Nyári este

A verebek nagyon szidalmaztak valamit, hátul a veteményes kertben. Mivel elöl voltam az udvaron, csak tippeltem, hogy a macska, nem mentem hátra a kertbe, hogy meggyőződjek, de mivel kitartóak voltak a verebek, szajkóra kezdtem gyanakodni. Ebben a periódusban repítik ki harmadik fészekaljukat a verebek, biztosan egy fiókát kapott el a szajkó, és azért olyan bosszúsak.

Nemrég a városban szemtanúja voltam, amikor egy szarka elkapott egy alig repülni tudó verébfiókát. Egy egész verébsereg kísérte a szarkát. Ugyan segíteni már nem tudtak a fiókán, de kitartóak voltak, és reménykedtek, hátha mégis elengedi a szarka prédáját, a verébcsaládtagot. Azon tűnődtem, hogy a verébsereg mind felnőtt egyedből állt, ami arra engedett következtetni, hogy a környék verébcsaládjai összefogtak a baj esetén.

A zsivaj nem szűnik, egy adott helyről jön a szidalmazás, nem távolodik a ricsaj, hallom. Karvaly?, tűnődök el… Lehet. Válaszolok csak úgy magamnak. Mert ugye, ha karvaly kapott el egy verebet, azzal leszáll a földre, ahol megkopasztja, és el is fogyasztja. Pláné, hogy a karvalyfiókák már önállóak, így nem kell őket etetni, ezért egy helyben is el lehet fogyasztani a prédát, így a szidalmazás is jöhet egy helyről.

Lassan egy félóra is eltelt, és a verebek nem csitultak. Valami más van a háttérben, mert egy verébfióka nem nagy falat egy karvalynak, és dolog végeztével el is repül, tapasztalatból tudom. Nem egyszer láttam a karvalyt vadászás közben, főleg téli madáretetőknél, de máskor is, ismerem a szokását. Ráeszméltem, kizárt, hogy karvaly van hátul a veteményeskertben.

Más mi lehet? Szaladtam is a fényképezőgépért, mert ha sejtésem beigazolódik, esélyem lesz egy nem mindennapi fotót készíteni egy madárról, ráadásul otthonról. Ahogy mentem a géppel a kezembe hátra, már biztos voltam a dolgomban: kuvik kerül lencsevégre, és nappal. Ugyan késő délután volt, de még a nap fent volt, a kuvik pedig a szomszéd kertjében egy „kecskén” állt a lehető legnagyobb nyugalommal.

Kelemen László