak pedig mára sajnos még időszerűbbé váltak.

Nyertes stratégiája volt

Az idei érettségin a megyében a magyar tagozatosok legjobbjának 9,65-ös átlaggal Sebestyén Krisztina, a Székely Mikó Kollégium Dálnokból ingázó diákja bizonyult. Amint elmondta, a maga 9,40 körüli év végi átlagával ő csak közepes tanulónak számított a matematika-informatika profilú osztályban, elsőségének híre tehát meglepő, hihetetlen és felfoghatatlan volt számára.

Tíz év – tíz kérdés

Június 20-án volt tíz éve annak, hogy Tamás Sándor a megyei önkormányzat elnökeként letette a hivatali esküt. A kerek évforduló apropóján a legutóbbi, Kézdiszentléleken tartott megyetanácsülés után kértük fel számadó interjúra. Nem csak arról beszélt, mire büszke és mit bánt meg, többek között az ideális politikus robotképét is megrajzolta számunkra.

Interjú Adrian Ordeannal, a Compact B gitárosával

Az idei Szent György Napok egyik sztárfellépője a tavaly újraalakult Compact B volt. A koncert előtt Adrian Ordean gitáros-zeneszerző-producer-hangmérnökkel egyebek mellett a huszonkét évvel ezelőtti kilépésről, a Paul Csucsival zajló pereskedésről, a zenekar idei terveiről és szólóalbumáról is beszélgettünk.

Csuklógyakorlat ködben

Deák Magdolnát, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző magyar nyelv és irodalom, pedagógiai kommunikáció és módszertantanárát választották az Év tanárának szombaton, Budapesten, a Magyarság Házában tartott ünnepségen. A kilenc jelölt közül további két anyaországi és két külhoni magyar pedagógus részesült a kozepsuli.hu oldal által alapított elismerésben. Deák Magdolna a kooperatív tanulási módszereket dráma- és élménypedagógiai módszerekkel ötvözi. Vallja, hogy minden negatív dolog pozitívvá alakítható. Vele készült interjúnk során egy türelmes, lelkes pedagógus nevelési elveibe, innovatív tanítási módszereibe nyerhettünk betekintést.