Sárkány Tímea: „A slam poetry kimozdítja az irodalmat merev hagyományaiból, sokkal interaktívabbá teszi”

Sárkány Tímea Kézdivásárhelyen született, jelenleg Kolozsváron él. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar és összehasonlító irodalom szakán végzett 2017-ben. Mesterképzését a BBTE kritikai elmélet és multikulturális tanulmányok szakán kezdte. Egy tea mellett beszélgettünk pályájáról, verseiről, irodalmi meglátásairól.

– Nagyon fiatalon lettél költő. Mi indított el ezen a pályán?

– Kilencedikes voltam, amikor elkezdtem verseket írni. Igazából már nem emlékszem arra, hogy ténylegesen mi volt ennek a kiváltója. Első verseimet nem mertem megmutatni a legjobb barátnőmön és a magyartanáromon kívül senkinek. A tanárnőmtől kaptam az első szakmai visszajelzést. Ő mondta, hogy van mit javítani, de jó az indulás. Ezek után tudatosabban kezdtem írni, és egyre többet.

– Minek köszönheted, hogy a pályán maradtál? Pontosabban, mi ragasztott bele?

– Úgy gondolom, egyrészt amiatt, hogy elkezdtem kortárs irodalmat is olvasni a klasszikusok mellett, és a korszakok közötti átjárás izgalma tartja fenn mai napig az érdeklődésem. Az írás meg az életem szerves része lett. Már középiskolában eldöntöttem, hogy bölcsészkaron szeretnék tanulni, sok versenyre jártam magyar irodalomból. A belefektetett munka eredménye motivált.

– Van, aki inspirál ebből a kortárs közegből?

– Mindig kezembe akad egy-egy olyan kortárs költő, aki olyan hangnemet tud megütni, ami valamiféleképpen kimozdít a komfortzónámból, és gondolkodásra késztet. Viszont, akik leginkább hatottak rám, a huszadik század közepén alkottak, de kortársaimnak érzem: Hervay Gizella, Szilágyi Domokos, Pilinszky János.

– Hogyan fogadták a szüleid, amikor elmondtad, mivel szeretnél foglalkozni?

– Mindenképp támogattak ebben. Lehetőséget adtak, hogy én dönthessek. Ezért nagyon hálás vagyok. Amikor megjelent az a Helikon lapszám, amelyben először voltak olvashatóak a verseim, velem együtt örvendeztek. Azóta folyamatos ez a támogatás, és mellettem állnak.

– Verseidnek témái mitől függnek? Hogyan választod ki, hogy éppen miről írsz?

– Több téma merült fel az elmúlt időszakban. Az egyik, ami nagyon sokáig foglalkoztatott, hogyan lehet bizonyos dolgokat megírni gyerekperspektívából. Volt egy másik időszak, amikor a materialitásra került nagy hangsúly. Figyelő ember vagyok, és érdekelni kezdett, milyen anyagok vesznek körül, ezek hogyan hatnak rám, és hogyan lehet egy olyan nézőpontot kialakítani, amelyben az alany nem vész el, de a tárgyról való beszéd sem csak eszköz. Az utóbbi időben főként a látomásos költészet érdekel, hogyan tudsz álom és valóság között mozogni, vagy különböző képek hogyan tudnak egymáshoz viszonyulni, hogyan lehet új jelentéseket kibontani. Ezek ilyen változó időszakok nálam, ilyenkor születik négy-öt vállalható vers, amelyek nagyon sűrítettek, sok mindent magukba foglalnak.

Írásaid, verseid leginkább a Helikonnál jelennek meg. Hogyan fedeztek fel téged?

Az Irodalmi Jelennél és a Helikonnál időben majdnem egyszerre jelentek meg verseim 2014-ben. Azért nehéz szétválasztani ezt a kettőt ennyi idő után, mert hosszú folyamat volt a publikálás. Az IJ-nél először online jelentek meg a versek, de azt megelőzően a szerkesztővel, Varga Melindával még sokáig alakítgattuk a szövegeket. A Helikonnál először nyomtatva jelentek meg, majd online, javítások nélkül, mivel egy középiskolásoknak szóló irodalmi pályázatra küldtem be azokat 2013-ban, ahol harmadik helyezett lettem.

– Pályakezdőként miként látod a mai kortárs költészetet?

Nagyon sokan írnak mostanság, és egyre több fiatalnak van lehetősége publikálni. Ez egyrészt az internetnek köszönhető, egyre több az online fórum, másrészt kevés olyan kultúra van, mint a magyar, ahol ilyen gazdag a választék szépirodalmi folyóiratokban. Emellett egyre nagyobb teret nyer a tehetséggondozás, amire nagy szükség van. Néhol intézményesített keretek között zajlik ez, mint például Kolozsváron a Bretter György Irodalmi Kör vagy Budapesten a Gömbhalmaz, a Köménymag vagy a Fiatal Írók Szövetségének líra- és prózaműhelyei, amelyek tulajdonképpen alulról szerveződnek, a fiatalok hozták létre, hogy saját írásaikat kortársaikkal tudják megvitatni. Emellett az idősebb nemzedék is nyitott arra, hogy ilyen keretek nélkül is segítse a pályakezdőket, erre jó példa a Független Mentorhálózat, ahol semmiféle anyagi juttatás nélkül ismert szerzők saját műhelytitkaikkal, meglátásaikkal segítik a fiatalokat. Szóval a kortárs költészet él, virágzik, csak győzze az ember olvasni.

A slam poetry miben tudja megváltoztatni az irodalmat?

A slam poetry számomra is fontos. Bárki kiállhat, beszélhet, elmondhatja saját gondolatait, szabadon. És erre a közönség nyíltan reagálhat, kifejezheti tetszését, nemtetszését. Mintha az irodalmi estek feszes, akadémiai szerkezetét kezdte volna megbontani. Hiszen az irodalmi esteknek az a hátránya, hogy a közönség ül, néha tapsol, (legrosszabb esetben) a szerző monoton hangon felolvassa verseit. A slam annyiban tud segíteni vagy kimozdítani az irodalmat ezen hagyományaiból, hogy sokkal interaktívabbá teszi. A slamben a nyelvezet nem túlstilizált, hanem a hétköznapi szóhasználat jelenik meg a szövegekben, így első hallásra is érthetőek, de mégsem veszítik el tartalmukat. Ez a költészetben is megfigyelhető, ha kortársakat olvasunk. Egyszerű, hétköznapi nyelven beszélnek az összetett, irodalmi hagyományhoz visszakapcsolódó problémákról. Lehet slammelni hexameterben, mert a forma épp a zeneiségét, a mondhatóságát alakítja, de az élőbeszéd lüktetésének a megtalálása is izgalmas kihívás. A slam szerintem azért lehet fontos a fiatalok számára, mert egy kapcsolódási pont a kultúrához, tágabb értelemben.

– Készül-e már a saját versesköteted?

Még nem. Ehhez még sok időre van szükség. Szokták emlegetni, hogy a fiatalokban ott van a „kötetdüh”, hogy minél hamarabb megjelenjen az első. Azt látom, hogy az én nemzedékem azért mégsem így áll hozzá ehhez. Nem kell elsietni, mivel egy kötetnek kell legyen koncepciója, nem csak annyiból áll, hogy az eddig megjelent verseket kronologikusan egymás után rendezzük, és máris meggazdagodunk belőle. Ebből amúgy sem lehet megélni. Meg kell érni egy kötetre, én éppen ebben az érési szakaszban vagyok. Vannak ötleteim, de hagyom, hogy a sok közül valamelyik elnyerje véglegességét.

– Mit üzennél a fiatal pályatársaidnak?

Nagyon sokat írjanak és olvassanak klasszikusokat, kortársakat, külföldieket. Néha a magyar irodalom bezáródik magába, ezért fontos új impulzusok végett más nyelvű irodalmat is olvasni. Próbálkozzanak meg különböző formákkal, hangnemekkel. Az elején nagyon fontos, hogy megtanuljunk imitálni. Ez nem azt jelenti, hogy a későbbiekben is mindig csak imitálni kell, mert akkor epigonokká válunk, viszont ha valakinek a stílusát le tudod utánozni, már egy lépés ahhoz, hogy a saját stílusodat is ki tudd alakítani, megismerd a költői hagyományt, és építkezni tudj belőle. „Romboljatok, hogy építhessetek” – mondja Kassák Lajos. De előbb ki kell ismerni azt a szerkezetet, amitől el szeretnénk távolodni, hogy majd valami újat tudjunk annak segítségével létrehozni, és ne stagnáljon az irodalom.

Tamás Réka

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

A történelemből merítő regényíró

Voloncs Attila a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum végzős diákja. Mindössze 18 éves, de már elmondhatja magáról, hogy publikált szerző, hiszen nemrég jelent meg Virágok esztendeje című történelmi regénye, amelynek cselekménye az őszirózsás forradalom idején játszódik. A tehetséges fiatal szerzőt a kötet születésének körülményeiről, az irodalomhoz kötődő viszonyáról és jövőbeli terveiről kérdeztük.

Interjú Adrian Ordeannal, a Compact B gitárosával

Az idei Szent György Napok egyik sztárfellépője a tavaly újraalakult Compact B volt. A koncert előtt Adrian Ordean gitáros-zeneszerző-producer-hangmérnökkel egyebek mellett a huszonkét évvel ezelőtti kilépésről, a Paul Csucsival zajló pereskedésről, a zenekar idei terveiről és szólóalbumáról is beszélgettünk.

Csuklógyakorlat ködben

Deák Magdolnát, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző magyar nyelv és irodalom, pedagógiai kommunikáció és módszertantanárát választották az Év tanárának szombaton, Budapesten, a Magyarság Házában tartott ünnepségen. A kilenc jelölt közül további két anyaországi és két külhoni magyar pedagógus részesült a kozepsuli.hu oldal által alapított elismerésben. Deák Magdolna a kooperatív tanulási módszereket dráma- és élménypedagógiai módszerekkel ötvözi. Vallja, hogy minden negatív dolog pozitívvá alakítható. Vele készült interjúnk során egy türelmes, lelkes pedagógus nevelési elveibe, innovatív tanítási módszereibe nyerhettünk betekintést.

„Ragaszkodom az autentikushoz”

A kovásznai születésű Teleki Aranka egyéni népviselet-kiállítása május 25-ig látogatható a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában. Az alábbi beszélgetésben egyebek mellett a kezdetekről és a tervekről is kérdeztük a Kézdivásárhelyen élő és alkotó ruhatervezőt és -készítőt.

A bizalom a legfontosabb

Molnár Imola, a baróti unitárius egyházközség új lelkésze 1987-ben született Felsőrákoson. Szülőfalujában, majd Baróton tanult, a középiskolát Székelykeresztúron, az unitárius kollégiumban végezte, aztán a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius karán folytatta tanulmányait. A négyéves alapképzés után másfél évet Bölönben volt gyakorló teológus, 2013-ban Nagyváradra került, ahol előbb egy évig segédlelkészként, majd rendes lelkészként szolgált. 2018 februárjában, meghívás útján a baróti unitárius egyházközség lelkipásztorává választották, első istentiszteletét éppen húsvét vasárnapján tartotta. Arra kértük, beszéljen röviden életútjáról, a lelkészi hivatásról, elképzeléseiről.

Orvosból lett író

A kovásznai dr. Török Sándor (írói nevén Török Samu) 78. életévében jár, és 48 évet dolgozott a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórházban, de most is rendel, mert nem pihenhet. Úgy érzi, tenni kell valamit, ezért alig két éve nekikezdett megírni a saját humoros-tanulságos történeteit, amikből két kötet már meg is jelent, egy harmadik pedig kiadás előtt áll.

Az orgona lordjai Háromszéken

Rákász Gergely koncertorgonista Lords Of The Organ II. című műsorával nyolcállomásos Erdélyi körútra indul. Az április 22-én, vasárnap Sepsiszentgyörgyön és 26-án, csütörtökön Kézdivásárhelyen koncertező művésszel egyebek mellett a turné koncepciójáról, a látványkoncertről és a művészetet a ripacskodástól elválasztó határról beszélgettünk.

Mesekönyvek bemutatáson

Gál Andrea brassói születésű író, kutató, szerkesztő, tanár, és amiről faggattuk, az a két gyerekkönyve: a Fecske utca 12. (Koinónia Kiadó, 2016) és a Hátamon a zsákom (Koinónia Kiadó, 2017) körül fogalmazódik meg. Mindkettő vonzereje abból ered, hogy a hasonló élethelyzetű gyerekek könnyen azonosulhatnak az azonos korú szereplőkkel.

Lelki kapcsolatban Erdéllyel

Ma 19 órától a sepsiszentgyörgyi Krisztus király katolikus templomban, vasárnap 19 órától pedig a kézdivásárhelyi Vigadóban koncertezik a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Sebestyén Márta népdalénekes, aki ezúttal Andrejszki Judittal, a magyar régizene-műfaj jeles képviselőjével lép fel. A virágnak megtiltani nem lehet című tavaszköszöntő műsorukban a népzene és régi zene rejtett összefüggéseit boncolgatják. A magyar népdal nagyasszonya telefonon adott exkluzív interjút lapunknak.

Nemzeti ügyekben összezárni

Három hónappal a benyújtása után, a román parlament közigazgatási bizottsága kedden napirendre tűzte, majd vita nélkül elutasította a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvényjavaslatot. Az ülésen meghívottként jelen volt annak előterjesztője, Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő is, akivel a történtekről Sepsiszentgyörgyön beszélgettünk.

A hit Isten ajándéka

Nemzetközi kihatású kezdeményezésre adott igenlő választ február 20-án a Magyar Országgyűlés, kimondva, hogy január 13-a legyen ezentúl a vallásszabadság napja. Az Erdélyi Unitárius Egyház és a testvéregyházak terjesztették elő a javaslatot a nemzet parlamentje elé, mely példás összefogásra buzdította annak pártjait. Miben áll ennek fő világnézeti és politikai tartalma, milyen közösségi mozgatórúgók állnak mögötte? – kérdeztük az előterjesztés egyik fő kezdeményezőjétől, Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkésztől, az Erdélyi Unitárius Egyház közügyigazgatójától.

Otthonba szorítva

Keresztes Bíborkát tíz évvel ezelőtt ismertem meg a kisbaconi vízimalomban, amint az osztovátában ülve csattogott szapora kezében a bolond. Nem mindennapi jelenség volt a vásznat szövő 14 éves kislány, aki úgy mondta, kedvenc elfoglaltsága a szövés. Az azóta eltelt évtized azt bizonyította, hogy nem pusztán múló gyermekkori szenvedélynek bizonyult a bájos nagylánnyá cseperedő Bíborka számára ez a régi világot idéző tevékenykedés, hiszen nem távozott messzire a szövőszéktől, azóta is folyamatosan kihallatszik Keresztes Etelka vízimolnárné házából a szövőszék malomzúgásba keveredett zaja.

Hobbiból lett karrier

A sepsiszentgyörgyi, 20 éves Forró Csongor a Mikes Kelemen Elméleti Líceum matek–infó szakán végzett, és alig több mint egy éve ragadott kamerát. Ma már több mint 200 ezer követőnek, főleg fiataloknak készít tartalmat Cresser néven a világ legnagyobb videomegosztóján, a YouTube-on. Célja, hogy szórakoztassa vagy épp nevelje azt a nemzedéket, amelyik már nem a tévében keres néznivalót, hanem interneten követ youtubereket, köztük Cressert.

„Apukámtól ered az egész”

A magyarországi Balogh Roland 2009-ben Montreux-ben a jazzgitár-verseny győztese lett, 2015-ben New Yorkban második helyen végzett a Wes Montgomery gitárversenyen, majd 2016-ban a Los Angelesben rendezett Six String Theory Competitionről hozta el a gitár kategória díját és a fődíjat. Ikertestvérével, Balogh Zoltán billentyűssel alapították meg a Finucci Bros Quartettet, amelynek legutóbbi kézdivásárhelyi koncertje után beszélgettünk a fiatal gitárossal.

Ha sokat kapunk, vissza is kell adni

Ambrus Attilával, az Antal Nimród rendezte A Viszkis című film sepsiszentgyörgyi bemutatója után, a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében megtartott közönségtalálkozót követően beszélgettünk.