Csodagitár

Hetedhét országon, az Óperenciás tengeren túl, élt egy kis elefánt. Úgy hívták, hogy Ormi. Azért volt Ormi a neve, mert hosszú volt az ormánya. Szomorú volt, mert ormánya miatt csúfolódtak vele a társai. Egy szépséges napon azt gondolta Ormi, hogy elmegy vándorútra barátokat keresni, akik szeretni fogják őt.

Ment, mendegélt, egyszer csak rábukkant egy gitárra. Leült egy kőre, és gitározni kezdett. Olyan szépen gitározott, hogy az erdei állatok körülvették és ámultak-bámultak, elcsodálkoztak a zenéjén. Kérték, hogy tanítsa meg zenélni őket. Sok gitározás után egyszer csak elszakadt a gitár húrja. Szomorkodni kezdett, és sírdogált. Sajnálták az erdei állatok, próbálták megvigasztalni. Arra járt egy tündér, és kérdezte:

– Miért sírsz, te kis elefánt?

– Mert elszakadt a gitárom húrja – válaszolta Ormi.

A tündér tanácsot adott neki, hogy menjen el az erdőszéli vízesés mellé, ott a vízesés alatt van egy barlang, ott találja meg a csodavirágot. Az a virág csak évente egyszer virágzik, és várja meg, míg kinyílik, aztán vegyen a varázsporából, hintse be a gitárját, és újra jó lesz minden. Elindultak, hogy keressék meg a varázsvirágot. Mentek, mendegéltek, hosszú utat tettek meg. Három napot mentek, míg odaértek. Aztán meglátták a virágot. Illatos volt, rózsaszín volt, szép volt. Kivették a virág porát, rászórták a gitárra. Láss csodát!!! Hát a gitár húrja megjavult, és Ormi ormánya is olyan lett, mint a többi elefánté.

Visszamentek az erdőbe, Ormi elkezdett megint gitározni. Barátai többé nem csúfolták, tartottak egy nagy bulit. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

A megyeszékhelyi Pinocchio Napközi Otthon Csillag nagycsoportjába járó gyerekek által kitalált, Décsi Zsuzsanna és Nagy Csilla óvónők által lejegyzett Csodagitár mese első díjat nyert a Hófehérke Napközi Otthon Csöppnyi családkalandok meseíró és illusztráló pályázatán.