Fotó: Henning János

Ambrus Attilával, az Antal Nimród rendezte A Viszkis című film sepsiszentgyörgyi bemutatója után, a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében megtartott közönségtalálkozót követően beszélgettünk.

– Úgy tűnik, a szívébe zárta tehát Szentgyörgyöt, hiszen többször is járt már itt.
– Valóban közel áll a szívemhez ez a város. Erdélyben csak két helyen árultam, Gyergyóban és itt. Szentgyörgyre szívesen jövök a vásárba, mert itt nem alkudoznak, és a helypénz is sokkal barátságosabb, mint Magyarországon. Jó érzés, hogy nem néznek hülyének, értékelik a kézműves munkát, ahogy azt egyre kevesebb helyen teszik. Kétségkívül olcsóbban adom a portékámat, mint Magyarországon, mindamellett hogy 1600 kilométert kell levezetnem. Hívtak Csíksomlyóra is árulni, de senki nem lehet próféta a saját hazájában. A filmem sem vetítik Csíkszeredában, holott felvetődött, hogy ott legyen az erdélyi bemutató. Végül nem lett semmi a dologból, mert megtudtam, hogy ugyanaz a társaság szervezné a vetítést, amelyik a Kincsem filmnek is, és nem állítom, hogy Ráduly Róbert a hibás, de az a fajta városvezetés, amely most uralkodik, annak a produkciónak a kapcsán megrövidítette a forgalmazót, letagadtak pótszékeket, komoly elszámolási vita kerekedett.

– Hogy látja, milyen a film fogadtatása?
– A bukaresti premier után a 283 sajtós megtapsolta a filmet. Igaz, kérdeztek az autonómiáról is, és tettek fel olyan kérdéseket, amelyeket ha megválaszoltam volna, letartóztatnak. Van egy másik hasonló friss élményem is: a Szent Anna-tó felé menet a tetőn elakadtam a hóban, mert letértem az útról fényképezni. Egy bukaresti román húzott ki, aki jelezte, valahonnan ismerős vagyok. Mondom, két napja voltam Bukarestben. Frățioare! – kiáltott fel, és megölelt, mert felismert. Adtam neki egy rekesz Csíki Sört, kérte, írjam alá. Nem tettem meg, mivel nem én gyártottam. Székelyke­reszt­úrra pedig eljött egy galaci román ember, aki hozott nekem egy székely zászlót.

– Megfordult-e valaha a fejében, hogy visszaköltözzön a Székelyföldre?
– Igen, megkértem a feleségem, ha meghalok, a hamvaimat szórja szét a csíksomlyói tetőről.

– Annál korábban nem?
– Ha sok pénzem lesz, akkor biztos lesz itt egy tanyám, de én Budapesten építettem föl az egzisztenciámat, ott rendeztem be a műhelyemet, ami egyáltalán nem volt könnyű. 37 ezer forinttal engedtek ki a börtönből, de 28 banánosdoboz kerámiát is kihoztam magammal, mert tudtam, hogy nekem ebből kell megélnem. Ennyi volt a tőkém, és a barátaim.

– Beszéljünk egy kicsit a filmről. Mondja, mitől lett A Viszkis a második legnagyobb költségvetésű magyar film? Összetörtek pár kocsit, ennyi lenne?
– Másfél milliárd forint a költségvetése. Volt például olyan epizód is a forgatáson, a Verseny utcában, ahol az üldözéses jeleneteket vették fel, hogy a kamera bemegy az elöl levő autóba, és ott történt, hogy 2 másodperccel hamarabb ment bele, mint ahogy az első kocsi ablaka szétrobbant volna. A kamera optikája tönkrement, ez az egy mozzanat 5 millió forintba került. Az átlagos forgatási időnek a kétszerese (70 nap) is sok pénzt emésztett fel. A lényeg viszont, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi ember még egy filmet sem nézett meg, még a Kincsemet sem. Azt gondolom, hogy nem állok rosszul, holott sok rossz megjegyzést is kapok, például azt kérdezik, döglött lóra miért kellett ennyi pénzt költeni (nevet)? Azt szokták mondani, Magyarországon a magyar filmeket a rokonok nézik meg, tiszteletből. Nekem nincs 305 ezer rokonom. Büszke vagyok rá, hogy ennyi embert érdekelt, és Erdélyben is vetítik.

– Nagyon nyomasztó volt a filmben a Ceaușescu-korabeli javítóintézet, valóban ilyen auschwitzi gettó jellegű volt?
– Valóban, s a legdurvább dolgok még nem is kerültek a filmbe. Ott nekünk csak alakzatban és szocialista indulókat énekelve volt szabad mozogni az udvaron. 16 évesen akkor láttam először gőzölgő hullát, ami mellénk loccsant le a harmadikról. Ha mindent megmutattunk volna, 18-as karika lett volna a filmen.

– A múltkori beszélgetésünkkor mutatta frissen szerzett újságírói igazolványát. Gyakorolja ezt a szakmát?
– Azért nem, mert nagyon sok egyéb munkám van, meghívtak a rendőrképző szakközépiskolába bűnmegelőzésről előadást tartani, drogos fiataloknak is beszélek a változásról, megyek Devecserbe, viszek kerámiát, könyveket, amelyet majd elárvereznek, a bevétel pedig a Pető Intézethez tartozó mozgássérülteket fejlesztő központé lesz. Hiszem, hogy néha vissza is kell adni, ha sokat kapunk az élettől, nemcsak elvenni. Most ki fog jönni egy új köny­vünk is az áprilisi könyvhétre, de azt sem én írtam, hanem egy jó újságíró, aki Pataky Attiláról és Zacher Gáborról is könyvet írt. Ebben az Ázsia Expressz valóságshow kulisszatitkairól lesz szó, arról, ami kimaradt a tévéből: hogy ki hogyan csalt, hogyan verte át a másikat, mert ha nem csalsz, véged van. A pesti vezetők nagyon nem akarták, hogy két bűnöző nyerjen, ugyanis Berki Krisztián volt a csapattársam, az utolsó napokban eldugták előlünk a célszemélyt, akit meg kellett keresnünk. Mégis megnyertük. (A nyeremény rá eső részét Ambrus felajánlotta Böjte Csaba gyermekotthonainak).

– Az emberek tisztelik, mert meg tudott újulni…
– Nagyon fontos, hogy kapjunk visszajelzést. Engem a börtön megmentett, ha nem kapnak el, ma már nem élek. Neki köszönhetem, hogy egy kicsit jobb emberré váltam, de ez nem hirtelen felindulásból elkövetett változás. Ez egy nagyon hosszú, aprólékos, sokéves öntisztulási folyamat, mely most is tart. Hogy miben változtam? Például korábban én, a rabló, senkit nem vettem fel az autómba – stopposokat –, mert attól féltem, kirabolnak. Ma bárkit felveszek, ha szaros a csizmája, az se zavar. Ázsiában mi is alázatot tanultunk, mert 5000 kilométert utaztunk kiszolgáltatva, szélsőséges körülmények között, rabszállítóba és kukásautóba is beültünk. Még Berki is, miközben Magyarországon nem hajlandó a Bentley-n vagy Land Roveren kívül másba beszállni, mert az ciki. Láttam kutyába lemenni, és sírva könyörögni két kifliért, őt, aki soha nem fizetett semmiért, mert neki fizettek, hogy reklámozzon mindenfélét. Ő egyébként civilben nagyon jó ember, jó humorral és öniróniával, érzései is vannak, imádja a kislányát, de mikor meglátja a kamerát, meghülyül, mindenkit átver, cirkuszol.

– Sokat elvett öntől az élet…
– De sokat kaptam is.

– Egyensúlyba került az élete valamennyire?
– Talán igen. A virág túlélt nálunk, most van két kutyám, ha ezek is túlélik, jöhet a gyerek.

– Mikor?
– Hamarosan.

– Ha fia lesz, hogyan adja majd elő neki az előéletét?
– Ha majd arra az értelmi szintre kerül, hogy megérti, nem fogok hazudni neki. El fogom neki mondani, hogy amit én csináltam, az mekkora hülyeség volt. Ha utánozná, segítenék neki talpra állni, de megmagyaráznám, semmit nem lehet büntetlenül csinálni, mert a sors mindig elrendezi a dolgokat. Ha engem átver, akkor majd őt is megbünteti a sors. Én hiszek ebben.

– Igénybe vette valaha pszichológus segítségét?
– Nincs szükségem rá, inkább sportolok, teniszezek. Hokizni már nem tudok, mert volt egy csípőműtétem, titán van beültetve a csípőmben, teniszezni sem lenne szabad, de hát ezt sem csinálom félig, mint ahogy semmi mást sem.

– Megbékélt tehát a múltjával?
– Igen, ezen felül kell emelkedni. Én már a macskától is bocsánatot kértem. Soha nem üzentem senkinek, hogy ha jól raboltok bankot, utána milyen jól meg lehet élni a jófejségből, előadásokból. A szülői minta, a következetes nevelés fontosságáról szoktam beszélni, és a változás fontosságáról.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:
  • User
    Dátum: 2018. február 6., 15:49
    ÉRTÉKELÉS: 2

    Nem értettem meg , mit is adott vissza?
    Mi a film tanulsága, ha nincs pénzed rabolj. És mindezt egy neves iskola konferenciatermében.
    Mint filmet meg lehet nézni, no de megtapsolni a rablót, a tolvajt. A fószereplőt, a szereplőket a rendezőt szokták megtapsolni. Hova jutottunk?

  • User
    Dátum: 2018. február 6., 15:50
    ÉRTÉKELÉS: -5

    Egy sorozatrablót nem kellene sztárolni, a filmről beszél, mintha ő lenne az illetékes. Ő csak a témát adta. A rablásai során nem volt olyan jófiú mint ahogy most előadja.

  • User
    Dátum: 2018. február 6., 19:03
    ÉRTÉKELÉS: 6

    Es szerintetek kinek kellett volna visszaadja azt a bizonyos forintot?Talan a Rothschildeknek?! Mert a vilag osszes bankjai az ovek.A bankarok nagyobb rablok ,mint a Viszkis.Szerintetek,hany ember vesztette el mindenet a bankkolcsonok miatt.Talan a bankarok torodnek azokkal akiket koldusbotra juttatnak es az utcakra dobnak.Lattatok ti egyetlen egy bankart vagy bankot aki emberi erzesbol es szeretetbol segitett volna ezen a vilagon egyetlen emberen is?!Vegre egy tokos szekely ficko,aki ezt meg merte csinalni veluk szembe.Eljen a Viszkis!

  • User
    Dátum: 2018. február 6., 23:35
    ÉRTÉKELÉS: 4

    Az a pénz az te pénzed, az enyémé volt. A banknak nincs pénze, a tiedet forgatja. Ha ellopják, a tiedet is ellopják, a cégedét ahonnan a fizetést kapod. Az nem megoldás, hogy kiraboljuk a bankot. ha a feleséged, édesanyád fejéhez szegezett volna pisztolyt nem így beszélnél. Gondolod a bankárokat így kell megleckéztetni? Kézdinn jelen voltam a vetítésen. Káposztatolvajhoz hasonlította magát. Hát azért van egy kis különbség közte és egy káposztatolvaj közt.

  • User
    Dátum: 2018. február 7., 12:58
    ÉRTÉKELÉS: 3

    Az a penz a zsidok penze volt.Nezd meg Drabik Janos eloadasat a Cionista szabadkomuvessegrol a Youtube-on es ebbol majd megtudod,hogy hogyan mukodnek a bankok.Azt is megtudod,hogy az amerikai dollarnak amit e bankok kiadnak,kikolcsonoznek a vilag orszagainak,abbol a celbol,hogy minden egyes orszag az adosuk legyen,ennek a penznek meg fedezete sincsen.Ok (Rotschildek)akkor es annyi fedezetlen penzt nyomtatnak amikor eppen szukseguk ugy kivanja es annyit amennyire eppen szukseguk van.Es Drabiknak elhiheted amiket mondd,mert tobb mint nyolc evig a Szabad Europa radio dijazott munkatarsa volt,egy olyan radionak,melyet az amerikai kongresszus es a C.I.A.,azaz az amerikai kemhalozat finanszirozott.Hogy most miert fordult ellenuk,hat ezt kerdezd meg szemelyesen tole.Ugyhogy nagyon vigyazzal,hogy ezekbe a bankokba,hogy tartod a penzedet ,nehogy egy szep napon rajojjel a sajat karodon tanulva,hogy ezek a bankok valoban nagyobb rablok a Viszkisnel.Fokeppen akkor fogsz erre rajonni,ha penzt kolcsonzol toluk.

Ajánló

Kis helyen nagy nemzeti élmény

Kétezer kilométer néhány kézfogásért. Van ilyen, különösen szerelmeséknél. Maradjon vélük is a tisztelet! Töprengő magyar nyugdíjas, fölemelt ujjal, azt is kiszámítaná, hány ezer kilométert kellett karddal, íjjal a kézben megtenniük a magyar csapatoknak, népnek, míg eljutottak, na nem egy hét alatt, mondjuk Székelyföldre, Csehétfalvára, immár hét országban közismert emberünk, Balázs Antal szülő- és fölnevelő falujáig. Évtizedek óta sepsiszentgyörgyi lakos. Fafaragó, lelkes fákat készített az 1849-es aradi vértanúknak is többek között Sepsiszentgyörgynek, népének. Nemrég vitte a mostani Szlovákiába, a magyar felvidékre munkáit, mindössze egyezer kilométerre.

Tolsztoj hódította meg

A fellebbezések után új sorrend alakult ki a Kovászna megyei érettségizők listáján, ahol az első helyet 9,72-es átlaggal Fazakas Réka vette át. A Mikes Kelemen Líceum reál szakos diákja magyar irodalomból kapott 9,1-es jegyét óvta meg, és 4 tizedpontos emeléssel lett a magyar tagozatosok legjobbika. Telefoninterjúnk azután készült, hogy háromórás sorban állás után Kolozsváron beiratkozott a magyar–orosz szakra.

Együtt erősek vagyunk

Dr. Lomnici Zoltán jogásszal, az Emberi Méltóság Tanácsa nevű civilszervezet vezetőjével kis híján egy esztendeje beszélgettünk, a Gelencén tett látogatása alkalmából. Az akkor elhangzottak pedig mára sajnos még időszerűbbé váltak.

Nyertes stratégiája volt

Az idei érettségin a megyében a magyar tagozatosok legjobbjának 9,65-ös átlaggal Sebestyén Krisztina, a Székely Mikó Kollégium Dálnokból ingázó diákja bizonyult. Amint elmondta, a maga 9,40 körüli év végi átlagával ő csak közepes tanulónak számított a matematika-informatika profilú osztályban, elsőségének híre tehát meglepő, hihetetlen és felfoghatatlan volt számára.

Tíz év – tíz kérdés

Június 20-án volt tíz éve annak, hogy Tamás Sándor a megyei önkormányzat elnökeként letette a hivatali esküt. A kerek évforduló apropóján a legutóbbi, Kézdiszentléleken tartott megyetanácsülés után kértük fel számadó interjúra. Nem csak arról beszélt, mire büszke és mit bánt meg, többek között az ideális politikus robotképét is megrajzolta számunkra.

A történelemből merítő regényíró

Voloncs Attila a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum végzős diákja. Mindössze 18 éves, de már elmondhatja magáról, hogy publikált szerző, hiszen nemrég jelent meg Virágok esztendeje című történelmi regénye, amelynek cselekménye az őszirózsás forradalom idején játszódik. A tehetséges fiatal szerzőt a kötet születésének körülményeiről, az irodalomhoz kötődő viszonyáról és jövőbeli terveiről kérdeztük.

Interjú Adrian Ordeannal, a Compact B gitárosával

Az idei Szent György Napok egyik sztárfellépője a tavaly újraalakult Compact B volt. A koncert előtt Adrian Ordean gitáros-zeneszerző-producer-hangmérnökkel egyebek mellett a huszonkét évvel ezelőtti kilépésről, a Paul Csucsival zajló pereskedésről, a zenekar idei terveiről és szólóalbumáról is beszélgettünk.

Csuklógyakorlat ködben

Deák Magdolnát, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző magyar nyelv és irodalom, pedagógiai kommunikáció és módszertantanárát választották az Év tanárának szombaton, Budapesten, a Magyarság Házában tartott ünnepségen. A kilenc jelölt közül további két anyaországi és két külhoni magyar pedagógus részesült a kozepsuli.hu oldal által alapított elismerésben. Deák Magdolna a kooperatív tanulási módszereket dráma- és élménypedagógiai módszerekkel ötvözi. Vallja, hogy minden negatív dolog pozitívvá alakítható. Vele készült interjúnk során egy türelmes, lelkes pedagógus nevelési elveibe, innovatív tanítási módszereibe nyerhettünk betekintést.

„Ragaszkodom az autentikushoz”

A kovásznai születésű Teleki Aranka egyéni népviselet-kiállítása május 25-ig látogatható a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában. Az alábbi beszélgetésben egyebek mellett a kezdetekről és a tervekről is kérdeztük a Kézdivásárhelyen élő és alkotó ruhatervezőt és -készítőt.

A bizalom a legfontosabb

Molnár Imola, a baróti unitárius egyházközség új lelkésze 1987-ben született Felsőrákoson. Szülőfalujában, majd Baróton tanult, a középiskolát Székelykeresztúron, az unitárius kollégiumban végezte, aztán a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius karán folytatta tanulmányait. A négyéves alapképzés után másfél évet Bölönben volt gyakorló teológus, 2013-ban Nagyváradra került, ahol előbb egy évig segédlelkészként, majd rendes lelkészként szolgált. 2018 februárjában, meghívás útján a baróti unitárius egyházközség lelkipásztorává választották, első istentiszteletét éppen húsvét vasárnapján tartotta. Arra kértük, beszéljen röviden életútjáról, a lelkészi hivatásról, elképzeléseiről.

Orvosból lett író

A kovásznai dr. Török Sándor (írói nevén Török Samu) 78. életévében jár, és 48 évet dolgozott a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórházban, de most is rendel, mert nem pihenhet. Úgy érzi, tenni kell valamit, ezért alig két éve nekikezdett megírni a saját humoros-tanulságos történeteit, amikből két kötet már meg is jelent, egy harmadik pedig kiadás előtt áll.

Az orgona lordjai Háromszéken

Rákász Gergely koncertorgonista Lords Of The Organ II. című műsorával nyolcállomásos Erdélyi körútra indul. Az április 22-én, vasárnap Sepsiszentgyörgyön és 26-án, csütörtökön Kézdivásárhelyen koncertező művésszel egyebek mellett a turné koncepciójáról, a látványkoncertről és a művészetet a ripacskodástól elválasztó határról beszélgettünk.

Mesekönyvek bemutatáson

Gál Andrea brassói születésű író, kutató, szerkesztő, tanár, és amiről faggattuk, az a két gyerekkönyve: a Fecske utca 12. (Koinónia Kiadó, 2016) és a Hátamon a zsákom (Koinónia Kiadó, 2017) körül fogalmazódik meg. Mindkettő vonzereje abból ered, hogy a hasonló élethelyzetű gyerekek könnyen azonosulhatnak az azonos korú szereplőkkel.

Lelki kapcsolatban Erdéllyel

Ma 19 órától a sepsiszentgyörgyi Krisztus király katolikus templomban, vasárnap 19 órától pedig a kézdivásárhelyi Vigadóban koncertezik a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Sebestyén Márta népdalénekes, aki ezúttal Andrejszki Judittal, a magyar régizene-műfaj jeles képviselőjével lép fel. A virágnak megtiltani nem lehet című tavaszköszöntő műsorukban a népzene és régi zene rejtett összefüggéseit boncolgatják. A magyar népdal nagyasszonya telefonon adott exkluzív interjút lapunknak.

Nemzeti ügyekben összezárni

Három hónappal a benyújtása után, a román parlament közigazgatási bizottsága kedden napirendre tűzte, majd vita nélkül elutasította a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvényjavaslatot. Az ülésen meghívottként jelen volt annak előterjesztője, Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő is, akivel a történtekről Sepsiszentgyörgyön beszélgettünk.