Körúton

A napokban beszéltem telefonon Ambrus László madarászbarátommal, meséli, hogy Uzonban a szabadidőparkban csíz- és süvöltőcsapatok lepték el a nyírfákat, és rám gondolt, hogy jó alkalom a madármegfigyelésre és fotózásra.

Csízt, süvöltőt látni, fotózni valóban télen van a legnagyobb esély, ugyanis ekkorra húzódnak le a fenyvesekből lakott területekre, élelmet keresni. A csíz verébnél kisebb, sárgás-zöldes színezetű madár. A hím fejteteje fekete „sapkát” visel, csapatokban jár. Már az ősszel hallottam névadó hangjukat „csíz”, és láttam egy kisebb csapatot is. A süvöltő zömökebb a verébnél. A hímek élénk rózsaszín alsótestükkel impozáns látványt nyújtanak a havas tájban. Hangja lágy, fuvolaszerű süvöltés. Végül január utolsó napján került rá sor, hogy kimenjünk az uzoni szabadidőparkba, és ahogy sejtettem – mint szokott lenni ilyenkor –, egyetlen madarat sem láttunk, de nem csak csízt és süvöltőt nem, hanem semmilyen más madarat sem, pedig szép napos idő fogadott.

Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, teszünk egy kerülőt Uzon, Kupán-tavak, Magyaros, Lisznyó és vissza Uzon útvonalon. Jó döntésnek bizonyult. Igaz, madarat a túra során keveset láttunk, de annál több őzet, rókát. A Kupán-tavaknál legalább ötven őzet számoltunk meg. Kellő távolságból figyeltük, nem zavartuk őket, habár láttak, nem riadtak meg tőlünk. Rókákkal főképp a falvak közelében találkoztunk, gondolom, a majorságot tartó gazdák nem nagy örömére. Annak viszont mi örvendtünk, hogy kóbor kutyával sehol nem találkoztunk, talán ennek is köszönhető az őzek nyugodt viselkedése.

Kelemen László