Mustár versus gáz

Száz éve, 1917. július 12-én, a német csapatok először vetették be háború folyamán a mustárgázt, a britek ellen, a nyugati fronton, Ypres mellett. Nem egy piros betűs ünnep!

Míg mr. Hyde az emberiség számára létfontosságú dolgok feltalálásával múlatta idejét, másik fele, dr. Jekyll, mindenféle gonoszságokra készen, mustárgázokat kotyvasztott (csöppnyi túlzással élve). Természetesen nem a konyhában, de mindenképp emberi fogyasztásra szánva. Ilyenek vagyunk mi, emberek, kétarcúak, jóra és rosszra egyaránt hajlandóak. A rossz pedig nagy általánosságban uralkodik a jó fölött. Minden jó találmány mellett ott van valami ördögi innováció. Mert lehet annál szörnyűbbet kitalálni, minthogy emberek ezreit árasztják el olyan gázzal, amelynek romboló hatása 24 óra múlva mutatkozik meg? Amikor aztán már tenni sem lehet ellene semmit?

Nálam, talán ez okból is, mindenféle gáz száműzetett a házból, prioritást élvezve ezáltal mindenféle elektromos szerkezet. Mustárt ellenben használok, nagy mennyiségekben, például szószok, mártások készítésénél is. Ma is került a kaporszószba egy leheletnyi, a kukoricakeményítő, cukor, só, tejföl mellé. A kaporszószba pedig főtt húsgombócok vándoroltak, húsevő embertársak örömére. Köretnek pirított zöldséges szélesmetélt társult, murokkal, hagymával, paprikával, paradicsommal, cukkinivel és káposztával.

Sikeres kompozíció volt, szebbé tette e szégyenletes évfordulót.

SzakÁ(rus) Cs(illa)