Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Kovászna régi képeslapokon

Kovászna régi képeslapokon Kultúra

Kovásznát ásványvizeinek és gázfeltöréseinek nagy száma tette ismertté. Hankó Vilmos (1854–1923), az erdélyi borvizek szakavatott ismerője és vegyelemzője állapította meg, hogy a vidék Európa leggazdagabb széndioxidforrása. A település keleti részén, Vajnafalva felső felén alig van udvar, ahol a kútban édes víz helyett ne borvíz fakadna.

Ásványvizeiről 1567-ben esik szó, 1773-ban vizeit már vegytanilag elemzik, 1818-ban egy Bécsben megjelenő földrajzkönyvben már mint fürdőhelyet említik. Ásványvizeit nemcsak a vajnafalvi és kovásznai meleg gyógyfürdőkben használták, hanem egyeseket palackoztak is. A Horgász-forrás vize 1882-ben egy Triesztben rendezett kiállításon aranyérmet nyert, utána többször – így Temesváron 1891-ben, Marosvásárhelyen 1907-ben, Bukarestben 1929-ben – részesült elismerésben. Vize a két világháború között Covasna néven címkézve jelent meg a kereskedelemben, míg a Galambok-völgyében levő Hankó-forrás vizét Naturalis, majd Sanitas néven palackozták.

Az lakosság korán ráébredt az altalaj e részének hasznosítási lehetőségére, sokan vendégfogadásra, gyógykezelésre rendezkedtek be: a fenyőfából készült kádakba öntött borvizet felhevített kövekkel melegítették, a feltörő széndioxidot családi gőzlők, mofetták táplálására használták. Legrégebbi és ma is a gyógyítás szolgálatában állnak a Bene Ferenc, illetve Bardócz Áron által még az 1880-as években üzembe helyezett mofetták.

Orbán Balázs A Székelyföld leírásában így fogalmaz: „Ezen gőzfürdők pedig nem egyebek, mint földbe ásott 3-4 láb mélységű üregek, melyeknek oly kigőzőlgése van, hogy belé hajolva, egy-két lélegzés a legerősebb embert is leszédíti, megfullasztja, ezért az üregek felülről lappancsokkal vannak ellátva, ezek nyilatánál egy nyak átmérőjével bíró üreg van hagyva. A beteg akként ül be ezen légfürdőbe, hogy a lappancsokat leeresztve feje künn marad, s ekként a vészes légkörtől elzáratik.” A gázok rendkívül változatos vegyi összetételük révén – meleg ásványvizes előfürdővel kombinálva – kiváló gyógyhatással vannak többek között az érrendszerbeli, az idegrendszerbeli és a mozgásszervi megbetegedésben szenvedők számára.

A fürdőhely központját a múlt század fordulóján a Pokolsár uralta: egy iszapos ásványvízzel és forrásgázokkal feltörő utóvulkanikus tevékenység. Hankó szerint Erdély földjének egyik legnagyobb természeti jelensége, melynek során a mélyedés falából nagy mennyiségben és erővel kitóduló széndioxid a mélyből ásványos iszapot hoz magával, mely, ha nagy mennyiségben tör elő, akár el is öntheti a város főterét. Ez történt az 1837-ben, 1857-ben,1864-bn, 1885-ben, legutóbb 1984-ben két napon át rémisztgette a lakosságot és a fürdővendégeket. Ennek ellenére századokon át használták iszapos gyógyfürdőként. 1881-ben a Kovászna-Vajnafalvi Fürdőbirtokosság kidolgozza a fürdőhely működési szabályzatát. Mihály Albert mutatós építményt emel a feltörés fölé, káddal ellátott fülkéket, nyitott medencét, vetkőzőszobákat alakít ki, az iszap lemosására szolgáló zuhanyozót létesít.

Egy-egy család által létesített fürdőként működött Csutak Gerő fürdője a központban (kútjának vizét ma a Kovászna szálló fürdőrészlege használja), a helység délkeleti felében nyílt meg az Árpád-fürdő és -kút, melynek vizét az 1950 évi államosításáig mintegy tíz éven át palackozták, valamint a Veress-fürdő.

A tulajdonképpeni fürdőtelep Vajnafalván, a Mikes-telken alakul ki. Itt épült a közkedvelt Mikes-fürdő, melyet a fürdőbirtokosság működtetett. Két betonmedencéje volt, a vizet kemencén átszivattyúzva melegen használták. Közel hozzá volt még az 1920-as években felszámolt Dohi-fürdőnek is nevezett Kis Pokolsár (dohnak nevezik még ma is a feltörő gázokat), a Kónya-, a Gocz-féle vasas fürdő, a Cifra-kút. Innen az erdő felé elterülő Apor-birtokon magánvillák létesültek. A Térrét nevű völgyön emelkedve az egyik oldalon a már említett Horgász-forrás, a másik oldalon a kettős medencéjű Sósfürdő, melynek közelében a Hankó Vilmosról elnevezett forráshoz érünk.

Visszatérve Kovászna főterére említsük meg az 1929-ben Creditu Carbonic néven a brassói Georg Fleischer által létesített, a gyógyvizek hasznosítását célzó vállalkozást, mely a Horgász-forrás ásványvizét Covasna néven forgalmazta, s legnevezetesebb megvalósítása a strandfürdő építése volt.

A fürdőváros jelenkori kiépítésében az első lépést kétségtelenül az 1961-ben dr. Benedek Géza kezdeményezésére létesített szívkórház jelentette.

József Álmos

Az itt megtekinthető további fotók képaláírásai:

A főtér központi része 1905-ben: 1. Nagy András háza, 2. Pokolsárfürdő, 3. Dr. Nagy Barabás háza, 4. Piaci kút, 5–6. Izsák József és Begidsán Manó háza és boltja

Kollázs: az Árpád forrás az 1940-es évek elején, a Bardócz-mofetta 1930-as években, a Bene-mofetta 1935-ben, a Csutak-fürdő az 1930-as években, a Kis Pokolsár a múlt század első éveiben, a Kónya-fürdő 1934-ben, Mikes-fürdő a múlt század első éveiben, a Pokolsárfürdő medencéje, a Veress-fürdő az 1940-es években

Fenyő utca a Karácsony-patakkal – ezen indulva lehetett eljutni a Bene és Bardócz mofettákhoz, a Veress-, illetve az Árpád-fürdőhöz

 

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük