A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

2017. december 12.

A Sepsi OSK Jászvásár mumusa

A Sepsi OSK Jászvásár mumusa

A vendég Jászvásári Poli ellenében szakította meg hosszú, 12 bajnoki óta tartó nyeretlenségi szériáját a Sepsi OSK labdarúgócsapata, amely az I. liga hétfői játéknapján épp azt a moldvai csapatot gyűrte le, amely ellen legutóbb, még augusztusban ért el győzelmet. A mérkőzés véget vetett a szentgyörgyi gólaszálynak is, ugyanis a 2-1-re végződő találkozó mindhárom gólját a piros-fehér mezes játékosok szerezték, egyiket azonban saját kapujukba.

Lelki tüzek őrizője

Lelki tüzek őrizője

Régi adósságot törlesztett ezzel a tárlattal, vallotta be Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, a Sepsiszentgyörgyön működő Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) vezetője a tragikus körülmények között és fájdalmasan fiatal korában elhunyt Sükösd Ferenc (1937–1972) festőművész kiállításának megnyitóján. Az eseményre, melynek bensőséges hangulatát Kolcsár József színművész szavalatai is emelték, a művész özvegye Sükösd Éva, lánya Sükösd Emese, fia Sükösd Levente, valamint unokái, Júlia és Gergely jelenlétében került sor.

Népi mesterségek diákszemmel

Népi mesterségek diákszemmel

A Kovászna Megyei Művelődési Központ által meghirdetett Népi mesterségek vetélkedőjébe kapcsolódott be az a hattagú, baróti diákcsapat, mely – a versenykiírás egyik feladataként – a múlt héten a kovácsmesterségről tartott bemutatót Erdővidék Múzeumában. Szépszámú közönség előtt beszéltek az ókorban is ismert szakmáról és annak egyik jeles erdővidéki képviselőjéről, az olaszteleki Nagy Györgyről.

„Ember küzdj, és bízva bízzál”

„Ember küzdj, és bízva bízzál”

A nagybaconi Kusztos Vilmos által saját háza udvarán berendezett néprajzi múzeumról, gyűjteményről már írtunk a Székely Hírmondó hasábjain. Most, a magánmúzeum megnyitása után három évvel ismét visszatértünk a Csinód utcában található takaros, rendezett kis udvarra, több okból is. Egyrészt, mert Vili bácsi jelezte, hogy gyűjteménye szaporodott valamelyest az elmúlt években, aztán azért is, hogy új ötleteiről, további terveiről is megkérdezzük, nem utolsósorban pedig azért, mert a régi idők hangulatát, a régi mesterek aranykezét idéző tárgyak között egész egyszerűen jó ott lenni, egy kicsit olyan, mintha az ember visszautazna az időben, nagyapáink, nagyanyáink idejébe, vagy legalábbis saját gyermekkorába, amikor még más világ járta, szebb, értékesebb, az embert és alkotásait is tisztelő, becsülő világ.