Alkalmazhatatlan törvény

Ismét van egy első látásra nemes célból alkotott törvény, aminek egyetlen baja az, hogy alkalmazhatatlan. Nehéz ugyanis úgy huszonegyezni, hogy az ellenfél látja a lapodat.

A román parlament úgy módosította a lakástörvényt, hogy lehetőséget teremtsen az önkormányzatoknak, esetleg segíteni tudjanak a jelzáloghitel miatt bajba került polgároknak. Az elképzelés az, hogy mielőtt a bank (joggal) elárverezné az adósa feje felül a lakást, ajánlja fel megvételre az önkormányzatnak. Így a tanács aránylag kedvező áron szociális célokra használható lakáshoz jutna, és nem feltétlen lakoltatná ki a szerencsétlenül járt családot, hanem egy megállapított bér fejében a lakásban maradhatna. Az alkalmazás azonban használhatatlanná teszi a törvényt.

– A törvény nyílt licitről beszél. Ehhez az önkormányzatnak fel kell hatalmaznia valakit, és meg kell határoznia, hogy mennyi az a felső határ, amíg licitálhat. Mindezt nyílt tanácsülésen. Azaz az önkormányzat képviselője nyílt lapokkal menne a licitre, mindenki más tudná, hogy mennyi az az összeg, aminél ha egy lejjel is többet ajánl, megkapja a lakást. Na, ez a történet szerintem itt halt meg – magyarázza Antal Árpád.

A történet tulajdonképpen még ennél is „halottabb”, hiszen a továbbiakban az alkalmazás előírja, hogy egyféle „rászorultsági listát” kell összeállítania a tanácsnak. Az ilyenekből mindig az derül ki, hogy aki felelősen gondolkodik, hivatalosan dolgozik, erejének megfelelően vállal gyereket, az hátrányba kerül azokkal szemben, akik feketén vagy külföldön dolgoznak, és mindenféle meggondolás nélkül „gyártják” a gyerekeket – szögezte le a sepsiszentgyörgyi polgármester.