Azt látnod és hallanod kellett volna! – mondjuk esetenként, amikor emlékezetes élményben volt részünk. Ha pedig ez nem más, mint olvasói élmény, akkor azt mondhatjuk, hogy azt bizony olvasnod kellett volna!

Bajor Andort olvasva sok esetben éppen ezt mondhatnám. Szavakkal visszaadni ugyanis szinte lehetetlen az egyik-másik karcolata, humoreszkje, szatírája keltette olvasói élményt.
Olvassuk hát Bajort! Ez lehet végső soron egyik üzenete annak a frissen kiadott kötetnek is, amelyet az író özvegye, Bajor Ella és egyik pályatársa, Dávid Gyula szerkesztett, és a kolozsvári Polis Könyvkiadó jelentetett meg az író születése 90. évfordulója alkalmából, Bajor Andor emlékezete alcímmel.

Az erdélyi magyar irodalom jelentős alkotói: Beke György, Fodor Sándor, Sütő András, akikre az idei évben, születésük 90. évfordulóján kisebb-nagyobb fény vetült. És persze Bajor Andor! Akiről sok évvel ezelőtt jelentette ki egyik fiatal pályatársa, hogy ő irodalmunk legötletgazdagabb írója. A Főúr, írja a többihez című emlékkötetben fellelhető írások, mondjuk a Molter Károlyétól (1955-ből) a Földes Lászlóén keresztül (1969-ből) a Balázs Imre Józseféig (2007-ből) és Dávid Gyuláéig (2017-ből) nagyívű áttekintését, alapos elemzését és értelmezését adják a Bajor-életműnek. Kutatók, irodalomtörténészek számára több ez, mint segédeszköz!

Olvassuk hát Bajort! Habár „szép, új” világunknak csak a hajnalán lehetett jelen testi valójában, 1991. január 24-én távozott az élők sorából, a diktatúra idején született írásai ugyancsak hordoznak nekünk, mai olvasóinak szóló üzenetet – szelleme tehát velünk maradt! –, minthogy, tapasztaljuk, a fékevesztett ember s egy mérgezett társadalmi környezet ma is „terápiára” szorulna. Márpedig Bajor igazi moralistaként adagolta a gyógyító humort művei által, illetve fordult iróniához vagy a szatíra eszközeihez ugyanilyen céllal, mintegy négy évtizedes írói tevékenysége során. Azt gondolhatta, ezzel tartozik magának és olvasóközönségének, sőt általában tartozik az igazságnak.

Egyik rövidprózájának címe is így hangzik: Tartozom az igazságnak. Egy 1976-ban megjelent kötetében (Az éjjeliőr nem tud aludni, Kriterion Könyvkiadó) szerepel, de üzenete időtálló – évtizedek múlásától, politikai rezsimek változásától függetlenül. Sűrítve benne van saját egyéni sorsa, a hazugságra épülő rendszerek leleplezése, valamint eszményének közvetett megvallása, amit egy igazságra épülő társadalmi környezetben lehetne meghatározni.

Az elbeszélt történet egyes szakaszai ez esetben is egy-egy „komikus fordulattal” (Földes László) kezdődnek. Az első egy állandósult szószerkezetre épül, arra hogy: tartozom az igazságnak. Ez egy nagyon is konkrét jelentésben fordul elő kezdetben, az elbeszélő családjának anyagi helyzetére vonatkozik. Már a gyermeki tudatba bevésődött ugyanis, hogy mindenkinek tartozott a család, még az igazságnak is. Megtörténik tehát az első – Földes László leírása szerint – „gondolatugrás”, a konkréttól az elvont felé tágítva a kört: tartozás például a tejesnek, tartozás az igazságnak. Aztán újabb gondolatugrás nyomán bővül a kiinduló nyelvi fordulat jelentésköre, amikor is az elbeszélő ifjúkori élményét idézi fel, a proletárdiktatúra éveit. Az ő polgári származása ekkor, a múlt eltörlését célzó történelmi helyzetben – habár a családi öröksége csak tartozásból állt! – súlyos hátrányt jelentett számára, ahogy írja, rútul megzsarolták ezért. Úgymond tartozik az igazságnak, más szóval vallja csak be, hogy tízévesen miként szolgálta a tőkés-földesurakat… Nem komikus fordulat ez is?

A következő fázisban felvetődik az elbeszélőben a kérdés, hogy az igazság miért viselkedik uzsorás módjára, miért hajtja be az adósságot? Utolsó, komoly fordulatként pedig megfogalmazódik az elbeszélőben egy morális tartalmú következtetés, amelynek érvényessége negyven év óta sem változott. „Tulajdonképpen utálom az igazságot, amely az egyént leigázza, és magával sodorja kalandos útjain – mondja az elbeszélő. – Az igazság szolgálata ugyanis nem üzlet, de a hazugság szolgálata sem az. Tartozom az igazságnak avval, hogy a hazugság szolgálatát rossz üzletnek nevezzem, meggondolatlan ráfizetésnek. (…) Tartozom az igazságnak avval, hogy ezt elmondjam, az igazság lehet fárasztó és költséges, de a hazugság még fárasztóbb és költségesebb.”
Hogyne olvasná kortársaként Bajort az igazságot ma is szomjazó ember!

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Az Isten háta mögötti település

Amikor az Úristen megalkotta a Föld domborzatait, a földrészeket elválasztó nagy vizeket, amikor már a földeket is tarka virágszőnyeggel borította, a levegőt meg azok illatával, megalkotta a gazdag réteket átszelő kristály patakokat, ahol szomjukat olthatják az állatok, és az erdőrengetegeket, ahol menedéket lelnek. A patakcsobogást színes madárdallal cifrázta meg, olyan szimfóniákkal, amelyek boldogságot hoznak az […]

A sürgöny

Az asszony keze tehetetlenül hullott alá. Mint akit elhagy az utolsó erő is. Kezéből a földre esett a furcsán hivatalos iromány. Testének minden porcikáját rázta a sírás. A reményvesztettek kétségbeesett suttogásával motyogta maga elé a semmibe: tömegsírba. A sírás újabb hulláma rázta meg. Aztán munkához szokott erős kezével letörölte könnyeit. Gondolatai kuszák és zavarosak voltak. […]

Leltár

Bolygónk ostromára készül, álmait edzi vitézül, hacsak pihésedne szárnya, hegyet, folyót zabolázna. Söre nyitva, tévéig lát. Ennyi lenne csak a világ?   Zsoldosnak nevel a vaskor, csak eszik, alszik és tapsol. Álmot őrizz, álmát űzik, névtelenül skalpját tűzik. Szabad akaratod rejted? Ennyi lenne csak az ember?   Meztelen küldetés a rajt. Bukod az utolsó kanyart? […]

A favágó

Ez akkor történt, amikor nem vörös és barna, hanem sárga volt az ősz… Akkor ősszel valami keserű embergyűlölet vett erőt rajtam. Az életem zsákutcába torkollt. Legalábbis úgy éreztem abban a pillanatban, amikor betértem az utamba kerülő első sarki kocsmába. Előtte nem jártam ilyen helyekre, tudod, a neveltetés, a család, a munkahely és saját gátlásaim visszatartottak […]

Egyperces az otthontalanságról (Édesanyámnak)

Fénymásolt, színes képet nézek. Nyári alkonyatba hajló falusi udvar, régi, lakatlannak tűnő kúria, a közelben patak folyhat valahol, talán egyszer kiöntött, a falakat nyaldosta az ár, még nem száradtak meg teljesen. Az udvar kopár, köves, a ház előtt füves ösvény húzódik, a gyatra léckerítés mögött. Határtalan csend, távol a világ zajától. Gondolatban körbe járom az […]

Öt sor az anyanyelvről

Főnév-fenyők őrt állnak a határon, de hol a határ? Ágak között csillan-villan-cikázik sok ige-madár. Melléknevek szivárvány-ölelése mindent összezár. Kötőszavak acél-karjától lesz tartós a sziklavár. Tékozló fiú, ím, jövök, nyelv-édesanyám hazavár!

Anyanyelvből katedrális

Beteg-féltékenyen őrzöm kertem-királyságom, Valósabb a valónál, bár nagyobb része álom. Drágakő-nyelv, Eulália, rejtesz szó-gyémántokat, Imádságos kézzel formált minden ige-áldozat. Rigolyás rím, fürge ritmus, édes kényszerítés, Fegyelmezett, okos szavakból áll a kerítés. Szótag-forrás, mondat-folyó, élet-víz a földnek, Magánhangzók felhők között lágy szivárványt szőnek, Anyanyelvből katedrálist térnek és időnek.

Feleselő történelem

A Kis-Szamos mindkét partján kergetőző szelekkel bomladozott a sovány tavasz. Tamási Áron élénk fekete szemébe húzott, nagykarimájú, drága kalapjával, mit nem akárhol, éppen Londonban a csekefalvi Cs. Szabó László szeme láttára – mint hunok Nyugaton – vett volt egy sistergő, borzas mozdony öntelt rikkantására, hogy mozduljon, ha vele akar tartani, mórestesen csak elfoglalta a helyét […]

Őszben a nyár

Érzed-e még bőrödön a nyarat, a zsongón lebegő fátyolfinom mámort, a menta fűszerét, s ha a szegfű illat hozzád ért néha, és Nap tüzével átfont? A kaszálóréten, ahol széna száradt, szalmakalapoddal intettél a nyárnak, s amikor az izzás esti fénybe hullott, álom-cserepekből építettél várat.   Érzed-e még az ízek örömét, a kacagó málna mézeskedvű dalát, […]

Beavatás

Hűvös őszi reggel megfigyelő érkezik az Olt menti bányába. A román főnökség úgy döntött, hogy kiküldenek egy zöldfülű mérnököt, ide a székelyek közé, hátha tanul valamit, megérti, hogy működnek a dolgok errefelé. Ki is jön azonmód egy szipkanyakú illetékes, egy olyan igazi „fontos ember” alkat. Magyarul egy szót sem tud, hát kirendelnek melléje egy embert […]

Hibás

Laska egy időben egy mamutvállalatnál volt alkalmazásban, a cég vezetője roppant elfoglalt s emiatt roppant ingerlékeny ember volt. Egy alkalommal valamit nem talált rendben, dühbe gurult, s Laskát, mivel ő volt kéznél, istentelenül leteremtette. Pancsernek, ökörnek, beszámíthatatlan bunkónak nevezte. Laska megdöbbenten hallgatott, annyit se tudott kinyögni, hogy nem ő a hibás. A főnök szitok-áradatát befejezve […]

Hogyan lett focirajongó

Laska Lajos egy vasárnap délután párjával egy falu fölötti lankás domboldalon andalgott, bozótosokban, ritkás erdőben. A fák közül rá-rápillantottak a falucskára. Nagy pezsgés volt, éppen a községi focibajnokság egyik meccsét játszották, a pálya mellett ott lebzselt a település apraja-nagyja. Laskáék továbbsétáltak, aztán hogy, hogy nem, szeretkezni támadt kedvük. Ott, az erdőben. Őket is meglepte hirtelen […]

Vigyázzatok!

Vigyázzatok a templomokra, Templomkertek sírkövére, Múltunkat óvó kopjafákra, Csontjaink-őrző sírhantokra! Figyelmeztet az Értelem.   Legyen tanyák örökhazája, Vagy történelmünk Házsongárdja, Ahol minden székely hős pihen, Gyújtsunk szívünkben élő lángot! Figyelmeztet az Értelem.   Ma, a pénz s ököljog korában, Hol értéktelen a becsület, A székely nép örök parancsa: Mint hős, védelmezd népedet! Figyelmeztet az Értelem. […]

Pásztori ének

„Az ember egyre vénül, verset ír, tanít.” (Radnóti Miklós)   Itt megpihenhet vágyaink raja, pihen az út, elnyúlva s vetkőzik, porhintázik boldogan az ágon, de alant mérges az őszi kikerics.   Ne szőj mesét meddő villámokról, utánad felsír a fénnyel vert patak, olcsó zászló a búza. ha léha, nem haragot vetsz, mégis vihart aratsz.   […]

Cunami a Kárpát-medencében

Alig virradt, s már kikelt az ágyból, papucsai után kotorászott a szoba sötétjében, majd kiment vizelni a tyúkól mellé. Kémlőn fürkészte az eget, esőfelhők után kutakodott, de azokat nem találva magában nyugtázta a napi teendőit. Ha már ott volt, gondolta felkölti a kakast, hadd kukorékolja ki a hajnalhasadást. Dolga végeztével visszaindult a házba, hogy vegyen […]