Azt látnod és hallanod kellett volna! – mondjuk esetenként, amikor emlékezetes élményben volt részünk. Ha pedig ez nem más, mint olvasói élmény, akkor azt mondhatjuk, hogy azt bizony olvasnod kellett volna!

Bajor Andort olvasva sok esetben éppen ezt mondhatnám. Szavakkal visszaadni ugyanis szinte lehetetlen az egyik-másik karcolata, humoreszkje, szatírája keltette olvasói élményt.
Olvassuk hát Bajort! Ez lehet végső soron egyik üzenete annak a frissen kiadott kötetnek is, amelyet az író özvegye, Bajor Ella és egyik pályatársa, Dávid Gyula szerkesztett, és a kolozsvári Polis Könyvkiadó jelentetett meg az író születése 90. évfordulója alkalmából, Bajor Andor emlékezete alcímmel.

Az erdélyi magyar irodalom jelentős alkotói: Beke György, Fodor Sándor, Sütő András, akikre az idei évben, születésük 90. évfordulóján kisebb-nagyobb fény vetült. És persze Bajor Andor! Akiről sok évvel ezelőtt jelentette ki egyik fiatal pályatársa, hogy ő irodalmunk legötletgazdagabb írója. A Főúr, írja a többihez című emlékkötetben fellelhető írások, mondjuk a Molter Károlyétól (1955-ből) a Földes Lászlóén keresztül (1969-ből) a Balázs Imre Józseféig (2007-ből) és Dávid Gyuláéig (2017-ből) nagyívű áttekintését, alapos elemzését és értelmezését adják a Bajor-életműnek. Kutatók, irodalomtörténészek számára több ez, mint segédeszköz!

Olvassuk hát Bajort! Habár „szép, új” világunknak csak a hajnalán lehetett jelen testi valójában, 1991. január 24-én távozott az élők sorából, a diktatúra idején született írásai ugyancsak hordoznak nekünk, mai olvasóinak szóló üzenetet – szelleme tehát velünk maradt! –, minthogy, tapasztaljuk, a fékevesztett ember s egy mérgezett társadalmi környezet ma is „terápiára” szorulna. Márpedig Bajor igazi moralistaként adagolta a gyógyító humort művei által, illetve fordult iróniához vagy a szatíra eszközeihez ugyanilyen céllal, mintegy négy évtizedes írói tevékenysége során. Azt gondolhatta, ezzel tartozik magának és olvasóközönségének, sőt általában tartozik az igazságnak.

Egyik rövidprózájának címe is így hangzik: Tartozom az igazságnak. Egy 1976-ban megjelent kötetében (Az éjjeliőr nem tud aludni, Kriterion Könyvkiadó) szerepel, de üzenete időtálló – évtizedek múlásától, politikai rezsimek változásától függetlenül. Sűrítve benne van saját egyéni sorsa, a hazugságra épülő rendszerek leleplezése, valamint eszményének közvetett megvallása, amit egy igazságra épülő társadalmi környezetben lehetne meghatározni.

Az elbeszélt történet egyes szakaszai ez esetben is egy-egy „komikus fordulattal” (Földes László) kezdődnek. Az első egy állandósult szószerkezetre épül, arra hogy: tartozom az igazságnak. Ez egy nagyon is konkrét jelentésben fordul elő kezdetben, az elbeszélő családjának anyagi helyzetére vonatkozik. Már a gyermeki tudatba bevésődött ugyanis, hogy mindenkinek tartozott a család, még az igazságnak is. Megtörténik tehát az első – Földes László leírása szerint – „gondolatugrás”, a konkréttól az elvont felé tágítva a kört: tartozás például a tejesnek, tartozás az igazságnak. Aztán újabb gondolatugrás nyomán bővül a kiinduló nyelvi fordulat jelentésköre, amikor is az elbeszélő ifjúkori élményét idézi fel, a proletárdiktatúra éveit. Az ő polgári származása ekkor, a múlt eltörlését célzó történelmi helyzetben – habár a családi öröksége csak tartozásból állt! – súlyos hátrányt jelentett számára, ahogy írja, rútul megzsarolták ezért. Úgymond tartozik az igazságnak, más szóval vallja csak be, hogy tízévesen miként szolgálta a tőkés-földesurakat… Nem komikus fordulat ez is?

A következő fázisban felvetődik az elbeszélőben a kérdés, hogy az igazság miért viselkedik uzsorás módjára, miért hajtja be az adósságot? Utolsó, komoly fordulatként pedig megfogalmazódik az elbeszélőben egy morális tartalmú következtetés, amelynek érvényessége negyven év óta sem változott. „Tulajdonképpen utálom az igazságot, amely az egyént leigázza, és magával sodorja kalandos útjain – mondja az elbeszélő. – Az igazság szolgálata ugyanis nem üzlet, de a hazugság szolgálata sem az. Tartozom az igazságnak avval, hogy a hazugság szolgálatát rossz üzletnek nevezzem, meggondolatlan ráfizetésnek. (…) Tartozom az igazságnak avval, hogy ezt elmondjam, az igazság lehet fárasztó és költséges, de a hazugság még fárasztóbb és költségesebb.”
Hogyne olvasná kortársaként Bajort az igazságot ma is szomjazó ember!

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Nem illik…

A szupermarketben egy kis lurkó játszik, szaladgál körbe-körbe, a szüleire pislant, akik azonban nagyon belemerültek a vásárlásba. Kissé még megpördül, figyel, nézik-e, nem, még nincsenek sokan, a bevásárló kocsik nem verik le egymást. Van hely most bőven bújócskázni is.

Karácsony Gyuri és a fuvarkvóta

Abban az időben nem csak a húsra, gabonára, gyapjúra szabtak kvótát, hanem akinek tehenes vagy lovas fogata volt, az köteles volt az állam felé fuvart is bevállaljon. Ezt is fizették, de természetesen ezért is, ahogy mondani szokás csak apró pénzt adtak, mondhatni semmit.

Egyperces a bölcsességről

Alig volt tizennégy éves, de máris tele volt lázadással. Nagyon sok minden zavarta a családban, az iskolában, a társadalomban. Mélyen belül azt érezte, lehetne teljesen másképp is élni. Egyszerűbben, és ebből fakadóan boldogabban.

A toll végén:

A nemrég indított A toll végén rovatunk a Hintaszék állandó szerzőit hivatott bemutatni. A sors úgy hozta, hogy Kapu Ágota költőre, újságíróra, tanárra, aki június 19-én, egy autóbaleset következtében tragikus hirtelenséggel elhunyt már csak emlékezni tudunk. Bemutatkozója legyen örökérvényű.

Az angyal

Az angyal kifáradt rendesen. Örömmel végezte munkáját, de mára igencsak sok munka jutott. Dohogott is magában: valami baj lehet a mennyország logisztikájával. Az ördögbe is, jobban szervezhetnék a munkát odafenn! Számtalan társával együtt gyakran unatkozva a szárnyukat lógatják, máskor meg azt sem tudják, hogy hol áll a glóriájuk, annyi a munka. Sajnos, ő csak egy egyszerű őrangyal, nincs semmi beleszólása a dolgok menetébe.

Jelzett utakon Csaba királyfi

Jé, négy nap múlva oda az esztendő egyhatoda! Kétségtelen, vagyunk. Kétségtelenek. Akár a Soha.   Sok nyugtalan ősöm mind oda. Én talán megnyugodtam. Kikövetelem nyugalmam, ha lebukom holtan   Fenn a Kárpátokban jelzett utakon járt az unokám a hóban. A nyoma máig ott van. Csillagösvénynek jelzett. Csaba királyfi lett, ígér áldott kenyeret, kegyelmet. Ott repült […]

„Me, Zári, me”

Tisler Gyula bá jó gazdaember volt. Egy pár házzal lakott lennebb Katrina-patakától. Két szép leánya volt az öregnek, jártak is utánuk a legények. Egyik este, éppen hogy elfogyasztották a vacsorát, hallja Gyula bá, hogy egyik bihala (bivaly – szerz. megj.) elöl a kútnál bőg, és súrlódik hozzá a kúthoz. Fel is kapta a vizet az […]

Az utazás

Ez is csak egy utazás lesz – nyugtatta magát az öreg. Nem kell félnie, mert hamar bekövetkezik. Nem fog érezni fájdalmat, s ha igen, nem tarthat az sem sokáig. Kihúzta magát az ágyban, nagy elhatározással, legalábbis úgy gondolta, hogy azt teszi. „Férfi vagy, hát légy férfi!” – emlékezett vissza apja szavára, amikor sorozták be leventekatonának, […]

Játékok

A kis unoka lerámolta a könyveket a legalsó polcról, és már mászna is fel rá. De a mama észreveszi, hamar valamit kieszel, és mondja is örvendezve: Tudok jobb játékot! – Hurrá! Játszunk? – Persze! – feleli a nagyi. – A mosatlan várhat! – Hurrá, hurrá! – ugrabugrál örömében. – És mit? – Főzünk, de nem […]

A pótolhatatlan traktorista

Jóska a legügyesebb traktorista az erdőn. Szinte nem ismer félelmet. Ott is el meri húzni a fát a csörlős traktorával, ahol mások még gyalog is szédülnek. Általában vidám szokott lenni, de ma valami kihozta a sodrából. Meleg van, fülledt nyári meleg. A levegő sem mozdul, csak a nyitott traktor ajtaján beszűrődő huzat hűsíti emberünk ráncba […]

A kéz hatalma

Fáradt kezem már nem kerget pillangókat. Reszkető tenyerem nem tud megnyugtatni pihegő madarat. Hisz úgy remeg gyönge kis teste, akárcsak két kezem, ahogy a félénk madárkát tenyerembe veszem. Az öreg kéz már nem épít, csak tataroz. Összegereblyéli évszakról évszakra a lehullott lapikat, feldíszíti vele az élet színpadán bensőd, múltad, emlékeidet. Hányszor hallottam: a jobb sokszor […]

Az Isten háta mögötti település

Amikor az Úristen megalkotta a Föld domborzatait, a földrészeket elválasztó nagy vizeket, amikor már a földeket is tarka virágszőnyeggel borította, a levegőt meg azok illatával, megalkotta a gazdag réteket átszelő kristály patakokat, ahol szomjukat olthatják az állatok, és az erdőrengetegeket, ahol menedéket lelnek. A patakcsobogást színes madárdallal cifrázta meg, olyan szimfóniákkal, amelyek boldogságot hoznak az […]

A sürgöny

Az asszony keze tehetetlenül hullott alá. Mint akit elhagy az utolsó erő is. Kezéből a földre esett a furcsán hivatalos iromány. Testének minden porcikáját rázta a sírás. A reményvesztettek kétségbeesett suttogásával motyogta maga elé a semmibe: tömegsírba. A sírás újabb hulláma rázta meg. Aztán munkához szokott erős kezével letörölte könnyeit. Gondolatai kuszák és zavarosak voltak. […]

Leltár

Bolygónk ostromára készül, álmait edzi vitézül, hacsak pihésedne szárnya, hegyet, folyót zabolázna. Söre nyitva, tévéig lát. Ennyi lenne csak a világ?   Zsoldosnak nevel a vaskor, csak eszik, alszik és tapsol. Álmot őrizz, álmát űzik, névtelenül skalpját tűzik. Szabad akaratod rejted? Ennyi lenne csak az ember?   Meztelen küldetés a rajt. Bukod az utolsó kanyart? […]

A favágó

Ez akkor történt, amikor nem vörös és barna, hanem sárga volt az ősz… Akkor ősszel valami keserű embergyűlölet vett erőt rajtam. Az életem zsákutcába torkollt. Legalábbis úgy éreztem abban a pillanatban, amikor betértem az utamba kerülő első sarki kocsmába. Előtte nem jártam ilyen helyekre, tudod, a neveltetés, a család, a munkahely és saját gátlásaim visszatartottak […]