Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Költők a piacon

Csőd közelbe került a magyarországi Alexandra könyvesbolt-hálózat. Óriási adósságot halmozott fel, több száz alkalmazottja aggódhat a holnapi napért. Sepsiszentgyörgyön már hat éve csak emlék a Corvina, a Tortoma is megszűnt, a román könyvesbolt háromszor volt újraélesztve, de csak kimúlt. Általában az első felháborodott reagálás az, hogy ma már nem olvasnak az emberek. Ez egyszerűen nem igaz. Ma több könyv, folyóirat, újság jelenik meg, mint valaha elképzelték. Erdélyben 1870-ben a lakosság háromnegyede analfabéta volt, ötven évvel később is minden nyolcadik magyar teljesen iskolázatlan. Mit olvashattak szegények? Inkább azt vizsgáljuk meg, hogyan változtak az olvasói szokások, és hogyan alkalmazkodhatnak a kiadók és maguk az írók a megváltozott helyzethez.

El kell fogadni hogy a könyv szerepét lassan átveszi az internet. Nem baj, ott is lehet jó dolgokat találni. A könyvvásárlás is online működik, miért fizetnék hatvan lejt a boltban, ha negyvenötért hazahozzák? Egy amerikai mondás szerint, ha van tíz dollárod, abból egyet fektess a termelésbe, és kilencet a reklámba. Sok évvel ezelőtt Mircea Dinescu megjelent Mamaián a napozók között, nagy kosárral a nyakában, mint a kukoricaárusok, kiabálva: „Ia ,neamule, cartea!” – és egy óra alatt több kötetét adta el, mint egy nagy szerző egy hónap alatt. Persze ez egy extrém eset, de az írónak a helye nem feltétlenül az elefántcsont toronyban van. Homérosznál Phémiosz, az „isteni dalnok” nem várja, hogy a kíváncsiak megvegyék a kéziratát, hanem ott mesél-énekel, ahol az emberek vannak, fiatalok és aggok, jók és gazemberek egyaránt, mert egy tehetősebb házigazda meghívta! És a leginkább napirenden levő témáról!

A hetvenes években Adrian Păunescu elindította városról városra a Cenaclul Flacăra-t. A jelenség sajnos nacionalista-talpnyaló őrületbe torkollt, de kétségbevonhatatlanul megszerettette a fiatalokkal a verset. Kortárs költőket tízezres példányszámban kapkodtak szét, ó, a szép idők! Évtizedeken át a legkülönbözőbb témakörű lapok közölték a nagy magyar írókat. Nem csak a Nyugat, hanem a Pesti Hírlap, a Film Színház Muzsika, de még az Új élet és a Dolgozó Nő is. Politika, sport meg divat mellett ott volt a sokszor remekmű vers vagy novella. Aj, ha megérném a Hírmondóban a rendszeres irodalmi rovatot…

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük