Vadlesen

Hallani a hírt több településről, hogy bejárnak a medvék. Román Richárd vadőrrel jártuk körbe a témát, na meg a mezőt. Hajnalba indultunk vadlesre.

Erdőfülén alig hagytuk el a kertek végét, máris szembetalálkoztunk egy legelésző medvével. Óvatosan kikerültük, majd tovább haladva tizenegy szarvast számoltunk meg. Richárd egy rókavárhoz vezetett. Négy rókakölyök süttette magát a felkelő nappal, miközben várták a rókamamát, hogy tojást, csirkét, tyúkot vagy libát hoz-e reggelire.

Szemközti oldalon tehéncsorda tartott a legelőre, jól áthallatszott a tehenek nyakán lógó kolomp hangja. Kutyák ugattak. Valamit fognak – mondta a vadőr. A tehénpásztor ostorcsattogtatással terelgette a jószágokat, ekkor egy megtermett medve bukkant fel előttünk, majd a falu felé vette az irányt. Utána mentünk, követve a csapást a térdig érő fűbe, még egyszer megpillantva, míg eltűnt a bokrok mögött. Ott, a kertek végében megfekszik – mondta a vadőr.

Érdeklődtem mi a teendő, hogy elkerüljük a medvetámadást. Azt tanácsolta, erdőre-mezőre járás során legyünk nagyon figyelmesek, akár énekeljünk, beszélgessünk, de semmiképp nem kell felordítani az erdőt-mezőt. Előnyösebb, ha a medve vesz észre, mert általában megpróbálja elkerülni az embert, ha pedig mi látjuk meg előbb, akkor csendben el kell hagyni a helyszínt. Pontos módszer nincs, de sokat tehet az ember, hogy konfliktus mentes legyen a medvetalálkozás. Medvetámadásra leginkább akkor kerül sor, ha túl közel kerülünk hozzá és meglepjük, tény, hogy a bocsait féltő, vagy táplálkozó medve agresszívebb.

Tény, hogy Erdőfülén ott vannak a medvék a kertek mögött, ennek tudatába, érdemes kijárni a mezőre.

Kelemen László