Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Hatalmi harc áldozatai?

Hatalmi harc áldozatai? Románia

A visegradpost.com Fekete-tengeri-gáz: Dragnea saját fegyvereivel győzi le a láthatatlan államot (Black Sea Gas: Dragnea Defeats the Deep State with its Own Weapons) című cikkének a végén meghökkentő feltételezéssel rukkol elő: Beke István és Szőcs Zoltán államok között zajló adok-kapok áldozatai, szabadulásuk pedig nem várat sokat magára. A történet kissé bonyolult és szövevényes, mint amilyen általában egy érdekszférai háború, ahogy rendkívül nagy a tét, és persze, lehet benne hangyányi összeesküvés-elméleti szál is.

A Modeste Schwartz által jegyzett cikk elsősorban a fekete-tengeri gázlelőhelyek kitermelésének problematikáját és az energiahordozó szállításához szükséges infrastruktúra kialakításával kapcsolatos kérdéskört boncolgatja. A szerző szerint július 9-én a román parlament „megírta az utolsó fejezetét” annak az energia-drámának, ami bár csak az utóbbi pár hétben kapott nagyobb nyilvánosságot, de valószínű, hogy a színfalak mögött hónapok óta rányomja a bélyegét mind a kül-, mind a belpolitikai életre.
A parlament egy úgynevezett offshore törvényre kellett rábólintson, ami az olajipari műveletekre vonatkozik, mivel a fekete-tengeri kitermelőknek stabil szabályozási keretre van szükségük, hogy minél hamarabb meghozhassák a végleges befektetési döntéseket. Több milliárd eurós fekete-tengeri beruházások függnek ettől a törvénytől, így nem csoda, hogy érzékeny a téma, országok energiaellátásának a biztosabbá tétele függ most mioritikus tájaink vezetőitől. Bukarest egyébként nem sietett a törvény meghozásával, ami miatt Szijjártó Péter washingtoni látogatása során be is szólt Romániának, kritizálva a tunyaságukat. A külügyminiszter szavai csak olajat öntöttek a tűzre, Modeste Schwartz meglátása szerint a román „euró-atlanti” beállítottságú, az árnyékhatalmat kiszolgáló sajtó hisztérikus vagdalkozásba kezdett, Magyarországot imperialista törekvésekkel és Románia altalajkincseinek a kisajátításával vádolva, Liviu Dragneát pedig azzal, hogy a Fekete tenger alatt rejlő kincseket gyakorlatilag tálcán kínálja Magyarországnak egy tál lencséért.

Érdekháló fogságában
A felbujtó sajtóvéleményeknek a visegradpost.com cikke szerint gyakorlatilag az volt a céljuk, hogy közönséges sovén töltetű magyarellenességgel ugyanazt a mantrát adagolják, amit a román titkosszolgálatok által felbérelt profi „szónokok” (a szerző egyedül a Román Hírszerző Szolgálatról, az SRI-ről tesz említést, mint a legnagyobb látható entitásról).
A nemzeti fellángolással járó sajtóhadjárat ugyanakkor nem volt teljesen érthető még akkor sem, hogy ténylegesen Románia számára hatalmas bevételi forrással kecsegtet a kitermelés, és nem mindegy, hogy ez miként történik. Ugyanis az eredeti BRUA vezeték (mozaikszó: Bulgária, Románia, hUngary, Ausztria) időközben BRU-ra változott, ami jelzésértékű, hogy Ausztriának nem lesz köze ehhez az energiaforráshoz, és az egyedül Magyarországot érinti a közép-európai térségben, így a gáz nem is fogja elhagyni a területét. A szerző szerint ennek ellenére Romániának örülnie kellene, hiszen így nem erősítené a németországi befolyás alatt levő területeket. Németország erősítése ugyanis egyebet nem jelent, mint azt, hogy „izzadtságszagú” üzemeit és üzleteit tudja szaporítani a térségben, egyfajta gyarmatként kezelve a gyengébb országokat.
Az Egyesült Államoknak is örülnie kellene annak, hogy a varsói négyek az energiai függetlenség útját járják (vagyis kevésbé függnek az orosz gáztól) és annak, hogy a vetélytársnak számító német ipar is elesik a mannától. Hiszen miután az erősödő V4-ek felhasználják a hozzuk közel levő energiaforrásokat, és Nyugat-Európa továbbra is ellenséget lát az oroszokban, így egy idő után rá lennének kényszerülve arra a palagázra, amit az Államok már egy ideje jó szívvel kínál. A cikk szerzője úgy véli: ezek tükrében a román soviniszta hangok erősítőit inkább Berlinben és Brüsszelben kell keresni, mintsem Washingtonban. Dragnea tehát a V4-es kovácsüllő és az árnyékhatalom kalapácsa közé kerülve eléggé szorult helyzetbe került, hiszen meg kellett tartsa a hazafi látszatát, és ugyanakkor a partnerszerződéseknek is meg kell felelnie. Vesztesei a történetnek a nagy amerikai, európai és oroszországi tőkével rendelkező cégek lennének, hiszen Liviu Dragnea egy olyan politikai nyilatkozatot tett, melyben annak adott hangot, hogy nem ért egyet azzal, hogy az egész fekete-tengeri gázt kizárólag kétoldalú szerződések alapján adják el. Dragnea szerint az az érdek, hogy az egész fekete-tengeri gáz ne hagyja el Romániát.
Ebben van logika, de a történet ilyen szempontból nem új: az energiáról szóló 2012/123-as törvény módosítása szerint 2019. január 1-től az egy év alatt leszerződött gázmennyiség legalább 50 százalékát a romániai tőzsdén kell eladni. Mivel a fekete-tengeri tartalék jelentős (több mint 200 milliárd köbméter), az komoly játékossá változtathatná Romániát a régiós gázpiacon. A román állam részéről gyakorlatilag nulla befektetés mellett rengeteg pénz folyna be az államkasszába, ami többek között a megemelkedett bérek kifizetését is fedné. Viszont ehhez arra is szükség lenne, hogy az ország lerázza magáról a piócaként élősködő szolgáltatókat, amelyek monopolhelyzetben gyakorlatilag arcátlanul „fejik a fogságban levő fogyasztókat egész Romániában”. Az offshore törvény azonban megosztja a politikai pártokat: míg a PSD megszavazta a törvényt, addig Klaus Johannis és az ellenzék „az átláthatóság hiányára” hivatkozva nem támogatta, és különböző kifogásokkal jöttek, köztük persze vannak teljesen jogosak is.
A multik nyomban besoroltak Johannis és az ellenzék mögé, azon siránkozva, hogy a törvénytervezet jelenlegi formájában „elkedvetleníti a befektetőket”. Így abban reménykednek, hogy az államfő elutasítja majd a törvényt, hiszen az a jogában áll. „Ő pedig egy híres szövetségese (hogy csak ennyit mondjunk) a kétszínűeknek” – vélekedik a Visegradpost szerzője. Itt jött be a képbe Laura Codruţa Kövesi DNA-s főügyészasszony megbízatásának a visszavonása Johannis által. Modeste Schwartz úgy véli: Johannis inkább ezt választotta, mintsem hogy a bizalmatlansági indítvánnyal szembenézzen, mert biztos vesztesként már nem lett volna beleszólása az offshore-törvénybe.

Mindehhez mi közük Bekééknek?
A legellentmondásosabb ebben a történetben – írja a cikkíró – az, hogy a Magyarország ellen indított álhazafias kampány (és párhuzamosan a német érdekszféra erősítése) és az ellenzék egyszerre azt sujkolja, hogy fontos az oroszoktól való összeurópai energetikai függetlenség, de emellett a magyar kártyát emlegetve a „hazafiasság” is terítékre kerül, ami viszont ebben az esetben az orosz függőség mellett szól.
Ez utóbbiért pedig mindent beáldoz az árnyékhatalom, aminek most az az érdeke, hogy mélyítse a diplomáciai szakadékot Budapest és Bukarest között. „Ennek a stratégiának az utolsó – súlyosan túlkapásos része – volt két székely aktivistának a bebörtönzése, akiknek az a bűnük, hogy évekkel ezelőtt tűzijátékos (!) merényletet terveztek a román nemzeti ünnepen egy székely városban. L. C. Kövesi megbízatásának a visszavonása, Dragnea gáz-ügyben lejtett piruettje után nem tilos azt gondolnunk, hogy Beke és Szőcs – elméletileg négy évet kellene töltsenek rácsok mögött – jó eséllyel még a nyár vége előtt szabadulhatnak, de több mint biztosan 2019-ben szabadon követhetik majd Klaus Johannis elbukását az államelnöki választásokon” – írja befejező soraiban Modeste Schwartz. <<
Fordította: Bartos Lóránt

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások