Nem tudjuk kihasználni

A Kárpát-medence ásványvizei címmel zajlik nemzetközi konferencia ma Sepsiszentgyörgyön. A minden bizonnyal szükséges és érdekes elméleti előadásokat felvonultató rendezvényt beharangozó sajtóértekezleten arra is rákérdeztünk: mikor lesz (ismét) gazdaságos üzlet Háromszéken borvizet palackozni?

„150 esztendőkkel ezelőtt Bodokon kézzel megtöltötték az üveget, kukoricacsutkával bedugták, felrakták a szekérre, elvitték Bécsbe, a vendéglőkbe, eladták, és az üzlet gazdaságos volt, akkor most hogyan lehet veszteséges?” – szokott kifakadni Fodor István sepsibodoki polgármester, amikor a témát felhozzák.

– Ezt azoktól kellene megkérdezni, akik a kilencvenes évek elején „elprivatizálták” természeti értékeinket, akik egy elfuserált privatizációs törvényt kihasználva fillérekért megvásárolták, majd egy-két év alatt akartak belőle meggazdagodni, csődbe vitték, majd annak adták el, akinek nem kellett volna – sorolja a gondokat Tamás Sándor, amikor „továbbítottuk” a kérdést. És, ha valaki nem tudná, ezek székely-magyar emberek voltak – teszi hozzá a megyei tanács elnöke.

Az elöljáró azt mondja: mostanra már „kezük-lábuk meg van kötve”, szinte semmit nem tudnak tenni. Megpróbálták ugyan a bodoki tanáccsal közösen visszavásárolni jó sok pénzért azt, ami egykor a falu közösségéé volt, de – szintén a törvények miatt – nem sikerült. Így esik meg az, hogy jelenleg a megyében mindössze öt helyen: Bibarcfalván, Málnásfürdőn, Előpatakon, Szentkatolnán és Sugásfürdőn palackoznak valamennyi borvizet. Sovány vigasz az, hogy Hargita megyében valahogy ez (is) jobban sikerült: a borszéki és a tusnádi üzemek havonta millió liter számra árulják a „folyékony aranyat”.