Voloncs Attila a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum végzős diákja. Mindössze 18 éves, de már elmondhatja magáról, hogy publikált szerző, hiszen nemrég jelent meg Virágok esztendeje című történelmi regénye, amelynek cselekménye az őszirózsás forradalom idején játszódik. A tehetséges fiatal szerzőt a kötet születésének körülményeiről, az irodalomhoz kötődő viszonyáról és jövőbeli terveiről kérdeztük.
– Mikor kezdtél komolyabban érdeklődni az irodalom iránt? Mikor és miért kezdtél el írni? Kik a kedvenc szerzőid?
– Az irodalom egészen korán érdekelni kezdett, amióta óvodáskoromban önszántamból megtanultam írni-olvasni, ellenállhatatlanul vonzottak a könyvek, szövegek titkai. Írni is nagyjából ekkortájt kezdtem, legelőször az Egri csillagok hatására, rendre befejezetlen történelmi regényeket. Azt hiszem, rám hatványozottan igaz, hogy az első kiolvasott könyv nagyon meghatározza a további kalandozásokat az irodalomban. Valamilyen szinten még a Virágok esztendeje stílusán és nyelvén is érezni, hogy Gárdonyi köpönyegéből bújtam ki. Persze azóta más szerzők is nagyon a szívemhez nőttek, a magyar irodalomból leginkább Závada Pál és Esterházy Péter, újabban Bodor Ádám és Bartis Attila. A világirodalomban abszolút etalon számomra Umberto Eco és Vladimir Nabokov. A stílus és a narrációs technikák szintjén mindenképp, azonban gondolatilag nem csak az irodalom tud megtermékenyítő lenni számomra: a mostanában készülő szövegemet egy de Chirico-kép inspirálta. Magritte állítólag sírva fakadt, amikor meglátta, én regényt írok a hatására: a Le chant d’amour című festmény tud olyan izgalmas és rejtélyes lenni, mint egy szövevényes regény.
– Honnan jött a késztetés, hogy ilyen fiatalon regényt írj, és hogyan zajlott a folyamat?
– Egy nagyon erős impresszió a legelső dolog, amire emlékszem. Ez később a regényben elég fontos, de mindössze egyoldalnyi helyet kapott. Ehhez képest köré íródott további háromszáznegyvenkilenc. Mindez félig ösztönösen, félig tudatosan született: egy idő után pontosan tudtam, milyen csúcsponthoz akarom eljuttatni a cselekményt, de hagytam, hogy ennek kialakításába néha hirtelen jelentkező ötletek is beleszóljanak. Maga az írás 2015 márciusától 2016 augusztusáig tartott. Közben volt rengeteg kételyem abban, hogy jó-e ez így, utolért egy jókora alkotói válság, középtájon volt nem egy feladási kísérlet, de ma ezeken csak mosolygok. Egy fiatal fiú nagyon érzékeny a kritikára, nem is szívesen mutogattam másoknak, a szövegbe csak néhány személy olvasott bele a munka során. Aztán, mikor egy utolsó átgondolás után elküldtem Závada Pálnak a regényt, és ő elismerő választ fogalmazott meg, nagy kő esett le a szívemről: azóta legalábbis bízom abban, hogy tudok írni.
– Miért éppen az őszirózsás forradalmat választottad témául?
– A sűrítettsége, az eseménydús volta tetszett leginkább. Ez egy máig vitatott és feszültségeket generáló korszak, tökéletesnek mutatkozott arra, hogy beledobjam a szereplőimet és a történelem egy ilyen felfokozott időszakának sodrásában mozgassam őket, összekuszáljam a viszonyaikat egy amúgy is kusza időben. Közben igyekeztem nem tandrámát írni, a politika csak háttér marad, semmilyen végső, nagy tanulság kimondására nem törekedtem. Ítélet nincs: sem az őszirózsás forradalom, sem a Tanácsköztársaság, sem a román megszállók, sem a Horthy-rendszer fölött.
– Miről szól a regény? Kiknek ajánlanád?
– Az 1918-1920 közti időszakot mutatja be egy tizenöt-tizenhat éves fiú szemén keresztül. Háromszázötven oldalt nehéz lenne röviden összefoglalnom, de ajánlani talán tudom röviden: olvassa el mindenki, akit tudni szeretné, hogyan lehet kicselezni Adorno híres kijelentését, és verset írni Auschwitz után.
– A könyv a Guttenberg Pál Népfőiskola gondozásában jelent meg. Hogyan kerültél kapcsolatba velük, és milyen érzés volt, mikor megtudtad, hogy kiadják a regényedet?
– A kiadó oldalán találtam kapcsolati lehetőséget, meglepően hamar válaszoltak, és természetesen nagy öröm volt számomra, hogy felvették a kiadási tervbe.
– Nemrég került sor a regény budapesti bemutatójára. Milyen volt a fogadtatása? Tervezel itthoni bemutatót is?
– Annyira még soha életemben nem izgultam, mint akkor. De végül jól sült el minden, a jelenlevők nagyon érdeklődőek voltak, és rengeteg spontán elismerést kaptam. Ez természetesen jólesik, de igyekszem a helyén kezelni a dolgot: ennyi idősen feltűnően sok ember hiszi magáról azt, hogy ő a következő Raymond Radiguet, miközben már egy összetett mondattal is gondjai támadnak. Nagyon tetszik nekem az a híresztelés, miszerint Kosztolányi kéziratai gyakorlatilag olvashatatlanok, nem a csúnya kézírása, hanem rengeteg javítás miatt. Ez a műgond és önbírálatra való hajlam egyfajta mérce. Természetesen itthon is szeretnék bemutatót, talán június folyamán sikerül is tenni valamit ez ügyben.
– Úgy tudom, hogy egy másik regényen is dolgozol. Mit kell arról tudni?
– Egészen más. Az olvasmány­élményeim, meg persze személyes tapasztalataim alapján megrendült a hitem sok korábbi, az elbeszéléssel és az elbeszélhetőséggel kapcsolatos dogmámban. Lezajlott bennem az a prózapoétikai fordulat, amin a magyar irodalom a hetvenes-nyolcvanas években esett át. Háttérbe szorult a cselekmény, előtérbe került a nyelv, a szövegeim kevésbé patetikusak, kevésbé bizalmaskodóak, viszont sokkal játékosabbak és több bennük az irónia. Az is újdonság, hogy a történelem is csak egy önálló betétregény keretében épül be a most készülő munkába, sokkal inkább a saját generációm problémái és útkeresései kerülnek előtérbe.
– Végzős diákként biztosan sok elfoglaltságod van. Mennyire jut időd ezek mellett az írásra? Hogyan tudod összeegyeztetni az írást az iskolai teendőkkel?
– Nehezen, de megpróbálom. Igyekszem reálisan beütemezni a teendőket, és érettségi előtt természetesen inkább a tanulás dominál. De vannak olyan délutánok, esték, amikor érkezik az a bizonyos – ne nevezzük ihletnek – kegyelmi pillanat, amikor egyszerűen nem hagy nyugodni a képzelet, félre kell tolni mindent, és nincs mese, ha másnap hajnalig is, de írni kell.
– Az irodalom mellett a történelem is nagy szenvedélyed. Esterházy Péter megállapítását tovább gondolva, azt fogalmaztad meg, hogy egy jó író legalább közepes történész. Hogyan fonódik össze nálad ez a két terület? Melyik áll hozzád közelebb?
– Nem hiszem, hogy választani tudnék a kettő közül. Mindig is szinkronban haladtak, végigkísértek minden eddigi életkorszakomban, és meglepően jól tud hatni a kettő egymásra: egy történelemversenyen mindig előny volt, ha szabatosan tudtam fogalmazni, és ugyanígy egy novella vagy épp regény utalásainak, összefüggéseinek kidolgozásában is óriási előny a történelemtől kapott rendszerező hajlam.
– Hol szeretnéd folytatni tanulmányaidat, melyek a jövőbeli terveid?
– A sikeres érettségi a legközelebbi cél. Ha minden jól megy, az ELTE Bölcsészettudományi Karára szeretnék felvételizni, magyar-történelem szakra. Mindenképpen szeretnék az irodalom közelében maradni. Talán gyérebbek itt a lehetőségeim, mint sok más pályán, de így hitem szerint talán a legszebb és legfelemelőbb emberi szórakozás lesz egyúttal a munkám is. <<

Farkas Áron

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Interjú Adrian Ordeannal, a Compact B gitárosával

Az idei Szent György Napok egyik sztárfellépője a tavaly újraalakult Compact B volt. A koncert előtt Adrian Ordean gitáros-zeneszerző-producer-hangmérnökkel egyebek mellett a huszonkét évvel ezelőtti kilépésről, a Paul Csucsival zajló pereskedésről, a zenekar idei terveiről és szólóalbumáról is beszélgettünk.

Csuklógyakorlat ködben

Deák Magdolnát, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző magyar nyelv és irodalom, pedagógiai kommunikáció és módszertantanárát választották az Év tanárának szombaton, Budapesten, a Magyarság Házában tartott ünnepségen. A kilenc jelölt közül további két anyaországi és két külhoni magyar pedagógus részesült a kozepsuli.hu oldal által alapított elismerésben. Deák Magdolna a kooperatív tanulási módszereket dráma- és élménypedagógiai módszerekkel ötvözi. Vallja, hogy minden negatív dolog pozitívvá alakítható. Vele készült interjúnk során egy türelmes, lelkes pedagógus nevelési elveibe, innovatív tanítási módszereibe nyerhettünk betekintést.

„Ragaszkodom az autentikushoz”

A kovásznai születésű Teleki Aranka egyéni népviselet-kiállítása május 25-ig látogatható a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában. Az alábbi beszélgetésben egyebek mellett a kezdetekről és a tervekről is kérdeztük a Kézdivásárhelyen élő és alkotó ruhatervezőt és -készítőt.

A bizalom a legfontosabb

Molnár Imola, a baróti unitárius egyházközség új lelkésze 1987-ben született Felsőrákoson. Szülőfalujában, majd Baróton tanult, a középiskolát Székelykeresztúron, az unitárius kollégiumban végezte, aztán a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius karán folytatta tanulmányait. A négyéves alapképzés után másfél évet Bölönben volt gyakorló teológus, 2013-ban Nagyváradra került, ahol előbb egy évig segédlelkészként, majd rendes lelkészként szolgált. 2018 februárjában, meghívás útján a baróti unitárius egyházközség lelkipásztorává választották, első istentiszteletét éppen húsvét vasárnapján tartotta. Arra kértük, beszéljen röviden életútjáról, a lelkészi hivatásról, elképzeléseiről.

Orvosból lett író

A kovásznai dr. Török Sándor (írói nevén Török Samu) 78. életévében jár, és 48 évet dolgozott a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórházban, de most is rendel, mert nem pihenhet. Úgy érzi, tenni kell valamit, ezért alig két éve nekikezdett megírni a saját humoros-tanulságos történeteit, amikből két kötet már meg is jelent, egy harmadik pedig kiadás előtt áll.

Az orgona lordjai Háromszéken

Rákász Gergely koncertorgonista Lords Of The Organ II. című műsorával nyolcállomásos Erdélyi körútra indul. Az április 22-én, vasárnap Sepsiszentgyörgyön és 26-án, csütörtökön Kézdivásárhelyen koncertező művésszel egyebek mellett a turné koncepciójáról, a látványkoncertről és a művészetet a ripacskodástól elválasztó határról beszélgettünk.

Mesekönyvek bemutatáson

Gál Andrea brassói születésű író, kutató, szerkesztő, tanár, és amiről faggattuk, az a két gyerekkönyve: a Fecske utca 12. (Koinónia Kiadó, 2016) és a Hátamon a zsákom (Koinónia Kiadó, 2017) körül fogalmazódik meg. Mindkettő vonzereje abból ered, hogy a hasonló élethelyzetű gyerekek könnyen azonosulhatnak az azonos korú szereplőkkel.

Lelki kapcsolatban Erdéllyel

Ma 19 órától a sepsiszentgyörgyi Krisztus király katolikus templomban, vasárnap 19 órától pedig a kézdivásárhelyi Vigadóban koncertezik a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Sebestyén Márta népdalénekes, aki ezúttal Andrejszki Judittal, a magyar régizene-műfaj jeles képviselőjével lép fel. A virágnak megtiltani nem lehet című tavaszköszöntő műsorukban a népzene és régi zene rejtett összefüggéseit boncolgatják. A magyar népdal nagyasszonya telefonon adott exkluzív interjút lapunknak.

Nemzeti ügyekben összezárni

Három hónappal a benyújtása után, a román parlament közigazgatási bizottsága kedden napirendre tűzte, majd vita nélkül elutasította a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvényjavaslatot. Az ülésen meghívottként jelen volt annak előterjesztője, Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő is, akivel a történtekről Sepsiszentgyörgyön beszélgettünk.

A hit Isten ajándéka

Nemzetközi kihatású kezdeményezésre adott igenlő választ február 20-án a Magyar Országgyűlés, kimondva, hogy január 13-a legyen ezentúl a vallásszabadság napja. Az Erdélyi Unitárius Egyház és a testvéregyházak terjesztették elő a javaslatot a nemzet parlamentje elé, mely példás összefogásra buzdította annak pártjait. Miben áll ennek fő világnézeti és politikai tartalma, milyen közösségi mozgatórúgók állnak mögötte? – kérdeztük az előterjesztés egyik fő kezdeményezőjétől, Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkésztől, az Erdélyi Unitárius Egyház közügyigazgatójától.

Otthonba szorítva

Keresztes Bíborkát tíz évvel ezelőtt ismertem meg a kisbaconi vízimalomban, amint az osztovátában ülve csattogott szapora kezében a bolond. Nem mindennapi jelenség volt a vásznat szövő 14 éves kislány, aki úgy mondta, kedvenc elfoglaltsága a szövés. Az azóta eltelt évtized azt bizonyította, hogy nem pusztán múló gyermekkori szenvedélynek bizonyult a bájos nagylánnyá cseperedő Bíborka számára ez a régi világot idéző tevékenykedés, hiszen nem távozott messzire a szövőszéktől, azóta is folyamatosan kihallatszik Keresztes Etelka vízimolnárné házából a szövőszék malomzúgásba keveredett zaja.

Hobbiból lett karrier

A sepsiszentgyörgyi, 20 éves Forró Csongor a Mikes Kelemen Elméleti Líceum matek–infó szakán végzett, és alig több mint egy éve ragadott kamerát. Ma már több mint 200 ezer követőnek, főleg fiataloknak készít tartalmat Cresser néven a világ legnagyobb videomegosztóján, a YouTube-on. Célja, hogy szórakoztassa vagy épp nevelje azt a nemzedéket, amelyik már nem a tévében keres néznivalót, hanem interneten követ youtubereket, köztük Cressert.

„Apukámtól ered az egész”

A magyarországi Balogh Roland 2009-ben Montreux-ben a jazzgitár-verseny győztese lett, 2015-ben New Yorkban második helyen végzett a Wes Montgomery gitárversenyen, majd 2016-ban a Los Angelesben rendezett Six String Theory Competitionről hozta el a gitár kategória díját és a fődíjat. Ikertestvérével, Balogh Zoltán billentyűssel alapították meg a Finucci Bros Quartettet, amelynek legutóbbi kézdivásárhelyi koncertje után beszélgettünk a fiatal gitárossal.

A kortárs költészet él és virágzik

Sárkány Tímea Kézdivásárhelyen született, jelenleg Kolozsváron él. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar és összehasonlító irodalom szakán végzett 2017-ben. Mesterképzését a BBTE kritikai elmélet és multikulturális tanulmányok szakán kezdte. Egy tea mellett beszélgettünk pályájáról, verseiről, irodalmi meglátásairól.

Ha sokat kapunk, vissza is kell adni

Ambrus Attilával, az Antal Nimród rendezte A Viszkis című film sepsiszentgyörgyi bemutatója után, a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében megtartott közönségtalálkozót követően beszélgettünk.