Laska egy időben egy mamutvállalatnál volt alkalmazásban, a cég vezetője roppant elfoglalt s emiatt roppant ingerlékeny ember volt. Egy alkalommal valamit nem talált rendben, dühbe gurult, s Laskát, mivel ő volt kéznél, istentelenül leteremtette. Pancsernek, ökörnek, beszámíthatatlan bunkónak nevezte. Laska megdöbbenten hallgatott, annyit se tudott kinyögni, hogy nem ő a hibás. A főnök szitok-áradatát befejezve elrohant, a cég halaszthatatlan ügyeit intézendő.

Laska Lajos egyedül maradt s gondolkodni kezdett. Mi van, ha folyományai lesznek a dolognak? Ha a főnök úgy megorrolt rá, hogy… Nem, ezt el kell kerülni! Egy ilyen jó munkahelyet nem szabad ilyen apróság miatt elherdálni!

És Laska nekifogott engesztelő szöveget gyártani. Udvarias, hajlongó mondatokat fogalmazott. Feszülten, komoran, összeszorított fogakkal. Csak akkor derült föl valamelyest, amikor megtalálta apológiája kulcsmondatát: Főnök, bocsánat, hogy megsértett!

Zsidó Ferenc

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Jelzett utakon Csaba királyfi

Jé, négy nap múlva oda az esztendő egyhatoda! Kétségtelen, vagyunk. Kétségtelenek. Akár a Soha.   Sok nyugtalan ősöm mind oda. Én talán megnyugodtam. Kikövetelem nyugalmam, ha lebukom holtan   Fenn a Kárpátokban jelzett utakon járt az unokám a hóban. A nyoma máig ott van. Csillagösvénynek jelzett. Csaba királyfi lett, ígér áldott kenyeret, kegyelmet. Ott repült […]

„Me, Zári, me”

Tisler Gyula bá jó gazdaember volt. Egy pár házzal lakott lennebb Katrina-patakától. Két szép leánya volt az öregnek, jártak is utánuk a legények. Egyik este, éppen hogy elfogyasztották a vacsorát, hallja Gyula bá, hogy egyik bihala (bivaly – szerz. megj.) elöl a kútnál bőg, és súrlódik hozzá a kúthoz. Fel is kapta a vizet az […]

Az utazás

Ez is csak egy utazás lesz – nyugtatta magát az öreg. Nem kell félnie, mert hamar bekövetkezik. Nem fog érezni fájdalmat, s ha igen, nem tarthat az sem sokáig. Kihúzta magát az ágyban, nagy elhatározással, legalábbis úgy gondolta, hogy azt teszi. „Férfi vagy, hát légy férfi!” – emlékezett vissza apja szavára, amikor sorozták be leventekatonának, […]

Játékok

A kis unoka lerámolta a könyveket a legalsó polcról, és már mászna is fel rá. De a mama észreveszi, hamar valamit kieszel, és mondja is örvendezve: Tudok jobb játékot! – Hurrá! Játszunk? – Persze! – feleli a nagyi. – A mosatlan várhat! – Hurrá, hurrá! – ugrabugrál örömében. – És mit? – Főzünk, de nem […]

A pótolhatatlan traktorista

Jóska a legügyesebb traktorista az erdőn. Szinte nem ismer félelmet. Ott is el meri húzni a fát a csörlős traktorával, ahol mások még gyalog is szédülnek. Általában vidám szokott lenni, de ma valami kihozta a sodrából. Meleg van, fülledt nyári meleg. A levegő sem mozdul, csak a nyitott traktor ajtaján beszűrődő huzat hűsíti emberünk ráncba […]

A kéz hatalma

Fáradt kezem már nem kerget pillangókat. Reszkető tenyerem nem tud megnyugtatni pihegő madarat. Hisz úgy remeg gyönge kis teste, akárcsak két kezem, ahogy a félénk madárkát tenyerembe veszem. Az öreg kéz már nem épít, csak tataroz. Összegereblyéli évszakról évszakra a lehullott lapikat, feldíszíti vele az élet színpadán bensőd, múltad, emlékeidet. Hányszor hallottam: a jobb sokszor […]

Az Isten háta mögötti település

Amikor az Úristen megalkotta a Föld domborzatait, a földrészeket elválasztó nagy vizeket, amikor már a földeket is tarka virágszőnyeggel borította, a levegőt meg azok illatával, megalkotta a gazdag réteket átszelő kristály patakokat, ahol szomjukat olthatják az állatok, és az erdőrengetegeket, ahol menedéket lelnek. A patakcsobogást színes madárdallal cifrázta meg, olyan szimfóniákkal, amelyek boldogságot hoznak az […]

A sürgöny

Az asszony keze tehetetlenül hullott alá. Mint akit elhagy az utolsó erő is. Kezéből a földre esett a furcsán hivatalos iromány. Testének minden porcikáját rázta a sírás. A reményvesztettek kétségbeesett suttogásával motyogta maga elé a semmibe: tömegsírba. A sírás újabb hulláma rázta meg. Aztán munkához szokott erős kezével letörölte könnyeit. Gondolatai kuszák és zavarosak voltak. […]

Leltár

Bolygónk ostromára készül, álmait edzi vitézül, hacsak pihésedne szárnya, hegyet, folyót zabolázna. Söre nyitva, tévéig lát. Ennyi lenne csak a világ?   Zsoldosnak nevel a vaskor, csak eszik, alszik és tapsol. Álmot őrizz, álmát űzik, névtelenül skalpját tűzik. Szabad akaratod rejted? Ennyi lenne csak az ember?   Meztelen küldetés a rajt. Bukod az utolsó kanyart? […]

A favágó

Ez akkor történt, amikor nem vörös és barna, hanem sárga volt az ősz… Akkor ősszel valami keserű embergyűlölet vett erőt rajtam. Az életem zsákutcába torkollt. Legalábbis úgy éreztem abban a pillanatban, amikor betértem az utamba kerülő első sarki kocsmába. Előtte nem jártam ilyen helyekre, tudod, a neveltetés, a család, a munkahely és saját gátlásaim visszatartottak […]

Egyperces az otthontalanságról (Édesanyámnak)

Fénymásolt, színes képet nézek. Nyári alkonyatba hajló falusi udvar, régi, lakatlannak tűnő kúria, a közelben patak folyhat valahol, talán egyszer kiöntött, a falakat nyaldosta az ár, még nem száradtak meg teljesen. Az udvar kopár, köves, a ház előtt füves ösvény húzódik, a gyatra léckerítés mögött. Határtalan csend, távol a világ zajától. Gondolatban körbe járom az […]

Öt sor az anyanyelvről

Főnév-fenyők őrt állnak a határon, de hol a határ? Ágak között csillan-villan-cikázik sok ige-madár. Melléknevek szivárvány-ölelése mindent összezár. Kötőszavak acél-karjától lesz tartós a sziklavár. Tékozló fiú, ím, jövök, nyelv-édesanyám hazavár!

Anyanyelvből katedrális

Beteg-féltékenyen őrzöm kertem-királyságom, Valósabb a valónál, bár nagyobb része álom. Drágakő-nyelv, Eulália, rejtesz szó-gyémántokat, Imádságos kézzel formált minden ige-áldozat. Rigolyás rím, fürge ritmus, édes kényszerítés, Fegyelmezett, okos szavakból áll a kerítés. Szótag-forrás, mondat-folyó, élet-víz a földnek, Magánhangzók felhők között lágy szivárványt szőnek, Anyanyelvből katedrálist térnek és időnek.

Feleselő történelem

A Kis-Szamos mindkét partján kergetőző szelekkel bomladozott a sovány tavasz. Tamási Áron élénk fekete szemébe húzott, nagykarimájú, drága kalapjával, mit nem akárhol, éppen Londonban a csekefalvi Cs. Szabó László szeme láttára – mint hunok Nyugaton – vett volt egy sistergő, borzas mozdony öntelt rikkantására, hogy mozduljon, ha vele akar tartani, mórestesen csak elfoglalta a helyét […]

Őszben a nyár

Érzed-e még bőrödön a nyarat, a zsongón lebegő fátyolfinom mámort, a menta fűszerét, s ha a szegfű illat hozzád ért néha, és Nap tüzével átfont? A kaszálóréten, ahol széna száradt, szalmakalapoddal intettél a nyárnak, s amikor az izzás esti fénybe hullott, álom-cserepekből építettél várat.   Érzed-e még az ízek örömét, a kacagó málna mézeskedvű dalát, […]