Bariék világot látnak

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazda, annak voltak báránykái: Berbécs papa, Juh mama és a kicsi lánykájuk, Bebe. A gazda minden este, minden reggel és minden délben kiengedte az udvarba, nem voltak még virágok, és akkor ették a füvet. Fűnyíró sem volt, de voltak a bárányok, akik leették a füvet.

Egy nap a gazda kiengedte a bárányait a kapu elé, hogy ott is legeljék le a füvet, és akkor azok gondoltak egyet, és elmentek, hogy egy kicsit lássák a világot. De aztán még visszajönnek, gondolták…
Mentek, mendegéltek, aztán beesteledett, és lefeküdtek. Bebe nagyon félt a sötétben, de nemsokára feljött a Hold és a csillagok, azok világítottak, már nem félt.

Azután reggel lett, felkeltek, reggeliztek sok-sok füvet, jóllaktak, és tovább mentek. Azután dél lett, megint ettek sok-sok füvet, aztán mentek, mendegéltek. Nem sokára odaértek az erdőbe. Ott találkoztak a farkassal. Féltek, ezért elfutottak, futtak-futtak, s közben találkoztak egy Barbie-val. Barbie mondta, hogy közeledtek egy házhoz, ne féljetek, ott elbújhattok. De a farkas is futott, futott, egyszer aztán elfáradt, lefeküdt egy fa alá megpihenni. Igen ám, de éppen azt a fát akkor, abban a percben vágta egy ember, az ráesett a farkasra, és szétlapította, mint egy palacsintát.

Ekkor Barbie elvitte a bárányokat a tündérhez, aki hazarepítette őket a gazdájukhoz, aki nagyon megörült, de örültek a bárányok is, és megfogadták, hogy többet nem csavarognak el. Ezután a gazda kertjében boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Az ozsdolai Hangyaboly Óvoda Maci középcsoportja által kitalált és Balázs Melinda óvónő által lejegyzett Bariék világot látnak című mese különdíjat nyert a Hófehérke Napközi Otthon Csöppnyi családkalandok meseíró és illusztráló pályázatán.