Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Szidás helyett bátorítást

Szidás helyett bátorítást Kovászna megye

A Kovászna Megyei Tanfelügyelőség által kezdeményezett felmérés keretében kérdőívek segítségével próbálták a végzős liceumisták és szakiskolások jövőképét felmérni, illetve megvizsgálni, hogy azt hogyan befolyásolja az iskola. Meglepő következtetésre jutottak, melyről tegnap sajtótájékoztatón számolt be a tanulmány készítője és kiértékelője, dr. Brassai László pszichológus és Kiss Imre főtanfelügyelő.

A kérdőívet áprilisban állította össze a Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadás Központjának alkalmazásában álló szakember, nyelvezetét Kőmíves Noémi és Nemes Iulia tanfelügyelők tették a diákok által könnyen érthetővé, majd a tanfelügyelőség zártkörű Google-kérdőív formájában tette elérhetővé az iskolaigazgatók számára. Az osztályfőnökök feladata volt azt diákjaikkal feldolgozni: az elméleti középiskolákban kisebb mértékben sikerült elérni a célközönséget, talán mert jobban le voltak terhelve a tanárok – vélte Brassai. Végül összesen 848 licista és 341 szakközépiskolás válaszait dolgozták fel. A pszichológus felhívta a figyelmet, tapasztalata alapján az eredmények a valóság lenyomatát egy adott pillanatban tükrözik, azt akár a diákok aznapi hangulata is befolyásolhatta, szándékaik, válaszaik egy hónappal később mások lehetnek. Mivel azonban tény, hogy az egyének vélekedése befolyásolja viselkedésüket, nagy valószínűséggel mégis a jelzett irányban fognak cselekedni.
A kérdőív az iskolai múltra és jelenre vonatkozóan tett fel több kérdést annak érdekében, hogy a jövőtervezéssel való összefüggéseket megtalálják. Tehát rákérdeztek arra, hogy hasznosnak találják-e a diákok a tanulmányaikat, volt-e kedvenc tanáruk, illetve példaképük a pedagógusok között, mitől kötődtek volna jobban az iskolájukhoz, illetve érettségizni szándékoznak-e, továbbtanulnak-e, vagy munkát vállalnak, itthon vagy külföldön tervezik a jövőt, tartanak-e tőle vagy sem.
A tanulmányból kiderül, az elméleti iskolások alig 13%-a érzi hasznosnak tanulmányait, csak 12%-uk szerint készítette fel őket az iskola az életre, és noha 80%-uknak volt kedvenc tanáruk, példaképet csak 8% (szakközépben 31%) talált közöttük. A szakiskolások több mint fele érezte úgy, hogy az iskola hasznos ismereteket nyújt, amivel később elboldogulhatnak az életben.
A diákok iskolához való kötődését saját bevallásuk szerint leginkább az erősíthette volna, ha szidás helyett bátorítják őket, hogy megtegyék, amit nem tudnak, illetve tanáraik segítenek bepótolni, esetleg megérteni a tananyagot, ha hatékony tanulási technikákat kaptak volna, a szakiskolások a jól (jobban) felszerelt műhelyeket és változatosabb gyakorlatokat hiányolták.
A licisták 11%-a nem érettségizne, főleg a műszaki tanulmányokat folytatók. A szakiskolásoknak csak a 12%-a folytatná a tanulást, 16% tanulna és dolgozna (ezt a jelzett szándékot nem igazolják a tények), többségük munkát vállalna, harmaduk külföldön, ez az arány az 50% körül mozog a licisták esetében.
Az is kiderül a feleletekből, hogy a szakiskolások közel fele nem abban a szakmában képzeli el a jövőjét, amelyben tanult.
A tanulmány egyik legfontosabb következtetése, hogy azoknak a legnagyobb része, akiknek volt tanári példaképe az iskolában, továbbtanulna, itthon maradna, de világosan kiderül, a kedvenc tanár fogalma nem (mindig, vagy sokszor nem) esik egybe a példaképpel. Jelentős befolyásoló tényező az is, hogy hasznosnak ítélik-e az iskolában tanultakat, akik igen, kevésbé szorongók, jobban bíznak elhelyezkedési lehetőségeikben és jövőjükben. <<

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások