Hirmondo

2018. január 29.

Öröm, bánat, remény

Öröm, bánat, remény

Vegyes érzelmekkel gondolhatunk vissza a magyar sport januárjára. Székely szívekbe nyílalt mindjárt az elején Miklós Edit súlyos sérülése és olimpiai (arany)éremálmainak szertefoszlása. Talán örökre? A következő olimpia idején már 33 éves lesz, így hát nem lehet annyira mélyen hinni, mint tavaly januárban. A csíki születésű sportoló tavaly az ésszerűséget s minden óvatosságot elhessegető akarattal tért vissza a gyógyulás után a magyar olimpiai csapatba, de volt ehhez egy egész éve. Most nincs. Újabb sérülése emberpróbáló csapás.

Azért sem hagyja magát az OSK

Azért sem hagyja magát az OSK

Az előzetes várakozásnak megfelelően nagyfokú keretátalakításon esett át a téli szünetben az ősszel igencsak gyengélkedő Sepsi OSK élvonalbeli labdarúgócsapata. Az I. ligában újonc sepsiszentgyörgyiek Eugen Neagoe vezetőedző korábbi nyilatkozatának megfelelően 12 új szerzeménnyel erősítettek, mostanra jelentős idegenlégiós kontingenssel rendelkeznek. A klubvezetésben és az edzői stábban is történtek változások.

Zászlónézők törzse

Zászlónézők törzse

Azonnal kiszúrták a „kékszemű fiúk”, hogy január 23-án néhány órára kitűzték Magyarország zászlóját a Kovászna megyei tanács épületére. Valaki állandóan árgus szemekkel figyeli, hogy milyen zászlók vannak kitűzve a megyei tanács épületére – véli Tamás Sándor. A Kovászna Megye Tanácsának elnöke a január 23-i esetet hozta fel példának, amikor bemutatkozó látogatásra érkezett a megyébe Tóth László, Magyarország új csíkszeredai főkonzulja.

Kár, hogy csak egyszer esküszünk

Kár, hogy csak egyszer esküszünk

Hasznos volt a kiállítók és kiállítás-látogatók visszajelzéseit figyelembe venni, és november helyett januárra időzíteni az ez évi esküvői kiállítást Szentgyörgyön, a sportcsarnok helyett pedig a Szent György-palotát választani annak helyszínéül. A Sepsi Weddingen a negyvenegy stand üzemeltetői már a hétvégi kétnapos expó első napjának végén, azaz szombaton megelégedetten nyilatkoztak a forgalmat, érdeklődést és szerződéskötéseket illetően.

Ne kelljen lógnunk

Ne kelljen lógnunk

Kiskoromtól kezdve igazi székely lánynak vallom magam, hiszen úgy gondolom, minden megvan bennem, amivel ezt a rangos titulust kiérdemlem. Alig voltam hároméves, és – apám szavaival élve – már a fán mászkáltam. Mindenkinek köszöntem az úton, mert a székely hagyomány ezt követeli. Katolikus családban nőttem fel, a vasárnapi templomba járás nem maradhatott ki a programból. A meleg nyarak és a hideg telek minden sportágát el tudtuk sajátítani. Nyáron a patakra jártunk úszni, télen korcsolyázni, és a polyánával (a szánkó egyik fajtája – szerk. megj.) csúszkálni. A gyerekek zajától voltak hangosak az utcák, a futballpályák, a rozoga parkok. Mindennap újabb élményekkel gazdagodtunk.

A „beteg” falu

A „beteg” falu

Mindenki emlékezhet arra, hogy természeti katasztrófa után a jó regátiak beültek a kocsmába, italba ölni a bánatot, és onnan nézték, amint a segítségükre siető katonák és más vidékiek igyekeznek a településükön rendet teremteni. De köztudott az is, bár az országban munkaerőhiány van, az erejük teljében lévő emberek inkább a segélyt várják, minthogy odaálljanak a teendők mellé, s így szerezzenek pénzt a mindennapi kenyérhez.